A KISFALUDY-IRODALOM.
A KISFALUDY-IRODALOM.
KISFALUDY Károly munkásságának irodalmi jelentőségét leglelkesebben Toldy Ferenc hirdette. Szerinte Kisfaludy Károly új időszakot alkotott a magyar irodalomban s kezdője volt egy eredeti és tisztán nemzeti költészetnek, melyben vezérségét Vörösmarty Mihállyal barátságosan megosztotta. Gyulai Pál többször áldozott kegyelettel emlékének. Beöthy Zsolt kiemelte, hogy Kisfaludy Károly volt az új magyar romantikának, a nemzetiesebb irányú költészetnek úttörője. Bánóczi József Kisfaludy életrajza a kevésbé ismert részleteket is megvilágította; mások – így Szinnyei Ferenc, Négyesy László, Voinovich Géza – rámutattak az írónak a magyar irodalom felvirágoztatása körül szerzett érdemeire.
Munkáinak sorozatos kiadásai közül legjobb Bánóczi József hatkötetes Kisfaludy-kiadása.
Toldy Ferenc szerint Kisfaludy Károly a magyar költészetnek tartalomban és alakban új irányt adott. Költőink közül ő emancipálta magát először a görög-római mitológiai vonatkozások alól. Kizárólag az új irodalmakra támaszkodott, az óklasszikus kifejezésmóddal és az elvont eszményiséggel nem törődött. A dráma és novella útján nemzeti életet, nemzeti alakokat, nemzeti kifejezést vitt az irodalomba s így a költészet és élet között tátongó hézagot szerencsésen áthidalta. (A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. II. köt. 3. kiad. Pest, 1872.) – Gyulai Pál szerint Kisfaludy Károlynál senki sem érezte mélyebben, hogy költészetünknek multunk és jelenünk tükrévé kell válnia: éppen azért feltárta a multat, hogy a jelenre hasson, vissza tükrözte a jelent, hogy a jövő magvait hintse el. Példaadásával azt hirdette a magyar költőknek: ne legyenek mások visszhangjai, ne könyvekből írjanak, élményeiket és tapasztalataikat használják fel. A művészi és nemzeti elemet magasabb összhangba óhajtotta egyesiténi; addig a magyar költők vagy művésziek voltak idegen ízzel vagy nemzetiek nem elég ízléssel; ezeknek az ellentéteknek kibékítése volt a főcélja. Az a vágy lelkesítette, hogy költészetünket európaivá és mégis nemzetibbé tegye, hogy nemzetivé varázsolja a művészit és művészivé a nemzetit. S ha ez neki nem mindig sikerült vagy nem fensőbb fokon, az eszmény megvolt, az elv fejlődött, az elvetett mag terebélyes fává nőtt. Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor és Arany János később háttérbe szorították a kezdeményező mestert, de a nyomok hozzá vezetnek, a szellem fuvallata tőle indult. (Kisfaludy Károly halála félszázados évfordulójára. A Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Új folyam. 16. köt. Budapest, 1881. Újból: Emlékbeszédek. II. köt. Budapest, 1914.) – Beöthy Zsolt főkép arra mutatott rá, hogy a magyar társasélet rajzaival először Kisfaludy Károly vígjátékaiban és vig novelláiban találkozunk. Színdarabokkal először ő hódította meg a magyar közönséget. Egyike volt legjótékonyabb hatású íróinknak mind a közönségre, mind megifjodó irodalmunkra nézve. (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. II. köt. 6. kiad. Budapest, 1891.) – Bánóczi József szerint Kisfaludy Károly fellépése fordulatot jelent a magyar irodalomban. Addig a klasszicizmus uralkodott, melynek Kazinczy Ferenc volt a feje; azontúl a romanticizmus, melynek Kisfaludy Károly lett a vezére. Mindkét irány a német irodalom hatásának köszönhető. Kisfaludy Károly a magyar irodalom romantikus irányú átalakítását nem egymagában hajtotta végre, Vörösmarty Mihály egyetemes nagysága mellett el is maradt, de azért dicsősége, hogy az átalakulást ő indította meg. (Kisfaludy Károly válogatott költeményei. Magyar Könyvtár. Budapest, év nélkül.) – Bayer József azt írja drámairodalmi jelentőségéről, hogy nagyot, maradandót nem tudott ugyan teremteni, de ez nem tehetsége korlátozottságával magyarázható, hanem a korral, mely egyszerre sokat és sokfélét kívánt s nem engedett időt az alkotás művészetének. Más viszonyok között nagy tehetsége bizonyára jobban érvényesülhet s nemcsak irányokat tudott volna kijelölni, hanem még a késő kor előtt is irodalmilag becses mintákat alkotni mind a történeti dráma, mind a vígjáték terén. Egy dolog azonban először nála ölt határozott alakot s ez az, hogy az irodalmi értéknek együtt kell haladnia a színi hatással. (A magyar drámairodalom története. I. köt. Budapest, 1897.) – Szinnyei Ferenc szerint a halhatatlan iró gondviselésszerűen jelent meg s tizenkét év alatt annyit tett irodalmunk emelésére, hogy ebben a tekintetben alig vetekedhetik vele egy írónk is. Megteremtette a magyar drámát, vígjátékot és novellát; megindította népdalköltészetünket és balladaírásunkat s általában tanítványaival együtt diadalra vitte a magyar romantikát. (Kisfaludy Károly. Budapest, 1927.) – Írói képe, úgymond Négyesy László, akkor egész, ha műveit és hatását egységben tekintjük. Semmi sem volna igazságtalanabb, mint azt kérdezni; hol vannak Kisfaludy Károlynak azok a művei, melyek századok mulva is friss erővel hatnak? «Ha kérdik, hol vannak Kisfaludy halhatatlan művei: mutassatok rá az Auróra-körre, a Pesten összpontosított új magyar irodalomra s mondjátok: ott van Kisfaludy főműve. Mert a szükségleteket biztos szemmel felismerni, a pszichológiai pillanatot megragadni, az irodalmat így összehangolni és fellendíteni: ehhez divinatórius tehetség, művészi megérzés, meglátás és alkotóerő kellett. Két szimbolum jelképezi Kisfaludy pályáját; egyik a tört oszlop emlékművén: ez szól hirtelen félbeszakadt írói pályájának; a másik a Kisfaludy-Társaság, ez az élő és már majdnem évszázados szervezet: ez fejezi ki szellemének és hatásának állandóságát. De hatásának nemcsak ez az élő tanuja van, érzi és őrzi ezt a hatást egész irodalmunk.» (Kisfaludy Károly. Budapesti Szemle, 1930. évf.) – Jelentőségének nagyrésze, írja róla Voinovich Géza, hatásában van. Igaz, hogy nem egy téren sokoldalú úttörő és szerencsés kezdeményező is volt, de minden érdeme mellett sem lehet pályáját csupán munkái szerint méltányolni. Csokonai élénkebb szellem volt, Berzsenyi tehetsége arányaiban hatalmasabb, Kölcsey tanultabb fő, ő viszont a közönségre hatott legerősebben. Első volt nálunk, aki arra gondolhatott, hogy birtok és hivatal nélkül az irodalomból próbáljon megélni. Utódokat nevelt, eszményei ma sem halványultak el, munkái sincsenek sírjába temetve: néhány költeménye hagyatékul száll korról-korra, vígjátékaiban máig sem aludt ki a derű sugara, még látni azokat olykor a szinpadon is; olyanok, mint a kedves ősök képei, vonásaik felismerszenek az utódokon. (Kisfaludy Károly. Budapesti Szemle. 1931. évf.)
Kiadások. – Kisfaludy Károly szomorújátékai és vígjátékai 1819-től kezdve részint önálló füzetekben kerültek ki a sajtó alól, részint a korabeli folyóiratokban és évkönyvekben láttak napvilágot; költeményeit és novelláit nagyobbára az Auróra kötetei hozták. – Első nyomtatásban megjelent munkája: A tatárok Magyarországban. Pest, 1819. – Ezt követte kilenc drámája. – Halála után barátainak megbízásából Toldy Ferenc gyüjtötte össze szétszórva megjelent munkáit és kiadatlan kéziratait: Kisfaludy Károly minden munkái. Tíz kötet. Buda, 1831. – Ez a gyüjtemény szolgált alapul az utána következő őt kiadásnak: valamennyit Toldy Ferenc bocsátotta közre. – A legjobb kiadást Bánóczi József rendezte sajtó alá: Kisfaludy Károly minden munkái. Hetedik kiadás. Hat kötet. Budapest, 1893. Franklin-Társulat. (Kritikai kiadás.) – Horváth Cyrill teljes kiadása: Kisfaludy Károly összes művei. Két kötet. Budapest, 1899. (Népszerű kiadás.) – Bánóczi József szemelvényes kiadása: Kisfaludy Károly válogatott munkái. Két kötet. Budapest, 1902–1903. (Remekírók Képes Könyvtára.) – Heinrich Gusztáv válogatott gyüjteménye: Kisfaludy Károly munkái. Két kötet. Budapest, 1905–1907. (Franklin-Társulat Magyar Remekírói.) – Kisfaludy Károly munkái. Két kötet. Galamb Sándor bevezetésével. Budapest, 1928. (Franklin-Társulat Magyar Klasszikusai.)
Munkáinak fordítása korán megkezdődött. 1819-ben jelent meg első könyve, A Tatárok; s 1820-ban Gaal György már közrebocsátotta német nyelven A Tatárokat is, az Ilkát is. (Theater der Magyaren. Uebersetzt und herausgegeben von G. von Gaal. Brünn, 1820.) – Gaal György magyar írónak indult, de attól az időtől kezdve, hogy Bécsben az Esterházy hercegek könyvtárnoka lett, magyartalan környezetében elnémetesedett. Hazáját soha nem feledte, az irodalom fejlődésére megértő lélekkel figyelt, a Bécsben megforduló magyarokat szívesen látta házában. Alig került kezébe Kisfaludy Károly első két színdarabja, mindjárt hozzáfogott lefordításukhoz, levelezés indult meg közöttük, a művelt bécsi iró sok jó tanácsot adott fiatal barátjának. Kisfaludy Károly hálás szívvel fogadta Gaal György bizalmas bírálatait, kortársainak zajos ünneplése nem tette elbizakodottá, szerénységében tanulásra szoruló kezdőnek vallotta magát. Levelezésük németül folyt. A német szellem abban az időben annyira elnyomta a magyarságot, hogy nem egyszer még a leghazafiasabb nemesi családokban is német volt a társalgás nyelve. (Kisfaludy Sándor németül levelezett Szegedy Rózával, egyidőben állandóan németül beszélt öccsével; Kisfaludy Károly németül magyarázgatott testvérnénjének, mikor egyik magyar munkáját felolvasta előtte; pesti szállásadói is, egy kivételével, csak németül beszéltek, Löffler Nina sem tudott magyarul.) – A magyarul nem értő pesti polgárság 1820-tól kezdve a városi színházban gyakran tapsolt a neves magyar szerző németre fordított darabjainak. Átjutottak a Tatárok 1821-ben az egyik bécsi színpadra is: ez volt az első, külföldön előadott magyar darab. Stibort 1823-ban a Pannónia című pesti német szépirodalmi lap szerkesztője, gróf Festetich Károly Albert, fordította németre. (Stibor. Schauspiel in 4 Aufzügen von Karl Kisfaludy, aus dem Ungarischen. Pest, 1823.) – Az író verses munkáit különféle német folyóiratok és könyvek hozták német fordításban. (Mohácsának görög fordítása körül az 1890-es évek elején élénk versengés folyt: az elégiát Télfy Iván 1890-ben, Kassai Gusztáv 1891-ben fordította görögre.)
Irodalom. – Az általános jellemzések és az előbbi fejezetekben felsorolt munkák közül különösen a következők. – Toldy Ferenc A magyar nemzeti irodalom rövid előadásban. II. köt. 3. kiad. Pest, 1872. – U. az: Emlékbeszéd Kisfaludy Károly felett. Irodalmi beszédei. I. köt. Pest, 1872. – Gyulai Pál elnöki megnyitó beszéde Kisfaludy Károly halálának félszázados évfordulóján. A Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Új folyam. 16. köt. Budapest, 1881. – Bánóczi József: Kisfaludy Károly és munkái. Két kötet. Budapest, 1882–1883. – Gyulai Pál: Kisfaludy Károly hatása. A Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Új folyam. 22. köt. Budapest, 1888. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. II. köt. 6. kiad. Budapest, 1891. – Bayer József: A magyar drámairodalom története. I. köt. Budapest, 1897. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VI. köt. Budapest, 1899. – Viszota Gyula: Fessler hatása Kisfaludy Károlyra. Irodalomtörténeti Közlemények, 1900. évf. – Kardos Albert: Kisfaludy Károly. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. II. köt. 3. kiad. Budapest, 1907. – Gyulai Pál: Emlékbeszédek. II. köt. Budapest, 1914. – Vértesy Jenő: Kisfaludy Károly drámaköltészete. Irodalomtörténeti Közlemények. 1915. évf. – Beöthy Zsolt: Kisfaludy Károly fellépésének százados emléke. A Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Új folyam. 52. köt. Budapest, 1920. – Kéky Lajos: A Dunántúl a két Kisfaludy költészetében. Keszthelyi Helikon. Szerk. Lakatos Vince. Keszthely, 1925. – Gálos Rezső: A Dunántúl a két Kisfaludy költészetében. Budapest, 1927. – Szinnyei Ferenc: Kisfaludy Károly. Budapest, 1927. – Farkas Gyula: A magyar romantika. Budapest, 1930. – Négyesy László: Kisfaludy Károly. Budapesti Szemle. 1930. évf. – Speneder Andor: Kisfaludy Károly. Budapest, 1930. – Berzeviczy Albert: Kisfaludy Károly emléke. Budapesti Szemle. 1931. évf. – Voinovich Géza: Kisfaludy Károly. U. o. 1931. évf.
