BIBLIAI HISTÓRIÁK.

Teljes szövegű keresés

BIBLIAI HISTÓRIÁK.
A PROTESTÁNS papok nemcsak prózában fordították a Szentírás szövegét, hanem versben is. Kifejlődött a bibliai epika: az ószövetségi történetek rímes feldolgozása. Ezeknek a valláserkölcsi verses elbeszéléseknek terjesztésével azt akarták elérni a protestáns prédikátorok, hogy híveik még jobban megismerjék az Ótestamentum hőseit s a prózai bibliafordítások hatását megerősítsék a verses fordításokkal. Véteknek tartották volna, ha valamelyik verselő változtatni mert volna a bibliai szövegen, legföljebb azt tartották jogosultnak, hogy a fordító erkölcsi oktatásokat szőjön a szent elbeszélésekbe. Ez a bibliai epika nagyon száraz. A költői önállóság nyomai csak ott fedezhetők fel egyes költeményekben, ahol a jámbor szerzők felhívják az olvasó figyelmét valamilyen erkölcsi mozzanatra vagy kifejezést adnak katolikusellenes álláspontjuknak, esetleg hazafias érzelmeiknek.
Nemcsak a bibliai históriák, hanem általában a nyomtatásban megjelent magyar verses munkák között is a legrégibbek egyike FARKAS ANDRÁS verses elmélkedése Az zsidó és magyar nemzetről. (1538.) Jersze emlékezzünk az örök Istenről – mondja a búsongó protestáns prédikátor – emlékezzünk Isten nagy hatalmasságáról, mellyel Scythiából Magyarországba hozá a régi magyarokat, valamint Fáraó király markából kivezette a zsidó népet. Osszuk kétfelé énekünket, hogy világosabb legyen a dolog: először szóljunk a zsidókról, amint őket Isten Egyiptomból kivezeté; azután szóljunk a magyarokról, ahogyan Isten őket Scythiából kihozá. Most elmondja az énekszerző Mózes történetét a Szentírás szerint, azután elbeszéli a magyarok honfoglalását a hazai krónikák szerint; ismét visszatér a zsidók történetére Saul, Dávid, Salamon és utódaik korában s folytatólag vázolja a magyarok históriáját Szent Istvántól János királyig; a zsidók megölik Jézust, a rómaiak elpusztítják Jeruzsálemet, csakúgy, mint ahogy a magyarok közé is elérkeztek a jámbor igehirdetők s az ellenség itt is megnyomorította az országot. Okuljunk immár hívő lélekkel az Úr választott népének és a magyar népnek történetéből. Mindaddig hatalmas és boldog volt a mi nemzetünk, míg meg nem feledkeztünk Isten sok jótéteményéről s haragra nem indítottuk őt hitetlenségünkkel. Fájdalom, vakok voltunk, hamisak voltunk, hálátlanok voltunk. Bosszantani kezdtük Istent kincseinkben való elbízottságunkkal, dorbézolásokkal, paráznaságokkal, rettenetes bűnökkel; Isten haragja ellenünk gerjedt, bosszuló ostora reánk szállott; meghasonlás, irigység, gyülölség támadt közöttünk, üldözni kezdtük egymást, elvesztettük szomszédos tartományainkat; végezetre kihozá ránk népét a török császár, mint ahogyan Nabukodonozort is ráküldte Isten Jeruzsálemre. A hitetlen pogányok felégették és kirabolták országunkat; sok népet elhajtottak az Alföldről, Csallóközből, Zalából, Somogyból és Szerémből. «Kik megmaradának ilyen nagy romlástól, János királt királlá koronázák, Ah királ meglátá, hogy ő nem bírhatja Pogán törököknek temérdek sokaságát: Bölcsen cselekedék: frigyet vélek vete, Hogy csak épölhetne ah megnyomorodott ország.» Másfelől azonban a magyar urak elhajlának koronás királyuktól, pártot ütének János király ellen, királyt emelének Németországból, a sok pártoskodással elveszték a Felföldet s még jobban megnyomorodott az ország. Mindezeket Isten gonoszságunk miatt küldötte ránk: egyfelől megvert bennünket a pogány törökkel, másfelől megvert a némettel; így mutatta meg, hogy ő a bűnöknek erős bosszúállója. Isten azonban irgalmas. Jámbor igehirdetőket bocsátott közénk; jaj nekünk, ha üldözni kezdjük Isten igéjét. Inkább adjunk hálát az Úrnak, hogy nem enged elveszni régi nagy bűneinkben, hanem megvigasztal bennünket az ő igéjével. Hallgassuk az igét, valljuk meg bűneinket, kövessük Istent, ő megbocsát nekünk: «És annak felette jó Magyarországot Esmét feltámasztja és esmét hatalmat ad».
Az 1540-es évektől kezdve egyre jobban gyarapodott a bibliai epikusok száma. A tetszetősebb és tanulságosabb ószövetségi történeteket többször is feldolgozták, de az újszövetségi történetekhez csak elvétve nyúltak. A ránk maradt szövegekből az ószövetségi Szentírás tártalmának jó részét egybe lehet állítani.
Bibliai históriák szerzői:
BARANYAI PÁL székesfehérvári protestáns pap: Az tékozló fiúról. 1544 körül. (A sapphói versformát utánozza, de rímekkel és időmérték nélkül.) – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. II. köt. Budapest, 1880.
BATIZI ANDRÁS tokaji református pap: Az drága és istenfélő vitéz Gedeonról szép história. 1540. («A Bibliából írta magyar nyelvre Batizi András és rendölte versekbe Kiskarácson után ennyi üdőben: Ezer és ötszáznegyven esztendőben.») – Az istenfélő Zsuzsánna asszonnak históriája. 1541. («Dániel próféta ezt régen megírta És az Bibliából magyarra forditá Az Batizi András ő betegségében: Ezerötszáz negyven és egy esztendőben.») – Jónás prófétának históriája. 1541. (Példa a hívőknek arra, hogy amint Isten meghallgatta a cethal gyomrában könyörgő prófétát, akként hallgat meg bennünket is, ha hozzá kiáltunk nyomorúságunkban.) – Meglött és megleendő dolgoknak teremtéstül fogva mind az ítéletig való históriája. 1544. (Nabukodonozor király és Dániel próféta történetének versbe foglalása.) – Izsák pátriárkának szent házasságáról való szép história. 1546. («Ezekből megértjük, hogy Isten szerzője A szent házasságnak és ő megszentelője.») – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. II. köt. Budapest, 1880.
BÉKÉSI BALÁZS protestáns deák: História Sodoma és Gomora veszödelmérül. 1559. (Az énekszerző Gyula városában élt: «Nevét megtaláljuk az versek fejében».) – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. VI. köt. Budapest, 1896.
BIAI GÁSPÁR temesvári énekszerző: Dávid királyról és Bethazabea Uriásnak feleségéről való história. 1544. (Az énekszerző nevét régebben Bajnay Gáspárnak olvasták ki a versfejekből.) – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. II. köt. Budapest, 1880.
BORNEMISZA MIKLÓS protestáns pap: História miképen a szent Eleázár pap Antiochus király alatt az Istennek törvényének megtartásáért mártiromságot szenvedett az ő feleségével és hét fiaival egyetemben. Hely és év nélkül. (Valószínüleg Bártfán nyomtatták ki a XVI. század végén. Szövegét 1568-ban írta szerzője. Nevét a kor szokása szerint a versfőkbe rejtette el. Eleázár megkínzásának történetéből azt a tanulságot vonja le, hogy amint a zsidókat nem hagyta el Isten, azonképen a magyarokat is kiveszi majd a pogányok kezéből. Könyörög is az Úr segítségéért: «Ellenségit immár te seregednek, Szégyenítsd meg immár az te népednek, Irgalmas Istene légy híveidnek, Diadalmát rontsd meg ellenséginknek». A história újabb kiadása: Debrecen, 1605. Szövege megvan a Lugossy-kódexben és a Kuun-kódexben is.) – Dézsi Lajos szövegkiadása: Régi magyar költők tára. VIII. köt. Budapest, 1930.
BORNEMISZA PÉTER felvidéki protestáns prédikátor. Életéről és munkáiról: a hitvitázók között. Költeményei 1582. évi énekeskönyvében és több más régi nyomtatott könyvben és kéziratban. – Ének Szent János látásáról. (János apostol Jelenései alapján.) – Az teremtésről. (Ádám utódainak verses története Mózesig.) – Az ítéletről. (Az utolsó ítélet félelmes jeleneteinek versbe szedése valamilyen középkori eredetű latin költemény alapján.) – Isten városáról, az mennyországról való ének. (A menny és pokol leírása valláserkölcsi tanításokkal. A török és a zsidó tévelygő sötétségben lakik, a pápaság kincses ördög hegyén imádkozik, nem járunk egy úton az Úr akaratából. Förtelmes élet, gonosz paráznaság, tömérdek bűn van közöttünk, de mi ne Lucifer kísértéseinek engedjünk, hanem Krisztust kövessük. «Rút és iszonyú undok az pokol, nem kell az minekünk; Szép az mennyország, rakva sok kinccsel, arra fohászkodunk.») – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. VII. köt. Budapest, 1912.
CSIKEI ISTVÁN protestáns pap: Az Ilyés prófétáról és Ákáb királyról való história. 1542. (Példa arra, hogy Isten nem hagyja el a benne bízókat. «Csak mü is bizzunk ő felségében És higgyjünk ő istenségében.») – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára, II. köt. Budapest, 1880.
DECSI GÁSPÁR tolnai református pap: História a Dávid királynak Uriásnak feleségével való vétkéről. Hely és év nélkül. (A visszataszító szerelmeskedést a paráználkodással járó veszedelmek feltárására használta fel a szerző. Históriáját 1579-ben írta Tolna városában, a Duna mentén. A mű többször is megjelent nyomtatásban.)
DÉZSI ANDRÁS debreceni protestáns tanító és prédikátor. Egyike a bibliai epika legszorgalmasabb művelőinek. Verses átdolgozásaiba az elbeszélés egyes nyugvópontjain erkölcsi intéseket illesztett be, olykor pedig fölsóhajtott az egek Urához a török igában szenvedő haza nyomorúsága miatt. Népies magyarsággal írt, a terjengősséget elég jól elkerülte. – Világ kezdetitül lött dolgokról. 1550 körül. (Megemlékezés a Szentírás legnevezetesebb személyeiről.) – Izsák áldozatjáról. 1550 körül. («Ezt Moizses írja első könyvében, Ő könyvének huszonkettöd részében.») – Makhabeusról. 1549. (A história végén jámbor intések: ne bántsátok a szegény köznépet, ne sanyargassátok az özvegyeket és árvákat, büntessétek meg a gonosztévőket, óvakodjatok a rágalmazástól és káromkodástól, ne részegeskedjetek, hallgassátok Isten igéjét. «Csak hagyjunk el immár sok gonoszságot, Tészen Isten vélünk irgalmasságot, Megszabadítja jó Magyarországot, Megépíti ez nagy pusztaságot.») – Az levitáról história, melyben látjuk, mely rettenetesképen az Úristen az paráznaságot és egyéb gonosz fertelmes cselekedeteket megbüntet. 1549. (A Birák Könyvében olvasható visszataszító történet megverselése abból a célból, hogy «vegyük eszünkbe magunkat és térjünk penitenciára».) – Moyses és Jósue hadáról az Amálek ellen. 1550. (Isten megjutalmazza és romlással sújtja a népeket. Akaratából kaptuk meg Magyarországot, csak azután úgy ne járjunk, mint ahogyan Amálek király országa járt. «Megvetéd magyar nép Isten mondását, Nem kedveléd az ő szent oktatását.» Köztünk a török, csak Istenben bízhatunk.) – Az ifjú Tóbiásnak házasságáról való história énekbe szereztetett. 1550. («Ezeket énekbe az mely ember szerzé, Nevét versfejekben szépen kijelenté.») – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. V. köt. Budapest, 1886.
DOBAI ANDRÁS felvidéki protestáns pap: Az utolsó ítéletről. 1540. (Máté evangéliuma alapján. «Ez éneköt szerzék az nemes felföldön Patak városában az Bodrog mentében, Mikor írnak vala ennyi esztendőben: Ezerötszáz után negyven esztendőben.») – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. II. köt. Budapest, 1880.
ERDÉLI MÁTÉ unitárius énekszerző. Nevének változatai: Szentgratianus Máté, Gratianos Máté, Gárgyános Máté. Erdélyi ember volt, innen jött ki Magyarországra. Melius Péter haragosan nyilatkozott róla írásaiban, mert a Szentháromság-tagadók vallásfelekezetéhez tartozott. A Szentgratianus név mögött valószínüleg erdélyi helynév lappang Szentgerice. Három bibliai históriája maradt fenn. – Az Szent János Baptistának feje vételéről való szép ének. 1560. (Keresztelő Szent János története. Az énekszerző panaszkodik a katolikusok ellen: «Tömlöcözik most az Krisztus híveit, Mint rigen az zsidók predikátorit.») – Szent István haláláról való ének. 1560 körül. (Az első keresztény vértanu mártirságának története.) – Karácsonyi ének. 1560. (Jézus születésének története.) – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. VII. köt. Budapest, 1912–1926.
FARKAS ANDRÁS esztergomi származású protestáns prédikátor. A vittenbergai egyetem tanulói közé 1531 október 18-án jegyezték be ezen a néven: Andreas Lupus Strigoniensis. Reformátori munkásságáról nincsenek megbízható adataink. A protestáns papok közül egyik barátja volt Gálszécsi István, vele együtt nyomatta ki 1538-ban azt a könyvet, melynek első részét Gálszécsi István írta prózában (A keresztyéni tudományról való rövid könyvecske), második részét Farkas András versben. (Az zsidó és magyar nemzetről.) Ez az 1538. évi krakkói kiadás elveszett, de Farkas András versét több régi kézirat és nyomtatvány őrzi. A 354 sorból álló verses munka latin címe: Cronica de introductione Scyttarum in Ungariam et Judeorum de Aegypto. (Befejező sorai: «Farkas András szerzé ezeket énekbe, Keserőlvén az nyomorult országon. Igen szánja vala, hogy az hitetlenek Istennek híveit. széllyel üldözik vala. Kis karácson után immár írnak vala. Az ezerötszázban harmincnyolc esztendőben. Amen».) – Mint általában a XVI. századi verses maradványokhoz, Szilády Áron ehhez az énekhez is értékes jegyzeteket fűz. Azon verses maradványok közül – úgymond – melyek a hazai reformáció korából származnak s a vallásos alaphanggal és tartalommal együtt a politizáló hazafiságot is költői tényezőként mutatják fel, ezt mondhatjuk legrégibbnek. Farkas András énekében a nyelv régisége s a hang naivsága és bensősége a belső értéknél sokszorta becsesebb. A költői alakításra való törekvésnek nyoma sincs az énekben, az előadás kezdetleges, a dorgáló intések úgy tűnnek fel az elősorolt események között, mint a folyam medrében a kavicsok. A soroknak még rímelése sincs. Ellenben megvannak az ének hangjegyei, ezeket Mátray Gábor megfejtette s énekre és zongorára átírva kiadta. – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. II. köt. Budapest, 1880.
FEKETE IMRE protestáns deák: Az erős és istenfélő vitéz Sámsonról história. 1546. («Sokat Szentírásból eddig emlékeztünk, De Sámson dolgáról mi elfeledkeztünk, Melynek ő mivoltát kell eszünkbe vennünk, Emlékezetképen mostan véle élnünk.») – Sámuel, Saul és Dávid históriája. 1546. (Talán a legdöcögőbb nyelvű és leggyöngébb ritmusú bibliai história a XVI. század egész énekköltésében. A kortársak ízlésének fejletlenségére vall, hogy a Heltai-Hoffgreff féle énekeskönyv ezt a gyarló szárnypróbálgatást is érdemesnek ítélte a kinyomtatásra.) – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. II. köt. Budapest, 1880.
FRÁTER GÁSPÁR nagyszombati protestáns énekszerző: História a pogán Antiochus királynak kegyetlenködéséről az Zsidóországban és az Istennek rajta lett igaz ítéletiről és büntetéséről. 1560. («Ez éneket szörzé Szombat városában, Szegény Fráter Gáspár egy gondolatjában, Az halálról való egy gondolatjában, Ezör esztendőben ötszáz és hatvanban.») – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. VII. köt. Budapest, 1912–1926.
GYÖKE FERENC protestáns pap: Igen szép história, mely a Machabeusokból írt második könyvből szereztetett versekben Ceglédi Nyiri János által. Hely és év nélkül. (A cím vallomása szerint Ceglédi Nyiri János református lelkipásztor a szerző, a versfők szerint: «Gyöke Ferenc az bibliában találta». Plágium bajosan tehető fel. Talán a könyvnyomtató vétette el a dolgot, mikor valaki hozzájuttatta a kéziratot.)
ILLYEFALVI ISTVÁN erdélyi protestáns pap: Jephta sive Tragoedia Jephtae ex Georgio Buchanano ungaricis versibus reddita. Kolozsvár, 1590. (A szerző a kisküküllőmegyei Radnót községben Buchananus György angolországi író latinnyelvű iskolai drámája nyomán szerzette magyarnyelvű verses elbeszélését. Hőse, Jephta zsidó vezér, kénytelen feláldozni leányát Jehovának, mert fogadalmat tett, hogy hazatérésekor az Úr tiszteletére megöleti azt, aki először elébe kerül. A költeményt, címe után ítélve, régente szomorújátéknak tartották, de már Toldy Ferenc rámutatott arra, hogy elbeszélő költemény.)
ILOSVAI SELYMES PÉTER nagyidai református tanító, utóbb vándorló énekszerző: Az nagy szent Pál apostolnak életéről és haláláról szép história a Szentírásból. 1564. (A terjedelmes bibliai históriát Szatmáron írta: «Lőn ennek írása az nemes Szakmárban, Egy jámbor lakatgyártónak házában, Nem csuda ha vétek vagyon az írásban, Sok reszelő, fúró kárt tett nékem írásban».) – Ptolomeus királynak históriája, miképen Moisesnek öt könyvét nagy költséggel hetvenkét tolmács által zsidó nyelvből görögre fordíttatá. 1570. (Tartalma szerint ez is zsidó história, bár a szerző Aristeas görög könyvének latin fordítása után dolgozott. Egyes helyeken közbeszőtte gondolatait, intéseit, megjegyzéseit. A magyar urak, szerinte, jó példát vehetnének a könyvek iránt érdeklődő, bőkezű Ptolomeus királytól s jól tennék, ha nemcsak a maguk számára kaparnának, hanem Isten tisztességére is költenének. Szűkmarkúak az urak, inni azonban tudnak, torkuk mondhatatlanul híres: «Engem rágalmazónak nem mondhattok, Mert látjátok, hogy én igazat szólok.» Csodálatos, mennyi bort kortyantotok magyar urak! «Ha el nem hagyjátok erkölcsötöket, Magyarországnak mondjatok jó éjet.» Vagyonotok nem szaporodik, pénzeteket elveritek, bűnösök vagytok. Ez éneket az énekmondó: «Szerzé el-benn sován Szilágyországban, Kusalkőben, az egy havas oldalban, Egy cellában azaz egy füstös házban, Elvégezte el-fenn egy som-bokorban».) – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. IV. köt. Budapest, 1883.
KÁKONYI PÉTER baranyamegyei hercegszőlősi protestáns pap: Az Asverus királyról és az istenfélő Eszter királyné asszonyról való história. 1544. («Ez éneket szerzé veszteg ültében az Kákonyi Péter neves Szőlősben, Ezer ötszáz negyvennégy esztendőben, Csütörtökön az farsangnak végében.») – Az erős vitéz Sámsonról szép história 1545 körül. (Tanulság: «Asszonyállat miatt Sámson így járt vala».) – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. II. kötet. Budapest, 1880.
KÜKÜLLEI NÉVTELEN protestáns énekszerző: Historia Abigail uxoris Nabal. 1560. (Dávid és Abigail története. «Ez históriát szerzék ilyen rendben Erdélbe, az Kis Küküllő mentében, Ezer ötszáz és hatvan esztendőben, Kiben dicsirtessék az Isten, Amen.») – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. VII. köt. Budapest, 1912–1926.
MUNKÁCSI JÁNOS protestáns pap: A nagy Tóbiásnak élete. Hely és év nélkül. (A verses históriát az abaújmegyei Regéc községben 1600-ban írta a szerző.)
NAGY BÁNKAI MÁTYÁS nagyszombati protestáns pap: História az Jákob patriárka fiáról Józsefről. 1556. («Józsefnek megmondom az ő krónikáját, Teljes életének nagy háborúságát, És rabsága után ő nagy uraságát, Vigasztalom véle szűvem szomorúságát.») – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. IV. köt. Budapest, 1883.
NAGYFALVI GYÖRGY erdélyi protestáns énekszerző: Chain és Ábel históriája. 1557. («Ez éneket mostan szörzék versökben, Az szent Bibliábul szörzék énekben, Bánfiak Hunyadján, Kalotaszegben, Kisasszony estin szörzék ezt versekben.») – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. VI. köt. Budapest, 1896.
NÉVTELEN protestáns szerző: Penitenciára intő história. 1550 körül. (Manasses bűnhödése és Nabukodonozor barommá változása. Tanulság: Istent ne misékkel és búcsújárásokkal engeszteljük, hanem igaz hittel a Szentírás igéi szerint.) – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. VI. köt. Budapest, 1896.
NÉVTELEN protestáns énekszerző: Az három istenfélő férfiakról, kik az igaz hitnek vallása miatt az égő kömencébe vettettenek, de Istentől megtarttattanak. 1550 körül. («Illik emlékeznünk régi ó törvényről, Babilóniának az ő királyáról, És Istennek hatalmasságáról.» Tanulság: Isten megmenti a hozzá fohászkodókat, de a bálványimádástól el kell szakadnunk.) – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. VI. köt. Budapest, 1896.
NÉVTELEN protestáns énekszerző: Az babilóniabeli Bél és Sárkány bálványistenekről való história. 1550 körül. (Töredék Dániel történetéből.) – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. VI. köt. Budapest, 1896.
NÉVTELEN protestáns énekszerző: Az nagy Ábrahám pátriárkának körösztiről való szép história Móses próféta írásából. 1555. («Ez szent históriát az ki versökben írá, Földében lakó nép őtet megnyomorítá, Édös hazájátul az pogán megfosztá, Nyomorúságában ezzel magát bíztatá.») – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. VI. köt. Budapest, 1896.
SARLÓKÖZI NÉVTELEN protestáns énekszerző: Optima historia de extremo iudicio. 1552. (A latin című, de magyar szövegű bibliai história a Szentírás alapján leírja az utolsó ítélet jeleneteit s javulásra inti a keresztényeket. «Az ki szerzé ez énököt versökben, Másfél ezör ötvenkét esztendőben, Nagykarácson estin szörzé versökben, Mondja lakását ő az Sarlóközben.») – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. VI. köt. Budapest, 1896.
SZEREMLYÉNI MIHÁLY kanizsai énekszerző: Egyiptombéli kijövéséről Izraelnek. 1544. (Mózes életének története. «Ez éneket Kanizsának várában Szeremlyéni Mihál pap bánatjában Az zsidókról minap szerzé énekben Tizenötszáz negyvennégy esztendőben.») – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. II. köt. Budapest, 1880.
SZÉKELY BALÁZS krakkói egyetemi tanuló, később szatmármegyei reformátor: Az szent Tóbiásnak egész históriája az szent Bibliából énekbe szereztetett. 1546. («Ezt emlékezetre egy vadon erdőben Székel Balázs szerzé Erdőd vára mellett, Kiskarácson napján az új esztendőben, Az ezerötszázban és az negyven hatban.») – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. II. köt. Budapest, 1880.
SZTÁRAI MIHÁLY baranyai szuperintendens: Az istenfélő Eleázár papról és az kegyetlen Antiokus királyról való história. 1546. (A zsidó pap és gyermekei meghaltak Istenért: nagy példa a keresztényeknek, hogy ők is ekképen oltalmazzák hitüket.) – Szent Illyésnek és Ákháb királynak idejében lött dolgokból. 1549. (Ezt a bibliai históriáját a hamis papok megszégyenítésére rendelte versekbe az énekszerző.) – Az Holofernes és Judit asszony históriája. 1552. («Ezt a nagy Úristen megíratta münékünk, Hogy ő benne légyen minden mi bizodalmunk.») – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. II. köt. Budapest, 1880. V. köt. Budapest, 1886.
SZTÁRAI MIKLÓS tordai unitárius pap: A vízözönnek históriájáról való szép ének. Kolozsvár, 1581. (Noe története. A históriát 1576-ban a küküllömenti Balázsfalván írta a szerző: «Tanólságra nékünk ezt szerzék versekben, Im az Balázsfalván Kikellő mentében, Másfélezerhetven és hat esztendőben, Kiből dicsírtessék az egy Isten, Ámen». Az énekszerző, Nicolaus Starinus, a versfőkbe rejtette nevét. Elbeszélésének egyik helyén bosszúsan kikel a római pápa ellen, mert a böjtölés és a papi nőtlenség elrendelésével megszegte Isten parancsát. «Im Rómából pápa ezt tőlünk megtiltja, Az étekben való válogatást hagyja, Pénteken, Kántoron húst ne együnk, mondja, Isten rendelését ő ezzel felbontja.»)
TINÓDI SEBESTYÉN lantos és énekmondó: Judit asszon históriája. 1540 körül. (A szerző ezt a bibliai történetet még Török Bálint szigetvári udvarában írta. Legkoraibb munkáinak egyike. Verseinek 1554. évi gyüjteményében jelent meg.) – Dávid királ mint az nagy Góliáttal megvitt. 1549. (Az éneket Kassán írta s verseinek 1554. évi gyüjteményében nyomatta ki.) – Jónás prófétáról. 1553. (A töredékes bibliai história a Lugossy-kódexben maradt fenn.) – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. III. köt. Budapest, 1881. – U. az: VI. köt. Budapest, 1896.
TOLNAI GYÖRGY, más néven Nagy Tolnai György, bécsi egyetemi tanuló, utóbb protestáns pap: Az szent Jóbról. 1545 körül. (Az istenfélő Jób története arra tanít bennünket, hogy ne zúgolódjunk, ha vagyonunk elvesz: «Hálaadásokkal csak szenvedjetek, Az Istennek nagy hálákat adjatok, Ő adta ajándékát úgy bírjátok, Lelketeket csak Istenre bízzátok».) – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. IV. köt. Budapest, 1883.
TORKOS JÁNOS erdélyi protestáns énekszerző: História az Absolonról, miképen támadott az ő atyja Dávid király ellen és országából kiűzte és miképen lett néki halála. 1561. (A bibliai történet végén intés a keresztényekhez: Isten haragja rettenetes, nem kíméli a bűnösöket, csak a benne bízókat kedveli; nincs nála személyválogatás, a szegényeket úrrá teszi, a királyokat levonja székükből; a bálványimádókra különösképen haragszik, azért a főembereknek szorgos gondjuk legyen arra, hogy a bálványozást eltávoztassák és igaz tudományt prédikáltassanak.) – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. VII. köt. Budapest, 1912–1926.
VAJDAKAMARÁSI LŐRINC erdélyi unitárius papról néhány korjellemző életrajzi adat maradt fenn. A kolozsmegyei Gyerővásárhelyen lelkészkedett, az 1592. évi tordai unitárius zsinat bizalmából a dévavidéki unitárius gyülekezetek konfirmálására három prédikátortársával együtt megbízást nyert, nem sokkal utóbb a kalotaszegi egyházkör esperesi tisztjét is reá ruházták, de lelkipásztori hivatására nem bizonyult méltónak, ezért az 1597. évi kolozsvári unitárius zsinat megfosztotta papságától s ennek jeléül papi köntösét és süvegét az egész zsinati gyülekezet előtt levonta róla. Vádlói ugyanis azt állították, hogy lelkipásztorhoz nem illő viseletével kárt okozott egyházának s éktelen káromkodásával megbotránkoztatta a hívőket. Az elítéltetéséről szóló magyarnyelvű jegyzőkönyv ma is megvan ez erdélyi unitárius egyházközönség levéltárában. Az ítélet megengedte, hogy az elitéltnek szabadsága legyen lelke megtisztítására és cselekedetei megigazítására, szóval az eklézsia kiengesztelésére. A bűnbocsánat reménye annál inkább megillette Lőrinc papot, mert ártatlannak vallotta magát s infámisoknak állította tanuit. – Jason király házasságáról szóló széphistóriáján kívül maradt egy vallásos szellemű verse: Szép tanulság a jövendő rettenetes ítélet napjáról. Kolozsvár, 1591. (Míg mások erős vitézekről és hadakozásokról írnak, úgymond a szerző, ő a magyar nemzet lelki üdvösségét munkálja; ezért versében az utolsó ítélet után következő büntetésekről és jutalmakról szól.)
ZOMBORI ANTAL protestáns énekszerző: Historia sacra. Debrecen, 1583. (Eleázár papról és fiairól. Egyetlen példánya a British Museumban. Ugyanennek a bibliai történetnek még két magyarnyelvű verses feldolgozása maradt fenn a XVI. századból: Sztárai Mihályé és Bornemisza Miklósé.)
Kiadások. – A verses bibliai történeteknek jelentékeny része kéziratban maradt, másik része nyomtatásban is megjelent. – Egykorú nyomtatott gyüjteményük a Heltai-Hoffgreff féle kiadásban: Énekeskönyv. Kolozsvár. Év nélkül. – Továbbá Bornemisza Péter kötetében: Énekeskönyv. Detrekő, 1582. – Az önállóan megjelent énekek címei Szabó Károly munkájában: Régi magyar könyvtár. I. köt. Budapest, 1879. – A kéziratban maradt és kinyomtatott szövegek magyarázatos gyüjteménye: Régi magyar költők tára. II–VI. köt. Szilády Áron, VII. köt. Szilády Áron és Dézsi Lajos, VIII. köt. Dézsi Lajos jegyzeteivel. Budapest, 1880–1930.
Irodalom. – Mátray Gábor: Történeti, bibliai és gúnyoros magyar énekek dallamai a XVI. századból. Pest, 1859. – Toldy Ferenc: A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867. – Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. I. köt. Budapest, 1879. – Szilády Áron: Régi magyar költők tára. II–VII. köt. Budapest, 1880–1912. – Nagy Sándor: Adalékok XVI–XVII. sz. elbeszélő költészetünkhöz. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1885. évf. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. I. köt. Budapest, 1891. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Horváth Cyrill: A régi magyar irodalom története. Budapest, 1899. – Erdélyi Pál: Énekeskönyveink a XVI. és XVII. században. Magyar Könyvszemle. 1899. évf. – Badics Ferenc: XVI. századi elbeszélő költészetünk. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Thury Etele: Batizi Andrásról. Protestáns Szemle. 1915. évf. – Kelemen Lajos: Vajdakamarási Lőrinc pap. Erdélyi Irodalmi Szemle. 1929. évf.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages