LATIN IRODALOM: TÖRTÉNETI MUNKÁK.
LATIN IRODALOM: TÖRTÉNETI MUNKÁK.
A KRÓNIKÁK közül 1473-ban már nyomtatásban is megjelent: a Budai krónika. Ismeretlen egybeállítója a legrégibb időktől kezdve 1468-ig beszélte el a magyar nemzet történetét. Tartalma az Anjouk koráig megegyezik Kézai Simon krónikájával és Márk krónikájával, Nagy Lajos uralkodására nézve Küküllei János szövegét használta fel, azontúl csak száraz mondatokat és hiányos feljegyzéseket adott. – A Dubnici Krónika az ősidőktől kezdve az 1479. évig foglalja magában a magyarok históriáját. Ismeretlen egybeállítója a Budai Krónika szövegét kibővítette a Bécsi Képes Krónika azon adataival, melyek a Budai Krónikából hiányzottak; azonkívül beleszőtte elbeszélésébe egy minorita szerzetesnek, János fráternek, Nagy Lajos király olasz és lengyel hadjáratairól szóló feljegyzéseit; végül a maga korára nézve is közölt néhány eredeti tudósítást. – A magyarországi középkori krónikairodalom utolsó nagyobb alkotása Túróczi János krónikája. Tartalma a XIV. század végéig nagyobbára megegyezik a régebbi krónikák tartalmával, de Zsigmond király uralkodásától kezdve már új adatokat nyujt. Túróczi János a legrégibb időktől a maga koráig azaz Mátyás király uralkodásáig vezette le a magyar nemzet történetét. Históriája meglehetősen bőbeszédű. A humanizmus hatása mellett erős nemzeti érzés jellemzi.
TURÓCZI JÁNOS turócmegyei földbirtokos nemes családból származott, alapos jogi kiképzést nyert s Mátyás király korában királyi ítélőmester volt. 1488-ban még működött a királyi kúrián. Középkori krónikásaink közül ő az egyedüli, aki nem volt pap. Miklós nevű fiával, az erdélyi alvajdával, családja kihalt.
Kiadások. – A Budai Krónika kézirata nincs meg, a Dubnici Krónika kéziratát a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi, Turóczi János krónikájának kézirata a bécsi Nemzeti Könyvtárban maradt fenn. – A Budai Krónika a legrégibb magyarországi sajtótermék 1473. évi budai kiadásából tizenkét példány jutott korunkra, szétszórva a budapesti és külföldi könyvtárakban. Teljes hűségű hasonmása Fraknói Vilmos bevezetésével jelent meg: Chronica Hungarorum. Budapest, 1900. – A Dubnici Krónika szövegét Mátyás Flórián adta ki: Historiae Hungaricae fontes domestici. III. köt. Pécs, 1884. – Turóczi János krónikájának első kiadása Mátyás király uralkodásának idején jelent meg Feger Teobald budai könyvárus költségén Chronica Hungarorum. Brünn, 1488. – Ugyanebben az évben Augsburgban is kinyomattak s ettől kezdve a magyarok középkori történetére nézve Turóczi János krónikájából és Bonfinius históriai munkájából tájékozódott a külföld, mivel a többi magyarországi latin krónika még hosszú ideig kéziratban hevert. A későbbi Turóczi-kiadások közül legismertebb Schwandtner János Györgyé: Scriptores rerum Hungaricarum. Bécs, 1746.
Irodalom. – Toldy Ferenc: Az ó- és középkori magyar nemzeti irodalom története. I. köt. 3. kiad. Pest, 1862. – Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. II. köt. Budapest, 1885. – Abday Asztrik: Rogerius siralmas éneke. Az augsburgi 1488-iki ősnyomtatványból. A kőszegi kat. gimnázium értesítője. 1886. – Kurtz Sándor De latinitate Chronici Dubnicensis. Budapest, 1892. – Szabó Károly és Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár. III. köt. Budapest, 1896. – Domanovszky Sándor: A Dubnici Krónika. Századok. 1899. évf. – Fraknói Vilmos: Chronica Hungarorum. Budapest, 1900. – Békesi Emil: Magyar írók Hunyadi Mátyás korából. Katolikus Szemle. 1902. évf. – Domanovszky Sándor: A Budai Krónika. Századok. 1902. évf. Varju Elemér: A Turóczi-krónika kiadásai. Magyar Könyvszemle. 1902. évf. – Kaszák József: Turóczi János élete és krónikája. Budapest, 1906. – Gábor Gyula: Adatok a középkori magyar könyvírás történetéhez. Magyar Könyvszemle, 1910. évf. – Szinnyei József Magyar írók élete és munkái. XIV. köt. Budapest, 1914. – Ballagi Aladár: Buda és Pest a világirodalomban. I. köt. Budapest, 1925. – Holub József: A Budai Krónika említése 1488-ból. Magyar Könyvszemle. 1928. évf. – Horváth Cyrill: Szent László-legendáink eredetéről. Budapest, 1928.
