A BALASSA-IRODALOM.
A BALASSA-IRODALOM.
BALASSA Bálint vallásos énekeit a XVII. és XVIII. században sokszor kinyomtatták, de világi versei közel háromszáz évig hevertek kéziratban. Ezeket a kiadatlan költeményeket Deák Farkas fedezte föl 1877-ben, a Magyar Történelmi Társulat egyik vidéki kirándulásán, a báró Radvánszky-család zólyommegyei, radványi levéltárában. A költeményes kéziratot, a Radvánszky-kódexet, a XVII. században másolták. A Magyar Történelmi Társulat Szilády Áront bízta meg a sajtó alá rendezés és jegyzetezés munkájával. Így jelent meg az első tudományos Balassa-kiadás. (1879.) A második teljes kiadást Dézsi Lajos adta közre. (1923.) – A költő életrajzát legrészletesebben Erdélyi Pál írta meg. (1899.) – Munkásságának méltatói közül Toldy Ferencen és Beöthy Zsolton kívül kiemelhetők: Szilády Áron (1879), Bodnár Zsigmond (1891), Erdélyi Pál (1899), Horváth Cyrill (1899), Széchy Károly (1905), Eckhardt Sándor (1913), Dézsi Lajos (1923).
Balassa Bálint költői tehetségéről már kortársai elismeréssel nyilatkoztak. Rimay János szerint az egykorú verselők között Balassa Bálinté az elsőség, mert ő hangjának csodálatos kellemességével és nyelvének kifejező harmóniájával minden más írót jóval fölülhaladta. Ó a sas, a többiek csak apró madarak. – A későbbi írók Czvittinger Dávid és Bod Péter írói lexikonaitól kezdve alkalomadtán juttattak egy-egy dícsérő szót a költőnek, de még Toldy Ferenc is csak röviden foglalkozhatott vele, mivel világi verseinek gyüjteménye ismeretlenül lappangott. Toldy Ferenc a Radvánszky-kódex ismerete nélkül is helyesen méltatta érdemeit. Szerinte Balassa Bálint énekeit a képes költői nyelv és a versek dallamos lebegése jellemzi. A magyar líra neki köszöni első technikai reformját. Ő volt az, aki az addig uralkodó hosszú sorú és egyhangú rímelésű strófák helyett más versszakokat hozott be s így Szenczi Molnár Albertet példaadólag megelőzte. (A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 2. kiad. Pest, 1868.) – A Radvánszky-kódex fölfedezése után Szilády Áron állapította meg a költő helyét költészetünk fejlődésében. Szerinte Balassa Bálint új korszak megnyitója, mert irodalmunkban a költői tehetséggel először ő párosított szélesebb látókört és fejlettebb ízlést. (Gyarmathi Balassa Bálint költeményei. Budapest, 1879.) – Beöthy Zsolt szerint Balassa Bálint költészetének legfényesebb oldalát virágénekei alkotják. Ezek egy alapjában nemes, de féktelen és ingatag természetnek mély költői megnyilatkozásai. Érzésének páratlan heve hatja át valamennyit. Most elbúsult, majd sóvár és tüzes hangja, csapongó képzeletének gazdagsága, nyelvének zengzetessége és könnyed dallamossága valamennyi magyar lírai költő fölé emelik a XVIII. század végéig. (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890.) – Bodnár Zsigmond szerint Balassa Bálint vallásos költeményeiből sehol sem ütközik ki a katolikus szempont: énekelheti őket a protestáns is, a katolikus is. Világi költeményeinek nagy része kiváló figyelmet érdemel, bár képeit olykor mód nélkül halmozza, olykor erőltetve rakosgatja egymás mellé, úgy hogy a sok kép és hasonlat untató egyhangúságot szül. Sok baja van a nyelvvel is: rímelése számos helytelen szó- és mondatfűzésre és oda nem illő gondolatra kényszeríti. Néhány kitűnő sor és versszak után egy-egy ízetlen következik, melyben vagy az értelem hiányzik vagy a gondolat nem illik oda vagy a kép erőltetett. (A magyar irodalom története. I. köt. Budapest, 1891.) – Horváth Cyrill szerint Balassa Bálint ma is költő, de igazi nagysága korával összehasonlítva tárul fel. Úgyszólván puszta sivatagban teremtett magyar költői világot. Ez a világ mindenestől az övé, gazdag lírája nagy időn át uralkodik, őt utánozza a többi költő. Amihez hozzányúlt, mindenen meglátszik tehetségének nyoma, le a versformáig, melynek hosszú sorait az ő középrímei tördelték rövidekre, egyhangú csoportrímeit az ő változatos rímelése oldotta fel, dallamtalan menetébe az ő művészete öntött elevenséget. (A régi magyar irodalom története. Budapest, 1899.) – Erdélyi Pál szerint a magyar líra Balassa Bálinttal kezdődik: a magyar líra történetében ő az első nagy alak. Újító és úttörő, mint minden géniusz. (Balassa Bálint. Budapest, 1899.) – Széchy Károly szerint Balassa Bálint költeményei még idegenből kölcsönzött részleteik ellenére is megragadják az olvasót, mert a költő az idegen anyagba úgy illesztette bele a maga élményeinek szálait, hogy költői szövése egészen új lett. (Báró Balassa Bálint és gróf Zrínyi Miklós. Budapest, 1905.) – Hogy Balassa Bálint mennyiben volt eredeti költő s mit vett át a külföld irodalmából, hogy a humanista szerelmi költők hogyan hatottak rá s ő hogyan olvasztotta magába az idegen hatásokat ennek a kérdésnek megoldásához Eckhardt Sándor adott értékes egybevetéseket. (Balassi Bálint irodalmi mintái. Budapest, 1913.) – Dézsi Lajos a következőket emelte ki a költőről. Balassa Bálint fellépése korszakalkotó a magyar líra történetében. A magyar világi lírának ő a megteremtője. Eredeti tehetség, nem szolgai utánzó. A magyar lírikusoknak költői kifejezésben, nyelvben, versformában két évszázadon át ő a mintaképe. Két ember élt benne: az erőszakos, szenvedélyes, könnyelmű főúr s a jobb óráiban magábaszálló, lelke mélyén vallásos, hazája sorsán csüngő, igaz szerelemért epedő lélek. Érezte, hogy nevét a magyar nyelv és irodalom fejlesztésére és gazdagodására szolgáló munkássága örökké fenn fogja tartani, ezért gyüjtötte össze és őrizte meg gondosan költeményeit. (Balassa Bálint minden munkái. Budapest, 1923.)
Kiadások. – Balassa Bálint költeményeit a XVI. század utolsó évtizedében már általánosan olvasták és másolták, de a kéziratok terjedésével együtt járt a szövegek romlása is. Maga a költő panaszosan említi Rimay Jánoshoz intézett egyik levelében, hogy másolói mennyire megváltoztatják és ízetlenítik verseinek szövegeit. A másolatok hanyagsága annál sajnálatosabb, mert Balassa Bálint eredeti kéziratai közül csak leveleinek és nyugtáinak egy része maradt fenn. Költeményeinek több saját kezével írt kézirata volt ugyan, ezek azonban nem jutottak korunkra. Elvesztek a Balassa-versek XVII. századi gyüjteményes kéziratai is, kivéve a zólyommegyei Radványban őrzött Radvánszky-kódexet. E kéziratos könyv másolójának neve ismeretlen; Szilády Áron és Erdélyi Pál szerint Balassa Bálint deákja, Hartyáni Imre, a másoló; ez a feltevés azonban még csak nem is valószínű. Szétszórva nem egy Balassa-verset őriztek meg török-kori kódexeink, így különösen a Vásárhelyi Daloskönyv és a Mátray-kódex. (Mindezekről behatóan tájékoztat Dézsi Lajos kiadása: Balassa Bálint minden munkái. Budapest, 1923.) – A költő első nyomtatásban megjelent munkája: Beteg lelkeknek való füves kertecske, melyben sokféle jószagú és egészséges füvek találtatnak, mely füvek által a lelkek mindennemű betegségekben, fogyatkozásokban megelevenedhetnek és megújulhatnak. Ehhez foglaltatott egy szép tudomány: tudniillik miképen kelljen embernek magát biztatni a nyomorúságnak, üldözésnek és kínnak idejében. Melyet Gyarmathi Balassi Bálint fordított németből magyarra az ő szerelmes szüleinek háborúságokban való vigasztalására. Bock Mihály által szereztetett németül. Krakkó, 1572. (A protestáns szellemű vallásos könyv német eredetijét Bornemisza Péter juttatta a Balassa-családhoz; Würtz-Gärtlein Für die Krancken Seelen. Darinnen viel wolriechende heilsame Kreuter zu finden Durch welche die Seelen in allen ihren Kranckheiten und gebrechen erquickt und gelabt werden mögen. 1562. A német imádságoskönyv prédikátor-szerzője elmondja előszavában, hogy valamiképen Isten gyógyszereket teremtett a beteg testnek, azonképen a beteg lélek számára is rendelt orvosságot: a Szentírást. Ebben a bibliás szellemben készültek imádságai. A magyar fordításban Bornemisza Péternek nagy része lehetett: a mester és tanítványa valószínűleg együtt végezték a fordítást. Könyvüket a XVI. és XVII. században többször kinyomtatták. Az első kiadás egyetlen példányát a sárospataki református főiskola könyvtára őrzi. Szövege megvan Bornemisza Péter 1577-ben megjelent Vigasztaló Könyvecskéjében is.) – Credulus és Júlia. (Ez a névtelen szerzőjű drámatöredék a bártfai sajtó terméke 1585 tájáról.) – Ha Balassa Bálint írta Eurialusnak és Lucretiának széphistóriáját, ezt a nyomtatványt is be kell iktatni a Balassa-kiadások közé, de a szerzőség itt sokkal kevésbé igazolható, mint a Júlia-drámánál. – Campianus Edmondnak, Jézus neve alatt vitézkedett teológusnak és nem régen Angliában a közönséges keresztyén hitért mártiromsággal koronázottnak, tíz magyarul írott okai, kikben azt adja tudtokra az angliai tudós akademikusoknak, mi vitte őtet arra, hogy egyedül az egész Angliában lakozó kálvinistáknak a hitnek dolgában bajt miért legyen küldeni. Balassa Bálinttól iratott. Bécs, 1607. (A költő kéziratos fordítását Dobokay Sándor jezsuita atya fejezte be és nyomatta ki. Ajánlása az 1596-ban elhúnyt Losonczy Anna második férjének, Forgách Zsigmond földbirtokosnak szól.) – Istenes énekek. (Első kiadása valószínűleg 1633 táján került ki a bártfai nyomdából. Az elveszett első kiadással együtt 1806-ig negyvenkét kiadását ismerjük. A XVII. században húsz, a XVIII. században huszonhárom kiadása jelent meg. Nyomdahelyek: Bártfa, Lőcse, Várad, Bécs, Kassa, Pozsony, Kolozsvár, Debrecen, Nagyszombat, Buda, Vác, Pest. A kiadások ismertetése Dézsi Lajos Balassa-könyvében: Balassa Bálint minden munkái. Budapest. 1923.) – Gyarmathi Balassa Bálint költeményei. A Magyar Történelmi Társulat megbízásából szerkeszté, jegyzetekkel s bevezetéssel ellátta Szilády Áron. A Radvánszky-kódexben foglalt énekekkel kiegészített első teljes kiadás. Budapest, 1879. (A kötetet a Magyar Történelmi Társulat ötszáz példányban nyomatta. Előzőleg Toldy Ferenc vállalkozott a gyüjtemény sajtó alá rendezésére, csak halála után vette át a megbízást Szilády Áron.) – Szemelvényes gyüjteményeket többen is közreadtak, így Erdélyi Pál (Magyar Könyvtár, 1900), Ferenczi Zoltán (Remekírók Képes Könyvtára, 1904), Széchy Károly (Franklin-Társulat Magyar Remekírói, 1905). – Balassa Bálint minden munkái. Életrajzi bevezetéssel s jegyzetekkel ellátva kiadta Dézsi Lajos. Két kötet. Budapest, 1923. (A minden további Balassa-kutatás számára nélkülözhetetlen gyüjtemény a Genius kiadásában jelent meg. Teljes magyarázatos kiadás. Még a Balassának tulajdonított vagy a vele közelebbi kapcsolatba hozott régi énekeket is közli.)
Irodalom. – Czvittinger Dávid: Specimen Hungariae literatae. Altdorf, 1711. – Bod Péter: Magyar Athenás. Nagyszeben, 1766. – Budai Ferenc: Magyarország polgári históriájára való lexikon. I. darab. Nagyvárad, 1804. – Toldy Ferenc: A magyar költészet kézikönyve. I. köt. Pest, 1855. – Nagy Iván: Magyarország családai. I. köt. 1857. – Szalay László: Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században. Pest, 1859. – Thaly Kálmán: Két régi költemény. Szépirodalmi Figyelő. 1862. évf. – U. az: Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok. Két kötet. Pest, 1864. – Toldy Ferenc: A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867. – U. az: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 2. kiad. Pest, 1868. – U. az: Adalék I. Balassa Bálint életéhez. Századok. 1873–1874. évf. – Ipolyi Arnold: Veresmarti Mihály élete és munkái. Pest, 1875. – Thaly Kálmán: Balassa Bálint és újra felfedezett versei. Századok. 1875. évf. – Károlyi Árpád: Dobó István és Balassa János összeesküvésének történetéhez. Budapest, 1879. – Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. I. köt. Budapest, 1879. – U. az: Balassa Bálint ismeretlen költeményeiről. Századok. 1879. évf. – Szilády Áron: Gyarmathi Balassa Bálint költeményei. Budapest, 1879. – Károlyi Árpád: I. Balassa Bálint életéből. Századok. 1882. évf. – Szilády Áron: Észrevételek Károlyi Árpád I. Balassa Bálint életéből c. közleményéhez. U. o. 1882. évf. – Kardos Albert: A XVI. század magyar lírai költészete. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1883. évf. – Geiringer Lajos: Balassa egy költeményének versformájáról. U. o. 1883. évf. – Kardos Albert: Balassa Bálint és Losonczy Anna. Századok. 1884. évf. – Gajári Lajos: Balassa Bálint virágénekeiről. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1886. évf. – Torma Károly: Balassa Bálint ismeretlen költeményei. Századok. 1889. évf. – Csillag Mór: Balassa Bálint báró virágénekeiről. Budapest, 1890. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6 kiad. Budapest, 1890. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. I. köt. Budapest, 1891. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I. köt. Budapest, 1891. – Szilády Áron: Balassa Bálint életéhez. Irodalomtörténeti Közlemények. 1893. évf. – Négyesy László: Balassa Bálint. Pallas-lexikon. II. köt. Budapest, 1893. – Tagányi Károly: A Balassa-névről. Századok. 1895. évf. – Illéssy János: Két adat Balassa Bálint életrajzához. Irodalomtörténeti Közlemények. 1895. évf. – U. az: Balassa Bálint nyugtái. U. o. 1896. évf. – U. az: Balassa Bálint lakodalma. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1896. évf. – Kardos Albert: Balassa Bálint és Dobó Krisztina. U. o. 1897. évf. – Illéssy János: Balassa Bálint és Dobó Krisztina. U. o. 1897. évf. – Baráth Ferenc: A két Balassa Bálint. Vasárnapi Ujság. 1897. évf. – Jedlicska Pál: Adatok Erdődi báró Pálffy Miklós korához. Eger, 1897. – Illéssy János: Balassa Bálint Annája. Századok. 1898. évf. – U. az: Újabb adatok Balassa Bálint lakodalmának történetéhez. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1898. évf. – Erdélyi Pál: Balassa-versek-e? Irodalomtörténeti Közlemények. 1898. évf. – Ferenczi Zoltán: Vásárhelyi daloskönyv. Budapest, 1899. – Horváth Cyrill: A régi magyar irodalom története. Budapest, 1899. – Erdélyi Pál: Balassa Bálint. Budapest, 1899. – U. az: Balassa Bálint levelei. Irodalomtörténeti Közlemények. 1899. évf. – Illéssy János: Adatok Balassa Bálintról. U. o. 1900. évf. – U. az: Balassa Bálint és a zólyomiak. Századok. 1900. évf. – U. az: Balassa Bálint népszerűsége. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1900. évf. – Sárosi Bella: Balassa Bálint. A Kisfaludy-Társaság pályadíjával koszorúzva. Budapest, 1900. – Richter Ede: Két epizód Balassa Bálint életéből. Századok. 1902. évf. – Császár Ernő: A magyar protestáns zsoltár-költészet a XVI. és XVII. században. Irodalomtörténeti Közlemények. 1902. évf. – Illéssy János: Adatok Balassa Bálintról Liptó vármegye levéltárából. U. o. 1903. évf. – Lukinich Imre: Adalék Balassa Bálint életéhez. Erdélyi Múzeum. 1903. évf. – Bán Aladár: Balassa Bálint élete és költészete. Pozsony, 1903. – Baros Gyula: Radványi verseskönyvek. Irodalomtörténeti Közlemények. 1903–1904. évf. – Báró Radvánszky Béla: Balassa és Rimay barátsága. Budapesti Szemle. 1904. évf. – U. az: Rimay János munkái. Budapest, 1904. – Pereszlényi Zoltán: Balassa Bálint hamvai. Liptószentmiklós, 1904. – Széchy Károly: Báró Balassa Bálint és gróf Zrínyi Miklós. Budapest, 1905. – Dézsi Lajos: Balassa és Rimay istenes énekeinek bibliografiája. Budapest, 1905. – Harmos János: Balassa Bálint szerelmi költészete. Budapest, 1905. – Kálmán Sámuel: Balassa Bálint és Amade László. Budapest, 1905. – Kardos Albert: Balassa Bálint. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Balassa emlékezetének Liptó vármegye közönsége. Liptószentmiklós, 1906. – Harmos Sándor: Balassa Bálint virágénekeinek sorrendje. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1907. évf. – Erdélyi Pál: Barakonyi Ferenc költeményei. Kolozsvár, 1907. – Frick József: Pázmány imádságos könyvének hét bűnbánó zsoltára. Kalazantinum. 1918. évf. – Illéssy János: Balassa Bálint egy pere. Irodalomtörténeti Közlemények. 1910. évf. – Czóbel Ernő: Bock Mihály Füves Kertecskéjének magyar kiadásai. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1910. évf. – Ferenczi Zoltán: Rimay János. Budapest, 1911. – György Lajos: Balassa Bálint egyik költeményéről. Irodalomtörténet. 1912. évf. – Bod Károly: Balassa Bálint latricanus verse. U. o. 1913. évf. – Eckhardt Sándor: Balassi Bálint irodalmi mintái. Budapest, 1913. – U. az: Balassi két verséhez. Irodalomtörténet. 1914. évf. – Takáts Sándor, Eckhardt Ferenc, Szekfű Gyula: A budai basák magyarnyelvű levelezése. I. köt. Budapest, 1915. – Ferenczi Zoltán: Balassa Bálint és Ferenc haláláról. Akadémiai Értesítő. 1916. évf. – Takáts Sándor: Zrínyi Miklós nevelőanyja. Budapesti Szemle. 1916. évf. – Alszeghy Zsolt: Epigon lirikusaink a XIX. századig. Irodalomtörténeti Közlemények. 1917. évf. – Király György: Balassi Bálint In Somnium c. költeménye. Irodalomtörténet, 1917. évf. – Kőmives Kolos: Nyéki Vörös Mátyás élete és munkái. Csorna, 1918. – Ferenczi Zoltán: A «lingua vulgaris» a magyar irodalomban. Akadémiai Értesítő. 1921. évf. – Takáts Sándor: Régi idők, régi emberek. Budapest, 1922. – Thienetnann Tivadar: XVI. és XVII. századi irodalmunk német eredetű művei. Irodalomtörténeti Közlemények. 1922–1923. évf. – U. az: Régi magyar kapitányok és generálisok. Budapest, 1923. – Dézsi Lajos: Balassa Bálint minden munkái. Két kötet. Budapest, 1923. – Borbély István: A magyar irodalom története. I. köt. Kolozsvár, 1924. – Alszeghy Zsolt: A magyar líra megteremtője. Élet. 1924. évf. – Eckhardt Sándor: Balassa Bálint. Napkelet. 1924. évf. – Harsányi István: Adalékok a Balassa-irodalomhoz. Irodalomtörténeti Közlemények. 1924. évf. – U. az: Balassa Istenes Énekeinek függelékében közölt két ének szerzője. U. o. 1925. évf. – Babits Mihály: Balassa. Nyugat. 1925. évf. – Waldapfel József: Balassi költeményeinek kronológiája. Irodalomtörténeti Közlemények. 1926. évf. – U. az: Adalékok Balassi istenes énekeinek mintáihoz. U. o. 1927. évf. – Gragger Róbert: Türkischungarische Kulturbeziehungen. Literaturdenkmäler aus Ungarns Türkenzeit. Berlin és Leipzig, 1927. – Dézsi Lajos: Adatok Balassa Bálint életéhez. Irodalomtörténeti Közlemények. 1928. évf. – Zolnai Béla: Balassi és a platonizmus. Minerva. 1928. évf. – Csonkás Mihály: Balassa-e vagy Balassi? Magyar Nyelv. 1928. évf. – Waldapfel József: Balassi-e vagy Balassa? U. o. 1929. évf. – Jenei Ferenc: A világi irodalmi műfajok kéziratos énekeskönyveinkben. Budapest, 1929.
