A NÉPKÖLTÉSZET.
A NÉPKÖLTÉSZET.
AZOKNAK a középkori énekmondóknak és muzsikusoknak, akik énekeikkel és muzsikájukkal mulattatták a királyi udvart és a magyar nemességet, az Árpád-korban általában joculator azaz mulattató a neve. Anonymus a maga Gesta Hungarorumában négy helyen is megemlékezik ezekről a muzsikus énekmondókról s megvetéssel nyilatkozik róluk, mert illetlennek tartja, hogy a nemes magyar nemzet a joculatorok csacska énekeiből és a parasztok hamis meséiből hallgassa elődeinek vitézi tetteit.
Latin okleveleinkben a XIII. századtól kezdve többször előbukkannak az énekmondók és muzsikusok nevei. Regös felvinci ember II. Endre király udvarnoka (1219); Csiper csallóközi joculator IV. Béla király korában a pozsonyi vár népéhez tartozik (1253); Szombat dunántúli joculatornak IV. Béla király felesége, Mária királyné, birtokot adományoz (1273); Énekös Lőrinc is a Dunántúlon él Kun László király idejében (1277); Hamzou joculatornak Kun László király uralkodása alatt egy somogymegyei királyi birtokon van a szállása (1288); Mikó joculator fiainak telke Veszprém megyében van az utolsó árpádházi király korában (1296).
A királyi joculatoroknak valószínűleg olyan külön csoportjaik voltak, mint például a királyi solymároknak. Egyik csoportjuk Pozsony megyében élt (Igrechfalva), a másik Zala megyében lakott (Igrici falu). Az Igrech, Igrich, Igrichy telepelnevezés gyakori, de arra nincsen krónikás vagy okleveles bizonyítékunk, hogy az Árpád-kor magyar énekmondóit igriceknek nevezték volna. Abban az időben latin nevükön joculatoroknak emlegették őket. A Kun László idejében tartott budai zsinat határozatainak egyik pontja megtiltja, hogy egyházi emberek a komédiásokat nézzék vagy a joculatorokat hallgassák. Ebből az is következik, hogy a joculatorok nemcsak királyi mulattatók voltak, hanem egyebütt is énekeltek. Éneküket minden esetre hangszeren kísérték.
Irodalom. – Toldy Ferenc: Az ó- s középkori magyar nemzeti irodalom története. I. köt. 3. kiad. Pest, 1862. – U. az: A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867. – U. az: A magyar irodalom története rövid előadásban. I. köt. 3. kiad. Pest, 1872. – Pauler Gyula: A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt. I. köt. Budapest, 1893. – Beöthy Zsolt és Badics Ferenc szerkesztésében: Képes magyar irodalomtörténet. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Erdélyi László: Magyar művelődéstörténet. II. köt. Kolozsvár, 1919. – Dézsi Lajos: Magyar történeti tárgyú szépirodalom. Budapest, 1927. – Szabolcsi Bence: A középkori magyar énekmondók kérdéséhez. Irodalomtörténet. 1928. évf.
