ELŐSZÓ.
ELŐSZÓ.
MUNKÁM első kidolgozására a Magyar Tudományos Akadémiának Semsey-pályatétele serkentett: «Kívántatik a magyar irodalom története a legrégibb időktől 1867-ig, mely tartalmára és alakjára nézve egyaránt megfeleljen a tudomány és művelt közönség igényeinek. Terjedelme legfeljebb 100 nyomtatott ív».
Az 1907. évi határidő elérkeztével benyujtottam munkám első részének kéziratát: a magyar irodalom történetét 1772-ig.
«Amint ki fog tűnni – írtam a kézirat előszavában – nem elégedtem meg az írók pályafutásának rajzával és az írói alkotások értékelésével, hanem a rájuk vonatkozó irodalmat is teljesen átkutattam. Fárasztó, igen sokszor rendkívül hálátlan munka, ha számba vesszük, hogy az önálló kiadványokban, folyóiratokban, iskolai értesítőkben megjelent igazán érdemes dolgozatoktól milyen aprólékos gonddal kellett különválasztanom a temérdek selejtes terméket. A tanulmányoknak egész légióját mellőztem csekély értékük és használhatatlanságuk miatt. De a közös tudást előbbrevivő munkákat mind felhasználtam, a szerzőknek lelkiismeretes megemlítése és műveik címeinek gondos feljegyzése kíséretében.»
«Köztudomású, hogy még most sincs – a XX. század elején sincs – igazi tudományos módszerű, egységes magyar irodalomtörténetünk, mely a legrégibb időktől kezdve nyomról-nyomra tájékoztassa az érdeklődőket irodalmunk fejlődéséről. Az ifjabb nemzedék épen csak sejti, mi volt a korunkig terjedő kutatások útja. Munkámban ki akartam mutatni, mivel rendelkezünk eddig és mit kell pótolnunk a jövőben.»*
A XX. század első évtizedében Heinrich Gusztáv, a M. T. Akadémia főtitkára, a Budapesti Philologiai Társaság közgyűlésein ismételve felhívta a figyelmet a magyar irodalomtörténetírás legfőbb bajára: egy összefoglaló nagy munka hiányára. Így az 1905. évi közgyűlés elnöki beszédében: «Mindenütt hézag, mindenfelé hiány! … Ma is ugyanott vagyunk, ahol Toldy volt, mert ma sincsen irodalomtörténetünk, mely a tudomány igényeinek nem hogy megfelelne, de legalább megfelelni akarna … Kétségtelen, hogy ma többet tudunk, mint tudott Toldy … de ez mind részlet, mind többé-kevésbbé apróság … amit Toldy nem csinált meg, azt az újabb nemzedékek sem csinálták meg. Szóval ott vagyunk, ahol Toldy volt». (Egy. Phil. Közlöny. 1905. évf, 169–170. l. E nyilatkozat megismétlése az 1907. évi közgyűlésen: Egy. Phil. Közlöny. 1907. évf. 153–154. l.)
Az 1907-ben benyujtott kézirat sorsáról a következő évben döntöttek bírálóim. Nyomtatásban 1909-ben jelent meg munkám első két kötete, 1913-ban harmadik és negyedik kötete* Tovább nem folytattam ezt a sorozatot. A négy kötet anyagát kéziratos folytatásával együtt átvittem egy teljes műbe: az 1921-ben közreadott kétkötetes kézikönvvbe.*
A magyar irodalom története a legrégibb időktől Bessenyei György fellépéséig. A Magyar Tudományos Akadémia által a Semsey-pályadíjjal jutalmazott mű. Két kötet. Budapest, 1909. – A magyar irodalom története Bessenyei György fellépésétől Kazinczy Ferenc haláláig. Két kötet. Budapest, 1913.
A magyar irodalom történetének kézikönyve. Tudományos rendszerezés két kötetben. A legrégibb időktől napjainkig. Budapest, 1921.
1901-ben fogtam munkám első kidolgozásához s azóta a magyar irodalom fejlődésének kutatására fordítottam időm és erőm javát. Az első kidolgozásról elismeréssel nyilatkoztak bírálóim: ez a meleg fogadtatás arra ösztönzött, hogy az újabb kiadásokban még jobb kompozíciót és világosabb szövegezést nyujtsak.
Az évek tapasztalatai ma már sok mindent jóval élesebben láttatnak velem, mint ahogyan láttam tapasztalatlan ifjúságomban. Bizonyára vannak tévedéseim most is, de ezeket nem lesz nehéz kiigazítani az utánam következő nemzedéknek.
Alaposságra, teljességre, tárgyilagosságra törekedtem: alaposságra az írók tanulmányozásában, teljességre az irodalomtörténeti szakirodalom egybegyűjtésében, tárgyilagosságra az esztétikai és történeti méltatásban. Hiányok, tévedések, hibák mindamellett becsúszhattak egyes fejezetekbe. Ez minden emberi munka közös sorsa.
Ha bírálóim figyelembe veszik, hogy a reformáció kora óta a világháborúig hatvannál több teljes tudományos német irodalomtörténet jelent meg s ezzel szemben nálunk – a Magyar Tudományos Akadémiának 1911. évi irodalomtörténeti szakbizottsági jelentése szerint – mindössze két teljes tudományos magyar irodalomtörténet volt, nevezetesen Toldy Ferenc alapvető vázlata (1864.) és Beöthy Zsolt kiváló tankönyve (1877): nyilvánvaló, hogy hézagpótló feladat megoldására vállalkoztam.
Munkám az 1928. év végéig terjedő irodalomtörténeti kutatások eredményeit mind magában foglalja. Az 1929. évtől következő tudományos fejlődés mozzanatai megtalálhatók egyrészt a Magyar Tudományos Akadémia közlönyében: az Irodalomtörténeti Közleményekben; másrészt a Magyar Irodalomtörténeti Társaság folyóiratában az Irodalomtörténetben. E két folyóirat olvasói évről-évre könnyen kiegészíthetik munkámat az újabb kutatások eredményeivel.
PINTÉR JENŐ.
