EGYÉB PRÓZAI ELBESZÉLÉSEK.
EGYÉB PRÓZAI ELBESZÉLÉSEK.
A KÖZÉPKORI szerzetesek példázó hajlama megvolt a protestáns prédikátorokban is. Az erkölcsök javítására nem csupán a vallás tanításaival és a józan ész érveivel törekedtek, hanem különböző tanulságos történetek elmondásával is. Ilyen rövid példák, anekdoták és históriák jelentékeny számban találhatók a reformációkorabeli hitvitázó munkákban és egyházi beszédgyüjteményekben. Főleg Bornemisza Péter prédikációiban bukkan fel számos – többnyire idegen forrásokból beszivárgó – apró elbeszélés. Bornemisza Péter nyilatkozataiból egyébiránt kiderül, hogy a XVI. századi prédikátorok nemcsak a virágénekeket nézték rossz szemmel, hanem a népies elbeszélő munkákat is: így például a «királyfia kis Miklósról, poéták óriásiról, Apolloniusról szóló álnokul költött fabulákat». A Bornemisza féle prédikációkból megtudjuk azt is, hogy a XVI. században a Markalf Históriája mellett közkézen forgott egy olyan magyar népkönyv, mely Trágár Balázs bohóságairól szólt. Ennek a külföldi eredetű ponyvaterméknek egyetlen példánya sem maradt fönn, de a benne foglalt tréfák közül kettőt megemlített Bornemisza Péter.
A kopaszságnak dícsérete (1569) tréfás könyvecske. Egy öreg embert kopasz feje miatt megmosolyognak a mulatozó ifjak, mire megtudjuk, hogy a kopasz embert kár kinevetni, mert a kopaszságnak előnyei is vannak. Ezt a kedélyesen elmélkedő értekezést eredeti görög szövegében Synesios afrikai püspök írta Krisztus után 400 körül. A magyar fordító előtt minden valószínűség szerint latin átdolgozás feküdt, ezt is csak kivonatosan fordította magyarra, mert fordításában Synesios huszonnégy fejezetéből öt fejezet egészen hiányzik, a többiben is sok a kihagyás. A kivonatos magyar fordítás elég folyékony stílusú és jó magyarságú. Egyes részeibe magyar szokások említését is beleszőtte az ismeretlen magyar fordító, úgyhogy könyvecskéje az eredetiség benyomását teszi.
Jelentéktelen nyomtatvány: a Hasznos receptom. Egy jókedvű nőgúnyoló vaskos tréfálkozásait olvassuk benne: orvosság gyanánt az asszonyok és leányok rossz tulajdonságai ellen. A rövid szöveg a népies humor alantas színvonalú terméke. Német szöveg nyomán készült fordítás. A népies német írók nagy kedvvel gúnyolták a házsártos nőket s az ismeretlen magyar fordító ebből a csúfolódó irodalomból kölcsönözte Sommer János németországi pap nőgyűlölő tréfálkozásait. Csak egy töredékét fordította magyarra, ezt is kezdetlegesen.
A félig novellisztikus, félig históriai elbeszélő stílus gyakorlásának tekinthető LASKAI JÁNOS Aesopus-életrajza. (1592.) Aesopus rút ember, de elméje éles; rabszolgaságából szellemi képességei szabadítják ki; megfelel minden fogós kérdésre, ezért még a királyok is megbecsülik; elmésségével Ázsiában csakúgy magára vonja a figyelmet, mint Görögországban. A jó erkölcsökre tanító mesés élettörténetet Planudes középkori szerzetes latin szövege nyomán fordította a magyar elbeszélő.
Kiadások. – Bornemisza Péter példákkal élénkített prédikációs gyüjteménye: Az evangéliumokból és az epistolákból való tanuságok. Öt rész. Komjáti, Sempte és Detrekő, 1573–1579. – U. az: Ördögi kisértetekről avagy rettenetes utálatosságáról e megferteztetett világnak. Sempte, 1578. – Névtelen: A kopaszságnak dícsireti. Kolozsvár, 1589. (Szövegét Szabó Károly két ízben is közreadta: Erdélyi Protestáns Közlöny. 1880. évf., Vasárnapi Ujság. 1880. évf. Kinyomatta a kis munkát Gyalui Farkas is 1890-ben. Forrását ugyanekkor Bognár Ferenc derítette ki: az addig eredetinek tartott szövegről kiderült, hogy Synesios-fordítás, csak bevezetése és néhány megjegyzése ered a magyar fordítótól.) – Névtelen: Igen hasznos és drága nemes receptom avagy orvosság, mikoron az asszonyi állaton avagy a szolgáló leányon tunya, rest avagy csácsogó szín vagyon. Hely és év nélkül. (A plakát alakú nyomtatvány egy XVI. századi könyv táblájából került elő. Szövegét Toldy Ferenc tette közzé 1869-ben, forrására Trostler József mutatott rá 1913-ban.) – Laskai János: Az Aesopus életéről, erkölcséről, minden fő dolgairól és haláláról való história, kit Laskai János, a debreceni mester, görögből és deákból magyar nyelvre fordított. Debrecen, 1592. (A fordító 1596-ig a debreceni református kollégium tanára volt, később dunántúli prédikátor, 1613-tól kezdve baranyai református püspök. – Ifjabb éveiben magyarra fordította Gemma Frisius számtanát: Arithmetica azaz a számvetésnek tudománya. Debrecen, 1577.)
Irodalom. – Toldy Ferenc: A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867. – U. az: Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. Pest, 1869. – Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. I. köt. Budapest, 1879. – Imre Sándor: A néphumor a magyar irodalomban. Budapest, 1890. – Bognár Ferenc: Az Kopaszsagnac Diczireti. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1890. évf. – Gyalui Farkas: A Kopaszság Dícsérete. Kolozsvár, 1890. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. I. köt. Budapest, 1891. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VII. köt. Budapest, 1900. – Trostler József: Az Kopaszsagnac diczíreti. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1913. évf. – U. az: Az Igen Hasznos És Drága Nemes Receptum német eredetije. Irodalomtörténeti Közlemények. 1913. évf. – Király György: Két Boccaccio-novella XVI. századi irodalmunkban. Irodalomtörténet, 1918. évf. – U. az: A Tell-monda és Hatto-monda legrégibb nyomai irodalmunkban. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1919. évf. – Thienemann Tivadar: XVI. és XVII. századi irodalmunk német eredetű művei. Irodalomtörténeti Közlemények. 1922–1923. évf.
