SZENT FERENC LEGENDÁJÁNAK FORDÍTÁSA.
SZENT FERENC LEGENDÁJÁNAK FORDÍTÁSA.
A TIZENÖTÖDIK századi magyarnyelvű szövegek túlnyomórészben vallásos tartalmúak. Ezek között az írásos emlékek között elsősorban az elbeszélő próza maradványai érdemelnek figyelmet. Egyik sem eredeti munka. Latin szöveg nyomán készült valamennyi.
A korunkra maradt legrégibb magyarnyelvű prózai elbeszélés: Szent Ferenc legendája. Szövegét a XV. század első felében másolt Jókai-kódex őrizte meg. Ez a 162 lapból álló szöveg a legrégibb magyar írott könyv. Megtudjuk belőle, miként alapította meg Assisi Szent Ferenc a maga kolduló szerzetét, miként vett maga mellé tizenkét segítőtársat, miként tanította engedelmes tanítványait. A jámbor olasz ember alázatosan viselkedett mindenkivel szemben, testvéreinek tekintette még az állatokat is. Szolgai munkákat végzett, kegyetlenül kínozta magát, tűrte a gúnyolódók szitkait. Sok embert térített az üdvösség útjára és sok csodát tett.
Igazi paradicsomi világot tár az olvasó elé a legendának az a része, amelyben Szent Ferenc az ő húgocskáinak, a madaraknak prédikál. Társaival együtt ballag a mezőben s észreveszi, hogy különböző madaraknak temérdek sokasága üldögél a fákon. «Mondá társainak várjatok meg engemet ez úton, elmegyek és prédikálok én húgaimnak, madaracskáknak.» És elment a mezőbe, ahol a madarak lakoznak vala. És legottan, hogy prédikálni kezdett, valamennyi madár leszállt hozzá. S a madaraknak mondá Szent Ferenc: Igen sokkal tartoztok Istennek én húgaim, madarak. És tartozzatok is mindenkoron dícsérni őt szabadságtokért, repüléstekért, égi életetekért. Ti nem vettek, nem arattok, Isten mégis éltet benneteket. Ad folyóvizet és forrásokat innotok, ad hegyet és halmot fészkelnetek. És mert sem fonni, sem szőni nem tudtok, ad tinektek és a ti fiaitoknak kellemes öltözést. Azért igen szeret titeket a Teremtő, aki tinektek ennyi jót adott. Óvjátok magatokat én húgaim, madaracskák, ne legyetek hálátlanok, hanem mindenkor dícsérjétek Istent. És a boldogságos atya beszédére a madarak mind megnyitották orrukat, kiterjesztették szárnyukat, kinyujtották nyakukat. Fejüket tisztesen lehajták a földig. És ő éneklésükkel és viselkedésükkel mutatták, hogy a szentatya beszédén sokképen örvendeznek vala.
Ennek a naiv költészettel átszőtt legendának talán a fordult farkasról szóló csoda a legjellemzőbb része: «Az fordólt farkasról, ki Bódog Ferencnek miatta fordóla nagy szölédségre». Történt egy alkalommal, hogy Eugubia városának tartományában egy szörnyű farkas jelent meg s halálos rettegésben tartotta a polgárokat. Csak felfegyverkezve mertek kimenni a város földjeire. A farkas megette a háziállatokat, megmarta az embereket, maguk a fegyverek sem árthattak fogai ellen. Végül alig mert valaki kimozdulnia városból. Az Úr Isten azonban meg akarta jelenteni a polgároknak Szent Ferenc szentségét, könyörületet ébresztett tehát az irgalmaslelkű férfiú szívében. A polgárok figyelmeztették Szent Ferencet, hogy ne menjen ki a mezőre, mert a farkas megöli, de Szent Ferenc hitt az Úr Jézusban, nem fegyverkezett fel, csak a szent keresztnek jegyével jegyezte meg magát s minden bizodalmát Istenbe vetette. Künn a mezőn a szörnyű farkas feltátotta száját, Szent Ferencnek szaladt, de ő feléje vetette a kereszt jegyét, mire a vadállat megtorpant s keményen kinyitott száját berekesztette. Szent Ferenc beszélni kezdett: «Jöjj ide, atyámfia, farkas, én Krisztusnak felőle parancsolok néked, hogy sem nekem, sem egyébnek valakinek árts». Mily csoda: a farkas legottan lehajtotta fejét s levetette magát Szent Ferenc lábához. «Farkasból lőn bárány.» A szent most prédikált neki Atyámfia, farkas, te sok kárt tettél ebben a tartományban, irgalom nélkül megölted az élőket, mindenkit megmartál, azért méltó vagy a halálra, miképen a gonosz gyilkos. Zúgnak is ellened gonosz tetteid miatt s ellenséged az egész város. De, atyámfia, farkas, én békességet akarok te közted és az emberek között, úgyhogy az emberek tőled tovább meg ne sértessenek s megbocsássák minden elmult vétkedet. És a farkas testének, farkának, füleinek és fejének hajtásával mutatja vala, hogy megfogadja mindazt, amit Szent Ferenc mond vala. És monda Szent Ferenc: Én fogadom neked, atyámfia, farkas, hogy amíg élsz, elég eleséget adatok neked a városban, mert hiszen, ami gonoszat tettél, azt éhséged miatt tetted; viszont azonban, atyámfia, farkas, fogadd meg te is énnekem, hogy soha többé sem embert nem sértesz, sem állatban nem teszel kárt. És a farkas fejet hajtott. Mikoron pedig Szent Ferenc kinyujtotta kezét fogadalomnak vételéért, a farkas felemelte jobblábát s beletette azt Szent Ferenc kezébe, azután úgy ballagott gazdája után, mint a szelíd bárány. Látva ezt a városbeliek, igen csodálkoztak, mindenki az utcára gyülekezett s akkor Szent Ferenc csodálatos prédikációt tőn. Azért, én drágalátosim – fejezte be beszédét – forduljatok Istenhez, tegyetek töredelmet s Isten megszabadít titeket a farkastól és a jövendő pokol tüzétől. «Hallgassatok, én drágalátosim, ez farkas, ki itt előttetek áll, fogadá énnékem és fogadásábalól hitet ada, tivéletek békességet tenni és soha meg nem sért titeket valamiben, ha minden napon fogadtok néki adnia elég eledelt.» S az egész gyülekezet nagy üvöltéssel fogadta, hogy etetni fogja a farkast; a vadállat pedig fejének tartásával, testének, farkának és füleinek szép mutatásával jelentette, hogy megtartja fogadalmát, sőt a nép előtt is felemelte jobblábát s úgy adott hitet Szent Ferenc kezébe. És lőn nagy öröm Eugubia városában, mert ettől a naptól fogva a farkas és a nép megtartotta a Szent Ferenctől szerzett békességet:
Es az farkas ket eztendeyg eluen az varas zerte aytorol aytora megyen uala koldolny senkyt megnem sertuala sem megnem sertettetykuala valalkytewl: tyztesen eltetuen es hogy czuda sonha sem egyeb ew ellene nem vgatuala Az vtan az farkas meg aguan meg hala Mert ez mondot farkasnac bekeseges es engedelmes bekesegen az polgarok ygen bankodanac: mert valamykoron zent ferencznek vczayan yaruala zent ferencznek yozagat es czudalatos zentseget elmeyekbe hywyakuala iesos cristusnak gyczeretyre amen:
Az akkori kiejtéssel:
És az farkas két esztendeig élvén, az várasszerte ajtóról ajtóra mégyen vala koldólni; senkit meg nem sért vala, sem meg nem sértettetik vala senkitől, tisztesen éltetvén. És hogy csuda: sonha sem eggy eb ő ellene nem ugat vala. Azután az farkas megaggván, meghala. Mert ez mondott farkasnak békességes és engedelmes békességén az polgárok igen bánkódának, mert valamikoron Szent Ferencnek ucczáján jár vala, Szent Ferencnek jóságát és csudálatos szentségét elméjekbe hívják vala Jézos Krisztusnak gyicséretire. Ámen.
Mint minden középkori magyar elbeszélő szöveg, ez a legenda is latin eredeti nyomán készült fordítás. A latin forrásra számos latinosság és nyelvi félreértés utal. Eddig még nem sikerült olyan latin Ferenc-legendát találni, mely ugyanazon sorrendben adná az elbeszélést, mint a magyar Ferenc-legenda, de azért néhány lap kivételével összeállíthatók azok a latin szövegek, melyekre Szent Ferenc legendájának első magyar szövege támaszkodott. A magyar Ferenc-legenda több latin forrás tervszerű egybedolgozásán alapszik. Szövegének legnagyobb része az Actus Beati Francisci című latin elbeszélés után készült (Jókai-kódex: 1–78, és 127–153. lap), jelentékeny részének pedig a Speculum Perfectionis név alatt ismert latin Ferenc-legenda szolgált forrásul (Jókai-kódex: 78–123. lap). A magyar legenda ennek a két külföldi ferences munkájának a keveréke, de megvan még benne Szent Bonaventura Vita Beati Francisci-jának egy része is (Jókai-kódex: 155–162. lap). A fordító és másoló neve ismeretlen: kétségtelenül ferencrendi szerzetes volt mind a kettő. A legendát nyelvének régisége teszi értékessé. Ez a nyelvemlék – a Halotti Beszédet, a Löweni Mária siralmat, a Gyulafehérvári Sorokat és a Königsbergi Töredékeket kivéve – minden egyéb összefüggő szövegű nyelvmaradványunknál régibb.
A legenda szövege a középkori magyar nyelvre nézve megnyugtatóbb tájékozást nyujt, mint a régebbi nyelvemlékek. Nem töredékes feljegyzés, terjedelme elég nagy s kétségtelenül magyar ember munkája. Megvan eredeti latin szövege is, ezért a homályos helyek értelmezése könnyebb. Természetesen az akkori magyar dialektusok közül csak egy nyelvjárás sajátságait tükrözi, helyesírása is tapogatódzó, mégis kincsesbánya a régi nyelv kutatói számára.
A szöveg néhány feltűnőbb nyelvi sajátsága: lábaihuz, vagyonk, fordól, romt, himt, alázatost, mélységest, farkasbalól, jutandana; lakozák, ehelyett lakozék; tudom valék, ehelyett tudom vala; ajtó kül, ehelyett ajtón kívül; barátoknak valamelyik, ehelyett barátoknak valamelyike. Ma már kihalt szavai: csittenet annyi, mint hallgatás; csittehenedni: elhallgatni; hogyhana: mintha. Helyesírásban az f betűt néha minden ok nélkül megkettőzteti fferencz, ffarkas; mind a c, mind a cs hangot cz-vel írja; az ö és ü hangot ew betűösszetétellel fejezi ki; az i hang megjelölésére rendesen az y-t használja.
A kódexre az 1860-as években Toldy Ferenc irodalomtörténet munkái hívták fel a figyelmet. – Szövegének közzétételében és magyarázatában nagy érdemeket szerzett Volf György. (Nyelvemléktár. Budapest, 1878.) – Utána Katona Lajos, néhány kis részlet kivételével, felkutatta és egybeállította mindazokat az eredeti latin szövegeket, melyekből a magyar kódex fordítója összeválogatta a maga fejezeteit. (Az Ehrenfeld- és Domonkos-kódex forrásai. Irodalomtörténeti Közlemények. 1903. évf.) – Valószínű, hogy nem is a magyar fordító volt a szövegek összeválogatója, hanem a kompilációt már készen kapta latin eredetijében.
Vargha Damján a középkori magyar ferences kódexekről szóló tanulmányában – bizonyára megbízható források nyomán – elmondja hogyan készülhetett a Ferenc-legenda magyar fordítása és milyen hatást tett a hazai ferences kolostorokra. A latin Ferenc-legendát egy Fabianus nevű magyar ferencrendi testvér hozta magával Avignonból (Speculum vitae Sancti Francisci et sociorum eius: Szent Ferenc és társai életének tüköre) ezt a latin szöveget a magyar ferencrendi atyák 1380-ban fordították magyarra, hogy a rend egyszerűbb tagjai és a klarissza-apácák is megértsék Szent Ferenc példaadó életének történetét. A kéziratnak gyorsan híre terjedt, a házfőnökök egymásután másoltatták le a magyar szöveget, a példányok száma egyre szaporodott. A Szentírás után ez a kézirat lett a legnagyobb kincs a franciskánus kolostorokban. Később a Ferenc-kéziratok üresen maradt lapjaira más Ferenc-életrajzokból is vettek át érdekes tartalmú szakaszokat s így a Fabianus barát írásában behozott és itt magyarra fordított szöveg elveszítette egységességét. Az egyik ilyen példányból 1430 táján új másolat készült a klarissza-apácák számára: ez az az egyetlen kézirat, amely a sok közül kiállotta az évszázadok viharait s ma Jókai-kódex néven a Magyar Nemzeti Múzeum egyik kincse. (Szent Ferenc nyomdokain. Szerk. Buttykay Antal. Budapest, 1926.)
Karácsonyi János a magyarországi Szent Ferenc-rend történetéről szóló nagy munkájában, azt fejtegeti, hogy a magyar legenda fordítása 1380 táján készült, ezt a szöveget egy másik ferencrendi szerzetes 1430 táján másolta le a Jókai-kódexbe. A magyar fordítás semmiesetre sem készülhetett 1400-nál későbben, mert a fordító még nem használta Pisai Bertalannak Liber Conformitatum című híres munkáját, hanem csak az Actus Beati Francisci című gyüjteményt, a Leo frátertől 1227-ben írt Speculum Perfectionist és Szent Ferencnek Szent Bonaventurától 1266-ban írt életrajzát. A legenda nyelvének feltűnő régiessége is a XIV. századra utal. A fordítás valószínűleg a Klára-szüzek számára készült, mert a Szent Ferenc életelveit követő klarissza-apácák nem tudtak latinul és szükségük volt rendalapítójuk magyar életrajzára. A magyar szövegrészeket főként közös étkezésük idején olvasták fel.
Jókai-kódex. – Az első magyarnyelvű Ferenc-legenda szövege a legrégibb magyarnyelvű írott könyvben, a Jókai-kódexben, található. E kódex neve 1925-ig Ehrenfeld-kódex volt, mert a kéziratot Ehrenfeld Adolf fedezte fel 1851-ben, mikor a nyitrai gimnáziumban tanult. Osztálytársai óra előtt hányták-vetették a kódexet, mely nem valami rendes úton jutott birtokukba s innen Ehrenfeld Adolf tulajdonába. A kódex tulajdonosa később bécsi ügyvéd lett. Halála után örökösei megbíztak egy londoni könyvkereskedőt azzal, hogy 1000 angol font kikiáltási áron bocsássa árverésre a kéziratot. Ez a hír olyan hatást keltett a magyar tudományos körökben, hogy a képviselőház megszavazta az 1000 angol fontot s a még szükséges 450 angol fontot is összegyüjtötték társadalmi úton. Igy került vissza hazánkba a kódex, hatvanévi távollét után, 1925. márciusában. A Magyar Nemzeti Múzeumban helyezték el a Halotti Beszédet őrző Pray-kódex mellé. Az Ehrenfeld-kódex neve ettől az időtől kezdve a magyar országgyűlés határozatából: Jókai-kódex. Az új név Jókai Mór születése százesztendős évfordulójának emlékét őrzi. A legrégibb magyarnyelvű írott könyv 162 lapból áll. Csonkaságában is a legelső terjedelmesebb magyar nyelvemlék. Kis negyedrétalakú, lapjainak nagysága 13 és 22 centiméter szélességű és hosszúságú. Barátgót írását helyenkint vörössel rajzolt betűk díszítik. 1430 táján másolták s így korra nézve megelőzi a legrégibb magyar bibliafordítást is.
Kiadások. – A Jókai-kódex szövegét először Volf György tette közzé: Nyelvemléktár. VII. köt. Budapest, 1878. – Magyarázatos szövegrészt közölt belőle Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Szemelvényes kiadása Vincze Józseftől; Szent Ferenc és társainak legendája. Budapest, 1905.
Irodalom. – Toldy Ferenc: Az ó- és középkori magyar nemzeti irodalom története. II. köt. 3. kiad. Pest, 1862. – Szarvas Gábor: A Ferenc-legenda. Magyar Nyelvőr. 1872. évf. – Volf György: Nyelvemléktár. VII. köt. Budapest, 1878. – Simonyi Zsigmond: A magyar szótők. Budapest, 1888. – Závodnik Mihály: Az Ehrenfeld-kódex nyelvi sajátságai. Egri kat. gimnázium értesítője. 1888. – Balassa József: Kódexeink és a nyelvjárások. Hunfalvy-album. Budapest, 1891. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Horváth Cyrill: A régi magyar irodalom története. Budapest, 1899. – Fischer Izidor: Az Ehrenfeld-kódex nyelvjárása. Budapest, 1902. – Katona Lajos: Az Ehrenfeld-kódex hibás és hiányos fordításai. Magyar Nyelvőr. 1902. évf. – U. az: Az Ehrenfeld- és Domonkos-kódex forrásai. Irodalomtörténeti Közlemények. 1903. évf. – Simonyi Zsigmond: A magyar nyelv. 2. kiad. Budapest, 1905. – Vincze József: Szent Ferenc és társainak legendája. Budapest, 1907. – Böröcz Marcell: Ferencesek a középkori magyar irodalomban. Pécs, 1911. – Assisi Szent Ferenc virágoskertje. Fordította: Kaposi József. Budapest, 1913. – Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. köt. Budapest, 1924. – Jakubovich Emil: Az Ehrenfeld-kódex a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában. Magyar Könyvszemle. 1925. évf. – Vargha Damján: Szent Ferenc és fiai a magyar kódex-irodalomban. Szent Ferenc nyomdokain. Szerk. Buttykay Antal. Budapest, 1926. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények, 1927–1929. évf. – Jakubovich Emil és Pais Dezső: Ómagyar olvasókönyv. Pécs, 1929.
