KAZINCZY FERENC IRÓI FEJLŐDÉSE.
KAZINCZY FERENC IRÓI FEJLŐDÉSE.
KAZINCZY Ferenc írói hajlama korán megnyilatkozott. Mint sárospataki tanuló eleinte Gellert valamelyik munkájának átültetésére gondolt, utóbb Pray Györgyből szeretett volna valamit fordítani. A tervkovácsolás eredménye kis iskoláskönyv lett: Magyarország geográfiája. (1775.) Hirtelen összekapkodott kivonat volt ez, a tizenhat éves szerző Magyarország földrajzát vázolta benne. Özvegy édesanyja megörült első próbájának, a könyvecskét kinyomatta s az 1775. évi záróvizsgálatok alkalmával szétosztotta a hallgatóság között. Csakhogy a sárospataki papok és tanárok kicsinylően tekintettek a gyermekes nyomtatványra; Kazinczyné bosszankodott és új munkára únszolta fiát. Egy év mulva készen állott: Az amerikai Podocz és Kazimir megtérése. (1776.) Ebben a füzetben Bessenyei György németnyelvű novelláját fordította magyarra. Büszkén tekintett fordítására, a Bécsben élő szerzőnek is beszámolt próbálkozásáról, levelére Bessenyei György szíves szavakkal válaszolt, megemlékezését melegen köszönte, igyekezetét megdícsérte.
A lelkes nemesifjú előtt a legszebb fényben tűnt fel az írói pálya. Buzgalma tanulmányainak befejezése után sem csökkent; mind patvarista-korában, mind megyei szolgálata idején kitartóan foglalatoskodott irodalmi terveivel. Mivel Báróczi Sándor stílusát mindennél többre becsülte, őt iparkodott követni a széppróza terén. A bécsi testőríró Marmontel-fordításából sokat tanult. «Még ma is bírom a könyvet – írj a évtizedekkel utóbb – még rajta van ifjú esztendeim örömének kedves emléke; még ismerem a helyeket, ahol édes szólása csodálgatásaiban fel-felsikoltozám. Ő vala örök olvasásom ezentúl s már akkor feltevém, hogy az ő koszorúja után fogok törekedni minden erőmmel, ami lesz.» Baróti Szabó Dávid 1777-ben kiadott verses kötetével hatott buzdító módon a pályakezdőre. Bizalmas viszonyuk gyorsan szövődött, amint ez már szokás volt ennek a kornak írói között. A tekintélyes katolikus paptanár eleinte «drága nagy úrfi»-nak és «kedves öcsémuram»-nak szólította a református tanulóifjút, de három hónap mulva már «kedves Ferencem» és «te» a megszólítás.
Mint író Gessner Salamon pásztortörténeteinek fordításával tűnt fel kortársai között. A svájci német mester érzelmes idilljeit és édesbús pásztorjátékait a külföldön utólérhetetlen remekműveknek tartották. Theokritos fénye elhalványult Gessner ragyogása mellett. Kazinczy Ferenc sem tudott betelni a gyönyörűséggel, neki is barátjává, kísérőjévé, éveken át mindennapos társává lett Gessner. Lassankint megérlelődött az az elhatározása, hogy Gessner átültetésével lép a szépírói pályára. Évekig javítgatta kéziratát. Másolatai közül egyet Báróczi Sándornak küldött, egy másikat Ráday Gedeonnak; Báróczi Sándor barátságosan üdvözölte, a többi bécsi gárdista nevében Czirjék Mihály írt hozzá lelkesítő sorokat; Ráday Gedeon azzal a dícséretével lelkesítette, hogy kevés olyan fordítást ismer, melyet a magyar Gessnerhez hasonlíthatna. A gondos fordító nem sietett kézirata kinyomatásával, egyre csiszolgatott szövegén s csak 1788-ban adta közre Gessner idylliumit. Báróczi Sándor Marmontel-fordítása óta nem jelent meg hasonló prózájú könyv. Kazinczy Ferenc elérte célját megalapította írói nevét, könyve a mestermű hatását keltette. Nem hiába iparkodott az álmok világába ringatni olvasóit, a prózában írt német munkának még ritmikus lebegését is sikerült utánoznia. A nehezebb árnyalatokat erőltetés nélkül, választékosan adta vissza.
Még nagyobb sikert aratott egy névtelen szerzőjű német regény magyarosításával: Bácsmegyey leveleivel. (1789.) Eredetileg Goethe Wertherének fordítását tervezte, de mivel falun élt, nem esett más munka a keze ügyébe, mint ez a jelentéktelen Werther-utánzat. A regény levelekben írt napló: Bácsmegyeynek, az érzékenylelkű ifjúnak, búsongó vallomása. A szerelmes ifjú egyre-másra küldözgeti a féltékenység lázától áthatott leveleket; eleinte Manciját keresi fel soraival, utóbb, mikor kedvese másnak menyasszonya lesz, Marosi nevű barátjához irogat; többször találkozik Mancival, résztvesz a hűtlen leány esküvőjén is; vad elszántsággal marcangolja magát, végre súlyos betegségbe esik és meghal. A magyar fordító alaposan átdolgozta eredetijét. Bácsmegyey, a sorsüldözött magyar, nála is annyit siránkozik ugyan, mint Adolf, a német könnyhullajtó, de a gyötrelmes napok magyar földön történnek, a színhely Sopron, Buda, Torna, Miskolc, Dorog, Pozsony, Ipolyság. Ez az átkeresztelés erősen emelte a mű hatásosságát. A könyvet kedvesen fogadták, sok helyen valóságos elragadtatással üdvözölték. A megható szerelmi történet, a gördülékeny stílus, a válogatott poétai szólások egyaránt tetszettek.
A szerencsés stiliszta minden téren hűségesen iparkodott követni német mestereit. Hogy a magyar irodalom felvirágozhassék, olyan folyóiratot tervezett, amely középpontja legyen a tehetségesebb íróknak s alkalmat adjon néhány tanulságos tollharcra. Bacsányi János és Baróti Szabó Dávid társaságában 1788 nyarán megindította a kassai Magyar Museumot, a maga szerkesztésében 1790 elején kiadta a kassai Orpheust, de a pártolás hiánya miatt mind a két folyóirat megbukott. Mindjárt az első kötettel elakadt költői almanachja, az 1791-ben közrebocsátott Helikoni Virágok című versgyüjtemény is.
Az első magyar szépirodalmi és esztétikai folyóiratnak, a kassai Magyar Museumnak, első füzete 1788. julius 1-én jelent meg. Kazinczy Ferenc eleinte buzgó munkatársa volt, részleteket mutatott be Gessner, Klopstock és Young nyomán készült fordításaiból, bírálatot írt Gelei József Robinzonáról és Barczafalvi Szabó Dávid Szigvártjáról. Utóbb visszavonult a folyóirattól, mert nem tudott együtt dolgozni Bacsányi Jánossal. Ez korlátlan hatalommal intézkedett s a maga nézetei mellett nem tűrt ellenvéleményt. – Ilyen előzmények után indította meg 1790-ben új folyóiratát: az Orpheust. Míg a Magyar Museumot Pesten nyomták, ez Kassán készült. Barátai nem rosszalták, hogy új vállalatot kezdett, mert számítottak a nemes versenyre, mindkét folyóirat színvonalának emelkedésére, az olvasók számának szaporodására. A versengés vége az lett, hogy mind a két szerkesztő megbukott. Füzeteik késlekedve láttak napvilágot, kézirataik megfogytak, előfizetőik eltüntek. – A Helikoni Virágokból is csak egy kötet jelenhetett meg. Ennek az almanachvállalatnak megvan az az érdeme, hogy tájékoztatja az utókort arról, milyen színvonalon állt az akkori költészet. Az 1791-ben megjelent antológiának és az 1792-re előkészített kéziratnak darabjai Ányos Pál, Bacsányi János, Baróti Szabó Dávid, Dayka Gábor, Földi János, Kazinczy Ferenc, Pálóczi Horváth Ádám, Péczeli József, Ráday Gedeon, Rájnis József, Révai Miklós, Szentjóbi Szabó László, Verseghy Ferenc, Virág Benedek verses munkáiból kerültek ki, de szerepelt még kívülük néhány kevéssé ismert költő is, így Aranka György, Dessewffy József, Döme Károly, Kreskay Imre.
Kiadások. – Kazinczy Ferenc első munkája: Magyarország geographica azaz földi állapotának lerajzolása, melyet egynéhány fő geographusok munkájából kiszedegetett és azoknak, akik hazájokhoz illendő szívességgel viseltetnek, szemeik eleibe terjesztett Kazinczy Ferenc. Kassa, 1775. (Özvegy Kazinczy Józsefné Bossányi Zsuzsánna költségén.) – Ezt követte: Az amerikai Podocz és Kazimír keresztyén vallásra való megtérése. Németből magyarra fordíttatott Kazinczi Kazinczy Ferenc által. Kassa, 1776. (Ajánlva édesanyjának: «Tekéntetes, nemes és nemzetes Nagyugróci Bossányi Zsuzsánna asszonynak, néhai tekéntetes, nemzetes és vitézlő Kazinczi Kazinczy József úr elmaradott kegyes özvegyének, nekem érdemem felett való drága nagy jó asszonyom anyámnak ezen fordításomat alázatos fiúi tisztelettel ajánlom, áldozom, szentelem». A fordítás eredetije, Bessenyei György német novellája, Der Amerikaner, hosszú ideig lappangott, végre Weber Artur a budapesti református teológiai akadémia Ráday-könyvtárában őrzött példány után közreadta Kazinczy Ferenc fordításával együtt: Kazinczy Ferenc: Az amerikai Podocz és Kazimír keresztyén vallásra való megtérése. Budapest, 1914.) – Első nevezetesebb könyve: Gessner idylliumi. Kassa, 1788. (A fordítás megjelenése alkalmából az ismertebb magyar írók közül magasztaló sorokat írtak hozzá: Bacsányi János, Baróti Szabó Dávid, Földi János, Pálóczi Horváth Ádám, Rájnis József, Révai Miklós, Szentjóbi Szabó László. Műgondja már azoknak szembetűnt, akik kéziratban olvasták fordítását. «Mint heves írásodból látom, írta neki Bécsből 1785-ben Báróczi Sándor, isteni tűz melegíti ereidet. Különös adománya az egeknek! Fordítsad magadnak, barátaidnak, hazádnak hasznára vett ajándékodat. Légy ébresztő példája az elzsibbadt magyar ifjúságnak. Légy második Prometheus; lelkesítsd meg az elevenség nélkül heverő testeket. Engedjed úgy égni hozzám való indulatodat, mint tégedet szeret igazi atyádfia Bárótzi.» Ráday Gedeon mindössze két helyet talált a kéziratban, ahol tanácsosnak ítélte a változtatást. A fordító lelkes hangon mondott köszönetet fáradozásáért: «Az a munkám, írta Ráday Gedonnak Kassáról 1786-ban, amelybe nekem a Gessner Idylliuminak magyarrá tétele került és amely hat esztendők alatt sok éjjeli óráimat hagyta álmatlanul, reménységemen felül van megjutalmazva! Ime, annak a keze teszi homlokomra a repkény koszorúját, akitől azt egyedül óhajtottam elnyerni s már most félénkség nélkül, sőt erős bizodalommal jelenek meg hazám előtt, mert Nagyságodnak javallásával bírok: ez pedig igaz érdem».) – Másik jeles fordítása: Bácsmegyeynek összeszedett levelei. Kassa, 1789. (A fordítást még Pálóczi Horváth Ádám, a dunántúli szittya magyar is, elérzékenyülve olvasta; alig talált megfelelő szókat, hogy dicsőíthesse a magyar átdolgozót; világfájdalmas hangulatában még dalt is szerzett, mert könnyítenie kellett lelkén. Nemcsak ő, hanem mások is gyönyörűséggel mélyedtek a szívbéli ömledezésekben bővelkedő regénybe. A fordítás eredetije egy lipcsei könyvkiadónál jelent meg: Adolfs gesammelte Briefe. 1778.) – Shakespeare-fordítása: Hamlet. Kassa, 1790. (A szomorújátékot Schröder után német szövegből fordította. Sokat buzgólkodott az első magyar színtársulat megteremtése érdekében s szerette volna, ha az úttörő magyar színészek az ő Hamlet-fordításával kezdik meg műsorukat, csakhogy a kezdő játszók nem mertek vállalkozni ilyen nehéz feladatra.) – Lemierre után németből: Lanassza. (Megjelent Endrődy János Magyar Játékszínének IV. kötetében. Pest, 1793.) – Herder-fordítása: Herdernek paramythionjai. Bécs, 1793. (Hozzácsatolva Aszalay János fordítása: Lessing meséi.) – Wieland-fordítása: Sokrates Mainomenos azaz a Sinopei Diogenes dialogusai. Pest, 1793. (A cenzúra később a tiltott könyvek sorába iktatta.) – Goethe-fordítása: Sztella. Pest, 1794. (Hozzácsatolva Veit Weber regéje: A vak lantos.) – Többi fordítása egyelőre kéziratban maradt. Sehogyan sem tudott olyan könyvárust keríteni, aki kinyomatta volna kéziratait. Jellemző a szomorú irodalmi viszonyokra, hogy mikor a buzgó fordító Klopstock Messiásának fordítására előfizetést hirdetett, barátainak széleskörű agitációja után sem jelentkezett tizenhárom aláírónál több az egész országban. Ilyenkor, ha könyvei nem keltek, előfizetési fölhívásaira senki sem ügyelt, adósságai pedig szorongatták, még ő is, az örökös optimista, nagyon elkeseredett. «Átkozom azt az órát, jajdult fel egyik 1791. évi levelében, amelyben eszembe jutott, hogy írjak, nyomtassak, költsek, magamat jövedelmemnek egy részétől megfosszam, ha a közdologért felvállalt igyekezeteknek ez a jutalma.» – Gessnerének és Bácsmegyeyjének teljesen átdolgozott kiadása: Kazinczy Ferenc munkái. Kilenc kötet. Pest, 1814–1816. (Fogsága előtt készült fordításait kezdetleges kísérleteknek tartotta.) – Heinrich Gusztáv kiadása: Bácsmegyeynek gyötrelmei. Budapest, 1878. (Az 1814. évi kiadás lenyomata az Olcsó Könyvtárban.)
Irodalom. – Toldy Ferenc; A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. Két kötet. Pest, 1872. – Heinrich Gusztáv id. Bácsmegyey-kiadás. Budapest, 1878. – Beöthy Zsolt: A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban. II. köt. Budapest, 1887. – Erdélyi Pál: Adolf levelei. Egyetemes Phiiologiai Közlöny. 1889. évf. – Veszely Ödön: Kazinczy Gessner-fordítása. U. o. 1891. évf. – Fürst Aladár: Gessner Salamon hazánkban. Irodalomtörténeti Közlemények. 1900. évf. – Gárdonyi Zseni: A magyar szentimentális regény főbb képviselői. Budapest, 1907. – Dohány József: Werther-hatások a magyar irodalomban. Nagyvárad, 1909. – Váczy János: Kazinczy Ferenc és kora. I. köt. Budapest, 1915. – Borz Gyula; Kazinczy írói összeköttetései fogsága idejéig. Esztergom, 1916. – Czeizel János: Kazinczy Ferenc élete és működése. I. köt. Budapest, 1930. – Horváth János: Kazinczy emlékezete. Budapesti Szemle. 1931. évf. – Négyesy László: Kazinczy pályája. Budapest, 1931.
