KISEBB VERSES MARADVÁNYOK.
KISEBB VERSES MARADVÁNYOK.
A TIZENÖTÖDIK század második feléből több apró nyelvmaradvány jutott korunkra: névlajstrom, ráolvasás, levél, okirat, verstöredék.
A Magyar Tudományos Akadémia egyik latin kézirata az 1462. évből megőrzött egy magyarnyelvű verses kalendáriumot azaz Csiziót. Az ilyen csiziók, latin nevükön Cisio Janus-ok, azt a célt szolgálták, hogy az írni-olvasni nem tudó emberek eligazodhassanak a naptár rendjében és a hónapok ünnepnapjai között. Az első magyar csizió is az emlékezet támogatását szolgálta s a szentek nevei benne is rövidített kezdő szótagjaikkal fordulnak elő. Mindenesetre latin szöveg nyomán dolgozott a verselő, mikor a XV. század második felében összerótta nehezen érthető sorait. A latin csiziók versformája a hexameter volt, a német csizióké általában a rímes vers, a legrégibb magyar csizióé a felező nyolcas némi gyarló rímeléssel. Ezek a kezdetleges páros rímek végigkísérik a sorokat. A szöveg első két sora:
Kys karachontol kerescth vyz
leywth pal remethe minth nagh dyz.
leywth pal remethe minth nagh dyz.
Mai nyelven:
Kiskarácsonytól keresztvíz
Lett Pál remete mint nagy disz.
Lett Pál remete mint nagy disz.
Maradt egy Verses jogi szabály: négysoros versecske 1484-ből. Feljegyzését régebben Mátyás király egyik jegyzőjének, Nyirkállai Tamásnak, tulajdonították, de újabban kiderült, hogy a vele egy időben élő Magyi János írta be a kis emlékeztető rímelést a pécsi püspöki könyvtár egyik XV. századi latin kódexébe. Magyi János földbirtokos nemes családból származott, az egri egyházmegye papja volt, később az óbudai káptalan jegyzőjének segéde, 1490-ben Pest város jegyzője. Jogi szabályát egy latin mondat nyomán foglalta versbe:
Mert myth eghzer meg zerzettel
es the thewled el vetettel
Ha igazath akarz tenned,
thewbzer nem kel hozyad wenned.
es the thewled el vetettel
Ha igazath akarz tenned,
thewbzer nem kel hozyad wenned.
Mai nyelven:
Mert mit egyszer megszerzettél
És tetőled elvetettél
Ha igazat akarsz tenned,
Többször nem kell hozzád venned.
És tetőled elvetettél
Ha igazat akarsz tenned,
Többször nem kell hozzád venned.
Török Imre verses üdvözlete öt magyar sor egy latin levél végén 1485-ből. Enyingi Török Imre előkelő magyar úr írta jegyesének, Parlagi Krisztinának:
Emericus The.
kewzewn krysthynanak
leghen kenweb ynhanak.
Zaaz yo napath
keth Zaz yo eeth hozyaya.
kewzewn krysthynanak
leghen kenweb ynhanak.
Zaaz yo napath
keth Zaz yo eeth hozyaya.
Mai nyelven:
Emericus Török
Köszön Krisztinának
Legyen könnyebb jonhának.
Száz jó napot
Kétszáz jó éjt hozzája.
Köszön Krisztinának
Legyen könnyebb jonhának.
Száz jó napot
Kétszáz jó éjt hozzája.
Az 1488-ból való Bagonyai ráolvasásokban is van verses benyomású rész. A lófekély ellen mondott bájolás a következő négy sorral kezdődik:
Vronck xpc felden ha Jar vala,
Egy vton el megyen vala,
prothomartir senth isthwanth
Elel leltheuala.
Egy vton el megyen vala,
prothomartir senth isthwanth
Elel leltheuala.
Mai nyelven:
Urunk Krisztus földön ha jár vala,
Egy úton elmegyen vala,
Protomartir Szent Istvánt
Elöl lelte vala.
Egy úton elmegyen vala,
Protomartir Szent Istvánt
Elöl lelte vala.
Kiadások. – A legrégibb magyarnyelvű verses kalendáriumot a M. T. Akadémia egyik latin kézirata, az 1462. évből való Thuróczi-kódex, őrizte meg. – A verses jogi szabály a pécsi püspöki könyvtár egyik XV. századi latin kódexében olvasható. – A Török Imre magyarnyelvű verses üdvözletét magában foglaló latin levél a Magyar Nemzeti Muzeumé. – A Bagonyai ráolvasásokat a báró Nyáry-család bagonyai levéltára őrizte meg. A három kuruzsló-mondóka egyikét, a lófekély ellen való bájolást, Horváth Cyrill a középkori verses maradványok közé iktatta, bár ennek a szövegnek csak az első négy sora kelti a vers benyomását. – Az említett nyelvemlékek kiadásaira és magyarázataira nézve az itt következő irodalom nyujt közelebbi tájékozást.
Irodalom. – Toldy Ferenc: A magyar költészet története. I. köt. Pest, 1854. – Szilády Áron: Régi magyar költők tára. I. köt. Budapest, 1877. II. köt. Budapest, 1880. – Heinrich Gusztáv A magyar cisiók. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1880. évf. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Ujvárossy Szabó Gyula: A magyar verses oktatóköltészet története 1772-ig. Budapest, 1910. – Tolnai Adél: Mátyás királlyal foglalkozó költészetünk forrásai. Budapest, 1911. – Melegdi János: A legrégibb magyar csizió. Magyar Nyelv. 1918. évf. – Szentjóbi Sándor: A legrégibb magyar csizió. U. o. 1918. évf. – Horváth Cyrill: Régi magyar költők tára. I. köt. 1. kiad. Budapest, 1921. – R. Kiss István: Maghi János közjegyző írta a Nyirkállói Tamásnak tulajdonított formuláskönyvet. Századok. 1928. évf. – Horváth János: A középkori magyar vers ritmusa. Berlin, 1928. – Császár Elemér: A középkori magyar vers ritmusa. Irodalomtörténeti Közlemények. 1929. évf. – Asztalos Miklós: Megkerült az úgynevezett Nyirkállói-kódex. Századok. 1929. évf.
