KISEBB ELBESZÉLŐ MARADVÁNYOK.
KISEBB ELBESZÉLŐ MARADVÁNYOK.
A XVII. SZÁZAD prózai elbeszélő irodalma messze elmaradt a líra és epika mögött, sőt még a drámai irodalom színvonalát sem közelítette meg. Mint a XVI. században, most is csupán fordítások jelentek meg. Ezek a fordítások megismertették a magyar olvasóközönséget néhány külföldi mesével; ebben voltaképen ki is merült minden érdemük.
A külföldi látomásos irodalomhoz kapcsolódik: Szécsi János látomása. (1645.) Hőse elbeszéli, hogy Fogarason halálos álomba szenderült, lelke elhagyta testét, leszállt a pokolba, fölment a mennyországba. A pokolba Lucifer komornyikja vitte le, ott kegyetlen gyötrelmeket látott; a mennyországba Szent Vid kalauzolta, ott Szent Péterrel beszélgetett. Ezután fölriadt holt-eleven állapotából, éppen jókor, mert környezete már temetni akarta. A régies stílusú látomás erkölcsjavító célokat szolgált. Szerzője ugyancsak csigázta fantáziáját, hogy minél nagyobb testi kínszenvedéseket eszeljen ki istenes és istentelen olvasói rémítésére. «Mindazonáltal kétségben senki bűneiért ne essék, mert Krisztus szavai ezek: Élek én, Isten, nem akarom a bűnösnek halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.» A vízió számos közös vonást mutat Tundal Lovag Látomásával és Philibertus Látomásával. Idegen eredetű. Forrása valamelyik katolikus szellemű látomás.
Kiadások. – Szécsi Jánosnak mutatott rettenetes dolog 1645. esztendőben. (Szövegét egy XVII. századi kéziratos énekeskönyv őrizte meg: Mihály deák kódexe.) – Tyukodi tartományban támadott, Galliából származandó új próféta, melynek jövendölése, hogy igaz legyen, sok dologból már kitetszett. Kassa, 1624. (Egyleveles nyomtatvány. Találós mesének készült. Együgyű szövege egy pirosra festett kakas képében mutatta be az új prófétát.) – Mesés könyvecske, mely újonnan megékesíttetett rövid értelmes kérdésekkel és feleletekkel. Mostan németből magyarra fordíttatott. Lőcse, 1629. (Az ismeretlen fordítónak a legrégibb német enigmagyüjtemény volt a forrása: a XVI. századi Ratbüchlein, más néven Das Räterische Büchlin. A találós meséknek ez a strassburgi gyüjteménye hosszú időn keresztül igen népszerű volt.) – Magyar Aesopus azaz Aesopusnak egész élete és fabulái, melyet görög nyelvből deákra, deákból németre és németből magyar nyelvre fordítottak és rövid, de hasznos magyarázattal és illendő figurákkal is megékesítettek. Lőcse, 1673. (Az ismeretlen fordító Steinhöwel Henrik német Aesopusa nyomán dolgozott. Ugyanez a szöveg volt Heltai Gáspár főforrása is 1566-ban.) – Az Új Próféta szövege Kemény Lajos közlésében: Egyleveles nyomtatvány 1624-ből. Irodalomtörténeti Közlemények. 1893. évf. – Szécsi János Látomásának szövege Dézsi Lajos közlésében: Régi magyar verseskönyvek ismertetése. U. o. 1915. évf.
Irodalom. – Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. I. köt. Budapest, 1879. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. II. köt. Budapest, 1891. – Kemény Lajos és Dézsi Lajos id. szövegkiadásaihoz fűzött magyarázatok. – Kőmíves Nándor Kolos: Nyéki Vörös Mátyás élete és munkái. Csorna, 1918. – Thienemann Tivadar: XVI. és XVII. századi irodalmunk német eredetű művei. Irodalomtörténeti Közlemények. 1922–1923. évf.
