NYOMDÁSZAT, KÖNYVKIADÁS.

Teljes szövegű keresés

NYOMDÁSZAT, KÖNYVKIADÁS.
A XIX. SZÁZAD második harmadában a nyomdák száma csak lassan gyarapodott, de a már meglevő műhelyeknek elég munkájuk akadt, nem egyben erősen gyarapodott a munkások száma. A nyomdaipar némi kivétellel még mindig német kézben volt, az alkalmazottak közt kevés a magyar. A külföldi találmányokat sorra meghonosították a hazai nyomdákban. A legelső gyorssajtót a Trattner-nyomda tulajdonosa, Károlyi István ügyvéd, hozatta Pestre 1839 körül. A budai egyetemi nyomda ugyanekkor indította meg első két gyorssajtóját.
A Trattner–Károlyi-nyomda mellett a Landerer–Heckenast-nyomda volt a szabadságharc korabeli Pest legmozgékonyabban dolgozó vállalata. Itt nyomtatták Kossuth Lajos Pesti Hirlapját, innen került ki 1848 március 15-én a szabad sajtó két első terméke: a Nemzeti Dal és a Tizenkét Pont.
Budán 1848-ban két nyomda volt: az egyetemi nyomda és Bagó Márton könyvsajtója; Pesten öt: Beimel József, Kozma Vazul, Lukács László, Landerer–Heckenast és Trattner–Károlyi nyomdája. Az 1867. évi kiegyezés táján már száznál több könyvnyomtató műhely dolgozott Magyarország és Erdély területén: Budán és Pesten tizenhét, Nagyszebenben öt, Kolozsvárt négy, a többi helyen többnyire egy-egy.
Nagyszabású nyomdász volt Emich Gusztáv. Bár könyvkereskedése és könyvkiadóhivatala erősen lekötötte munkaerejét, nyomtató műhelyeit is biztos kézzel irányította. A szabadságharc után ő nyomtatta a legnevezetesebb hírlapokat és folyóiratokat, a kiegyezés idején ő bocsátotta közre az első magyar tipográfiai remekművet: a Bécsi Képes Krónika emlékkiadását.
A cenzúra szigora az 1840-es években feltűnően enyhült; Petőfi Sándornak számos szabadabb szellemű költeménye minden nagyobb akadály nélkül állta ki az előzetes kéziratvizsgálás próbáját. A szabadságharc idején az írók kedvükre dolgozhattak, csak az osztrák önkényuralom zaklatta ismét erőszakosan a szerzőket és kiadókat. Ebben az időben Heckenast Gusztáv egyik naptárát azért foglalta le a fővárosi rendőrség, mert Kisfaludy Károly mondását választotta jeligéül: «Él magyar, áll Buda még!» Az 1867. évi kiegyezés meghozta a korlátlan sajtószabadság korszakát.
A könyvkiadásnak és könyvkereskedelemnek nagy nehézségekkel kellett megküzdenie. 1830 táján, mikor a Magyar Tudományos Akadémia megalakult, a németajkú lakosság körében országszerte az volt a meggyőződés, hogy a magyarnak nincs értékes irodalma s alig akad olvasásra érdemes magyar könyv. Még az evangélikusok egyik nevezetes iskolai középpontjában, Eperjesen, sem volt könyvkereskedés. Felsőmagyarországot a kassai Wigand-üzlet látta el könyvekkel, csakhogy ez a könyvárus nem szívesen tartott magyar könyveket, vevőközönségét nehézkesen szolgálta ki; az ősszel rendelt könyvek tavaszra érkeztek meg, akkor is hiányosan. De az 1840-es években Pesten már kilenc, a vidéken harmincnyolc könyvkereskedő iparkodott megtörni a közönség közönyét az irodalmi termékekkel szemben.
A fővárosi könyvkiadás és könyvkereskedelem tűzhelyei az 1830-as évek derekán az Eggenberger-, Kilián-, Hartleben-, Trattner–Károlyi- és Heckenast-üzletek voltak. Heckenast Gusztáv (1811–1878) nemcsak modern törekvésű nyomdásznak, hanem vállalkozó szellemű kiadónak is bizonyult. Sokat tett a magyar irodalomért, nem egyszer anyagi érdekeinek kockáztatásával nyomatta ki a kevésbé kelendő könyveket s különösen az 1850-es és 1860-as években dolgozott fokozott erővel. Mikor vállalatát 1873-ban átadta a Franklin-Társulatnak, kiadványainak száma meghaladta az ezret. A hírlapirodalom felvirágzása sokat köszön kezdeményező bátorságának. A Vasárnapi Ujságot ő alapította.
Emich Gusztáv (1814–1869) kiadói tevékenysége később kezdődött és korábban végződött Heckenast Gusztávénál, de értékben versenyzett pályatársa eredményeivel. 1841-ben nyitotta meg könyvkereskedését, 1843-ban már tizenhét magyar könyv jelent meg költségén, ettől az időtől kezdve a szépírók és tudósok, a fordítók és szerkesztők biztos támaszt találtak vállalkozó készségében. Leghíresebb kiadványainak egyike volt Petőfi Sándor összes költeményeinek 1847. évi gyüjteménye. Hírlapjai és folyóiratai közül különösen emlékezetes alapításai: a Pesti Napló és a Fővárosi Lapok. Az Athenaeum-Részvénytársaság fényes hagyományokat örökölt tőle, mikor 1868-ban átvette könyvkiadóvállalatát.
A leghíresebb könyvkiadók egyike volt Ráth Mór (1829–1903). Üzletét 1857-ben nyitotta meg, nagyszabású vállalatokba kezdett, magához váltotta Vörösmarty Mihály minden munkáinak kiadási jogát, megszerezte tulajdonul Arany János összes műveit, nála jelentek meg Eötvös József, Gyulai Pál, Horváth Mihály, Toldy Ferenc és mások összegyüjtött munkái. Az írói tiszteletdíjat olyan fokra emelte, hogy jó ideig egyetlen magyar kiadó sem versenyezhetett vele. Könyvkereskedése – a Váci-utca és Kishíd-utca szögletén – az akkori nagynevű írók, tudósok és publicisták találkozó helye volt. Élete alkonyán kiadványainak tulajdonjogát átengedte a Franklin-Társulat számára, csak könyvkereskedését tartotta meg. Ezerötszáz kötet jelent meg költségén, valamennyi előkelő kiállításban.
A tudományos munkák kiadása terén a Magyar Tudományos Akadémia, a katolikus könyvek terjesztésében a Szent István-Társulat, a tankönyvirodalom felvirágoztatásában a Lampel-cég szerzett nagy érdemeket. Egyébiránt a legtöbb könyv és hírlap ebben a korszakban is magánkiadvány volt, a szerzők vagy szerkesztők költségén jelent meg, kiadásukkal vagy ők károsodtak vagy nyomdász-hitelezőik.
Irodalom. – Ballagi Aladár: A magyar nyomdászat történelmi fejlődése 1472–1877. Budapest, 1878. – Jakab Elek: A cenzúra története Erdélyben. Figyelő. 1881. évf. – Koncz József: A marosvásárhelyi ref. kollégium könyvnyomdájának 100 éves története. Marosvásárhely, 1887. – Sennovitz Adolf könyvkereskedői életrajzai: Magyar Könyvkereskedők Évkönyve. Budapest, 1890-től 1901-ig. (Heckenast Gusztáv, Lampel Róbert, Hartleben Konrád Adolf, Geibel Károly, a Kiliánok.) – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Sennovitz Adolf: Emich Gusztáv. Budapest, 1893. – Máté Sándor: A budapesti tudományegyetem könyvtára 1774–1895. Budapest, 1896. – Ferenczi Zoltán: A kolozsvári nyomdászat története. Kolozsvár, 1896. – Kováts László: Könyvnyomdáink a jelen század harmadik tizedében. Magyar Könyvszemle. 1899. évf. – Berkeszi István: A temesvári könyvnyomdászat és hírlapirodalom története. Temesvár, 1900. – Firtinger Károly: Ötven esztendő a magyarországi könyvnyomtatás közelmultjából. Budapest, 1900. – Sennovitz Adolf: A magyar könyvkereskedelem a XIX. században. Corvina. 1901. évf. – Naményi Lajos: A nagyváradi nyomdászat a XIX. században. Magyar Könyvszemle, 1902. évf. – Pusztai Ferenc: Nyomdászati enciklopédia. Budapest, 1902. – Roboz Andor: A magyar könyvkiadóság úttörői. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. II. köt. 3. kiad. Budapest, 1907. – Steinhofer Károly: Ráth Mór. Magyar Könyvkereskedők Évkönyve. Budapest, 1907. – Csűrös Ferenc: A debreceni városi nyomda története. Debrecen, 1911. – Szinnyei Ferenc: Írói szerződések. Irodalomtörténeti Közlemények. 1911. évf. – Baranyay József: A komáromi nyomdászat története. Budapest, 1914. – Kremmer Dezső: Enciklopédia- és lexikonirodalmunkról. Könyvtári Szemle. 1914. évf. – Haraszti Károly: A magyar könyvkiadás és könyvkereskedelem a mult század első felében. U. o. 1914. évf. – U. az: A pesti nyomdák a 19. század első felében. U. o. 1915. évf. – Pitroff Pál: A győri sajtó története. Győr, 1915. – Berzeviczy Albert: Az abszolutizmus kora Magyarországon. 1849–1865. Három kötet. Budapest, 1922–1932. – Gulyás Pál: A könyv sorsa Magyarországon a legrégibb időktől napjainkig. Magyar Könyvszemle. 1923–1924. évf. – Viszota Gyula: Néhány cenzúrai eset 1846–1847-ben. Budapesti Szemle. 1924. évf. – Lám Frigyes: Győri adalékok a cenzúrához és Bánk Bán történetéhez. Irodalomtörténeti Közlemények. 1926. évf. – Iványi Béla, Gárdonyi Albert és Czakó Elemér: A királyi magyar egyetemi nyomda története 1577–1927. Budapest, 1927. – Gárdonyi Albert: Régi pesti könyvkereskedők. Magyar Könyvszemle. 1928–1929. évf. – Novák László: A nyomdászat története. V. köt. Budapest, 1928. – Szemző Piroska: Német írók és pesti kiadóik a XIX. században. Budapest, 1931. – Farkas Gyula: A Fiatal Magyarország kora. Budapest, 1932. – Sándorffy Kamill: A magyar sajtójog történetéből. A Sajtó. 1932. évf.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages