BERZSENYI DÁNIEL PRÓZAI MUNKÁI.
BERZSENYI DÁNIEL PRÓZAI MUNKÁI.
BERZSENYI Dániel lírai termékenysége elég korán kimerült, költői indítékai fogytán új tárgyak és új műfajok után kutatott. Ódai tüzén erőt vett a tanító elem, lírai lendületét esztétikai vizsgálódásokkal váltotta fel.
A prózához való áthajlását erősen egyengette Kölcsey Ferencnek az a híres bírálata, melyet a Tudományos Gyüjtemény 1817. évfolyamában tett közzé ódáiról. A költőt felbőszítette a rideg ítélkezés, a kritikát személyes meggyalázásának fogta fel. Hogy bírálóját megcáfolhassa, esztétikai tanulmányokba mélyedt.
Észrevételek Kölcsey recensiójára (1825) című válaszában a hazai és külföldi költők és esztétikusok munkáiból vett tekintélyi érvekkel iparkodott kimutatni Kölcsey Ferenc állításainak tarthatatlanságát. Költői nyelvének kritizálgatására megjegyezte, hogy minél érzékibb és képekben dúslakodóbb a nyelv, annál elevenebb és tökéletesebb a poézis. Új szavakkal és szokatlan szólásokkal kell szebbé formálni a nyelvet. A dikciónak simulnia kell az érzés természetéhez s ezért az ódában, melynek egész valója nem egyéb, mint exaltatio, nem maradhat el a magasra csapongás. A fölhevült fantázia természetszerűleg nagyítja vagy kicsinyíti a tárgyakat, a szenvedély tüze új nyelvet alkot.
A versformáról (1826) írt tanulmányában annak a nézetének adott kifejezést, hogy a rímes időmértékes verselés nem egyezik a józan okossággal; jambusi, trocheusi, spondeusi vagy daktilusi lábakat rímekkel ellátni nevetséges. A nyugateurópai rímes időmértékes versformák céljukat tévesztők, mert a szépnek különféle tényezőit mesterkélten s egymással össze nem hangzó módon halmozzák, a görög mérték táncát a rímek énekével vegyítik, tehát táncolnak és énekelnek egyszerre. A rímes időmértékes formák hasonlatosak a festett szobrokhoz. Ha a hellének festették volna szobraikat azaz a képfaragást a képírással keverték volna, megrontották volna művészetüket. A fület sértő rímes időmértékes vers még rútabb, mint a szemet nem gyönyörködtető festett szobor.
Berzsenyi Dániel prózai dolgozatai csekély hatást tettek a magyar esztétikai gondolkodás fejlődésére. Az írók Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Szemere Pál és az Auróra-kör tagjainak hatása alatt állottak s nem vették figyelembe az ő megjegyzéseit. Ezek az észrevételek különben is inkább csak mint irodalomtörténeti érdekességű állítások vehetők számba. Tanításainak egy része már a maga korában meghaladott álláspontú volt. Amit a rímes időmértékes verselésről írt, a legnagyobb tévedések egyike; viszont el kell ismerni, hogy a poéták nyelvtermelő művészetéről szóló fejtegetéseiben világosan látott. Esztétikai nézetei részint önálló szemlélődések eredményei, részint Batteux, Bouterweck, Home, Jean Paul, Sulzer, Volney, Winckelmann széptudományi munkáiban gyökereznek.
Kiadások. – Észrevételek Kölcsey recensiójára. Tudományos Gyüjtemény, 1825. évf. (Ennek az antirecenziónak első fogalmazását nem adta ki a Tudományos Gyüjtemény szerkesztősége, mert tele volt heves személyeskedéssel. Második kidolgozásában szelídebb hangon beszélt; ezt már közölték 1825-ben. Kölcsey Ferenc válasza az Élet És Literatúra 1826. évf.-ban jelent meg.) – A versformákról. U. o. 1826. évf. (Ebben a verselméleti fejtegetésében különösen a szonetteket támadta mesterkéltségük miatt. Régebben, a Kazinczy–Kölcsey-körrel való összezördülése előtt, más volt a véleménye a szonettről: Helikon ezüstszavának nevezte s magasztaló költeményt írt róla.) – Poétai harmonisztika. A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei. I. köt. Pest, 1833. (Elmélkedések a költői szép elméletéről és az ókori klasszicizmus szelleméről.) – Csak halála után jelentek meg: Kritikai levelei. Először Döbrentei Gábor Berzsenyi-kiadásában. (Támadás a mértékes rímes verselés és a nyelvújítás ellen. Kazinczy Ferenc és Kölcsey Ferenc egyéniségének és tanításainak fanyar bírálata.) – A kritikáról. Ugyanott. (Ebből az értekezéséből is ki lehet érezni, hogy a Kölcsey Ferenctől kapott seb gyógyíthatatlanul gyötörte. Lelkéből írt, mikor fölemelte intő szavát: «Szükség, hogy a kritika a költőkkel vigyázva bánjon, nehogy a merészt félénkké s a melegszívűt hideggé tegye s az által szárnyaikat szegje».) – Döbrentei Gábor kiadása: Berzsenyi Dániel összes művei. Buda, 1842. – Toldy Ferenc kiadása: Berzsenyi Dániel munkái. Két kötet. Pest, 1864.
Irodalom. – Erdélyi János: Berzsenyi Dániel. Szépirodalmi Szemle. 1847. évf. (Újból: Pályák és pálmák. Budapest; 1886.) – Váczy János: Berzsenyi Dániel életrajza. Budapest, 1895. – Boross Gábor: Berzsenyi esztétikai és kritikai munkássága. Erdélyi Múzeum. 1895. évf. – Négyesy László: Berzsenyi Dániel. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Morvay Győző: Berzsenyi és Sulzer. Heinrich emlékkönyv. Budapest, 1912. – Császár Elemér: A magyar irodalmi kritika története. Budapest, 1925. – Mitrovics Gyula: A magyar esztétikai irodalom története. Debrecen és Budapest, 1928.
