VERSES ELBESZÉLÉSEK.
VERSES ELBESZÉLÉSEK.
AZ ELBESZÉLŐ költészetben az előző századhoz mérve feltűnően nagy a visszaesés. Nincs egyetlen olyan verses elbeszélés sem, amelyről nagyobb elismeréssel lehetne szólani. A kéziratban és nyomtatásban korunkra maradt elbeszélő költemények nem egyebek megtörtént események száraz megverselésénél.
TOKODY MÁRTON históriás verse, a Péró veszedelme, az 1735. évi parasztlázadásról szól. Ebben az évben Békés, Bihar és Arad megye magyar földművelői szövetkeztek a betelepített szerbekkel, hogy a nyomorúságos helyzetükön segítsenek. Vezérük Péró volt, teljes nevén Szegedinác Péter, egy görögkeleti vallású szerb katona. Lázadását a marosmenti császári csapatok hamar leverték, a rác fölkelő több társával együtt szörnyű halállal lakolt. Ez a tárgya Tokody Márton egyhangú históriás énekének.
Mária Terézia háborúi idején egyik-másik magyar katonatiszt házi poétája verset írt urának nevezetesebb tetteiről. Szirmay Tamás búcsúztatója egy vitéz ezredes harci kalandjait beszéli el. A hosszadalmas históriás ének névtelen szerzője nem rossz verselő. Az elbeszélő részre következő búcsúztató sorokban különösen feltűnik iparkodása, hogy a bánkódó regimentet minél hatásosabban búcsúztassa el a jó öreg ezredestől.
Szintén külföldi harci kalandokról ad számot Simaházi Károly életírása. Az ismeretlen verselő a históriás énekek megszokott hangján siratja az elhúnyt vitéz kapitányt, Mária Terézia hűséges vitézét.
Zrínyi Miklós és Gyöngyösi István követője volt TÓTH ISTVÁN. Tizenkét énekes elbeszélő költeményében, Gróf Cziráky József emlékezetében (1742), az osztrák örökösödési háború bevezető eseményeit foglalta versekbe. Leírta, hogyanfolyt le Mária Terézia pozsonyi országgyűlése, hogyan indultak hadba a vasmegyei nemesek; elmondta, miként búcsúzott el nejétől gróf Cziráky József, milyen hadi viszontagságokon ment keresztül a vasmegyei nemesek élén; aprólékosan részletezte végül a sziléziai csatározások mozzanatait egészen addig, míg gróf Cziráky József hősi halált nem halt Prága falai alatt. Tóth István a vitéz ezredes titkára és kísérője volt s a krónikás hűségével iparkodott számot adni együtt töltött táborozásukról. Gyöngyösi István példájára szónoki beszédekkel és verses levelekkel is cifrázta elbeszélő költeményét s minden költői megfontolás és belső összefüggés nélkül kölcsönzött részleteket a Szigeti Veszedelemből és az Aeneisből. Ezek a kritikátlan másolások és szolgai átvételek szinte kiesnek száraz mesemondásából. Nyelvének nincs semmi színe, négyesrímű tizenkettőseiből hiányzik minden lendület. Voltaképpen csak azért érdemel figyelmet, mert eposzírói becsvággyal fogott munkájához egy olyan korban, amikor az átlagos epikai színvonal alig emelkedett a históriás énekmondás lapossága fölé.
TOKODY MÁRTON biharmegyei nemes a császári hadseregben előkelő katonai rangot viselt. A rác fölkelőt és katonáit nagyon átkozza históriás énekében s örvend szörnyű megkínzásuknak. «Maros vizén lakott, sárkánytejjel tartott, Hamishitű Péró, szíved vért szomjazott, Áldás helyett átok azért reád szállott, Lelked üdvösségét pokolban tanálod.»
TÓTH ISTVÁN életéről voltaképen csak annyit tudunk, amennyi Cziráky-eposzából kiolvasható. Eszerint gróf Cziráky József ezredes belső embere volt s urát táborozásaiban mindaddig kísérte, míg az ezredes el nem esett Prága ostrománál 1742-ben. A gyászhírt ő tudatta az özveggyel. – Verses munkája 1742-ben készült: A jó emlékezetű méltóságos dénesfalvai gróf Cziráky József úr, fölséges királyné asszonyunk tanácsa, komornékja, ezeres kapitánya, t. Vasvármegye fölkelt nemes vitézinek hadi fővezére, Ausztria, Morva, Szilézia és Csehországokban viselt hadi dolgainak, életének és utolján Prága alatt vitézül történt halálának emlékezete. (A tizenkét énekhez csatolt toldalék az özvegy grófné bánkódását festi. A szerző megemlítette munkájában azt is, hogy megelőzőleg már írt szerelmi és üdvözlő költeményeket s versbe foglalta Judit és Holofernes történetét meg Hero és Leander szerelmét.) – Kéziratban maradt eposza a Cziráky grófok lovasberénvi kastélyába került; innen adta ki Pauer János székesfehérvári püspök Tóth István versezeti az Istenben boldogult néhai méltóságos gróf Cziráky József ezeres kapitánynak életéről, táborozásáról, haláláról 1742-ben. Székesfehérvár, 1881.
Irodalom. – Toldy Ferenc: A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867. – U. az: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 3. kiad. Pest, 1872. – Thaly Kálmán: Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez. Két kötet. Pest, 1872. – Ifj. Szinnyei József: Irodalmunk története 1711–1772. Budapest, 1876. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Márki Sándor: Péró lázadása. Budapest, 1893. – A Történelmi Tár verses szövegközlései: 1893, 1900, 1903. – Szádeczky Lajos: Apor Péter verses művei és levelezése. Két kötet. Budapest, 1903. – Kiss István: Adalékok a Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez. Századok. 1904. évf. – Császár Elemér: A Cziráky-eposz. Alexander-emlékkönyv. Budapest, 1910. – Bobory Zoltán: A hanyatlás korának elbeszélő költészete. Kolozsvár, 1912. – Dézsi Lajos: Magyar történeti tárgyú szépirodalom. Budapest, 1927. – Kozocsa Sándor: Rebellis ének a Péró-lázadásról. Irodalomtörténeti Közlemények. 1929. évf. – Gulyás József: Históriás ének a Pálffy-család hőseiről. U. o. 1930. – U. az: Vázlatok. Sárospatak, 1930.
