FÁY ANDRÁS.

Teljes szövegű keresés

FÁY ANDRÁS.
A MAGYAR novella és regény előbbrevitele terén a XIX. század első harmadában Kisfaludy Károly mellett különösen FÁY ANDRÁS szerzett tisztes érdemeket. Ő egyúttal a magyar tanítómese legkiválóbb művelője.
Ifjúkori szépirodalmi kísérleteinek első gyüjteményét 1807-ben bocsátotta közre Bokréta címmel; ezt követte 1818-ban Friss bokrétája. A két kötetben érzékeny dalok, elmélkedő költemények, ezópusi mesék, tréfás történetek váltakoznak egymással: a verses darabok inkább csak szárnypróbálgatások, a prózai darabok között akad néhány figyelemreméltó alkotás. Vig elbeszélése, A különös testamentom (1818), történeti jelentőségű a magyar prózai elbeszélés fejlődésében. Ez az első társadalmi novellánk, mely nem idegen szerző munkájának átdolgozásán alapszik, hanem a magyar életből meríti tárgyát és szelleme is magyaros. Hőse, Csörgey Károly, házasodni óhajt, de atyjának végrendelete szerint olyan leányt kell elvennie, aki szép, gazdag, okos és még sincsen benne hiúság, gőg vagy tudákos elbízottság; a házasulandó ifjút három csalódás éri egymás után, végre mégis boldog lesz Klárcsival, az egyik szemrevaló nemeskisasszonnyal. A novellaíró az életből iparkodott másolni alakjait, józan meséjét humoros részletekkel frissítette fel. Nyelve világos tűkre az akkori magyar társalgó beszédnek, hőseiben is ráismerünk a régi nemesházak jellemző alakjaira.
Igazi sikerét 1820-ban aratta Eredeti meséi és aforizmái gyüjteményével, majd 1824-ben Újabb eredeti meséi és aforizmái közrebocsátásával. A tanítómesében ő a magyar irodalom első klasszikusa. Oktató irányú állatmeséivel valamennyi magyar elődjét messze felülmúlta, utódai közül sem akadt emberöltőkön keresztül senki, akit össze lehetne mérni vele. Mesekitaláló leleménye és feldolgozó módja egészen eredeti. Ismerte ugyan a külföld valamennyi jobb meseíróját, egy-egy idegen meseeszme olykor elő is bukkan némelyik fabulájából, de azért az egyetemes mesetőkével való kapcsolatai szembetűnően jelentéktelenek. Nemcsak eredeti, hanem változatos is mind a mese kigondolásában, mind a tanulság alkalmazásában. A fabulára, parabolára, paramitiára, allegóriára pompás példákat adott; az állatokat és embereket egyforma szerencsével szerepeltette; egy-egy jelenetben, példában, párbeszédben meglepő szemléletességgel állította olvasói elé az örök igazságokat. Tapasztalatai gazdagon áradtak, intései vonzó formában jelentek meg. Magyaros minden ízében: nyelve, érzése, gondolkodása gyökeresen nemzeti. Egészséges humor, kitűnő megfigyelőképesség, józan életbölcselet, rendíthetetlen igazságérzet nyilvánul meg meséiben. Jóakaratú zsörtölődéssel feddi kortársait, szelíd iróniával jelöli meg a javulás útját; rámutat az önzés, balgaság, rosszakarat különféle fajtáira; nevetségessé teszi a hiúságot, dölyfösséget, nagyravágyást; óv a hízelgéstől, alázkodástól, irígységtől; tanácsokat ad a társadalmi szereplés, családi élet, jellemgyöngeség útvesztőiben: mindezt nem az erkölcsprédikátor száraz iskolásságával, hanem a jeles író ötletességével. A kesernyés leckéztetésektől, szenvedélyes támadásoktól, haragos kitörésektől tartózkodik; higgadtan, derülten, optimista világfelfogással mondja el történeteit és fűzi hozzájuk tanulságait. Gúnyolódása sohasem sértő. Nem tüzel a világrend ellen, csak a hibákat szeretné enyhíteni. Távol áll attól, hogy radikális megoldásokat sürgessen. Mérsékelten haladó szellemű, nem támadja a felsőbbség tekintélyét, tetszik neki a rend eszméje.
Első színdarabja, A régi pénzek című vígjáték, 1824-ben jelent meg. Vígjátéki anyagába érzelmes családi történetet vegyített: báró Tordayné nevelt leányába beleszeret az ifjú zenetanító; nem reménytelenül, mert kiderül róla, hogy a báróné elveszett fia; ezzel kapcsolatban játszódik le egy fukar uzsorás felsülésének története, mellette több komikus alak vonul fel, tréfás ötleteikkel derűt visznek az érzelmes alaptörténetbe. A párbeszédek elég elevenek, a Kisfaludy Károly hatása alatt dolgozó szerző a színpadon is tetszést nyert vígjátékával. Történeti tragédiájában, A két Báthoriban (1827), Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem és Báthori Boldizsár versengésének történetét dolgozta fel. Van benne néhány lendületes jelenet, de személyei a sok beszélgetés miatt alig érnek rá a cselekvésre.
Az első magyar társadalmi regény megírása Fáy András érdeme. 1832-ben adta ki A Belteky házat, regényében szembeállította a régi Magyarország embereit az új Magyarország híveivel, a műveletlen, önző földesurak mellett bemutatta az emelkedettebb gondolkodású ifjabb nemzedéket. Egyik hőse, Bélteky Mátyás, pörösködő, lusta, erőszakos ember; másik hőse, Bélteky Gyula, a civilizálatlan apa nemeslelkű fia; kívülük számos mellékalak szolgálja a szerző oktató céljait. A regény meséje igen bonyolódott. Legfontosabb része Bélteky Gyula élettörténete; a tehetséges nemesifjú gondos nevelésben részesül, de atyja nem jó szemmel nézi művelődését; mikor felnő, a viszonyok úgy hozzák magukkal, hogy távoznia kell hazulról; beáll nevelőnek egy másik nemesházba, itt két tanítványának anyja, Laura, a fiatal özvegy, megszereti és neje lesz; az öreg Bélteky halálos ágyán kibékül fiával s az örökösödési ügyek rendezése után új élet kezdődik a familiában. A főtörténet az epizódok mellett nem egyszer háttérbe szorul; újabb és újabb alakok lépnek elénk, életük történetét sorra elmondja a szerző; az elmélkedő és oktató elem megmegakasztja a mese folyását, a regény egysége darabokra hull, a különböző események szálai összekúszálódnak. A reális jellemzésre való törekvés szembetűnő, az akkori nemesi társadalom sok érdekes alakja vonul fel a munkában: a tékozló mágnás, az életét ásítozva átpipázó nemes, a minden mozdulatában szertartásos királyi tisztviselő, az agyafúrt prókátor, a félszeg tudós, az élelmes vándor poéta. Csak Kisfaludy Károly vígjátékaiban található a régi magyar életnek ilyen találó rajza. A XIX. század első harmadának társadalma hullámzik a regényben, egy régen letűnt világ képe újul meg lapjain, igazi egyének és típusok s nem képzelt alakok jelennek meg az olvasó előtt. A férfiak mellett a nők csoportja háttérbe szorul; ez érthető; az iró a közéletre való nevelést tűzte ki regénye céljául, férfias témája nem kedvezett a női jellemrajzok kiszínezésének. A művészi képzelet és elrendező érzék hiányzik Fáy András tehetségéből. Nemcsak vontatottan beszéli el hőseinek cselekedeteit, hanem a kisebb-nagyobb alkalmi elmélkedések egész halmazával vet gátat az események mozgásának. Túlságosan száraz és józan. Munkája igazi «tanregény» útmutatást akart benne adni kortársainak arra, hogy mit kell cselekedniök, ha a haza boldogulását óhajtják. Regénye már a Hitel hatása alatt keletkezett; ugyanazokat a reformcélokat szolgálta, mint Széchenyi István úttörő műve, csakhogy szépirodalmi formában. Hogy használt-e valami közelebbi regénymintát a külföldi irodalomból, nincs kiderítve; bizonyos azonban, hogy Lafontaine, az érzelgő német regényíró, észrevehetően hatott munkájának feldolgozó módjára.
Bajza József a regényköltészetről 1833-ban közreadott tanulmányában nagy elismeréssel méltatta Fáy András regényét. «A vig elbeszélésben minden kétségen kívül Kisfaludy Károlyé a koszorú; a komoly nemben azonban ő sem vala szerencsés s ezekben a karakterfestői tehetségnek maximumát az egész magyar literatúrában Fáy Bélteky Házában láthatni. Kár, hogy e lelkes iró a regény s általában az elbeszélői költés egyéb posztulátumaira is oly gonddal nem ügyelt, mint a karakterekre.» (Bajza József összegyüjtött munkái. Sajtó alá rendezte Badics Ferenc. IV. köt. Budapest, 1899.) – Beöthy Zsolt szerint az egész regény négy-öt háznépnek összevissza bonyolított története; a mese fonalát nem vezeti művészi kéz, a szerkezet zavaros, sokszor ügyetlen; de a nemzet jövőjébe vetett bizalom, a szellem gyökeres magyarsága, egypár kitűnően festett alakja és elmés, természetes, könnyen folyó nyelve a magyar regény úttörői között előkelő helyet biztosítanak Fáy Andrásnak. (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. II. köt. 6. kiad. Budapest, 1891.) – Badics Ferenc kiemeli, hogy a regény magyaros íz, élethűség és eszmei gazdagság tekintetében sokáig páratlanul állt s a szabadelvű társadalmi reformeszmék bibliája volt. «Irodalmunk történetében még azért is becses, mert első kísérlet volt nemcsak a társadalmi, hanem amennyiben Dugonics regényei s Kármán kísérlete rég feledésbe mentek, általában a regényírás terén». (Fáy András életrajza. Budapest, 1890.) – Szinnyei Ferenc szerint a Bélteky Ház az akkori elbeszélő művekhez mérten sok tekintetben meglepő alkotás, de azért sok a hibája. A szerző nagy eseménytömeget halmoz össze s nem tud egységes cselekvényt alkotni. Alakjai hol fölbukkannak, hol eltűnnek. Bizonyos okoskodó szárazság jellemzi az egész munkát. (Novellairodalmunk Jósikáig, Irodalomtörténeti Közlemények. 1911. évf.) – Ferenczi Zoltán szerint a szerző annyira August Lafontaine hatása alatt írta a Bélteky Házat, hogy regényének beosztása, alakja, szerkezete betűszerint mutatja mintája befolyását, bárha tartalmában többnyire magyaros, a szemlélet frissesége dolgában pedig messze felülhaladja Lafontainet. (Egy elfeledett regényről. Akadémiai Értesítő. 1917. évf.) – Szigetvári Iván szerint ez az első magyar regény, amely, ha tartalmaz is idegen elemeket, egészében a magyar író munkája. Értéke a jellemzés és a magyar élet megfigyelése. Ettől az értéktől a személyek óriási száma, a hibás szerkezet és a rossz stílus háromszoros szöges drótként zárja el a nagyközönséget. «Nem igaz, amivel Fáy stílusát általában magasztalják, hogy milyen tősgyökeres magyar, népies, természetes, a nyelvújítás jóformán nem is hatott rá. Ilyen egységes Fáy-stílusról nem is beszélhetünk. Vígjátékai és a Bélteky Ház stílus tekintetében annyira különböznek egymástól, mintha nem is egy szerzőé volnának. Stílusa ott legjobb, itt legrosszabb, úgy hogy olvasását szinte állandó bosszúsággá teszi az örökös „irántai, körülöttei, kálmánnali, pozsonybóli, szembei, hozzái, dolgairóli, körülei, megszokotthozi, önmagávali, ezekhezi”. Adjuk hozzájuk a neológia másfajta korcsait (hanga, eseny, lapony, rimány, tanitványné) és az ilyenféle túlságosan összetömörített mondatokat: „Kinek a tőlei öröklés kötő reménye alatt különben is sok volt szabad”. Nem mondhatnám azt, hogy Fáy nem tudott tökéletesen magyarul, hanem igenis azt, hogy megmételyezte az ő nyelvét is, mint nem egy tősgyökeres magyar íróét, a nyelvújítás.» (Fáy András Bélteky Háza. Irodalomtörténet. 1919. évf.) – Császár Elemér szerint a regény értéke ma már csak történeti, a mai olvasó nem talál benne élvezetet, az irodalomtörténet azonban nem feledi el a szerző érdemét: ő írta az első igazi magyar regényt. Ez a regény a magyar prózai elbeszélés fejlődésében váratlan jelenség, nem kapcsolódik az addigi regény-átdolgozásokhoz, megszületését meg sem tudjuk fejteni irodalmi viszonyainkból. Sok jelessége mellett is miért nem nyujt esztétikai gyönyörűséget? A hiba a szerző művészi érzékének fogyatékosságában rejlik: nincs ereje a terjedelmes mű által megkívánt nagyszabású kompozícióhoz. Meséjét nagyon sok szálból fonja össze, az egymáshoz lazán kapcsolódó epizódokból nem tud egységes hatású egészet formálni, a főcselekvény elbeszélését minduntalan megszakítja egy-egy új szereplő életének elmondásával, reflexiói sokszor egész fejtegetésekké dagadnak és szétfeszítik a mesének amúgyis laza kereteit. A regény olyan, mint egy útvesztő: nagy türelemmel kell keresni a szövevényen keresztül vezető utat s ebbe a megerőltetésbe belevész az esztétikai hatás java. (A magyar regény története. Budapest, 1922.) – Az idegen hatásokról Szinnyei Ferenc a következőket írja: Fáy András a német irodalomban sok regénymintát látott maga előtt, írói módszere hasonlít Goetheéhez (Wilhelm Meister, Die Wahlverwandtschaften) és Wielandéhoz. «Legközelebbi rokonságban mégis az egykor híres német regényíró, August Lafontaine regényeivel van, amit az egykorú kritika is észrevett. Die Familie von Halden c. regénye különösen emlékeztet a Bélteky Házra egyes részleteiben is.» Lafontaine regényeiben szintén tömérdek az elmélkedés, pedagógiai okoskodás, részletes élettörténet; példájára a magyar regényíró is nevelni és tanítani akarta korát; túlságos érzelgősségét azonban nem követte, szentimentalizmusa kevesebb, humora több a német regényíróénál. (Novella- és regényirodalmunk a szabadságharcig. I. köt. Budapest, 1925.)
FÁY ANDRÁS 1786. május 30-án született a zemplénmegyei Kohányon. Atyja, egy előkelő református nemescsalád feje, kohányi földesúr volt. Iskoláit a sárospataki református kollégiumban és a pozsonyi evangélikus liceumban végezte; megtanult latinul, németül, franciául; elvégezte a jogi tanfolyamot, tizennyolc éves korában Pestre ment törvénygyakorlatra. Az ügyvédi képesítés megszerzése után egyideig pestmegyei szolgabíró volt; később leköszönt hivataláról és a gazdálkodásnak, közügyeknek és irodalomnak élt. A közélet és irodalom jelesei sok jó órát töltöttek pesti házában. Mint pestmegyei táblabíró figyelemmel kísérte a vármegyei élet minden mozzanatát, befolyásos tagja volt a szabadelvű ellenzéknek, országgyűlési kővetté s a legkülönbözőbb bizottságok tagjává választották. A Magyar Tudományos Akadémiának mindjárt az első nagygyűlésen tiszteleti tagja lett, a Kisfaludy-Társaságot éveken keresztül igazgatta. A nemzeti színészet, az országos nevelés, a protestáns hitélet, az irodalmi és képzőművészeti törekvések egyaránt sokat köszönhetnek tevékenységének. Ő alapította meg a Pesti Első Hazai Takarékpénztárat; általában nagy sikerrel munkálkodott Magyarország szellemi és anyagi jólétének föllendítése érdekében haláláig. Mint Iró nemcsak a szépirodalomnak, hanem a közhasznú ismeretek terjesztésének s a politikai, nemzetgazdasági és közművelődési irodalomnak is hasznos munkása volt, «Használni! vala éltem minden törekvése, jelszava»: így nyilatkozott a maga működéséről; pályája csakugyan olyan, hogy nem lehet róla elég elismeréssel megemlékezni. A pusztán hazafias lelkesedésből dolgozó, felvilágosodott, józan táblabíró ragyogó példaképe volt. Jóindulata, elméssége, vidám életfilozófiája, kiapadhatatlan munkaösztöne vonzóvá tették egyéniségét. Méltán nevezték kortársai Szemere Pál találó mondásával «a haza mindenesének». Hetvennyolc éves korában, 1864 július 26-án, halt meg Pesten. Írói fellépése a XIX. század első évtizedére esik, de buzgón dolgozott még az 1860-as évek elején is.
Adatok Fáy András életéhez:
1217. – Rugács vitéz, a Fáy-család őse, II. Endre király kereszteshadjáratában hősi halált hal a Szentföldön. (A székely eredetű nemesúr birtokai a Felvidéken vannak.)
1241. – A sajómelléki csatában Rugács fiai vitézül harcolnak a tatárok ellen, önfeláldozó hűségükkel megmentik IV. Béla királyt. (A maguk lovát engedik át a menekülő királynak; ezért nyerik családi címerükbe az ágaskodó fehér paripát, ezért ajándékozza nekik a király az Abaúj megyében fekvő Fáj nevű földet. A család innen írja nemesi előnevét Fáji-nak.)
1786. – Fáy András születésének éve. Május 30-án születik a zemplénmegyei Kohány faluban, Gálszécs mellett. (Atyja Fáy László földbirtokos, anyja Szemere Krisztina, mindketten református vallásúak. Öt testvére van, azonkívül még atyjának első házasságából is vannak testvérei. A család igazi fészke a pestmegyei Gomba falu, Monor közelében, de egyéb pestmegyei községekben és más vármegyékben is vannak birtokaik.)
1793. – Hét éves korában beadják a sárospataki református iskolába. (A sárospataki kollégium ezidőtájt versenyre kel az elsőségét féltékenyen őrző debreceni kollégiummal, diákjainak száma másfélezer, a latin nyelvet különös gonddal tanítják. A kis Fáy az elemi és gimnáziumi osztályokat bátyjával együtt sikeresen végzi, szülei egy derék teológus-hallgatót tartanak mellette magántanítóul, élelmiszereket kohányi és gálszécsi kastélyukból küldenek szállásukra. Szülei ekkor már Gombán laknak, nagyobb vakációit ő is ott tölti, kisebb szünidőkre kohányi és gálszécsi rokonaihoz megy.)
1798. – Tizenkét éves korában Sárospatakról Pozsonyba viszik, hogy az itteni evangélikus liceumban és szállásadója házában megtanuljon németül. (Tanárai közül alig egy-kettő tud valamit magyarul, a diákok latinul, németül és tótul beszélnek, a városban német és tót szónál egyebet nem lehet hallani. Az eszes ifjú nemcsak a nyelvekben erősíti magát, hanem figyelemmel kíséri az országgyűlés tárgyalásait is, eljár az ülésterem karzatára, hallgatja a szónokokat. Az országgyűlési követek között számos rokona van.)
1803. – Négyévi tanulás után Pozsonyból visszatér Sárospatakra. Filozófiát, teológiát és jogot hallgat két éven keresztül. (Kedves tanítványa Kövy Sándor jogtanárnak, szorgalmas hallgatója a hittudományi óráknak. A református vallástudományt olyan jól tudja, hogy könnyűszerrel tehetne papi vizsgát.)
1805. – Törvénygyakorlatra Pestre megy a vármegyei főügyész mellé, utóbb a királyi tábla egyik bírája mellett dolgozik. (Pöriratokat szerkeszt, törvényszéki tárgyalásokon vesz részt, ott van a vármegye gyülésein, barátságot köt a pesti írókkal. Ügyvédi vizsgája dícséretes eredménnyel sikerül. Szabad idejét atyja birtokain és a rokoni házakban tölti.)
1808. – Atyja rendeletére gazdálkodni kezd a nógrádmegyei Jobbágyi faluban. (Családja meg akarja házasítani, de hiába járja végig Nógrád és Gömör lányos házait, nem talál kedvére való mátkát.)
1810. – Huszonnégy éves. Pest vármegye tisztújító közgyűlése megválasztja a pesti járás szolgabírájává. (A hivatalvállalás nincs kedvére, de engedelmeskednie kell atyja óhajtásának. A pesti járás főszolgabírája mellett sok a teendője, szomorúan látja a megyei igazságtalanságokat, iparkodik rendet teremteni. Lakása atyja gombai házában van, de Pesten is gyakran megfordul, mert itt is van házuk. Szolgabírói kerülete változásával a váci járásba, Veresegyházára, költözik.)
1813. – Meghal atyja. Testvéreivel megosztoznak a családi vagyonon. (Körülbelül ezer hold föld jut számára különféle községekben. Birtokai nem sokat jövedelmeznek, de termése és bora annyi, hogy a legszívesebb vendéglátással sem tudja elfogyasztani. Szabadidejében a pestmegyei nemesházakat látogatja. András-napkor és néhány más ünnepen őt keresik fel a rokonok és ismerősök. Írótársai közül Kölcsey Ferenc és Szemere Pál különösen szívesen látott vendégek gombai házában. Egyébiránt élete egyhangúan folyik. Unalmában még a cigány nyelvet is megtanulja, mikor egyszer halastavat ásat kertjében a faluvégi cigányokkal.)
1818. – Lemond szolgabírói hivataláról, vidéken él, néhány év mulva bérbeadja gombai birtokát. (Jobbágyai tisztességes helyzetének biztosítására gondja van. A szegény parasztemberek hálásak jóságáért s évtizedekkel később is mély hódolattal köszönik meg jótéteményeit.)
1822. – Pestre költözik, házat és kertet vesz a külvárosban. (Háztartása az akkori viszonyokhoz és társadalmi állásához mérten szerény: egy irnoka, egy udvarosa és két nőcselédje van. Háza a Magyar Nemzeti Múzeum mögött, a József-utcában, a mai Horánszky-utca táján áll, elég messze a várostól, mocsaras vidéken. Itt keresik fel barátai és tisztelői: Vitkovics Mihály, Horvát István, Szemere Pál, Kölcsey Ferenc, Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály. Egyik nyarát Balatonfüreden tölti, megismerkedik a dunántúli írókkal: Kisfaludy Sándorral, Kiss Jánossal, Pápay Sámuellel, Guzmics Izidorral.)
1825. – A pozsonyi országgyűlés egybehívása. Mind nagyobb érdeklődéssel vesz részt Pest vármegye tanácskozásaiban, reformeszméire figyelni kezdenek, megválasztják a legkülönbözőbb bizottságokba és küldöttségekbe. (Az 1830-as évektől kezdve Széchenyi István terveinek ő a legtevékenyebb támogatója a megyén.)
1827. – A József-utcából beköltőzik a belvárosi Kalap-utcába. Új háza földszintjét bérbe adja, az emeleten maga lakik. (Van egy kertje is a Ferencvárosban, a mai Üllői-úti kaszárnya telkén, ezt nyári tartózkodóhelyül rendezi be, gyümölcsfái és virágai közé kis nyaralót épít, szőlőt is ültet a telekre. Barátaival sok jó órát tölt ezen a helyen. Fáradságos telepítését az 1838-as árvíz szinte nyomtalanul elsodorja.)
1831. – A Magyar Tudományos Akadémia első nagygyűlése megválasztja tiszteleti tagnak. (A tizenhat tiszteleti tag között ő a legfiatalabb, hallatlan kitüntetés abban az időben, mikor erre a tagságra annyi mágnást, főpapot és előkelő tisztviselőt kellett számbavenniök a Magyar Tudós Társaság szervezőinek. Az akadémiai ülésekre szorgalmasan jár, jelentéseket ír a részére kiosztott könyvekről, kéziratokat bírál. 1847-ben Teleki József elnök és Széchenyi István másodelnök helyett ő elnöőköl az akadémiai nagygyűlésen. «Oly nagy férfiak elnöki székét – jegyzi fel megindultan – habár csak órákig is elfoglalni annyira sok más jelesebb és erélyesebb tehetségek között: megdöbbenti még a nem szerényt is.»)
1832. – Negyvenhat éves. Nőül veszi Sziráki Zsuzsannát. (Neje voltaképpen nevelt leánya; nem előkelő származású, de nemeslelkű, művelt nő, ritka magyar szépség. Mivel az iró fél büszke rokonságától, sok lelki vívódás után gyors elhatározással köti meg házasságát. Családi élete boldog. Egyik nyilatkozata szerint: «Alig van oly rossz házasélet, mely jobb ne lenne a legjobb nőtlenségnél. Én mondom ezt, ki érzem is a szót, amit szólok. Hát a szerencsés vagy csak tűrhető házasság is! Menny ez a földön. Édes megszokása egymás gyöngeségeinek, kölcsönös kímélés, aggodalom egymásért, kölcsönös ápolás, közösen leélt örömek, bajok». Tehetséges fia, Fáy Gusztáv, még derűsebbé teszi otthonát.) Ebben az évben jelenik meg a Bélteky Ház. (A regényt méltányolják, de nem annyira, mint ahogyan megérdemelné. Szerzőjében mindenki a felülmúlhatatlan meseírót látja s nem eszmélnek arra, milyen nagy irodalmi esemény, hogy végre megszületett az első eredeti magyar regény.)
1835. – Pest vármegye országgyűlési követté választja s felküldi a pozsonyi diétára. Szónoklataival csakhamar magára vonja a figyelmet. (A követek 1833-ban azt kérik a királytól, hogy ezentúl a törvényeket ne latinul, hanem magyar nyelven szerkesszék, a király két évig válaszra sem méltatja, azután elutasítja a kérelmet. Az általános elkeseredésnek Fáy András is hatásos kifejezést ad felszólalásaiban. Mikor a főpapok és főurak táblája elleneszegül mindennek, ami a magyar nyelv támogatását célozza, szemben a latinnal: Pest vármegye követe a nemesurak viharos helyeslése közben tiltakozik a felső tábla kényuralma és szűkkeblűsége ellen. Egyike a legnépszerűbb ellenzéki szónokoknak. A nemesi jogokat tüzesen védi, az adózó nép sorsán könnyíteni óhajt.)
1837. – A Kisfaludy-Társaság őt választja meg első igazgatójává alakulógyülésén. (Kisfaludy Károly adósságainak rendezésében nagy része volt, az elhúnyt író nevét megóvta a meghurcolástól. Három évig állt a Kisfaludy-Társaság élén, nagy elfoglaltságára való hivatkozással mondott le igazgatóságáról. Helyébe 1840 február havában Jósika Miklóst választották meg.)
1838. – Március 13-án este megkezdődik a pesti nagy árvíz. Fáy András háza nem dől össze, de Pest városa romhalmazzá lesz. (Az iró éjjelre bentreked házában, a szomszédban lakó Vörösmarty a folyosó rácsozatán átereszkedik hozzá, együtt maradnak másnap is, azután kis csolnakon egy szárazon álló házba eveznek, néhány nap mulva dereglye szállítja őket a kerepesi vám felé s csak az áradás elvonulása után térnek vissza a fővárosba.)
1840. – Megnyílik áldásos hatású alapítása: a Pesti Hazai Első Takarékpénztár. (Évekig tart, míg meg tudja győzni a vármegyei nemesurakat és a pesti polgárokat, hogy hasznos intézményt teremtenek, ha részvénytársaságba állnak össze. Házról-házra jár, aláírásokat gyüjt, kaszinói barátait is fölkéri részvényesek toborzására. Ügybuzgalma nem remélt eredményhez vezet. A takarékpénztár rövid időn belül felvirágzik, példájára a vidéken is számos részvénytársaság alakul. 1840-ben hatvanezer forint a betét, 1845-ben már kétmillió. A szabadságharcig harminckét vidéki takarékpénztár alakul az ország különböző részeiben.)
1849. – Pest bombázása elől nejével együtt fóti szőlejébe menekül, Buda bevétele után visszatér Pestre. A világosi katasztrófa után keserves időket él át. (Visszavonul a nyilvánosságtól, tetterejét irói munkásságába fojtja, olykor vendégül látja régi barátait. 1857 őszén tisztelői fölkeresik, hogy megünnepeljék írói munkásságának ötven éves jubileumát. A Magyar Tudományos Akadémia üdvözlő irattal emlékezik meg érdemeiről.)
1864. – Halála Pesten július 26-án, hetvennyolc éves korában. A Kálvin-téri református templom sírboltjába temetik el. (Török Pál református püspök és Székács József evangélikus püspök búcsúztatják, a Magyar Tudományos Akadémia küldöttsége báró Eötvös József vezetésével jelenik meg temetésén. Egyetlen fia, a jeles zeneszerző, két évvel éli túl, neje 1877-ben hal meg; az özvegy annyira elszegényedik, hogy csak a Pesti Hazai Első Takarékpénztár évdíja menti meg a nélkülözéstől.)
1890. – A Magyar Tudományos Akadémia közrebocsátja Badics Ferenc pályanyertes munkáját: Fáy András életrajzát. (Az akadémiai pályatételt az iró születésének százados évfordulója alkalmából írták ki, a határidőre négy pályamű érkezett be, ezek közül Badics Ferenc nyerte a jutalmat.)
Kiadások. – Bokréta, mellyel hazájának kedveskedik Fáy András. Pest, 1807. (Első kötetét huszonegy éves korában nyomatta ki, azután hosszú időre elhallgatott.) – Friss bokréta, mellyel hazájának kedveskedik Fáy András. Pest, 1818. (Ebben jelent meg történeti érdemű vig novellája: A különös testamentom.) – Fáy András eredeti meséi és aforizmái. Bécs, 1820. (A szerző először Trattner Mátyás pesti könyvkiadóhoz vitte kéziratát, a kiadó véleményt kért irodalmi tanácsadóitól, azután visszaadta a mesegyüjteményt, mert tanácsadói úgy vélték, hogy az effajta könyveknek nincsen keletjük. Pedig Fáy András nem kért tiszteletdíjat, csupán húsz ingyenpéldányt. Most Bécsbe küldte meséit Márton József tanárhoz, hogy nyomassa ki valami módon. Márton József maga vállalkozott kiadására. A kötet nagy sikert aratott: ezer példány kelt el belőle s még 1820-ban elfogyott a második kiadás ezer példánya is. 1825-ben Landerer Lajos pesti könyvnyomtató már 100 forintot adott a harmadik kiadás jogáért; ugyanekkor, a pesti harmadik kiadással egyidejüleg, megjelent a kötet német fordítása is Petz Lipót tollából. A meséket lelkesen fogadta a magyar közönség; az egykorúak szerint a Himfy Szerelmei megjelenése óta nem volt ilyen sikere magyar könyvnek. Kazinczy Ferenc 1821. évi levele szerint; «Uramöcsém hamar elérte azt az irigyelhető szerencsét, hogy a nemzet első korabeli írói közé számláltassék s tekintetét több jussal érdemli, mint sokan, akik vagy oda számláltatunk, vagy azt képzeljük, hogy oda számláltatunk». Széchenyi Istvánban, amint később, Pest megye egyik 1838. évi gyűlésén, megvallotta, ezek a mesék ébresztették az első eszmét, akaratot és elszánást a reformteendőkre nézve.) – Fáy András újabb eredeti meséi és aforizmái. Pest, 1824. (Az előbbi kötetben 244. mese és 70 aforizma foglal helyet, ebben 271 mese és 63 aforizma olvasható. Második bővített kiadása: Pest, 1828. Ezt a második gyüjteményt szintén nagy érdeklődéssel fogadták mindenütt s ennek ítélték oda az 1824. évre szóló Marczibányi-jutalmat.) – Kedvcsapongások. Két kötet. Pest, 1824. (A régi pénzek vagy az erdélyiek Magyarországon című vígjáték és három novella. Az utóbbiak közül az Elkéséseket az 1822. évi Auróra számára írta, de Kisfaludy Károly nem adta ki kéziratát, ellenben jó hasznát vette vezérgondolatának s a gyöngének ítélt elbeszélés alapján írta meg, a mellőzött szerző nagy bosszúságára, a Sulyosdi Simont.) – A két Báthory: Történeti dráma öt felvonásban. Pest, 1827. (Nagy elismeréssel szól a drámáról Bayer József: A magyar drámairodalom története. I. köt. Budapest, 1897.) – Hasznos házi jegyzetek. Pest, 1828. (Népszerű közhasznú könyv. Harmadik kiadása: 1851.) – A Bélteky ház. Román. Fáy Andrástól. Két kötet. Pest, 1832. (Ajánlva: «Ferenczi Istvánnak, hazám lelkes művészének, barátomnak». A regényt a szerző a maga költségén nyomatta ki s eladás végett az egész országban szétküldözte ismerőseinek. A Magyar Tudományos Akadémia dícsérettel tüntette ki. Második kiadásában már nem kétkötetes «román», hanem háromkötetes «tanregény»: Fáy András szépirodalmi összes munkái. III–V. köt. Pest, 1844. Harmadik kiadása a Franklin-Társulat Magyar Regényíróinak II–III. kötetében: Budapest, 1908.) – Jutalmazott felelet a Magyar Tudós Társaság ezen kérdésére: Miképpen lehetne a magyar játékszint Budapesten megalapítani? Buda, 1834. (Gyakorlati tanácsok a pesti magyar színház fölépítésére.) – Terve a pestmegyei köznép számára felállítandó takarékpénztárnak. Buda, 1839. (Egy évvel később a Pesti Hazai Első Takarékpénztár szabályait is közrebocsátja.) – Fáy András szépirodalmi összes munkái. Nyolc kötet. Pest, 1843–1844. (Válogatott gyüjtemény, nem teljes kiadás. Tartalma: mesék, prózai elbeszélő munkái, színdarabok.) – Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus. Regény. Pest, 1855. (Közel hetven esztendős korában tért vissza ismét a regényíráshoz.) – A Szutyogfalviak. Regény. Két kötet. Pest, 1856. (Kortársai ezt a regényét is kegyelettel fogadták, de Jósika Miklós, Eötvös József és Jókai Mór után már semmi hatást sem tett.) – Hulló virágok. Pest, 1861. (Színdarabok és elbeszélések gyüjteménye.) – Az Olcsó Könyvtárban s külön is több munkájának jelent meg újabb kiadása. (Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. III. köt. Budapest, 1894.) – Koltai Virgil: Az oktató mese és szemelvények magyar meseírókból. Budapest, 1901. (Válogatott meséi magyarázó jegyzetekkel az Athenaeum Iskolai Könyvtárában.) – Régi magyar elbeszélők. Szinnyei Ferenc bevezetésével. I. köt. Budapest, 1932. (A Különös Végrendelet a Franklin-Társulat Magyar Klasszikusaiban.)
Irodalom. – Tóth Lőrinc: Fáy András emlékezete. A Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Új folyam. 2. köt. Pest, 1869. – Zichy Antal: Emlékbeszéd Fáy András felett. M. T. Akadémiai Évkönyv. 14. köt. Budapest, 1876. – Vadnay Károly: Az első magyar társadalmi regény. Budapest, 1873. – Toldy Ferenc: A magyar költészet kézikönyve. IV. köt. 2. kiad. Budapest, 1876. – Badics Ferenc: Fáy András. Pozsony, 1886. (Magyar Helikon.) – Komáromy Lajos: Fáy András mint pedagógus. Budapest, 1886. – Findura Imre: Fáy András élete és művei. Budapest, 1888. – Koltai Virgil: Fáy András élete és működése. Győr, 1888. – Badics Ferenc: Fáy András életrajza. Budapest, 1890. – Erdélyi Pál: Fáy András élete és művei. Budapest, 1890. – Rácz Kálmán: Fáy András mint protestáns. Protestáns Szemle. 1893. évf. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. III. köt. Budapest, 1894. – Bayer József: A magyar drámairodalom története. Két kötet. Budapest, 1897. – Szinnyei Ferenc: Novellairodalmunk Jósikáig. Irodalomtörténeti Közlemények. 1911. évf. – Dobóczki Pál Népies alakok az irodalomban a népies irány előtt. Budapest, 1912. – U. az: Verseghy Rikóti Mátyásának egy kései hatása. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1912. évf. – Danielisz Sándor: A felismerés motívuma a magyar romantikus drámairodalomban. Sümeg, 1913. – Vértesy Jenő: A magyar romantikus dráma. Budapest, 1913. – Elek Oszkár: Hamlet-hatás Fáy András egyik elbeszélésében. Magyar Shakespeare-Tár. 10 köt. Budapest, 1918. – Ember Nándor: A magyar oktató mese története 1786-tól 1807-ig. Irodalomtörténeti Közlemények. 1918. évf. – Szigetvári Iván: Fáy András Bélteky Háza. Irodalomtörténet. 1919. évf. – Szinnyei Ferenc; A Két Báthori és Kemény Gyulai Pálja. U. o. 1920. évf. – Császár Elemér: A magyar regény története. Budapest, 1922. – Szinnyei Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a szabadságharcig. I. köt. Budapest, 1925. – Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei 1777–1848. Budapest, 1927. – Merényi Oszkár: Fáy András meséi. Kaposvár, 1930. – Kiss Ernő: A százéves magyar társadalmi regény. Debreceni Szemle. 1932. évf. – Kováts Gyula; A százéves Bélteky Ház. Budapesti áll. Fáy András reálgimnázium értesítője. 1932. – Skala István: Gróf Széchenyi István és a magyar romanticizmus. Budapest, 1932.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages