SZÓJEGYZÉKEK.
SZÓJEGYZÉKEK.
A TIZENÖTÖDIK század első negyedéből, Zsigmond király uralkodásának korából, a magyar szótárirodalomnak több emléke maradt fenn. – A Soproni szójegyzék 217 latin szó magyar értelmezését adja. Szókincsét tekintve, szoros kapcsolatban áll a Besztercei Szójegyzékkel és a Schlägli Szójegyzékkel. Mind a három Szójegyzék közös eredetre mutat. – A Besztercei szójegyzék 1316 magyar szót foglal magában. Másolója a feketeszínű latin szók fölé írta a vörösbetűs magyar szókat, úgyhogy a kézirat egy glosszárium benyomását teszi. A szók nem betűrendben, hanem fogalmi körök szerint csoportosulnak. Huszonnégy szócsoportja: a világ, harcosok, földek, vizek, hajók, halak, füvek, házak, ruhák, díszek, posztók, ércek, szekerek, kutyák, szőlők, gyümölcsök, fák, lovak, barmok, vadállatok, férgek, madarak, asztali eszközök, konyhai eszközök. Bár nem összefüggő szövegű nyelvemlék, művelődéstörténeti és nyelvtudományi értéke nagy. – Beosztásra nézve nagyjából megegyezik vele: a Schlägli szójegyzék. Ez a szótár 2140 magyar szót őrzött meg. Értékes nyelvi anyaga föltárja a középkori magyar ember egész ismeretkörét. Szövege megbízhatóbb, mint a Besztercei Szójegyzéké. Azonkívül vannak szócsoportjai, melyek nem fordulnak elő a Besztercei Szójegyzékben: Isten és a világegyetem, időjárás, testrészek, lelki és testi tulajdonságok, egyházi és világi méltóságok, hangszerek és játékszerek, betegségek, mesterműszók, igék, melléknevek és számnevek. – Az 1418 és 1422 közé eső évekből maradt fenn: János deák magyar nyelvmestere. Rotenburgi János deák a huszita zavargások idején a csehországi Nikolsburgból menekült Budára, itt magyarul kezdett tanulni s kéziratos latin tankönyvébe feljegyezte a hétköznapi használatban legszükségesebb magyar szavakat és mondásokat. A német ember fülével hallott, németes helyesírással írt, de feljegyzései így is értékesek. Kifejezései között számos szemérmetlen szólás van: a nyelvemlék ebben a tekintetben legrégibb forrása a magyar nyelvkincs trágár szótári adatainak.
Kiadások. – A Soproni szójegyzék egy 1459-ből származó vagyonbecslési összeírás fedeléből került elő. Nyelve és írása a XV. század első negyedére vall. Első ismertetője, Házi Jenő, 1923-ban fedezte fel a soproni városi levéltárban. – A Beszercei szójegyzék a M. T. Akadémia tulajdona. 15 lapra terjed. Tótországi György másolta a XV. század első negyedében. Kéziratát Berger Albert gimnáziumi tanár fedezte fel Beszterce-Naszód megye levéltárában 1891-ben. – A Sthlägli szójegyzék is a XV. század első negyedéből való. Vielhaber Gottfried premontrei könyvtárnok fedezte fel a Felső-Ausztriai schlägli premontrei könyvtár rendezése alkalmával 1890-ben. – A János deák magyar nyelvmesterét megőrző kódexet 1118-ban kezdték írni, a latin szövegnek Rotenburgi János egyik folytatója volt. A kódex a Salzburg mellett fekvő mondseei bencés apátság könyvtárából került a bécsi Nemzeti Könyvtárba. Magyar szövegrészére, János deák feljegyzéseire, a nyelvemlék felfedezője, Jakubovich Emil, hívta fel a figyelmet 1924-ben.
Irodalom. – Finály Henrik: A besztercei szószedet. Budapest, 1892. (A M. T. Akadémia költségén közzétett fényképmásolat.) – Szamota István: A schlägli magyar szójegyzék. Budapest, 1894. (A M. T. Akadémia megbízásából közzétett kiadvány.) – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. (Itt megvan egyúttal a két szójegyzék magyarázóinak megemlítése; ezek: Asbóth Oszkár, Kalmár Elek, Melich János, Pór Antal, Simonyi Zsigmond, Szinnyei József, Tagányi Károly.) – Melich János A magyar szótárirodalom. Nyelvtudományi Közlemények. 1905. évf. – Sági István; A magyar szótárak és nyelvtanok könyvészete. Magyar Könyvszemle. 1920–1921. évf. – Jakubovich Emil: Új magyar nyelvemlékek. Magyar Nyelv. 1924. évf. – Házi Jenő: A soproni magyar-latin szójegyzék. U. o. 1924. évf. – Jakubovich Emil és Pais Dezső: Ómagyar olvasókönyv. Pécs, 1929.
