ÁNYOS PÁL.
ÁNYOS PÁL.
A NÉMETES irány egyik kiemelkedő költői tehetsége, ÁNYOS PÁL pálosrendi szerzetes, Bessenyei György baráti köréhez csatlakozott, de ezen a személyi kapcsolaton túl igazi németes szellemű lírikus volt. Világfájdalmas lelkének ez az irány felelt meg legjobban. Az élettel kibékülni nem tudó érzelmeknek és a halállal gyötrődő gondolatoknak mély búsongással adott kifejezést, képzeletét sírhalmok népesítették be, szinte gyönyörűséget talált fájdalmában. Az elégiai hang végigvonul egész költészetén. Buzgón olvasgatta a göttingai Hainbund íróit, Hölty és Miller verseiből hangulatot és motívumokat kölcsönzött, szentimentális-melanchólikus líráján fel-felbukkan érzelgő német mestereinek hatása. Költészetét ma már nem élvezzük, elavultnak találjuk, hamar kifáradunk olvasásában, de volt idő, mikor ez a líra magával ragadta az érzelmes lelkeket.
A magára maradt hűséges szerelmes ott zokog elhúnyt kedvese sírján: «Im, koporsód ajtajánál áll hív szeretőd, De látom, hogy bé van zárva setét temetőd». Ah, a kegyetlen párkák elrejtették a sírba boldogságomat; vajha elenyészhetnék én is kedvesemmel együtt! Ó halál, mit kegyetlenkedsz a szíveken, mit mutatod hatalmadat a gyenge ágakon, mi örömed van a virágszálak elhervasztásában? Nem jön felelet kérdéseimre, elhúnyt kedvesem válasz nélkül hagyja szavaimat, holott régente együtt örültünk, együtt sírtunk. Nyugodj békességben, áldott lélek; tudom, ha nem szólsz is, lelked megőrzi képemet; aminthogy én is gyászban őrzöm emlékedet, ameddig csak piheg bennem a lélek. (Egy hív szívnek keserve kedvese sírjánál.)
A költő kimegy a temetőbe, ott mondja el panaszait a halavány holdnak: «Szomorú csillagzat, mely bús sugárokkal Játszol a csendesen csergő patakokkal, Csak te vagy még ébren boldogtalanokkal, Kiknek szívek vérzik s küszködik bajokkal». Látom a temető keresztjeit, bágyadt szél mozgatja a ciprusleveleket, egy fehér árnyék kel föl suhogva sírjából, ez is olyan szerencsétlen lehetett, mint amilyen boldogtalan én vagyok: Ó, bár felém jönne, nem félnék tőle! Jaj, eltűnt az árnyék, ez is elfut előlem, talán észrevette hulló könnyeimet. Mikor üt a boldog óra, amely kiszólít sok gyötrelmemből s porrá változtatja szerencsétlen testemet? «Talán majd valaki jő sírom szélére S akasztván egy darab fátyolt keresztjére, Reá emlékezik barátja szívére, Egy könnyet gördítvén hideg tetemére.» (Egy boldogtalannak panaszai a halavány holdnál).
Hazafias költeményei közül híressé vált II. József ellen intézett politikai támadása: A kalapos király. Míg a protestánsok hálával gondoltak a türelmi rendelet kibocsátójára, a katolikusok nem bocsátották meg egyházpolitikai rendelkezéseit. Ányos Pál mint katolikus pap és mint magyar nemes olyan merész hangon támadta meg a császárt, hogy kéziratát az 1867. évi kiegyezés koráig ki sem lehetett nyomatni. Izgatott hangon panaszolta II. József hálátlanságát a magyarokkal szemben, keserűséggel támadt személyének: «Még sem szűnsz, kegyetlen, szívünket gázolni? Nem elég még a könny, még többnek kell folyni? Hah, képtelen fajzás! Véred gyalázatja! Gyilkosa népednek, nem pediglen atyja!» Ez hát a hála hűségünkért! Ez a jutalom sokszor ömlő vérünkértl Ezért szánakoztak ősz atyáink királyi anyádon a pozsonyi várban! «Ó szegény atyáink, be nem gondoltátok, Hogy ezzel veszett el virágzó hazátok.» Megmentettük a Habsburg-házat, megőriztük trónján a nyöszörgő csecsemőt, most megfizet a nemzetnek: háromszázezer zsoldossal tiportatja el a magyar szabadságot. Nem katolikus ember ül a trónon, hanem eretnek; nem ragyog fején Szent István koronája, nem becsüli törvényeinket, nincs hite, nincs kereszténysége; Luther és Kálvin követőivel lépett barátságba, szabad gyakorlatot engedett a «hibás» vallásoknak, a juhokat és farkasokat egyforma szemmel nézi. Ó hová jutsz, magyar, e rabló körmében? – A költőből kitör a hazája ősi alkotmányát féltő magyar földesúr elkeseredése és a katolikus vallás előjogaihoz ragaszkodó szerzetes panasza.
Élete végén egyre jobban kereste a vallás vigaszát s mindinkább belemerült az egyházi költészet művelésébe. Katolikus énekei magyarosabbak, élénkebbek és dallamosabbak, mint a koráig megjelent egyházi énekek. Különösen feltűnő, a régiekhez képest, versformáinak gazdagsága, a sorainak különböző hosszúságában és rímeinek elhelyezésében megnyilvánuló változatosság.
Ányos Pál alapvető életrajzát és méltatását már Bacsányi János megírta. (Ányos Pál munkái. Bécs, 1798.) – A régiek nagyon gyönyörködtek a korán elhúnyt költő irodalmi hagyatékában. Kölcsey Ferenc méltánylással emlékezett meg róla, mikor átpillantotta a magyar költészet fejlődését: «Azon kornak gyermekei közül bizonyosan Ányos az, ki leginkább saját tüzében látszik olvadni s kinek érzése a nemzetiséggel s fantáziája a hon képeivel leginkább rokon. Soraiból egy szelíden bús s a hazához hevülettel vonzódó léleknek harmóniája hangzik felénk; énekbe ömlő szentimentalizmusát a honszerelem érzelmei által vezeti». (Nemzeti hagyományok. Élet És Literatura. 1826. évf.) – Toldy Ferenc szerint: «Ányos Pál egyike a legköltőibb kebleknek, mik magyar nyelven zengették érzelmeiket. Lelke csupa hév és óhajtás. Érzékeny szíve a barátságért és hazáért lángolt s mintha kora halálát előérezné, a földi lét mulandósága egyik fő tárgya borongó elmélkedéseinek. Ritkábban dalba foglalja, különösen vallásos, érzéseit; többnyire mégis a francia iskola kedvelt formáiban, az episztolában és elégiában, enged szabad folyást merengéseinek. Ez az ábrándos bú, az eleven, képes nyelv s verseinek széphangzása sokáig egyikévé tették őt a legkedveltebb magyar költőknek». (A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 3. kiad. Pest, 1872.) – Beöthy Zsolt szerint Ányos Pál episztolái és elégiái először szólaltatják meg költészetünkben az élettel kibékíthetetlen bánatot: a világfájdalmat. A fájdalomba egészen belemerül, fő tárgya a mulandóság. Bár bánatának igazságáról meg tud győzni s hangulatával olykor meghat, egyhangúságával fáraszt, gondolatokban nem bővelkedik, a színezőbb és elevenebb költői kifejezés csak ritkán jelenik meg nála. Mint költő a franciás iskolába tartozik; ide csatolják őt nemcsak irodalmi és baráti összeköttetései a bécsi testőrökkel, hanem borongó érzéseinek szélesen, egészen ez irány modorában kivitt rajzai is. (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890.) – Császár Elemér szerint az irodalmi felújulás első igazi költője, elégiái alapján, Ányos Pál. Minden kortársánál szubjektívebb lírikus, minden szava lelkéről pattan le, minden érzéséről meg tud győzni. Kalapos Királya, bár eszméi nem járnak elég mélyen és érzelemvilága korlátolt, XVIII. századi magyarságunk egyik legjelentékenyebb költői megnyilatkozása. (Ányos Pál. Budapest, 1912.)
ÁNYOS PÁL (szül. 1756. december 28. Esztergár, Veszprém megye; megh. 1784. szeptember 5. Veszprém) pálosrendi tanár. Régi magyar nemesi családból származott, tizenhat éves korában belépett a fehérbarátok szerzetébe, a nagyszombati egyetemen 1776-ban avatták a bölcsészeti tudományok doktorává. Ez időtájt már buzgón verselt, olvasgatta Gyöngyösi István munkáit, lelkesedett a római klasszikusokért. Tanárának, Dugonics Andrásnak, példáján kívül erősen hatott rá Barcsai Ábrahám, aki mint dragonyoskapitány Nagyszombatban állomásozott ezredével. Ez az ismeretség Ányos Pált a franciások baráti körébe vonta. Megismerkedett Bessenyei György és Báróczi Sándor munkáival, levelezni kezdett több neves íróval. Mikor Mária Terézia a nagyszombati egyetemet Budára helyezte, neve már ismeretes volt az akkori költők között. Teológiai tanulmányainak befejezése után pappá szentelték s 1781 őszén a nyitramegyei felsőelefánti pálos kolostorba küldték hogy szerzetesi hivatásában megerősödjék. Itt töltötte életének legpanaszosabb napjait. A szigorú életrend terhére volt, a magány elkeserítette, szerelmének emlékei egyre jobban gyötörték. Belátta, hogy nincs hivatása a papi pályához, de most már nem változtathatott helyzetén. Kétségbeesése némikép enyhült, mikor 1782 őszén a székesfehérvári pálos gimnáziumba rendelték tanárnak. Itt működött kedves barátjával, Virág Benedekkel együtt, két esztendőn keresztül, míg végre áldozata lett gyógyíthatatlan betegségének. Huszonnyolc éves korában halt meg.
Adatok Ányos Pál életéhez:
1756. – Fajszi és vámosi Ányos Pál születésének éve. December 28-án születik a bakonyvidéki Esztergár faluban, Zirc közelében. (Atyja Ányos Ferenc veszprémmegyei földbirtokos-nemesúr; anyja Rötth Klára, a fehérmegyei alispán leánya; testvérei közül egyedül ő megy papi pályára.)
1772. – Október havában belép a pálos rendbe. (Iskoláit Komáromban, Győrben, Veszprémben és Pápán végezte; a pápai katolikus gimnáziumban annyira megszerette pálos-tanárait, hogy ennek a szerzetesrendnek kötelékébe kívánkozott, bár a ciszterciek anyamonostora szülőhelyének közvetlen közelében feküdt. A fehérruhájú, szakállas paulinus szerzetesek jól bántak az ifjúsággal, anyagi jólétük mellett a szellemiekben is erősek voltak. Tagjaik legnagyobb része a katolikus középnemesség hitbuzgó tagjaiból került ki, magyar hazafiságuk különösen kedveltté tette őket. Ányos Pál a hontmegyei márianosztrai kolostorba megy noviciusnak; egy év mulva Pápára küldik, hogy megkezdje a filozófiai tanfolyamot; innen kerül a nagyszombati egyetemre 1774 őszén. Tanárai között van Dugonics András, Katona István, Szerdahelyi György.)
1777. – Mint hittudományi hallgató az egyetemmel együtt Nagyszombatból Budára költözik. (Vakációit szüleinek esztergári házában tölti, de egyebütt is megfordul rokonsága körében. Buda vonzó város számára, mozgási szabadsága elég nagy, a hajóhídon átjár a pesti oldalra. A pesti pálos rendházban Kreskay Imre a könyvtáros. Ez a nevezetes kolostor a mai egyetemi templom mellett épült, ott, ahol jelenleg a központi papnevelőintézet háza áll.)
1780. – Ez év elején áldozópappá szentelik. Egész családja ott van első miséjén. Utána még folytatja teológiai tanulmányait a budai egyetemen. (Már érzi, hogy nem született papnak, de sorsán nem segíthet. Budai és pesti világi barátjainak szabad élete, irodalmi összeköttetései és szerelmi lángja egyformán elidegenítik a szerzetesi élettől. Elöljárói figyelik s a következő évben áthelyezik a felvidéki felsőelefánti pátos rendházba. Itt sincs egészen elzárva a világtól, néhány földbirtokoscsalád szívesen látja, a nyitrai templomban hatásosan prédikál, de képzelete Buda és Pest körül csapong.)
1782. – A felsőelefánti kolostorból a székesfehérvári rendházba helyezik át, a pálos gimnáziumban reá bízzák az első grammatikai osztály tanítását. (Ebben az iskolai évben nemcsak mint tanár, hanem mint hitszónok is buzgón működik. Hangulata egyre nyomottabb. Gyötrelmes betegségének súlya egyre nagyobb teherrel nehezedik lelkére. Ifjúkori botlásaiért jámbor élettel vezekel.)
1784. – Szeptember 5-én meghal Veszprémben. (Betegségének utolsó heteiben két vigasztalója: székesfehérvári tanítványa, a tizenkét éves Pyrker László és barátja, a Veszprémbe gyakran bekocsizó Pálóczi Horváth Ádám. Szeptember 6-án temetik el a ferencrendiek veszprémi templomába, a szentély alatt fekvő sírboltba, két franciskánus barát földi maradványai mellé.)
1798. – Megjelenik költeményeinek első gyüjteményes kiadása. (A verses kötet közrebocsátásának érdeme Bacsányi Jánosé és Péteri Takáts Józsefé; az előbbi a kiadás szellemi részéről, az utóbbi a nyomtatás költségeiről gondoskodott; költészetükben mindketten sokat tanultak a korán elhúnyt lírikustól. Hatott Ányos Pál más költőkre is, többen bensőségesen ápolták emlékét, így Virág Benedek, Verseghy Ferenc, Pálóczi Horváth Ádám, Döbrentei Gábor, Dukai Takách Judit.)
1902. – A veszprémi piaristák emléktáblával jelölik meg egykori tanítványuk nyugvóhelyét az ottani ferencrendi templom homlokzatán. (Három évvel később a székesfehérvári ciszterci rendházra – az egykori pálos kolostorra – is rákerül a költő ottani tanárságát megörökítő emléktábla.)
Kiadások. – Ányos Pálnak mindössze néhány alkalmi munkája jelent meg életében. (Költemény Rácz Sámuel egyetemi tanárhoz, ennek egyik 1778-ban kiadott magyar orvosi könyvében; üdvözlő sorok Mészáros Ignác földbirtokoshoz, a Kártigám egyik kiadása előtt; örvendező versek a budai egyetem 1780. évi országos ünnepére, külön füzetben.) – Énekek könyve szükséges litániákkal és imádságokkal a magyar keresztény katolika anyaszentegyház isteni szolgálatjára. Pest, 1785. (Halála után kiadott katolikus egyházi énekgyüjtemény. Az énekek egy része ismeretlen szerzőjű, másik részét az akkori katolikus papköltők írták: Ányos Pál, Kreskay Imre, Verseghy Ferenc, Virág Benedek. Egyházi jóváhagyással jelent meg, a hívők szívesen használták.) – Ányos Pál munkái. Bécs, 1798. (A tizennégy év előtt elhúnyt költő maga állította egybe verseinek kéziratos gyüjteményét, ezt az írói hagyatékot Bacsányi János rendezte sajtó alá, a régiek mellé újabb költeményeket gyűjtött, közreadta a kötetben a költő arcképét, megírta életrajzát és munkásságának méltatását.) – Abafi Lajos kiadása: Ányos Pál versei. Budapest, 1875. (Ányos Pál életrajzával megjelent második kiadás.) – Toldy Ferenc kiadása: A magyar költészet kézikönyve. II. köt. 2. kiad. Budapest, 1876. (Szemelvények Ányos Pál költeményeiből.) – Császár Elemér kiadása: Ányos Pál versei. Budapest, 1907. (Harmadik kiadás a Régi Magyar Könyvtárban.)
Irodalom. – Bacsányi János: Ányos Pál munkái. Bécs, 1798. – Toldy Ferenc: A magyar költészet története, 2. kiad. Pest, 1867. – U. az: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 3. kiad. Pest, 1872. – Ballagi Aladár: A magyar kir. testőrség története. Pest, 1872. – Koltai Virgil: Ányos Pál élete és költészete. Budapest, 1882. – Endrődi Sándor: Ányos Pál. Pozsony, 1883. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I. köt. Budapest, 1891. – Gellért Jenő: Ányos Pál. Budapesti IV. ker. községi reáliskola értesítője. 1895. – Sulyok Károly: Ányos Pál élete. Katholikus Szemle. 1901. évf. – Czapáry László: Ányos és Virág hazafisága. Székesfehérvári ciszterci gimnázium értesítője. 1906. – Horváth Dezső: Ányos Pál. Budapest, 1906. – Kelemen Béla: Ányos Pál. Székesfehérvár, 1906. – Széchy Károly: Kisebb tanulmányok. Budapest, 1907. – Császár Elemér: Ányos Pál. Budapest, 1912. – Dávid László: Az elégia mestere. Lévai kegyesrendi gimnázium értesítője. 1912. – Császár Elemér: A német költészet hatása a magyarra a XVIII. században. Budapest, 1913. – Fest Sándor: Angol irodalmi hatások hazánkban Széchenyi István fellépéséig. Budapest, 1917. – Várady Imre: Gellert hazánkban. Budapest, 1917. – Gulyás József: Ányos néhány költeményének valószínű forrásáról. Sárospataki Hirlap. 1923. évf. – Gulyás Pál: Magyar irodalmi lexikon. 1. köt. Budapest, 1925-től. – Horváth Konstantin: Ki írta az Im Arcunkra Borulunk mise-éneket? Irodalomtörténeti Közlemények. 1926. évf. – Horváth János: A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig. Budapest, 1927. – Szerb Antal: Magyar preromantika. Minerva. 1929. évf.
