MIKES KELEMEN ÉLETE.

Teljes szövegű keresés

MIKES KELEMEN ÉLETE.
ELVIHARZOTTAK a kuruc idők, II. Rákóczi Ferenc idegenbe bujdosott hűséges embereivel. Udvarának egyik szerény tagja, MIKES KELEMEN, a száműzetés keserű évtizedeiben az izlám hívei között írta meg Törökországi Leveleit.
Mikes Kelemen 1690 augusztusában született Zágonban, a későbbi Háromszék megye egyik falujában. Előkelő székely nemzetség ivadéka volt. Atyját, Mikes Pált, osztrák katonák végezték ki; anyja, Torma Éva, másodszor is férjhez ment. A református nemesifjú mostohaatyjának befolyása alatt áttért a katolikus vallásra, nevelését a jézustársasági atyák vették át, így került a kolozsvári jezsuita gimnáziumban a nemesi konviktus növendékei közé. Mikor II. Rákóczi Ferenc 1707-ben Erdélybe érkezett, hogy magát fejedelmi székébe iktassa, a Mikes család bejuttatta a tizenhét esztendős ifjút a fejedelem udvarába apródnak. Nem is került el Mikes Kelemen soha többé II. Rákóczi Ferenc oldala mellől. Bár a szatmári békét követő általános bűnbocsánat idején hazamehetett volna földbirtokára, édesanyja és rokonai körébe, mégis kibujdosott Magyarországból, mert nagyon szerette urát, a fejedelmet. Együtt ment II. Rákóczi Ferenccel Lengyelországba, 1713 elején Franciaországba, itt tartózkodott 1717-ig.
Mikor a török szultán ígéretet tett, hogy II. Rákóczi Ferencet visszasegíti az erdélyi fejedelmi székbe, 1717 őszén Mikes Kelemen is Törökországba hajózott a bujdosó kurucokkal. Gallipoliban szálltak partra, innen Drinápolyba vonultak; izgatottan várták azt az időpontot, amikor Magyarországon kitűzhetik a fölkelés zászlaját. Az 1718. évi passzarovici béke szárnyát szegte reményeiknek. A török szultán a Márvány tenger partján, Rodostóban telepítette le csalódott szövetségeseit, becsülettel gondoskodott ellátásukról, a kurucok semmiben sem szenvedtek hiányt. Itt gyulladt szerelemre Mikes Kelemen Kőszeghy Zsuzsánna iránt, de Zsuzsánna 1723-ban Bercsényi Miklósnak nyujtotta kezét s férjének két év mulva bekövetkezett halála után sem hallgatott a szerelmét kérő fejedelmi kamarás szavára, hanem Lengyelországba költözött. Mikes Kelemen továbbra is ott maradt II. Rákóczi Ferenc rodostói udvarában. Bujdosó társai egymásután haltak el, 1735-ben elhúnyt a fejedelem is. Ő maga még negyedszázadig ette a száműzetés kenyerét, régi barátai kidőltek mellőle, végül reá szállott a bujdosótelep főnöksége. Hiába remélt kegyelmet Mária Terézia királynőtől, nem térhetett vissza szülőföldjére. Rodostóban halt meg 1761 október 2-án hetvenegy éves korában.
Adatok Mikes Kelemen életéhez:
1690. – Mikes Kelemen születésének éve. Augusztus havában születik a háromszéki Zágon faluban. (Ősi székely nemesi család gyermeke. Atyja Zágoni Mikes Pál földbirtokos, anyja Csicsókeresztúri Torma Éva, mindketten református vallásúak. Korán árvaságra jut, atyját az 1690-es évek elején kivégzik. Mikes Pál ugyanis a Habsburg-házzal szemben Thököly Imréhez csatlakozott, 1690-ben a kuruc fejedelemmel együtt menekült a törökök közé; de hirtelen visszatérve ártatlanul megöletett három székely nemest, későbbi bujdosásában pedig elárulta a havasalföldi oláh vajda titkos összeköttetéseit; ez elfogatta, Erdélybe vitette, itt Heister osztrák tábornok kegyetlen bosszút állt rajta: Fogaras várában kitolatta szemeit s napról-napra vagdostatta és égettette testét, míg kínjaiban meg nem halt. Özvegye néhány év mulva újból férjhez ment Boér Ferenc erdélyi katolikus nemesúrhoz. Ebből a házasságból született Mikes Kelemen mostohatestvére, Boér-Huszár József.)
1701 körül – Mikes Kelemen a jezsuiták kolozsvári gimnáziumában tanul. Bennlakó növendék. (Már nem református; mostohaatyja szorgalmazására anyja is áttér a katolikus vallásra. Tanulókorából megmaradt egy rajza, ennek hátlapjára odaírta latinul, hogy egyik rokona lelki üdvösségéért három gyónást és áldozást végez, háromszor elimádkozza a rózsafüzért, négyszer megsanyargatja a testét, ötször elmondja a lorettói litániát és hatszor hódol Istennek a Jézus nevéről szóló litániával. A jezsuiták szigorú vallásos szellemben nevelik, jól megtanítják latinul, egyéb ismeret közlésére nem helyeznek súlyt. A konviktusban jólelkűen foglalkoznak minden ifjúval, a konviktorok szeretik tanáraikat, együtt étkeznek a páterekkel, velük járnak labdázni a mezőre és üdülni a kolostor gyümölcsöskertjébe. A vakációk idejére kocsik érkeznek az úrfiakért Erdélyország minden tájáról, viszik hazafelé a diákokat, ez külön öröm és mulatság.)
1702. – Mint kolozsvári diák fellép a Mátyás király házasságáról szóló latin iskolai drámában s a király mátkájának szerepét játssza. (Catharina regis Bohemiae filia: Clemens Mikes praenobilis Siculus ex Tribus Sedibus, parvista e convictu nobilium. Eszerint a nemesi konviktus parvista tanulója volt.)
1707. – Mint tizenhét éves ifjú bekerül apródnak II. Rákóczi Ferenc udvarába. (Az erdélyiek április havában Marosvásárhelyen iktatják be a fejedelmet székébe, hívei közé tartozik gróf Mikes Mihály is, ő segíti be unokaöccsét a kitüntető udvari szolgálatba. Ettől kezdve Mikes Kelemen nem válik meg urától. Erdélyből kimegy Magyarországba, soha többé nem látja szülőföldjét. A fejedelemmel együtt többször bejárja a felvidéket, ott van a táborokban, részese az udvar minden örömének, izgalmának, aggodalmának.)
1711. – II. Rákóczi Ferenccel együtt távozik Magyarországból. Februárban mennek el Lengyelországba, itthon májusban megkötik a szatmári békét. (Aki záros határidőn belül leteszi a hűségesküt, személyére és vagyonára kegyelmet kap, beleértve magát a fejedelmet is; aki nem hódol meg a magyar király előtt, földönfutó lesz. A fejedelem visszaküldi maga mellől híveit, egy részük azonban inkább bujdosásra adja fejét, semhogy visszatérjen a Habsburg-ház uralma alá. Mikes Kelemen is ott marad II. Rákóczi Ferenc mellett, reménykedve abban, hogy a külföldi hatalmak segítségével valamikor mégis csak diadalmasan térnek majd vissza hazájukba.)
1712. – A fejedelem kíséretében Lengyelországból Angolországba hajózik. (November közepén vitorláznak át Angliába, hajójuk csaknem elsüllyed a rettenetes viharban. Nagybritannia és Irország uralkodója, Anna királynő, nem fogadja II. Rákóczi Ferencet.)
1713. – Ez év januárjában Franciaországba hajóznak. XIV. Lajos francia király nem feledi a magyarok jó szolgálatait, a bujdosó fejedelmet vendégének tekinti, az emigránsok részére szállást és évdíjat rendel. A magyar ház lakói megismerik Párist és környékét. (A Mikeshez és néhány nemestársához hasonló kisebb rangú fejedelmi alkalmazottak nem juthatnak be az előkelőbb körökbe és szalonokba, de a város nevezetességeit megtekintik, eljárnak a színi előadásokra, vásári mutatványokra, állatseregletbe, vadászatokra, közben megtanulnak franciául.)
1715. – Lesujtó hírek Magyarországból. Az 1715. évi 49. törvénycikk II. Rákóczi Ferencet és bujdosó társait hazaárulóknak nyilvánítja, a magyar szabadság felforgatóinak jelenti ki s a királyi kincstár javára elkobozza minden vagyonukat. (A fejedelem elvonul a kamalduli szerzetesek grosboisi telepére, hozzáfog Vallomásainak megírásához, kertészkedik és ájtatoskodik. Kísérete még mindig bizalommal várja a jobb jövőt, a kedvező politikai fordulatot, a háborút. Hiszik, hogy még diadallal vonulhatnak be Magyarországba.)
1717. – Közel ötévi franciaországi időzésük után hajóra szállnak s október 10-én megérkeznek Gallipoliba. III. Ahmed szultán hívására jelennek meg Törökországban, mert a török kormány fel akarja őket használni a Habsburg-ház ellen. Megjelennek a drinápolyi főhadiszálláson, a fejedelmet udvariasan fogadják mindenütt. (Kíséretének tagjai sokat szenvednek, még tisztességes szállás sem jut számukra a háborús időkben. Bútorozatlan viskókban alszanak a földön, nem tudnak mit csinálni, egyedüli foglalkozásuk a vadászat. Nem értenek törökül, nincs ismeretségük. Pénzzel ellátják őket, ígérgetésekben sincs hiány. Mikes ebben az évben kezdi meg Törökországi Leveleskönyvének írását. Huszonhét esztendős.)
1718. – A szultán megköti a békét a Habsburg-házzal, a bujdosók Drinápolyból augusztus közepén új szállásra indulnak. A fejedelem szeretne visszatérni Franciaországba, ott azonban Ausztria miatt nem tartják kívánatosnak látogatását. Nyomorúságos falvakban hányódnak-vetődnek két éven keresztül. Kevés holmijuk egyre fogy, a török kormány segélypénzéből tengetik életüket. («Akik bujdosó fejedelmet szolgálnak, hogy lehetne azoknak valamijük?»)
1719. – Jenikő török helységből több ízben bemegy Konstantinápolyba és környékére, tiszteleg Bonnac francia követ házában, Bonnacné szívesen látja vendégei között. Itt művelt körben társaloghat franciául, nem úgy, mint Párisban, ahol inkább csak a fejedelem előszobájában üldögélt vagy komornyik-szolgálatokat végzett ura mellett. (A francia követ nejét nagyon dícséri: «Az asszony olyan, mint egy darab nádméz; azt is elmondhatni, hogy olyan az asszonyok között, mint a jóféle gyöngy a többi gyöngyök között». Madame Bonnac bizonyára könyveket is ad számára kölcsön. Ettől a kellemes epizódtól eltekintve, élete elég keservesen folyik. Augusztus második felében a fejedelem kíséretével az ázsiai partokra megy át Bejkosz török falu mellé; itt élnek a tenger partján sátrak alatt; felhőszakadás idején térdig érő patak folyik sátraikon keresztül. Október közepe táján visszatérnek az európai partokra. «Jenikő, ahol mi lakunk, igen rút város, a többi ilyen sincsen.»)
1720. – Az osztrák követ ismételten követeli II. Rákóczi Ferencnek és társainak kiadatását, a szultán visszautasítja az erőszakoskodást s a bujdosókat letelepíti a Márvány tenger partján fekvő Rodostó városkában. Április 24-én érkeznek szállásaikra. Elhelyezésük kényelmes, egész utcát ürítenek ki számukra tágas házakkal. Mikes és szolgája egy gazdag örmény házát kapja lakóhelyül. (A város lakossága török, görög, örmény és zsidó. Fekvése festői, házai nem dísztelenek, környéke gazdagon termő. A szultán nemcsak a magyarok utcájában fekvő házakat ajándékozza a magyaroknak, hanem nagyobb terjedelmű bírtokot is juttat számukra örök joggal. Rodostó ettől kezdve negyven esztendőn keresztül az emigráns magyar hazafiak gyülőhelye. Telepük mintegy hatvan főből áll, időnkint egyesek elköltöznek, helyükbe mások jönnek, a halál meg-megritkítja soraikat. A fejedelem vallásos szellemű, fegyelmezett udvartartást visz, szolgálattevő magyarjai pontos napirend szerint kelnek, étkeznek, feküsznek. A külföldi híreket elszigeteltségűkben is számontartják. A konstantinápolyi francia követség szívességéből francia és latin hírlapokat és folyóiratokat kapnak, Hollandiából és Németországból is jár ujságuk. Nincs hiányuk újonnan megjelent könyvekben sem.)
1722. – Mikes Kelemen édesanyja, Boér Ferencné Torma Éva, levelet küld fiának Rodostóba s feleletét kéri: akar-e hazajönni? (A szegény anya gróf Károlyi Sándor belső titkos tanácsoshoz esedezett fia ügyében; kérelmé támogatására felhozta, hogy fiát gyermekfővel vitték ki idegen országokba s így nem érdemelte meg számkivetését. Levélben könyörgött gróf Károlyi Sándornénak is, kérve közbenjárását annyi év óta nem látott fiáért. «A konviktusból – panaszolja – hírem és akaratom ellen, távollétem miá, Rákóczi fejedelem mellé inasságra kivették.» Ilyen előzmények után üzente levelében fiának «Engemet tudósíts, a gráciát mindjárást megszerzem, de még kedvedet nem látom s akaratodat, addig semmiben nem munkálkodhatom. Én úgy hiszem, ha nem igyekszel, engemet csak kevés idő mulva nem látsz, mert a sok mindenféle keserűség meggyőzött. Bárcsak az én halálom előtt való látásodban örvendeztetne meg engemet az én Istenem! Azért az őfelsége hűségére igyekezzél bejönni, ifjúságodnak virágát mi haszna ott eltöltened, egy emberbe reménységedet vetned; ha meghal, mit csinálsz? Az igaz, hogy jószágodat mind másnak adták, én semmit sem bírok benne, de jobb az magad hazájába lenned, hogysem az idegenek között. Az Isten szent lelke szálljon reád és viselje mindenben gondodat. Téged kesergő édesanyád, kedves fiam, árva Torma Éva».)
1723. – Torma Éva levele csak egy év mulva jut el Rodostóba. Fia megindult lélekkel írja szerető sorai alá: «Ó édes Jézusom, hálákat adok szent felségednek, hogy annyi sok bujdosásom után árva szolgálódnak megadtad levelét látnom! Áldassék a te szent neved, hogy még megtartottad szegényt! Tartsd meg dicsőségedre tovább is és add meg, édes Teremtőm, árva szolgálódnak azt a vigasztalást, hogy még ez életben láthassam és dícsérhessem szent nevedet vele együtt, ha az a te akaratod». Nem megy el Rodostóból. (Hogy miért nem törekedett teljes erővel hazafelé, ennek legfőbb oka nagy szeretete a fejedelem iránt. Serdülő ifjúságától kezdve ott élt mellette, nem tudott elszakadni urától, szégyelte volna magát, ha szerencsétlenségében magára hagyja, «Az erdélyi vér nem az adomért szolgál, hanem a becsületért:» olvassuk Törökországi Leveleskönyvében.)
1725. – Bercsényi Miklós halála. Az öreg generális két évvel azelőtt nőül vette a családja körében nevelt Kőszeghy Zsuzsánnát. A vidám kedélyű hajadon kezére Mikes is számot tartott s nagyon fájt neki, hogy a leány a grófi rangot előbbrevalónak tartotta az ő vonzalmánál. Most újból próbálkozik az özvegy úrnőnél, de ismét sikertelenül. (Kőszeghy Zsuzsánna 1726-ban elmegy Rodostóból s lengyelországi rokonaihoz költözik. «Meglátom-e valaha vagy sem, Isten tudja:» jegyzi fel panaszát a búsongó szerelmes.)
1727. – Franciországból Rodostóba érkezik a fejedelem ifjabb fia, Rákóczi György. Bécsben nevelték, amíg meg nem szökött a császári városból. Magyarul nem tud. Örömmel fogadják, de a fiatalember unatkozik az egyhangú környezetben s a következő évben visszatér Franciaországba. («Itt mi csak csendességben élünk; töltjük, húzzuk, vonjuk az időt. Minden mulatság előttünk fut. De ugyan miért is keresné a mulatság a bujdosókat:» búsong Mikes.)
1733. – Megismerkedik De Saussure Cézár francia nemessel, a fejedelem rodostói udvarának vendégével. A világlátott francia beáll II. Rákóczi Ferenc szolgálatába, magyar barátainak sokat beszél élményeiről, megmutatja följegyzéseit. Levélalakú emlékirataival élénken hat Mikesre. (Sajátságos, hogy sem ő nem említi Mikest a maga emlékirataiban, sem Mikes nem szól róla leveleskönyvében. A francia diplomata előtt a diplomáciai ügyekbe nem avatott magyar bujdosó jelentéktelen embernek tűnik fel, Mikes viszont francia ismerősénél sokkal fontosabb személyekről is hallgat tudósításai és elmélkedései során.)
1735. – Április 8-án meghal II. Rákóczi Ferenc. Mély gyász a rodostói magyarok között. Testét Konstantinápolyba szállítják, itt temetik el a jezsuiták templomában édesanyja, Zrínyi Ilona mellé. A török kormány megvizsgálja a bujdosók ügyét s megadja nekik a szabadságot, hogy ki-ki oda mehessen, ahova akar. A bujdosók Rodostóban maradnak, a szultán továbbra is segélypénzt ad nekik. («Soha keresztény fejedelemhez a porta olyan hitellel nem volt, mint ő hozzája szegényhez. Az ő tanácsát mind becsülte, mind követte. Hidd el, néném, hogy tudott is jó tanácsot adni.» A fejedelem emlékét mindenki kegyelettel őrizte, de talán Mikes ragaszkodása a legmegindítóbb. Ez a tisztelet és hűség annál nagyobb érdeme, mivel ő voltaképen sohasem érezte a fejedelem különösebb kegyét. Eleinte éveken keresztül libériás belső inas volt, csak Rodostóban lett kamarás, ettől az időtől kezdve ura asztalánál ülhetett. Bizalmas ügyekbe soha nem avatták; a fejedelem körül járkáló francia kalandorok többet tudtak minden belső dologról, mint ő, aki közel harminc esztendőn keresztül szolgált a fejedelmi udvarban; II. Rákóczi Ferencnek mások voltak a meghittjei, ezt a hű emberét lelkileg távol tartotta magától; személyét kedvelte, de szellemi súlyát nem sokra tartotta. Kifelé Mikes nem mutatott semmit. Az emigráció naplóírói szürke udvari alkalmazottnak tartották, sőt az egyik külföldi emlékíró, mikor véletlenül megemlékezik róla, «bornirt» embernek: korlátolt eszűnek mondja. Holott leveleiben igazi kéteszű székely.)
1736. – Megérkezik II. Rákóczi Ferenc idősebb fia, Rákóczi József; szeszélyes viselkedésével rossz benyomást kelt a rodostói magyarok között; de engedelmeskednek neki, mert atyja emlékét tiszteletben tartják. Mikessel szemben bizalmatlan, másokat haragos fellobbanásaival sért meg, nem tart rendet semmiben. (A Törökországi Leveleskönyv szerint: «Vigasztalásunkra vártuk ezt az ifjú fejedelmet, de szomorúságunkra jött. A szép rendtartást, amelyet az atyja szabott volt közöttünk, azt a fia harmad nap alatt felfordítá. A rendet nagy rendetlenség követte, az okosságot a hebehurgyaság, a kegyességet a harag és idegenség».)
1738. – Törökország háborút visel a Habsburg-ház ellen, Rákóczi Józsefet kinevezi Erdély fejedelmének, a bujdosók megindulnak a magyar határ felé. Mikes a havasalföldi oláh vajda üdvözlésére megy, az ifjú fejedelem Orsováig nyomul előre, de III. Károly király csapataival szemben teljesen tehetetlen. («Azt gondolja a porta, hogy az egész Magyarország és Erdély lóra ül és hozzánk jő. Talán úgy lehetne ha az öreg urunk élne. De most hogy hozzánk jöjjön valaki, Isten ne adja.» A lehangoló kudarc után meghal Rákóczi József.)
1739. – Mikest a török porta a moldvai Jassyba rendeli, hogy kéznél legyen, ha az erdélyi elégületlenek fel akarnak kelni az osztrák császári ház ellen. Itt és Bukarestben tölti idejét éhezve, fázva, betegen. («Elítélheted, néném, micsoda sóhajtásokat bocsátottam, mikor az édes hazám havasai mellett mentem el. Örömest bémentem volna Zágonban, de az Úr béfedezte előttem az odavivő utakat.»)
1740. – Beköszönt a béke. Mikes visszatér Rodostóba, társai egyre halnak. «Igy fogyunk lassanként és annyi sok közül csak négyen maradtunk, akik a szegény fejedelmet szerencsétlenségünkre idegen országra kísértük.» Magyarországban Mária Terézia királynő lép a trónra. «Erre a hírre nézve százféle gondolatok jőnek eszemben, de talán egyik sem leszen úgy, amint gondolom.» (Szeretne hazamenni, ötven esztendős már, halálosan únja a számkivetést. A török porta változatlanul gondoskodik a bujdosók eltartásáról, hálás is érte, de szíve hazavonja, hiába veti nagy önmeggyőzéssel papirosra: «Itt vagyok és itt leszek, amíg a mindenható Istennek tetszik».)
1741. – A bujdosók a konstantinápolyi osztrák követség útján bűnbocsánatért folyamodnak Mária Terézia királynőhöz. A királynő nem ad számukra amnesztiát. Mikes nem mehet vissza hazájába. Fájdalmas tréfálkozással jegyzi fel: «Tartozunk meghálálni a királynénak hazánkból való kirekesztetésünket, mivel ott az élet fogyatkoztatására több ok vagyon. Itt nincsen bajunk se tiszttartóval, se számvetővel; a perlekedésben a fejünk nem fáj; a kvártélyos nem szorongat; a jószág szerzésén vagy elvesztésén nem törődünk; a más sorsát, tisztségét, előmenetelét, udvarházát nem irigyeljük; gondolom, más sem irígyli a miéinket». (Mit csináljon a szegény számkivetett? Vallásos szellemű könyveket fordít «frantziából székely nyelvre» s szőlőt ültet kertjében. «Itt mi, Istennek hála, csendességben töltjük bujdosó napjainkat. Gazdaságra is adtam magamat, mert a kertemben egynéhány szőlőfát ültettem; meg is fogantak, két gerezd szőlőt is hoztak. Én azoknak úgy örülök, mintha a tokaji hegyet bírnám. Édes néném, mely kevéssel meg kell érni egy bujdosónak.»)
1750. – Tíz esztendő telik el. A rodostói napok gyötrő egyhangúságát fordításainak kidolgozásával enyhíti. Egy lengyelországi magyar nőismerőse levele révén ebben az esztendőben veszi hírül, hogy özvegy gróf Bercsényi Miklósné Kőszeghy Zsuzsánna meghalt Jaroszlávban. (Ez időtájt már Torma Éva sem él; szerencsétlenül halt meg; kocsiját megvadult lovak ragadták el, az idős nagyasszony halálosan megsérült s a halotti szentségek felvétele után elhúnyt. Második házasságából származó fia, Boér-Huszár József, 1730-ban nyert bárói rangot III. Károly királytól.)
1758. – Ismét nyolc esztendő. A török porta Mikes Kelement teszi meg básbuggá: a rodostói magyarok generálisává. «Mennyi urakat, nemesembereket temettünk már el, kit egy, kit más esztendőben; úgy annyira, hogy már csak ketten maradtunk volt Zay úrral. Az Isten azt is kivevé a bujdosásból 22. octobris. Már most egyedül maradtam a bujdosók közül. Halála után a portára kellett mennem, hogy hírré adjam halálát. A szokás szerint engemet tettek básbuggá. Mert azt jó megtudni, hogy akik ebbe az országba az öreg Rákóczival jöttünk, azok közül csak én maradtam.» (Ez év végén, hatvannyolc esztendős korában, fejezi be Törökországi Leveleskönyvét. «Mennyi változáson mentem már által, de az Istennek gondviselése mindenkor velem volt és vagyon mindnyájunkkal.»)
1759. – Nagy öröm éri: hivatalos engedélyt kap hazulról, hogy erdélyi rokonaival levelezhessen. Hazájában voltaképen már csak két öreg ember emlékezik rá: egykori iskolai játszótársa, gróf Mikes István; és féltestvére, báró Huszár József. A grófi rokon kimérten válaszol levelére, óvatosan tudósítja a családi eseményekről, fél a veszedelmes érintkezéstől; Huszár József azonban igazi atyafiságos szeretettel vált vele leveleket. (A levelezés ebben az időben lassan megy; félesztendőbe is belekerül, míg Erdélyből egy-egy levél eljut Rodostóba; csoda ez is, mert a Balkánon nincsen postajárat, alkalmi utasokra és jó emberek irgalmára van bízva a levelek továbbítása. A kapott hírek boldogsággal töltik el Mikest, visszaemlékezik gyermekkorára s nagyon örvend, hogy egyik unokaöccse hasonlít hozzá. Szeretné látni erdélyi rokonságát, egyedül ő van távol tőlük: «csak egy vettetett ki, valamint a férges alma». Ajándékokkal is kedveskedik atyafiságának: Huszár József számára veteményes magot küld, az asszonynép számára gyűrűbe és pecsétbe való kövecskéket mellékel leveléhez, az egész család számára eljuttatja olvasmányul a Kereszt Királyi Útjának kéziratát. Fölvetik előtte a gondolatot, hogy haza kellene jönnie, de ő tudja, hogy «Ex Turcia nulla redemptio»: Erdélyországba nincs már visszatérése. «Az irgalmasságnak kapuja érdeme szerint bezáratott előtte.)
1761. – Október 2-án meghal Rodostóban. A városban pestis dühöng, ennek az áldozata. Hetvenegy esztendős. Társai mellé hantolják el az örmények és magyarok temetkező helyére. (Sírja 1830-ban tűnt el, mikor a sírkertet felásták s az elhúnytak csontjait az új temetőben közös verembe tették.)
1762. – A rodostói magyar telep még mindig megvan, időnkint meg-megjelenik egy-egy hazátlan magyar a törökországi emigránsok között. Meglátogatja a telepet a konstantinápolyi francia követség belső tagja, báró Tóth Ferenc francia kapitány is. (Atyja II. Rákóczi Ferenc kuruc tisztje volt, utóbb francia tábornok. Báró Tóth Ferenc bátor katona és kitűnő hadimérnök, sokat időzött a törökök között, francia emlékiratai ismertté tették nevét egész Európában; a párisi forradalom diadalra jutása után Franciaországból Magyarországba menekült, itt halt meg 1793-ban. Egyik föltevés szerint a Törökországi Leveleskönyvet ő hozta magával Rodostóból.)
1786. – Bécsben megjelenik egy török szolgálatban álló magyar ember, megismerkedik Görög Demeterrel s neki ajándékozza Mikes Kelemen egyik kéziratát. Ez a Mészáros nevű törökországi magyar előzőleg megfordult Rodostóban, itt kapta a kéziratot Mikes Kelemen egyik ismerősétől, egy Horváth nevű öreg embertől. A Bécsbe vitt kézirat minden valószínűség szerint a Törökországi Leveleskönyv volt. (Hogy a többi kézirat hogyan jutott haza, erre nézve inkább csak föltevések vannak. A Kereszt Királyi Útját maga Mikes küldte meg a báró Huszár-családnak; a többi kézirat Farkas Lajos gyüjteményéből 1874-ben bukkant elő; az Ifjak Kalauzának első kidolgozását a budapesti egyetemi könyvtár őrizte meg.)
1789. – Görög Demeter hírlapjában, a bécsi Hadi Történetekben, rövid híradás jelenik meg Mikes kéziratáról. (A rodostói bujdosó már huszonnyolc év óta halott, de száműzetésének helyén még mindig vannak, akik emlékeznek reá. A török kormány ugyanis nem oszlatta fel a rodostói magyar telepet, az újabb emigránsok leszármazottairól is gondoskodott, még a XIX. század elején is támogatta a törökországi magyarokat.)
1794. – Kulcsár István közrebocsátja a Törökországi Levelek első kiadását. (A kéziratot Görög Demetertől kaphatta s nem báró Tóth Ferenctől.)
1861. – Toldy Ferenc a Törökországi Levelek második kiadásával széles körökben figyelmet ébreszt Mikes Kelemen irodalmi munkássága iránt. (A kiadás a rodostói bujdosó halálának száz éves fordulója alkalmából jelent meg.)
1906. – A magyar kormány támogatásával megjelenik a Törökországi Levelek díszes emlékkiadása. (Az országgyűlés ebben az évben külön törvénnyel törli el a kuruc bujdosókat hazaárulóknak bélyegző 1715. évi törvényt s egy országos bizottság ünnepélyesen hazaszállítja Törökországból II. Rákóczi Ferencnek és a többi magyarnak még föllelhető maradványait. Mikes Kelemen hamvai ismeretlenül porladnak tovább a rodostói földben.)
Irodalom. – Mikes Kelemen életrajzát először Toldy Ferenc írta meg részletesebben: Zágoni Mikes Kelemen Törökországi Levelei. Két kötet. Pest, 1861. (Bevezető életrajz a leveleskönyv teljes szövege előtt.) – Szilágyi Sándor: Vértanuk a magyar történetből. Pest, 1867. (A Mikes Kelemenről szóló fejezet már előbb is: Koszorú. 1863. évf.) – Toldy Ferenc összegyűjtött munkái. II. köt. Pest, 1868. (Mikes-életrajz.) – Thaly Kálmán: Mikes Kelemen. Századok. 1874. évf. (Adalékok.) – Abafi Lajos: Mikes Kelemen. Budapest, 1878. (Újabb adatokat hozó életrajz. Első közlése a Figyelő 1877–1878. évf.-ban.) – Thaly Kálmán: Utóhang Abafi Mikes Kelemenéhez. Figyelő. 1878. évf. (Észrevételek.) – U. az: Mikes Kelemen ifjúkorához. U. o. 1879. évf. (Adalékok.) – Szilágyi István: Mikes Kelemen arcképe. Vasárnapi Ujság. 1879. évf. (Mellkép 1711-ből.) – Erődi Béla: Mikes Kelemen. Pozsony, 1885. (A Magyar Helikon életrajzai között.) – Thaly Kálmán: Rodostó és a bujdosók sírjai. Századok. 1889. évf. (Emlékek.) – U. az: Rákóczi-emlékek Törökországban. Budapest, 1893. (A rodostói telepre vonatkozó adatok gyüjteménye.) – Toncs Gusztáv: Zágoni Mikes Kelemen élete. Budapest, 1897. (Az addig megjelenteknél bővebb életírás.) – Thaly Kálmán: Egykorú jellemzés Mikes Kelemenről. Századok. 1898. évf. (Adalék.) – Bánóczi József: Dominus Generalis Mikes. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1900. évf. (Adalék.) – Illéssy János: Adatok Mikes Kelemenről. Irodalomtörténeti Közlemények. 1903 évf. (Különlenyomatban is.) – Angyal Dávid: Adalékok II. Rákóczi Ferenc törökországi bujdosása történetéhez. Budapest. 1905. (Különlenyomat a Századokból és a Történelmi Tárból.) – Zágoni Mikes Kelemen Törökországi Levelei. Emlékkiadás. Budapest, 1906. (Négyesy László Mikes-életrajzával.) – De Saussure Cézár Törökországi Levelei. Közli Thaly Kálmán. Budapest, 1909. (Rodostói följegyzések.) – Prónai Antal: Mikes Kelemen mint actor. Századok. 1909. évf. (Mint tizenkét éves tanuló egy latin iskolai drámában Mátyás király menyasszonyának szerepét játszotta Kolozsvárt.) – Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenc. III. köt. Budapest, 1910. (A franciaországi és törökországi fejedelmi udvar élete.) – Karácson Imre: A Rákóczi-emigráció török okmányai. Budapest, 1911. (A rodostói magyar telepről.) – Szekfü Gyula: A száműzött Rákóczi. Budapest, 1913. (A fejedelem és udvara Franciaországban és Törökországban.) – Gálos Rezső: Mikes Kelemen műveltségi forrásai. Irodalomtörténeti Közlemények. 1930. évf. (Rámutat néhány elhanyagolt életrajzi mozzanatra.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages