KÉZIRATOS ÉNEKESKÖNYVEK.
KÉZIRATOS ÉNEKESKÖNYVEK.
A XVI. SZÁZADBAN a tanult ember fogalma egybeolvadt a pap fogalmával; csak az igen előkelő és gazdag nemesek taníttatták fiaikat még akkor is, ha gyermekeik nem készültek az egyházi pályára. A papság érdeklődése mindenekelőtt a hittudományi és gyakorlati vallásos kérdések felé irányult. A világi énekköltést megvetették, az egyházi énekekre nagy gondjuk volt. A kéziratokban forgó vallásos költeményekből időnkint kiválogatták a legszebbeket, gyüjteményekbe foglalták őket s a gyüjteményeket kinyomtatták. (Gálszécsi István: 1536, Székely István: 1538, Huszár Gál: 1562, Szegedi Gergely: 1569, Bornemisza Péter: 1582, Gönczi György: 1592, Ujfalvi Imre: 1598; továbbá több más gyüjtő kisebb jelentőségű énekeskönyve, a Váradi Énekeskönyv, a Debreceni Énekeskönyv, a Bártfai Énekeskönyv.)
A nyomtatott énekeskönyveken kívül a XVI. század protestáns korszakából több verses kódex is jutott korunkra. Ezek az írott könyvek is csaknem mind vallásos szövegeket őriztek meg.
Szertartásos énekgyüjtemény nélkül nem lehetett el a protestáns gyülekezet, ezért a lelkipásztor valami hozzáértő pappal vagy deákkal graduált iratott, ennek segítségével énekelt a kántor és a kar a templomban. A szertartásos éneklés a XVII. század első felében még virágzott, azután megkezdődött hanyatlása s az egymást előírásosan váltogató isteni dícséreteket a gyülekezeti közös éneklés váltotta fel.
A XVI. századi protestáns szellemű, vallásos tartalmú kéziratos énekeskönyvek közül időrendben legelső a:
Batthyány-kódex. – A régibb tudományos kutatók ezt az írott könyvet tekintették a középkori katolikus kódexirodalom zárókövének. A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár őrizte meg. 225 levél. Ismeretlen szerkesztői katolikus karkönyvből dolgozták át protestáns graduállá. Ez a legrégibb református rituális énekeskönyv. Hangjegyekkel is el van látva. Másolásának ideje: 1556–1563. A Keserüi Dajka János és Geleji Katona István által szerkesztett XVII. századi református Öreg Graduál forrásul használta. Merítettek belőle a XVII. századi unitáriusok is. Szövegeit Volf György még a katolikusok vallásos költészetéhez számította (1890), de Horváth Cyrill kétségtelenné tette, hogy a kódex protestáns jellegű (1905).
A Batthyány-kódexen kívül különösebb figyelmet érdemel a XVI. század végéről való Nagydobszai-graduál és a két Sárospataki-graduál. Az előbbit a somogymegyei nagydobszai református gyülekezet őrizte meg, az utóbbi kettő a sárospataki református főiskola tulajdona.
A világi tartalmú verses szövegeket őrző XVI. századi kéziratok közül értékes maradvány a:
Csereyné-kódex. – A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumé. Özvegy Cserey Jánosné Zathureczky Emilia ajándéka. 73 levél. Javarészben Balázs deák írása 1565-ből. Vallásos énekek és históriás költemények vannak benne. Tinódi Sebestyénnek Jason királyról szóló históriája és Pesti Györgynek a Halál képéről szóló verse ebben a kódexben maradt fenn.
Kiadások. – A XVI. századi verses kódexek lapjain megőrzött költeményeket elsősorban a Régi Magyar Költők Tára kötetei közölték. (II–VI. köt. Szilády Áron jegyzeteivel. Budapest, 1880–1896. VII. köt. Szilády Áron és Dézsi Lajos jegyzeteivel. Budapest, 1912–1926. VIII. köt. Dézsi Lajos jegyzeteivel. Budapest, 1930.) – Nyelvemléktár. XIV. kötet. Batthyány-kódex. Budapest, 1890. (Volf György kiadása.) – A többi közlés jegyzéke az itt következő Irodalom során.
Irodalom. – A régebbi cikkekről és eredményekről is beszámol Erdélyi Pál értekezése: Énekeskönyveink a XVI. és XVII. században. Magyar Könyvszemle. 1899. évf. – Horváth Cyrill: A Batthyány-kódexről. Irodalomtörténeti Közlemények. 1905. évf. – Kanyaró Ferenc: A Batthyány-kódex mint unitárius graduál. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1907. évf. (E téves nyomokon járó értekezéshez kapcsolódnak Horváth Cyrill és Kardos Albert helyreigazító észrevételei ugyanezen folyóirat 1908. évf. – ban.) – Dézsi Lajos: A Csereyné-kódex. Irodalomtörténeti Közlemények. 1911. évf. – Borbély István: A legrégibb unitárius templomi énekeskönyvek. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1913. évf. – Seprődi János: A Batthyány-kódex jelentősége. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület hetedik vándorgyülésének emlékkönyve. Kolozsvár, 1913. – Jenei Ferenc: A világi irodalmi műfajok kéziratos énekeskönyveinkben. Budapest, 1929.
