A DRÁMA FEJLŐDÉSE.
A DRÁMA FEJLŐDÉSE.
AZ ORSZÁG különböző tájain barangoló színésztársulatok nem sokat törődtek műsoraik költői színvonalával, közönségük a színi sikert ígérő tragédiákat, komédiákat és énekesjátékokat követelte. Az eléggé tekintélyes színpadi termésből alig néhány dráma érdemel figyelmet irodalmi szempontból.
BOLYAI FARKAS, a nagy matematikus, szomorújátékaival írta bele nevét a magyar szépirodalom történetébe. (1817.) Pausaniasban a perzsa királyleányba szerelmes spártai hadvezér hazaárulásának és öngyilkosságának történetét dolgozta fel; Mohamedben a szerelem, nagyravágyás és kötelesség lélektani csomózását és kifejtését próbálta meg; Kemény Simonban hazafias érzékenyjátékot szerzett; A virtus győzedelmében a szerelem és nagylelkűség hőseit állította olvasói elé; A szerelem győzedelmében a női hűséget mutatta be. Ezek a szomorújátékok tele vannak mély gondolatokkal, terjedelmes monológok és filozofáló dialógok váltogatják egymást valamennyiben. A matematikus-költő nemcsak gyönyörködtetni akart, hanem elsősorban oktatni és javítani, gondolatokat közölni és eszméket ébreszteni. Szívében emberboldogító tervek éltek, elméje tudással volt túlterhelve, a tollára tóduló eszméket csak homályos vonatkozásokkal átszőtt, figurákkal agyontömött, fellengző szóáradattal tudta kifejezni. Idegenkedett az egyszerűségtől, kedvét lelte a dagályos beszédben. Jellemző tehetsége és cselekvényfejlesztő ereje egyaránt gyönge volt. Hősei a drámai tettek helyett jobban szeretnek bölcselkedni: az egyik a nagyravágyás áldozata, a másik a kötelességé, a harmadik a hazaszereteté, a negyedik a nagylelkűségé, az ötödik a szerelemé. De ha lassan mozognak is hősei, ha vontatottak is jelenetei, nyelvének helyenkint fel-felötlő költőisége és gondolatainak mélysége méltó a dícséretre. Tragédiái a pesti írók figyelmét is fölkeltették; Kisfaludy Károly az egyik Bolyai-szomorújáték fölhasználásával írta meg legjobb tragédiáját: az Irénét. Bolyai Farkasnak ebben a darabjában Mohamed szultán és a görög leány halálosan szeretik egymást, de mikor a nép zúgolódik, Mohamed kimondja, hogy válniok kell: a hódító vágy győzedelmeskedik a szerelmen, a szultán a török tábor előtt ledöfi Irénét. A darab, mint tragédia, nem sikerült; Mohamed alakja elhibázott, Iréne szenvedőleges jellem; a párbeszédek mérhetetlenül hosszadalmasak. A drámaírónak egyedüli érdeme az erővel teljes nyelv, ez nem egyszer pompázó költői gondolatokat tár elénk.
Bolyai Farkas szomorújátékaival egyidejűen jelent meg GOMBOS IMRE érzelmes tragédiája: Az esküvés. (1817.) Ottavio herceg fia, Caesar, elraboltatja Corunna jegyesét, Júliát, a kétségbeesett vőlegény karddal támad a nőrablóra, de Caesar megöli, Júlia megőrül. Ottavio fogadalmat tesz a bűntény elkövetőjének kivégzésére, mikor azonban megtudja, hogy fia volt a tettes, fejedelmi esküje összeütközésbe kerül atyai érzelmeivel. Elhatározza, hogy zárt sisakot ölt és életre-halálra megvív fiával, mert meg kell mentenie háza becsületét s fel kell magát áldoznia a sorsnak kiengesztelésül. Caesar megöli atyját, a párviadal után a tilalom ellenére felnyitja a zárt sisakot, tudatára eszmél szörnyű bűnének, kardjába dől, betelik rajta a nemezis irgalmatlan büntetése. A prózában írt szomorújátékot a német végzetdrámák szelleme lengi át. Hősei borzongva emlegetik a fátumot, megremegnek a vaksors csapásai alatt. A szerző értett a hangulatkeltéshez, meséjét elég érdekesen fejlesztette, egyes jeleneteiben jelentékeny drámai erő volt.
Nagy feltűnést keltett íróink között az 1814. évi erdélyi drámapályázat. Mikor Döbrentei Gábor megindította Kolozsvárt Erdélyi Múzeum című folyóiratát, néhány irodalompártoló erdélyi mágnás ezer forintot bocsátott rendelkezésére, hogy pályázatot hirdessen egy eredeti magyar dráma megírása céljából. A név nélkül beküldött pályamunkák bírálatát- Döbrentei Gábor részletes jelentését – az Erdélyi Múzeum 1818. évi 10. füzete közölte; a folyóiratnak ez volt a legutolsó száma; a bírálat további közlése félbenmaradt, befejezése elkallódott. Katona József Bánk bánjának még címét sem említette meg a folyóirat szerkesztője, ellenben nagy elismeréssel szólt Tokody János pályanyertes szomorújátékáról, a Pártosság tüzéről, megdícsérte Bolyai Farkas tragédiáit, továbbá a Kun László és Losonczi Bánffy István című szomorújátékokat. A pályázat voltaképpen eredménytelen maradt, új tehetséget nem fedezett föl, nem hiába tekintettek reménytelenül kihirdetése elé a magyar irodalmi viszonyok legjobb ismerői: Kazinczy Ferenc és Kölcsey Ferenc.
Az 1820-as évtized nagy fordulata magyar színműirodalom történetében. Kisfaludy Károly fellépése után a színpad irodalma és a drámai stílus gyorsan fejlődött, a magyar vígjáték atyjának derűs darabjai és Vörösmarty Mihály tragédiái iskolát teremtettek. Kettőjükön kívül Katona József, Kisfaludy Sándor és Fáy András munkásságának köszönhet legtöbbet ebben az időben a magyar drámairodalom.
Színművek írói és fordítói:
ANDRÁD ELEK vándorszínész, utóbb ügyvéd. Erdélyi ember volt, 1805-ben lépett a kolozsvári színészek közé, évekig barangolt társaival a két magyar hazában, azután visszatért prókátornak székely vérei közé. – Színművei közül csak egyik történeti szomorújátéka jelent meg: Hóra-világ. Érzékenyjáték négy felvonásban. Szerzette Andrád Elek. Némely javításokkal közrebocsátotta Ponori Thewrewk József. Pest, 1823. (A rémes jelenetekben bővelkedő darabot először 1808-ban adták elő Pesten, utóbb még többször is színre került, a vidéken szintén sikerrel játszották.)
BALOG ISTVÁN (szül. 1790. december 8. Lőcs, Baranya megye; megh. 1873. június 21. Pest) színész. Az 1810-es években már színigazgató volt, vándorkomédiásai élén bejárta az égész országot, 1839-től kezdve a pesti Nemzeti Színház tagja volt. Nyugalomba vonulása után, az 1850-es évek végén, a színház jegypénztáránál alkalmazták. Ekkor adta közre, a folyóiratok hasábjain, pályájára való érdekes visszaemlékezéseit. Az 1810-es évektől kezdve sok német. színdarabot dolgozott át magyarra, több eredeti vagy többé-kevésbé eredeti bohózatot és tündérjátékot is írt, ezek azonban nem jelentek meg nyomtatásban, hanem mint kéziratos szövegkönyvek jártak kézről-kézre a vándorszínészek között. (Angyal Bandi, Árgirus és Tündér Ilona Hétfejű sárkány, Bakonyi tolvajok, Mátrai banditák, Gyolcsos tót Egy fazekasnak pokolba vándorlása.) – Énekes játékai közül legjobb a Ludas Matyi. Ezt a bohózatát a Nemzeti Színházban is sikerrel játszották. Fazekas Mihály verses elbeszélését vitté benne színpadra, meséjét felcifrázta tündéri elemekkel. – Szerették Mátyás Diákját is. Ebben a bohózatában a cinkotai kántorról szóló anekdótát dolgozta fel. – Balog István: Ludas Matyi. Bohózat három felvonásban. Kiadta Bayer József. Budapest, 1898. (Régi Magyar Könyvtár.)
BÁRÁNY BOLDIZSÁR dunántúli ügyvéd. Katona József bizalmas barátja volt, vele egyidőben dolgozott a pesti magyar színtársulat számára, színmű-átdolgozásait az 1810-es évektől kezdve évtizedékig játszották. – Nyomtatásban megjelent történeti drámája: Árpádi ház. Játékszíni hős rajzolat két szakaszban. Székesfehérvár, 1836. (Meséje Kálmán király korából.)
BERZSENYI DÁNIEL (1776–1836) somogymegyei földbirtokos, a M. T. Akadémia tagja. – Életéről és munkáiról: a pályáját méltató részben. – A kolozsvári drámapályázat kihirdetése után kedve támadt, hogy dolgozzék az erdélyiek számára. Tanácsokat kért Kazinczy Ferenctől és Döbrentei Gábortól, tanulmányozta Kotzebue színdarabjait 1815-ben belefogott Kupa Támadásának megírásába. Hőse Kupa volt, a Szent István király ellen támadó somogyi pogány vezér. Tragédiájából másfél felvonás készült el. A töredék még kísérletnek is kezdetleges. (Hogy milyen sajátságos fogalmai voltak a drámaírásról és a színjátszásról, azt jól megvilágítja egyik irodalmi terve. Mikor szóba került, hogy a pesti Nemzeti Színház számára megnyitó darab kellene, egy színműben időrend szerint szerette volna megismertetni a magyar öltözeteket Attilától kezdve az 1830-as évekig.)
BOLYAI FARKAS (szül. 1775. február 9. Bolya, Nagyküküllő megye; megh. 1856. november 20. Marosvásárhely) erdélyi kisbirtokos-nemes, marosvásárhelyi református kollégiumi tanár, a M. T. Akadémia tagja. Tanulmányait a nagyenyedi református kollégiumban végezte, matematikai találékonysága és nyelvtehetsége csodálattal töltötte el tanárait. Mikor a teológiai tanfolyam befejezése után barátjával és pártfogójával, Kemény Simon báróval, külföldi tanulmányútra indult, voltaképpen azt sem tudta, mi akar lenni. A festőművészet babérai és a katonai pálya egyaránt vonzották, végre tudományos hajlama győzelmeskedett kalandos tervein. A göttingai egyetemen főkép a mennyiségtani tudományok bilincselték le. Itt kötött barátságot Gausszal. Németország későbbi nagy matematikusa már ismeretségük kezdetén nagyra becsülte tüneményes elméjű magyar tanulótársát; barátságuk akkor sem szakadt meg, mikor Bolyai Farkas Göttingából visszatért Kolozsvárra. Itthon megnősült, egyideig gazdálkodott, 1804-ben tanszéket nyert a marosvásárhelyi református kollégiumban. Évi javadalmazása négyszáz bankóforint volt természetbeni lakással. Sokat szenvedett. Fia, Bolyai János, az atyjánál is különb matematikai lángelme, durva hálátlansággal bánt vele, első neje megőrült, második felesége nem tudta boldogítani, tanítványai nem értették meg, kortársai nem méltányolták. Örökösen adósság szorongatta, hiába iparkodott könnyíteni helyzetén. Gazdálkodott, borral kereskedett, járóműveket szerkesztett, kemencéket rakott, de mellékfoglalkozásai keveset jövedelmeztek. Egyhangú és mégis zaklatott életét alig derítette föl a megelégedés egy-egy derűs sugara. Megérte fia sikereit és katasztrófáját, megérte a szabadságharc leverését. Közel ötven esztendeig tartó tanári szolgálat után 1851 őszén kérte nyugdíjazását. Nyolcvanegy éves korában halt meg. Első házasságából származó utódai, Bolyai János leszármazottjai, nagyon elszegényedtek; második házasságából való unokája, Bolyai Gáspár székelyudvarhelyi gazdálkodó, 1932-ben halt meg. – Hogy a nagy tudós, pályájának első felében, drámákat írt, ebben része volt annak az ezer forintos drámai jutalomnak, melyet Döbrentei Gábor indítványára adtak össze az erdélyi mágnások. Bolyai Farkas három színdarabbal pályázott az Erdélyi Múzeum 1814. évi 1. füzetében hirdetett jutalomtételre. (Pausanias, Mohamed, Kemény Simon.) Az 1818. évi 10. füzetben megjelent bírálat szerint a névtelen pályázó tiszteletreméltó szívű, nemes gondolkodású, tiszta érzésű ember; poétai nyelve legjobb az összes pályázók között, csak kár, hogy néhol felette buja növésű. «Karaktere ezen munkáknak: a bennek lévő váratlan gondolatok nagysága, szelíd meleg érzés, merészséggel elegyült olvadó képzelés. A gondolatok nagyságára nézve nem ismer az ítélő jobb munkát drámai literatúránkban, mint ezek és Kisfaludy Hunyadi Jánosát.» Kár, hogy a szerző drámai művészetének hiányai is vannak. A szerző «nem gondolkodott a drámai bog megkötéséről, mely az olvasó figyelmét nyughatlan vágyásba ragadná, annál fogva nincs a bognak közepe, nincs feloldása s így munkája mindenütt csak sima. Nem váltják fel egymást sebesen a várakozást, megelégedést vagy fájdalmat okozó tettek, e helyett személyei majd mindenütt hosszasan dialogizálnak. A mi vélekedésünk szerint tehát ezen játékok fűzetlen orientál gyöngyök». A jutalmat Tokody János szomorújátéka nyerte meg, de másodsorban mindjárt Bolyai Farkas szomorújátékait dícsérték a bírálók. – A nagy matematikus még a pályázat eldöntése előtt közrebocsátotta szomorújátékait: Öt szomorújáték. Írta egy hazafi. Szeben, 1817. (Tartalma: 1. Pausanias vagy a nagyravágyás áldozata. 2. Mohamed vagy a dicsőség győzedelme a szerelmen. 3. Kemény Simon vagy a hazaszeretet áldozata. 4. A virtus győzedelme a szerelmen. 5. A szerelem győzedelme a virtuson.) – A következő évben jelent meg érzékenyjátéka: Párisi per. Marosvásárhely, 1818. (A francia földön játszó társadalmi színműben rémes jelenetek sorakoznak egymás mellé.) – Ugyanekkor adta ki fordításait Pope, Milton, Thomson, Gray és Schiller munkáiból: Pope próbatétele az emberről. Marosvásárhely, 1818. – Ezután hosszú szünet következett költői működésében, de élete végén még egyszer megszólalt, 1852-ben magyar, német és latin verseket írt I. Ferenc József osztrák császár tiszteletére: Az ősz lantos hattyúdalai három nyelven. Szívhangok üdvözletül Ferenc József ő császári királyi apostoli felségének. Marosvásárhely, 1852. (Mikor a császár meglátogatta a református kollégiumot, az iskola nevében ő üdvözölte az uralkodót.) – Iréne-drámáját Heinrich Gusztáv adta ki újból: Bolyai Farkas: II. Mohamed. Budapest, 1899. (Régi Magyar Könyvtár.) – Bolyai Farkas mint matematikus a Tentamennel szerzett dicsőséget a magyar névnek Tentamen juventutem studiosam in elementa matheseos purae, elementaris ac sublimioris, methodo intuitiva, evidentiaque huic propria introducendi. Cum appendice triplici. Két kötet. Marosvásárhely, 1832–1833. (Ehhez a latinnyelvű munkához csatolva jelent meg Bolyai János világhírű Appendixe. Magyarország Bolyai Farkasban és Bolyai Jánosban legnagyobb matematikusait tiszteli. Az idősebbik Bolyai munkája matematikai irodalmunk gyöngye, az ifjabbik Bolyai Appendixe egyenesen remekmű, a magyar tudományosság örök büszkesége.) – A Tentamen második kiadását a M. T. Akadémia megbízásából König Gyula, Réthy Mór, Kürschák József és Tötössy Béla rendezték sajtó alá: Wolfgangi Bolyai de Bolya Tentamen. Két kötet. Budapest, 1897–1904. (Bolyai János Appendixe a II. kötetben.) – A két nagy tudós matematikai eredményeinek külföldi ismertetése körül különösen Schmidt Ferenc budapesti építész és Stäckel Pál heidelbergi egyetemi tanár szerzett nagy érdemeket. Kettőjük műve; Bolyai Farkas és Gauss Frigyes Károly levelezése. Budapest, 1899. (Ez is, mint az előbbi kiadás, a M. T. Akadémia megbízásából.) – Stäckel Pál: Bolyai Farkas és Bolyai János geometriai vizsgálatai. Magyarra fordította Rados Ignác. Két kötet. Budapest, 1914. (A két Bolyai életrajzán kívül szemelvények műveikből.)
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY (1773–1805) debreceni író. – Színműveiről: az életét és munkáit tárgyaló részben.
DÖME KÁROLY (szül. 1768. január 26. Komárom; megh. 1845. május 22. Pozsony) komárommegyei plébános, pozsonyi kanonok. a M. T. Akadémia tagja. Pozsonyi papnövendék korában nagy tisztelője volt Kazinczy Ferencnek, később visszahúzódott mesterétől. Mint író Metastasio népszerűsítésével szerzett érdemeket. Metastasiót erkölcsős irányáért és költői stílusáért nagyon szerették a régiek; a magyar írók közül több fordítója akadt. (Illei János, Gánóczy Antal, Rudnyánszky Karolin, Egerváry Ignác, Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály.) Döme Károly az ünnepelt írónak tizenkét színjátékát fordította le olasz eredetiből. E színműveket a műkedvelők és a vándorszíntársulatok szívesen játszották; a fordító magyarsága tiszta volt, mondatszövése világos, előadása könnyen folyó; igaz, hogy az eredeti szöveg báját hiába keressük a verses részletekkel tarkított fordítás prózájában. – Metastasiusnak egynehány játékdarabjai. Komárom, 1802. (Baróti Szabó Dávidnak Döme Károlyhoz intézett költeményével. Az agg költő virti magányában közeli szomszédja volt az izsai plébánosnak.) – Ismét egy-két játék Metastasiusból. Pozsony, 1815. (A fordítónak Baróti Szabó Dávidhoz és Virág Benedekhez intézett költői leveleivel.)
FÁY ANDRÁS (1786–1864) pestmegyei földbirtokos, a M. T. Akadémia és Kisfaludy-Társaság tagja. – Színműveiről: az életét és munkáit tárgyaló fejezetben.
FOGARASI NAGY PÁL erdélyi ügyvéd. Alapos elméleti készültséggel fogott a színműíráshoz, de a gyakorlatban gyönge drámaírónak bizonyult. A végzetdráma művelője. Hőseit elháríthatatlan felsőbb akarat kényszeríti tragikus helyzetekbe, a sors hatalma elöl nem tudnak menekülni, a fátum lecsap a boldogtalan, emberekre. – A véres örökség. Szomorújáték két felvonásban. Marosvásárhely, 1827. (Középkori lovagtörténet: a kitett gyermek nem ismeri előkelő szüleit; később mint lovag megöli atyját s nőül veszi anyját.) – A mágnes álomjáró. Szomorújáték három felvonásban. Marosvásárhely, 1829. (Irodalmi becsvágyú rémdráma. A vidéki színtársulatok sikeresen játszották.)
GOMBOS IMRE (szül. 1791. július 6. Sajólád, Borsod megye; megh. 1840. január 12. Bécs) földbirtokos-nemesúr, előkelő királyi tisztviselő, a M. T. Akadémia tagja. Amilyen gyorsan emelkedett hivatalnoki pályáján, olyan arányban távolodott el ifjúkori eszményképétől, a szépirodalomtól. A pesti magyar színészek az 1810-es években több drámai fordítását játszották. – Tragédiája: Az esküvés. Szomorújáték öt felvonásban. Pest, 1817. (Új kiadását Gyulai Pál 1881-ben bocsátotta közre az Olcsó Könyvtár füzetei során. A darabot ebben az évben a budapesti Nemzeti Színház fölelevenítette. A felújításnak nem volt sikere; a mai ízlés az egykor sokat tapsolt tragédiát már nem tudja élvezni.)
GOROVE LÁSZLÓ (szül. 1780. június 2. Szamosújvár, Szolnok-Doboka megye; megh. 1839. március II. Pest) erdélyi nemesúr, temesmegyei földbirtokos, a M. T. Akadémia tagja. Tudományos pályamunkák jutalmazására ő alapította az akadémiai Gorove-díjat. A Tudományos Gyűjteményben több történeti és földrajzi vonatkozású értekezése jelent meg. – Drámai munkái közül említést érdemel: Az érdemes kalmár. Hazai történeten épült eredeti darab öt felvonásban. Buda, 1807. (Iránydráma. A szerző szembeszáll a kereskedőket lenéző úri felfogással. Kár a kereskedelmet lenézni és gyűlölni. «A kereskedés az a kútfő, melyből számtalan jók szivárognak mind különösen kire-kire, mind közönségesen az emberiségre.»)
KAZINCZY FERENC (1759–1831) zemplénmegyei földbirtokos, a M. T. Akadémia tagja. – Színműfordításairól: az életét és munkáit tárgyaló részben.
KISFALUDY KÁROLY (1788–1830), az Auróra szerkesztője, a M. T. Akadémia tagja. – Színműveiről: az életét és munkáit tárgyaló részben.
KISFALUDY SÁNDOR (1772–1844) zalamegyei földbirtokos, a M. T. Akadémia és Kisfaludy-Társaság tagja. – Színműveiről: az életét és munkáit tárgyaló részben.
KÖLCSEY FERENC (1790–1838) szatmármegyei földbirtokos, a M. T. Akadémia és Kisfaludy-Társaság tagja. – Pályájáról: az életét és munkáit tárgyaló részben. – Drámai töredékében, a Perényiekben (1826), egy történeti szomorújáték első jeleneteit írta meg. Jambusai gördülékenyek, mondatai csiszoltak, de hősei kissé vontatottan deklamálnak. Lőrinc deák el akarja csábítani urának, a török fogságban sínylődő Perényi Gábornak feleségét, de Perényiné hű marad urához. A költő maga sem bízott drámaírói hivatottságában. «A szomorújáték? Hogyan jöhetsz azon gondolatra, velem valami olyant próbáltatni? Én nagyon lírikus vagyok s Muzsám nem eléggé találós.» (Levele Döbrentei Gáborhoz: Álmosd, 1814.)
NÉVTELEN SZERZŐ: Bánk Bán. Kéziratban maradt tragédia 1815–1819 tájáról. Tárgya miatt érdemel említést. Egy időben három Bánk dráma készült: Katona Józsefé, Kisfaludy Sándoré és az ismeretlen dunántúli szerzőé. Az ismeretlen szerző jambusos szomorújátékát erős nemzeti érzés hatja át. – Szövegét Kőmives Kolos kutatta fel és tette közzé: Bánk Bán, három felvonásos tragédia a XIX. század elejéről. Szombathelyi premontrei gimnázium értesítője. 1929. (A szomorújáték valószínűleg Horváth József szombathelyi katolikus kispap, később kaposvári gimnáziumi igazgató, munkája.)
PETRICHEVICH HORVÁTH DÁNIEL (megh. 1842. január 25. Nagyszeben) erdélyi földbirtokos, nyugalmazott császári királyi őrnagy, Petrichevich Horváth Lázár édesatyja. A magyar színészet sokat köszönhet buzgalmának és áldozatkészségének. A kolozsvári nemzeti színház felavatásakor, 1821 március 11-én, ő maga szavalta el verses prológusát az egybegyűlt közönség előtt, utána a színészek az ő fordításában játszották el megnyitó darabul Körner Zrinyijét. – Ez a fordítás már két évvel azelőtt megjelent nyomtatásban: Zrínyi. Vitézi szomorújáték őt felvonásban. Kolozsvár, 1819. (Prózai átültetés. Az erdélyiek nemcsak helyi hazafiságból mellőzték Szemere Pál verses fordítását, hanem azért is, mert a közönségnek jobban tetszett a könnyebben érthető prózai szöveg, mint a színészek verses deklamálása.) – A nyugalmazott főstrázsamesternek még számos színműforditása forgott a vándorszínészek kezén, de nyomtatásban csak Grillparzer-átültetése jelent meg: Az ősanya. Szomorújáték öt felvonásban. Pest, 1824.
ROSTY ZSIGMOND (szül. 1811. február 2. Székesfehérvár; megh. 1875. október 20. Székesfehérvár) ügyvéd, földbirtokos, Fehér vármegye tisztviselője. – Katica vagy a budetini falüreg. Történeten épült hősdráma. Pest, 1832. (A budetini monda érzelmes feldolgozása négy felvonásban. Témája miatt érdemes a megemlítésre.)
SEBESTYÉN GÁBOR (szül. 1794. február 14. Debrecen; megh. 1864. április 4. Pest) ügyvéd, Veszprém vármegye ügyésze, majd országgyűlési követe. Nagy tudományáról messze földön híres volt, elmés anekdótáiért magyar Demokritosznak nevezték. Lelkes hazafisággal gyüjtötte a magyar nótákat s 1823-tól kezdve tizenöt füzetben bocsátotta közre, más-más főrangú dámának ajánlva, Bihari, Csermák, Lavotta, Ruzitska, Rózsavölgyi zeneműveit. – Eredeti víg és érzékeny játékai. Pest, 1822. (Két tréfás színdarab: Asszonyi praktika és Kaczki Pál.) – Toldy Ferenc azt írja róla, hogy Kotzebue tanítványa, az indokolást és jellemzést valóságos cinizmussal kezeli, de van benne találékonyság, bonyolító ügyesség, nyers komikai ér. (A magyar nemzeti irodalom története. II. köt. 3. kiad. Pest, 1873.) – Bayer József javára írja, hogy inkább akart középszerű eredeti, mint elsőrangú fordító lenni; de megrójja azért, hogy kedveli a kotzebuei sikamlós helyzeteket s bonyodalmai hihetetlenségeken alapulnak. (A magyar drámairodalom története. I. köt. Budapest, 1897.)
SZEMERE PÁL (1785–1861) pestmegyei földbirtokos, a M. T. Akadémia és Kisfaludy-Társaság tagja. – Életéről és munkáiról: a költők között. – Körner-fordításáról Toldy Ferenc a következőket írja: «A szini fordítványok közül irodalomtörténeti jelentősége az egy Körner Zrinyijének volt Szemerétől. (1818.) Első jambusos darabunk ez, mely a nagy közönséggel azon nemes komolyságot és méltóságos zengést éreztette, melyre a magyar tragédiai dikció képes». (A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. II. köt. 3. kiad. Pest, 1873.) – A nevezetes fordítás első kiadása az Élet És Literatúra 1826. évi kötetében. (Újból az Olcsó Könyvtárban: Körner Tivadar: Zrínyi. Szomorújáték. Ford. Szemere Pál. Budapest, 1879.) – Az új drámai versforma meghonosítása szerencsés kezdeményezése volt. «Kazinczy nevéhez fűződik annak a versformának átplántálása, mely újabb költészetünkben legerősebb versenytársa lett a rímes formának: az úgynevezett blank versé, azaz az ötös és hatodfeles rímtelen jambusé, melyet szintén a németektől vett át, ahol e formának a drámában való győzelmét a XVIII. század közepén Lessing döntötte el. Kazinczy Young Éjtszakái fordításában használta először, 1790 körül; a drámában Szemere Pál szerzett neki polgárjogot a Körner-féle Zrinyi fordításában? diadalra pedig Vörösmarty drámái juttatták.» Radó Antal A magyar rím. Budapest, 1921.)
SZENTMIKLÓSSY ALAJOS (1793–1849) nógrádmegyei földbirtokos. – Életéről és munkáiról: a költők között. – Szomorújátéka: Hunyadi László. Pest, 1820. (Kezdő drámaíró műve, de azért nem olyan tucatmunka, mint amilyenekkel ebben a korban sűrűn találkozunk.)
SZENVEY JÓZSEF (1800–1857) hírlapíró, a M. T. Akadémia és Kisfaludy-Társaság tagja. – Életéről és munkáiról: a költők között. – Színműírói működésére nézve Toldy Ferenc megjegyzi, hogy tizenegy színjátékot írt, azonkívül Schiller hét tragédiáját fordította, de «mindezek, némely Schiller-féléken kívül, kéziratban maradván, drámai költészetünk előbbrevitelére nem hatottak». (A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. II. köt. 3. kiad. Pest, 1873.)
TOKODY JÁNOS (megh. 1839. augusztus 13. Debrecen) előkelő származású földbirtokos-nemesúr, biharmegyei szolgabíró, utóbb a debreceni kerület tartományi biztosa. Az Erdélyi Múzeum drámapályázatán az ő pályaművét találták legjobbnak, de a pályadíjat neki sem adták ki. Tragédiája, a Pártosság Tüze, Ziegler német színműíró nyomán készült. A jeligés levél felbontása utána Döbrentei Gábor irányítása alatt álló bíráló bizottság 1817-ben azt írta a szerzőnek, hogy dolgozza át színdarabját, Tokody János azonban nem válaszolt a levélre. – Néhány alkalmi költeménye nyomtatásban is megjelent, így; Kazinczy Ferenc halotti emléke. Debrecen, 1831.
TÖLTÉNYI SZANISZLÓ (1795–1852) orvos. – Életéről és munkáiról: a költők között. – Kéziratban maradt történeti szomorújátékai közül a vidéki színtársulatok többet előadtak.
UNGVÁRNÉMETI TÓTH LÁSZLÓ (1788–1820) pesti egyetemi hallgató. – Görög tárgyú drámájáról; a költészet fejlődését tárgyaló részben.
VÁNDZA MIHÁLY színész és festő. – Túlzó nyelvújításával vonta magára a figyelmet. Színműátdolgozásait a régi színtársulatok gyakran játszották, eredeti darabjai közül egyet nyomtatásban is közrebocsátott: Zöld Marci vagy az útonálló haramia. Nagyvárad, 1817. (Az erkölcsök javítását célzó érzékenyjáték a betyár-romantika egyik korai terméke, későbbi népszínműveink úttörő darabja. Népdal ugyan még nincsen benne, helyét érzelmes és tréfás műdalok pótolják. Jelenetei és párbeszédei elég kezdetlegesek, az igazi magyar levegő hiányzik a zenés játékból, de külsőségeiben megvan a népiesség. Az urak és parasztok úgy vegyülnek benne, mint Szigligeti Ede népszínműveiben.)
VÖRÖSMARTY MIHÁLY (1800–1855), a Tudományos Gyüjtemény szerkesztője, a M. T. Akadémia és Kisfaludy-Társaság tagja. – Színműveiről: az életét és munkáit tárgyaló részben.
Irodalom. – Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. Két kötet. 3. kiad. Pest, 1872. – Dengi János: Döme Károly. Debrecen, 1880. – Gyulai Pál: id. Gombos kiadás. Budapest, 1881. – Szily Kálmán: Adatok Bolyai Farkas életrajzához. Budapest, 1884. – Brassai Sámuel: Emlékbeszéd Bolyai Farkas felett. Az Erdélyi Múzeum-Egylet kiadványai. Kolozsvár, 1886. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. Két kötet. 6. kiad. Budapest, 1890. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Koncz József; A marosvásárhelyi ref. kollégium története. Marosvásárhely, 1896. – Bayer József: A magyar drámairodalom története. Két kötet. Budapest, 1897. – Bedőházi János: A két Bolyai. Marosvásárhely, 1897. – Ferenczi Zoltán: A kolozsvári színészet és színház története. Kolozsvár, 1897. – Matyó Sándor: Bolyai Farkas mint drámaíró. Salgótarján, 1898. – Heinrich Gusztáv: id. Bolyai-kiadás. Budapest, 1899. – Péterffy Béla: A Hunyadiak a magyar drámairodalomban. Temesvári áll. reáliskola értesítője. 1903. – Novy Ferenc: A végzet szerepe tragédiáinkban. Budapest, 1904. – Karenovics József: Zrinyi Miklós a szigetvári hős költészetünkben. Budapest, 1905. – Badics Ferenc Kisfaludy Károly iskolája. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. II. köt. 3. kiad. Budapest, 1907. – Pallós István: Bolyai Farkas a Párisi Per című érzékenyjátéka. Tordai áll. gimnázium értesítője. 1909. – Sziklay Ferenc: Gombos Imre Polyxenája. Erdélyi Múzeum. 1910. évf. – Bayer József: Gombos Imre Esküvésének színpadi átdolgozása. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1911. évf. – Tolnai Adél: Mátyás királlyal foglalkozó költészetünk forrásai. Budapest, 1911. – Dobóczki Pál; Népies alakok az irodalomban a népies irány elölt. Budapest, 1912. – Nicolini Eugenia Az érzelmes tündérjáték. Raimund hatása a magyar drámairodalomra. Budapest, 1912. – Danielisz Sándor: A felismerés motívuma a magyar romantikus drámairodalomban. Sümeg, 1913: – Vértesy Jenő: A magyar romantikus dráma. Budapest, 1913. – Császár Elemér: Shakespeare és a magyar költészet. Budapest, 1917. – Fest Sándor Angol irodalmi hatások hazánkban Széchenyi István fellépéséig. Budapest, 1917. – Dávid Lajos: A két Bolyai élete és munkássága. Budapest, 1923. – Makkai Sándor: A két Bolyai tragikuma. Napkelet. 1925. évf. – Dézsi Lajos: Magyar történeti tárgyú szépirodalom. Budapest, 1927. – Vasshegyi Margit: A magyar Moličre-fordítások. Budapest, 1927. – Kőmíves Kolos: Bánk Bán, három felvonásos tragédia a XIX. század elejéről. Szombathelyi premontrei gimnázium értesítője. 1929. – Gálos Rezső: Egy ismeretlen Bánk Bán-dráma: Budapesti Szemle. 1929. évf. – Palos Bernardin: Irodalmunk ismertetése XIX. század-eleji német folyóiratokban. Pécs, 1929. – Dömötör Sándor: A betyárromantika. Ethnographia. 1930. évf. – Pukánszkyné Kádár Jolán: A magyar népszínmű bécsi gyökerei. Irodalomtörténeti Közlemények. 1930. évf. – Gyalui Farkas: A Döbrentei-pályázat és a Bánk Bán. Erdélyi Múzeum. 1931. évf. – Staud Géza: Az orientalizmus a magyar romantikában. Budapest, 1931. – Berzeviczy Albert és Kürschák József: Bolyai Farkas Tentamenje és Bolyai János Appendixe. Budapest, 1932.
