LATIN IRODALOM: MÁTYÁS KIRÁLY KÖNYVTÁRA.
LATIN IRODALOM: MÁTYÁS KIRÁLY KÖNYVTÁRA.
A HUMANISTA törekvések a középkor vége felé Magyarországon is megtalálták a maguk előkelő pártfogóit. Hunyadi Mátyás személyében igazi renaissance-uralkodó jutott a magyar trónra. Az elevenszellemű király műtárgyakat vásárolt, tudósokat gyüjtött maga köré, budai palotáját ragyogó pompával rendezte be. Híres budai könyvtára, a Bibliotheca Corviniana vagy Korvina, elsőrendű helyet foglalt el a XV. századi európai könyvgyüjtemények között. A király itthon és a külföldön számos könyvmásolót és könyvfestőt tartott, a kódexek beszerzésére sokat költött. Budai könyvtára körülbelül ötszáz kötet gyönyörű kiállítású kéziratot foglalt magában. A kéziratok szakok szerint csoportosultak. A megmaradt kódexekből meg lehet állapítani, hogy az ókori remekírókon kívül a középkori egyházatyák, a skolasztikusok és a humanisták munkái is helyet kaptak a budai királyi könyvtárban. A könyvkészítők oly an pazar fénnyel állították ki a kéziratokat, hogy azok versenyeztek a legragyogóbb külföldi kódexekkel. Ma is meg lehet ismerni a gyönyörű írással és festéssel ékes köteteket Mátyás királynak a címlapon látható hollós címeréről vagy a jellemző Korvin bőrkötésről.
Mátyás király könyvgyüjtő szenvedélyére jellemző, hogy Janus Pannoniustól szinte erőszakosan szedette el Olaszországban vásárolt könyveit. A király parancsára Galeotto Marzio udvari könyvtárnok felszólította a pécsi püspököt, hogy küldje fel Budára latin kéziratait. Ez a rendelkezés nagyon bántotta Janus Pannoniust s még nagyobb lett ingerültsége, mikor első küldeménye után újabb könyveket követeltek tőle. Meg is írta Galeotto Marzionak: van elég eladó könyv Itáliában, vegyenek onnan kéziratokat; még szerencse, hogy Budán nem tudnak görögül, mert görög kéziratait is elszednék s akkor megkezdhetné a zsidó kéziratok gyüjtését, hogy könyvtára üresen ne maradjon.
Mátyás király kódexgyüjteménye nemcsak biblofilértékre, hanem nagyságra is versenyzett a legjobban emlegetett külföldi bibliotékák anyagával. A Mediciek birtokában 1456 körül még csak 158 darab írott könyv volt, a római pápák vatikáni könyvtárában ugyanakkor 800. A magyar király külön kis palotát épített könyveinek. Ezt a díszesen berendezett épületet még a könyvek iránt nem érdeklődő magyar főurak is csodálkozva szemlélték; s mikor Mátyás király meghalt és fiával szerződésre léptek, kikötötték, hogy a kódexeket az ország díszére épített bibliotékából soha senki el ne vigye. Korvin János nem is bántotta atyja könyvgyüjteményét, annál jobban fosztogatták később mások.
Már Mátyás király özvegye, Beatrix királyné, magával vitt néhány kódexet Olaszországba, amikor II. Ulászló trónralépése után elhagyta Magyarországot. A Budán megforduló humanisták kölcsönképen és ajándékba számos kódexet kaptak a Jagellóktól, a külföldi követeknek is szívesen adtak jutalmat a nagyértékü kötetekből. Olykor egyes Korvin-kódexek megmagyarázhatatlan módon bukkantak fel az akkori külföldi könyvbarátok gyüjteményeiben. Magyarán mondva: loptak a könyvtárból. De még a mohácsi csata korában is azt írta Brassicanus Sándor bécsi humanista egyik barátjához, hogy a budai királyi könyvtár nagy gyönyörűséggel töltötte el. «Átnézegettem valamennyi könyvét. De mit mondok? Kéziratait? Ahányat csak átforgattam, mindegyik valóságos kincs volt. Halhatatlan istenek! Elhiheti bárki, milyen felséges látvány tárult szemem elé! Úgy tűnt fel, mintha nem is könyvtárban lettem volna, hanem Juppiter ölében, amint szokták mondani». A mohácsi csata után egyre fokozódó erővel lopták és rabolták a könyveket. Szolimán török csapatai és I. Ferdinánd német zsoldosai minden budai bevonulásuknál megdézsmálták az európai hírű gyüjtemény kincseit. A százötvenéves török uralom alatt számos kódexet vittek a konstantinápolyi szultáni könyvtárba, olykor a Budán átutazó követek szereztek jó pénzért egy-egy szép Korvin-kódexet. Buda visszafoglalásakor már a külföldi gyüjtők kezén volt minden valamirevaló példány. A Konstantinápolyban rejtőző kötetek felé az 1860-as években fordult a magyar tudományosság figyelme. 1869-ben a török szultán négy Korvin-kéziratot ajándékozott I. Ferenc József királynak, 1879-ben pedig a szultán ajándékából tizenegy Korvin-kódex került vissza Magyarországba. Az utóbbiakat a törökökért lelkesedő magyar egyetemi ifjúság kapta s így jutott az ajándék a budapesti egyetemi könyvtárba, míg I. Ferenc József a Magyar Nemzeti Múzeumot gazdagította a maga négy Korvin-kódexével.
A Corvina-könyvtár katalógusát legmegbízhatóbban Fógel József állította egybe. (Bibliotheca Corvina. Budapest, 1927.) A bécsi nemzeti könyvtár 42, a berlini nemzeti könyvtár 1, a besançoni városi könyvtár 1, a brüsszeli királyi könyvtár 1, a budapesti akadémiai könyvtár 1, a budapesti egyetemi könyvtár 11, a budapesti nemzeti múzeumi könyvtár 12, a budapesti Ernst-múzeum 1, a cambridgei Trinity College könyvtára 2, a cheltenhami Sir Thomas Philipps-könyvtár 2, a drezdai állami könyvtár 2, az erlangeni egyetemi könyvtár 1, a firenzei Laurenziana-könyvtár 9, a göttingai egyetemi könyvtár 1, a göttweigi bencés könyvtár 1, a győri püspöki nagyobb szemináriumi könyvtár 1, a holkhamhalli Lord Leicester-könyvtár 1, a jenai egyetemi könyvtár 1, a londoni British Museum 1, a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár 1, a milanói Trivulzio-könyvtár 2, a modenai Este-könyvtár 15, a müncheni állami könyvtár 6, a newyorki Pierpont-Morgan-könyvtár 2, az olmüci főszékesegyházi káptalani levéltár 1, a párisi nemzeti könyvtár 4, a parmai királyi könyvtár 1, a prágai egyetemi könyvtár 1, a római Casanate-könyvtár 1, a római vatikáni könyvtár 3, a római Rossiana-könyvtár 1, a salzburgi tanulmányi könyvtár 1, a stuttgarti nemzeti könyvtár 1, a szentpétervári közkönyvtár 1, a thorni gimnáziumi könyvtár 1, a velencei Szent Márk-könyvtár 4, a veronai káptalani könyvtár 2, a volterrai Guarnacci-könyvtár 1, a wolfenbütteli országos könyvtár 10, a zágrábi egyetemi könyvtár 1, a krakói Czartoryski-Múzeum könyvtára 1, latinnyelvű Korvin-kódexet őriz. Ezeken a nagyértékű latin kéziratokon kívül van a bécsi nemzeti könyvtárban 5, az erlangeni egyetemi könyvtárban 1, a lipcsei városi könyvtárban 1, a müncheni nemzeti könyvtárban 1, görög Korvin-kódex.
A megmaradt latin Korvin-kódexek ismertebb szerzői: Aristoteles, Caesar, Catullus, Cicero, Cornelius Nepos, Curtius Rufus, Demosthenes, Horatius, Isokrates, Livius, Lucretius, Platon, Plautus, Plinius, Polybius, Propertius, Ptolomaeus, Quintilianus, Sallustius, Suetonius, Tacitus, Tibullus, Vergilius, Xenophon; Aquinói Szent Tamás, Aranyszájú Szent János, Clairvauxi Szent Bernát, Nagy Szent Gergely, Szent Ambrus, Szent Ágoston, Szent Jeromos. A görög szerzők munkái latin fordításban. Az eredeti görög kéziratok nevezetesebb irói: Aranyszájú Szent János, Constantinus Porphyrogenitus, Polybius, Xenophon. Az ókori klasszikusok és a középkori szentatyák szöveghűség szempontjából általában nem elsőrangú értékűek, mert nem régi kéziratok alapján készültek, hanem nagyobbára XV. századi másolatok másolatai, de van azért köztük olyan ritkaság is, mint Nikephoros Kallistos Xanthopulos görögnyelvű egyháztörténete és Constantinus Porphyrogenitus görögnyelvű munkája a bizánci udvar szertartásairól. Az utóbbi XII. századi pergament-kézirat.
Irodalom. – A Korvina története évszázadokon keresztül foglalkoztatta a történettudósokat. Mátyás király humanistái egész Európában elterjesztették a könyvtár hírét s a mendemondákon kapkodó históriai adatgyűjtők csakhamar túlzó állításokat kockáztattak a Korvina könyvanyagának számbeli gazdagságáról, a kéziratok szövegeinek értékéről és a beszerzés költségeinek nagyságáról. Némelyik író ötvenezer kötetre becsülte a könyvtár köteteinek számát, holott ebben az időben, Mátyás király uralkodásának végén, még a burgundi hercegek európai hírű könyvtárában sem volt több nyolcszáz kódexnél. – A Korvinával kapcsolatos kérdések megoldásában a magyar kutatók közül különösen Rómer Flóris ért el nagy eredményeket. Rómer Flóris megállapította a Korvin-kódexek felismerésének szabályait s a Magyar Tudományos Akadémia 1876. évi nagygyűlésén már 84 darab Korvin-kódexről számolt be. – Az utána következő tudományos írók nagyobbára a Magyar Nemzeti Múzeum folyóiratában, a Magyar Könyvszemlében, tették közzé kutatásaik eredményét. – Rómer Flórison kívül jeles érdeműek: Ábel Jenő, Csontosi János, Fraknói Vilmos, Ipolyi Arnold, Pulszky Ferenc, Ráth György, Hevesy András. – Minden idevonatkozó kérdésre beható tájékozást nyujt Fraknói Vilmos, Fógel József, Gulyás Pál és Hoffmann Edit könyve: Bibliotheca Corvina, Mátyás király budai könyvtára. Budapest, 1927.
