LATIN IRODALOM: TEMESVÁRI PELBÁRT.
LATIN IRODALOM: TEMESVÁRI PELBÁRT.
IRÓI TEHETSÉGÉVEL és irodalmi hatásával messze túlszárnyalta a többi középkori magyarországi latin egyházi írót Temesvári Pelbárt ferencrendi szerzetes. A nagyhírű hitszónok Szűz Mária tiszteletére fogott tollat. Amikor ugyanis 1480 táján kegyetlen pestis dühöngött Magyarországon, Temesvári Pelbárt is több ízben megbetegedett s vallomása szerint egyedül Szűz Mária jósága mentette meg a haláltól. Így írta meg Mária magasztalására, Jézus Krisztus dícséretére, Szent Ferenc atyának és minden szenteknek tisztességére első prédikációs könyvét: a Stellariumot. Anyagot akart benne adni a kisebb tanultságú papoknak és a falusi lelkipásztoroknak, hogy prédikációikat könnyebben készíthessék. Első könyve csak kezdetét jelezte egyházi szónoklatai hatalmas sorozatának. Pomeriumában három részből álló nagy beszédgyüjteményt adott közre. Ennek első része, a Sermones de sanctis, a római katolikus egyház szentjeinek emlékéhez kapcsolódott; második része, a Sermones de tempore, az állandó ünnepekre szóló beszédeket tartalmazta; harmadik része, a Sermones quadragesimales, a nagyböjt napjaira szólt. A félezernél több beszéd közrebocsátása után mint hittudós szolgált egyházának. Expositiojában a zsoltárokat és egyházi énekeket magyarázta, Aureum rosariumában a katolikus vallás tanításait fejtegette. Megvetéssel beszélt a földi lét örömeiről, haragosan ostorozta az erkölcsi tunyaságot, kikelt a hitbeli tévelygések ellen s gátat igyekezett emelni a humanista szellem terjedése elé. Elkeseredéssel célozgatott prédikációiban Mátyás királyra. A király misejárás és prédikációhallgatás helyett inkább humanistáival vitázik s nem gondol a pokol kínjaira.
Mi a törvény? Veti fel a kérdést s meg is felel rá az egyik középkori tudós szerzővel: a törvény a tisztességes élet útmutatója, mely az embert arra kötelezi, hogy szüntelen hozzá igazodjék. S mégis igaz Anaxagoras mondása: a törvény pókháló, a kisebb legyek fennakadnak benne, a nagyobbak keresztülrontanak rajta. A hatalmas urakat nem bántják, a kisebb embereket megbüntetik. Jaj Istenem! Milyen sokan vannak az olyan fejedelmek, akik az egyházi javadalmakat elrabolják! Ó, ha most élne Szent István vagy Szent László, hogy elbánnának az egyház ellenségeivel! Nagy palotákat építenek a hatalmasok, fényes ruhákba öltözködnek, dúsan lakmároznak, miközben a szegény emberek meztelenül járnak a hidegben s nyomoruságukban haldokolnak az utcákon. Csak dőzsöljetek, míg a halál bekopogtat ajtótok küszöbén! Majd jajgattok még a pokol kínjai közt, de egy csepp vizet sem kaptok gonosz életetek miatt.
Temesvári Pelbárt segíteni akart az elnyomottakon s meg akarta téríteni a túlvilági üdvösséggel nem törődő bűnösöket. Ebben a munkájában segítségül hívta az akkori külföldi latin irodalom nevezetesebb egyházi tekintélyeit is. Igazi skolasztikus író: nagy olvasottságú, tudós hajlamú, csodákban hívő. Isteni kijelentéseket észlelt az egész világon s az előtte élő hírneves hittudósok tekintélyére támaszkodva bizonyítgatta a maga keresztény tanításainak igazságát. Idézetet idézetre halmozott. Eredeti gondolata nem sok volt. Inkább összehordta a régi egyházi tudósok kézirataiból a neki tetsző részleteket. Alaposan ismerte a középkori egyházi irodalom minden nevezetesebb szerzőjét Boethiustól kezdve a maga koráig. Kortársai közül sokat tanult a német teológusoktól, főleg a baseli és bécsi egyetem hittudósaitól és hitszónokaitól. A latinul író németek közül különösen Gritsch, Haselbach, Herolt, Langenstein, Meffreth és Nider teológiai fejtegetéseinek vette hasznát, kézirataikból és kiadásaikból szívesen merített, prédikációit hasonló feldolgozással írta. Ezek a hitbuzgalmi munkák annyira hasonlók egymáshoz, mint a középkor ferences templomai.
A száraz hittudományi fejtegetéseket példák és legendák közbeszövésével élénkítette. Példáit helyes érzékkel válogatta ki forrásaiból: a Gesta Romanorum, a Scala Coeli, a Vitae Patrum és a Speculum Exemplorum néven ismert gyüjteményekből. Pomerium című munkájának második részében van az a húsvéthétfőre készített prédikációja, mely Krisztus feltámadásának szükségességéről, teljességéről, méltányosságáról és kedvességéről szól. Krisztus feltámadásának – mondja – nevezetes oka Isten igazságossága. Istennek fel kell magasztalnia azokat, akik magukat őérette megalázzák, mert Isten igazságosságához tartozik, hogy a gonosz ember ne uralkodhassék az igazságon. Győzzön az igazság, ha mindjárt ideig-óráig elnyomatást szenved is. A gonoszok hamisságukban elvesznek, az igazság megmarad. A zsidók is megölték Krisztust és meg akarták semmisíteni tanítását, de Isten igazsága megkövetelte, hogy Krisztus tanítása legyőzze a hamisságot. Az igazság győzedelmét mutassa be a következő példa. Egy gazdag, de hamis embernek volt egy hűséges szolgája. Ez a szolga azt állította, hogy ezen a földön az igazságé a győzelem; ura viszont azt vitatta, hogy az ember többre megy a hamissággal, mint az igazsággal. Vetélkedés támad közöttük és fogadást kötöttek. Ha a szolga be tudja bizonyítani állítását, akkor ura kétszáz aranyforintot ad neki, de ha az úrnak lesz igazsága, kiszúrhatja szolgája mindkét szemét. A fogadást a gazdag ember nyerte meg s kiszúrta a szolga mindkét szemét. Kiment a szegény vak a városból, egy fa alá vánszorgott, ott lepihent, ugyanakkor az ördögök épen arra a fára gyülekeztek éjfélkor. Beszélgetésükből megtudta a vak ember, hogy a fa alatt olyan fű van, amely látóvá teszi a vakot, ha megdörzsöli vele szemét. A vak szolga Istenhez fohászkodott, megtalálta a füvet, megnyílt szeme világa, sőt amikor útnak indult, meggyógyította a király vak leányát és feleségül vette a királykisasszonyt. Amint meghallotta ezt egykori gazdája, kitudakolta tőle, hogyan gyógyult meg s ő is elment a vak szemet gyógyító varázsfűért a fa alá. Ugyanekkor ismét tanácskoztak a fán a gonosz szellemek; az egyik megneszelte, hogy a fa alatt ember van, rárontottak a gazdagra, mindkét szemét kitolták s így bebizonyosodott, hogy az igazság, ha olykor szenved is, végül mégis csak diadalt arat, míg a hamisság megrontja az embert, amint ez nyilvánvaló Krisztus Urunk és a zsidók példájából. Ember, sohase tántorodjál le az igazság útjáról!
Legendáit leginkább Voragoi Jakab Aurea Legendájából írta ki, de merített a többi középkori legendatárból is. Hogy mennyire benne élt a középkori barátok gondolatvilágában, azt könyveinek minden részlete mutatja. Mint a többi skolasztikus szerző, ő is erős hittel bizonyítgatta, hogy Szűz Mária jártas volt a latin iskolák minden tantárgyában, azonkívül a római és a kánoni jogban s a logika, fizika, metafizika, medicina és teológia kérdéseiben. Mint külföldi tudóstársai, ő is ki tudta számítani Jézus mennybemenetelének pontos időtartamát s a Noé bárkájába terelt állatok mennyiségét. Egyszerű stílusú latin fejtegetéseit szívesen olvasták. Könyvei a külföldön széltében elterjedtek, itthon pedig bőséges forrásul szolgáltak a magyar kéziratok szerzőinek. A Horvát-, Tihanyi-, Kazinczy-, Nagyszombati-, Érsekujvári-, Teleki-, Cornides- és Érdy-kódex készítői jórészt az ő latin szövegeit fordították magyarra.
TEMESVÁRI PELBÁRT életéről keveset tudunk. Valószínűleg Temesvárott született Zsigmond király uralkodásának utolsó éveiben. Legelőször a krakkói egyetem évkönyveiben találunk róla feljegyzést. Pelbárt 1458-ban, Mátyás király trónralépésének esztendejében, beiratkozott a krakkói egyetemre s itt éveken keresztül buzgón törekedett előbb a filozófiai, majd a teológiai kar tudományos vizsgálatainak elvégzésére. 1464-ben a filozófiából baccalaureatusi fokot nyert, 1471 táján mint teológiai doktor távozott Krakkóból. A szigorú ferencrendiek azaz a cseri barátoknak nevezett salvatoriánusok szerzetének tagja volt. Elöljárói azzal jutalmazták jeles képzettségét, hogy megbízták a salvatoriánus provincia szerzetesnövendékeinek tanításával. 1483-ban a budai ferencrendi kolostor iskolájában Petrus Lombardus hittani könyvét magyarázta a tanulóbarátoknak. Ettől kezdve Budán és Esztergomban felváltva tanított. Első prédikációs gyüjteménye, a Slellarium, annyira megtetszett szerzetestársainak, hogy kéziratát buzgón másolgatták s más kolostoroknak is kölcsön adták. Elöljárói most már megparancsolták neki, hogy írjon újabb szentbeszédeket a prédikálásban gyöngébb papok segítségére. Igy készült el, Mátyás király uralkodásának utolsó évtizedében és II. Ulászló király országlásának első évtizedében, Pomeriuma. Kézirataira felhívták Rynman János német könyvkiadó figyelmét. A hagenaui kiadó az 1490-es évek derekán körülnézett Magyarországon s Budáról Hagenauba vitte Temesvári Pelbárt és Laskai Ozsvát ferencrendi szerzetes kéziratait. Ettől kezdve a német és francia könyvpiacokon kapósak lettek a két híres igehirdető munkái. Temesvári Pelbárt 1504 január 22-én hunyt el szerzetének budai rendházában. Utolsó munkáját Laskai Ozsvát fejezte be és rendezte sajtó alá.
Kiadások. – Temesvári Pelbárt latin munkáit Európa minden katolikus országában ismerték és olvasták. Hagenau, Strassburg, Augsburg, Nürnberg, Velence, Lyon, Páris városokban kiadás kiadást ért köteteiből. – Expositio compendiosa et familiaris sensus litteralem et mysticum libri psalmorum complectens: első nyomtatott szövege a strassburgi 1487. évi kiadás, amelyet még két hagenaui kiadás követett. – Stellarium coronae benedictae Mariae virginis in laudem eius pro singulis praedicationibus elegantissime coaptatum: ennek a prédikációs kötetének a mohácsi vészig körülbelül 20 kiadása ismeretes, közülük első a hagenaui 1498. évi kiadás. – Sermones Pomerii fratris Pelbarti de Themesvar divi ordinis Sancti Francisci de sanctis: ez a beszédgyüjteménye a mohácsi vészig körülbelül 18 kiadást ért, közülük első a hagenaui 1498. évi kiadás. – Sermones Pomerii fratris Pelbarti de Themesvar divi ordinis Sancti Francisci de tempore: a mohácsi vészig körülbelül 28 kiadása ismeretes: ezek közül első a hagenaui 1499. évi kiadás. – Sermones quadragesimales per fratrem Pelbartum de Themesvar professum divi ordinis Sancti Francisci comportati; a mohácsi vészig körülbelül 20 kiadása jelent meg, ezek közül első a hagenaui 1499. évi kiadás. – Aureum rosarium theologiae ad sententiarum quatuor libros pariformiter quadripartitum: első kiadása Hagenauban jelent meg, még pedig az I. köt. 1503. II. köt. 1504. III. köt. 1507. IV. köt. 1508. (Utóbb még négy kiadása.) – Expositio psalmorum. Hagenau, 1504. (Utóbb még két kiadása.)
Irodalom. – Temesvári Pelbártról Czvittinger Dávid még azt sem tudta kideríteni, hogy 1401 vagy 1501 körül élt-e: Specimen Hungariae literatae. Frankfurt és Lipcse, 1711. – Bod Péter mindössze annyit mondott róla, hogy írt holmi deák könyveket: Magyar Athenás. Szeben, 1766. – Toldy Ferenc már röviden rámutatott európai hírű munkásságára: Az ó- és középkori magyar nemzeti irodalom története. Pest, 1851. – Először Szilády Áron foglalkozott. részletesebben életével és munkásságával: Temesvári Pelbárt élete és munkái. Budapest, 1880. – Békesi Emil bírálata Szilády Áron könyvéről: Temesvári Pelbárt élete és munkái. Magyar Sion. 1880. évf. – Horváth Cyrill: Temesvári Pelbárt és beszédei. Egyetemes Philologiai Közlöny. I. pótkötet. Budapest, 1889. – U. az: Temesvári Pelbárt és kódexeink. Budapesti Szemle. 1891. évf. – U. az: Pomerius Budapest, 1894. – Szabó Károly és Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár. III. köt. Budapest, 1896. – Mihalovics Ede: A katolikus prédikáció története Magyarországon. I. köt. Budapest, 1900. – Katona Lajos: Temesvári Pelbárt Stellariuma és a Scala Coeli. Irodalomtörténeti Közlemények. 1900. évf. – U. az: Temesvári Pelbárt példái. Budapest, 1902. – Békesi Emil: Magyar írók Hunyadi Mátyás korából. Katolikus Szemle. 1902. évf. – Kudora János: A magyar katolikus egyházi beszéd irodalmának ezeréves története. Budapest, 1902. – Rézbányay József: Az egyházi szónoklat egyetemes története. I. köt. Esztergom, 1904. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. X. köt. Budapest, 1905. – Gálos Rezső: Temesvári Pelbárt származásához. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1909. évf. – Böröcz Marcell: Ferencesek a középkori magyar irodalomban. Pécs, 1911. – Király György: Világbíró Sándor mondája régi irodalmunkban. Irodalomtörténeti Közlemények. 1918. évf. – Thienemann Tivadar Temesvári Pelbárt német kortársai. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1920. évf. – Timár Kálmán: Gesner Konrád Temesvári Pelbártról. Irodalomtörténet, 1922. évf. – Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. Két kötet. Budapest, 1922–1924. – Ballagi Aladár: Buda és Pest a világirodalomban. Budapest, 1925. – Horváth Cyrill: Szent László-legendáink eredetéről. Budapest, 1928.
