KEMÉNY ZSIGMOND ÉLETE.

Teljes szövegű keresés

KEMÉNY ZSIGMOND ÉLETE.
A MAGYAR történeti regényt báró Kemény Zsigmond emelte művészi magasságok felé. Komor történetei az ész balsorsát és a szív titkait csalhatatlanul ismerő lélekbúvár alkotásai. Pesszimista író. Világszemléletéből egy sötét gondolatoktól gyötört lélek képe tükröződik.
A báró Kemény-nemzetség eredete visszanyúlik a középkorba. Kemény Zsigmond ősei Hunyadi János korától kezdve sok vitéz katonát és tekintélyes politikust adtak Erdélynek; ebből a nagymultú családból született báró Kemény Zsigmond, báró Kemény Sámuel és Csóka Rozália fia. Az alvinci református gyülekezet följegyzése szerint 1814 június 26-án keresztelték s így születésének napja júniusra eshetett. Atyja 1823-ban halt meg, nem sokkal azután, hogy fiát beadta a nagyenyedi református kollégiumba. Halála után elkeseredett harc kezdődött a családi örökségért. Az öreg báró első házasságából született utódok és rokonaik pörrel támadtak az özvegyre és gyermekeire, birtokait felforgatták, cselédségét ellene lázították. Egyik birtokukról, a kolozsmegyei Pusztakamarásról, Kolozs megye alispánja karhatalommal verte ki az özvegy bárónét és árváit, hogy érvényt szerezzen a másik anyától származó idősebb gyermekek örökösödési igényének. Az özvegy báróné atyjához, egy alvinci tehetős nemesemberhez, menekült s a maga rokonsága segítségével elkeseredetten küzdött mostohafiai erőszakossága ellen. 1840 táján kiegyeztek: mind a két félnek jelentékeny értékű földbirtok jutott az erdélyi megyékben. A szomorú családi jelenetek, a rokonok nekivadult hajszája, özvegy édesanyjának örökös könnyei lesujtó hatást tettek Kemény Zsigmondra. Elbúsult lélekkel serdült fel a nagyenyedi iskola falai között.
Nagyenyedről Kolozsvárra ment. Az 1834–1835. évi erdélyi országgyűlésen megismerte tekintélyesebb kortársait, tanulsággal hallgatta a politikai szónoklatokat, buzgón látogatta a magyar színtársulat előadásait. Az országgyűlés befejezése után hazakerült édesanyja mellé, marosmenti birtokukra, Magyarkapudra; itt két évet töltött gazdálkodással, politikai, történelmi és szépirodalmi tanulmányokkal. Lassankint megúnta a falusi magányt, az oláh jobbágyok rendbentartását; 1837 tavaszán fölesküdött a marosvásárhelyi királyi tábla joggyakornokává s szorgalmasan készült az ügyvédi vizsgára. Ekkor jelentek meg első tudományos cikkei a Nemzeti Társalkodóban. 1838 nyarán Kolozsvárra költözött, az erdélyi főkormányszék szolgálatába állott, de a hivatalos ügyek nem tudták lekötni. Ösztönözte a tanulás vágya, Bécsbe utazott, ott maradt 1840 őszéig. Megfordult a bécsi magyar társaságokban, eljárt az egyetem orvostudományi előadásaira, természettudományi ismereteit jelentékenyen gyarapította. Hazatérése után a kolozsvári Erdélyi Híradó munkatársa lett. Számos cikket írt a reformok ügyében, a kormány azonban megsokalta szereplését s tudomására hozta a lap tulajdonosának, Méhes Sámuelnek, hogy helyesnek tartaná, ha a reformpárti báró helyett más munkatársat alkalmazna. Harmadfél évi hírlapírói tevékenység után Kemény Zsigmond félreállt, de azért nem szakított a publicisztikával. 1843-ban kiadta a Korteskedés és ellenszerei című röpiratát. A füzet nagy érdeklődést keltett, bár a szabadelvű ellenzék kedvetlenül fogadta, mert Kossuth Lajos megtámadását látta benne.
Az erdélyi hírlapírás munkájától eltávolítva, szabadabban élhetett irodalmi terveinek, de most már sem kolozsvári társasága, sem magyarkapudi magánya, sem utazásai nem szórakoztatták: a fővárosba törekedett. 1847 tavaszán belépett a Pesti Hirlap szerkesztőségébe s közrebocsátotta első regényét, a Gyulai Pált. Tollát a Pesti Hirlapnál annyira megbecsülték, hogy Csengery Antal szerkesztőtársa lett, 1848-ban az egyik erdélyi kerület országgyűlési követté választotta. Mint képviselő híven kitartott a nemzeti kormány mellett, bár kételkedett a szabadságharc sikerében. A világosi fegyverletétel után haditörvényszék elé állították, de kegyelmet kapott, azontúl minden erejét megfeszítette, hogy erősítse a nemzeti öntudatot és egyengesse a kiegyezés útját. Publicisztikai és szépirodalmi munkásságának most következett a virágkora. 1855-ben átvette a Pesti Napló szerkesztését, a lapot magas színvonalra emelte, Deák Ferenc politikáját kitűnő sikerrel támogatta. 1865-ben a pesti lipótvárosi kerület országgyűlési képviselőjévé választották. Nem sokkal utóbb a szellemi összeomlás jelei kezdtek mutatkozni idegrendszerén. Elméje lassankint elborult. 1869-ben abbahagyta a Pesti Napló szerkesztését, egyre jobban csökkenő öntudattal bolyongott a főváros utcáin, öccse hazavitte Pusztakamarásra. Itt halt meg, szinte öntudatlanul töltött évek után, 1875 december 22-én, hatvanegy éves korában.
Mélabús lelkű ember volt. Magatartásán és társalgásán nyoma sem látszott rangja előkelőségének, szelleme rendkívüliségének. Külsejére semmit sem adott, nem egyszer valósággal megdöbbentette barátait elhanyagolt ruhájával. A rendetlen élet és a sok éjszakai munka idő előtt tönkretette; akkor lett élő-halott, amikor az ország újjáéledt. Nagy igazság volt abban a mondásban, amelyet öccse vésetett pusztakamarási sírkövére: «Mint a fáklya másoknak világított, önmaga pedig elhamvadott.»
Adatok Kemény Zsigmond életéhez:
1440. – Kemény János erdélyi nemesúr feláldozza életét Hunyadi Jánosért a törökök ellen vívott szentimrei csatában. (A gyerőmonostori Kemény-család őse, Mikola erdélyi nemesúr, a tatárjárás korában él.)
1662. – Kemény János, Erdély fejedelme, hősi halált hal a törökök ellen vívott nagyszőlősi ütközetben. (Ebből a fejedelmi ágból valók a gróf Kemények. A fejedelem testvérének, Kemény Péternek, egyik leszármazottja a regényíró: ebből az ágból valók a báró Kemények.)
1812. – A regényíró atyja, báró Kemény Sámuel, másodszor házasodik: nőül veszi Csóka Sámuel erdélyi gazda leányát, nemes Csóka Rozáliát. Házasságukból születik báró Kemény Zsigmond. (Születésekor atyja ötvenhat éves, anyja harmincnégy éves, mindketten református vallásúak.)
1814. – Június hóban báró Kemény Zsigmond születése. (A születés pontos dátuma ismeretlen, a keresztelés ideje: június 16.) Szülőhelye Alvinc község, a Maros partján, Alsófehér megyében. (Atyjának báró Győrfi Ágnessel kötött első házasságából hét gyermeke, Csóka Rozáliával kötött második házasságából négy gyermeke született.)
1823. – Kilenc éves. Beadják a nagyenyedi református kollégiumba. (Ez évben hal meg atyja Alvincen; nagy birtokszerző volt; nemcsak a Maros völgyében, hanem Erdély többi részében is serényen gyarapította ősi örökségét.)
1824. – Az özvegy báróné, Kemény Zsigmond anyja, Alvincről Pusztakamarásra költözik mostohagyermekeinek támadásai elől. (A Kemény-család egyik fő jellemvonása a vagyonszerzés. A föld és pénz miatt a legközelebbi rokonság is elkeseredetten pörösködik. Az első házasságból származó Kemény-fiúk durván küzdenek mostohaanyjuk ellen a családi birtokok miatt. Lenézik a szegény Csóka-familiát; büszkék arra, hogy ők anyai ágon is bárói család sarjadékai.)
1826. – A tizenkét éves Kemény Zsigmondot özvegy anyjával együtt vármegyei hajdúkkal űzik el Pusztakamarásról mostohatestvérei. Csóka Rozália Alvincre menekül atyjához és öccséhez. (A regényírót ifjúságának sötét emlékei végigkísérték egész életén. Nem feledhette azokat a megalázó jeleneteket, amelyeket mostohatestvérei idéztek föl kegyetlen kapzsiságukban. Föllázították cselédeiket; elhajtották juhaikat, sertéseiket, marháikat; elcsépeltették és eladták gabonájukat. Özvegy anyja egyidőben ékszereinek árából élt, így taníttatta gyermekeit. Egy alkalommal mostohatestvérei berontottak udvarházukba s az egész családot kiűzték a szabad ég alá; máskor az alispán és hajdúi verték össze az elkeseredett ifjút, mikor édesanyja védelmében szembeszállt a vármegye embereivel.)
1830. – Kemény Zsigmond anyja Alvincről alsófehérmegyei magyarkapudi birtokára költözik. Itt tölti vakációit a nagyenyedi kollégiumban tanuló fia is. (Magábavonult, vad gyermek, nehéztermészetű, indulatos. A nagyenyedi református kollégiumban a tanulók száma ebben az időben az ezret is megközelíti, a papi pályára készülő bennlakó ifjúság nagy szegénységben nő fel, egyszerű életmódra szoktatják a künnlakó nemesifjakat és mágnásgyermekeket is. A regényíró környezete puritán erkölcsű református tanárokból, földhözragadt kálvinista diákokból, nyomorúságos életű magyar, oláh és cigány jobbágyokból áll. Nagyobb eseményt a vakáció, aratás, szüret, egy-egy árvíz vagy tűzvész jelent életében.)
1834. – Befejezi filozófiai és jogi tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban. (Tanárai közül Köteles Sámuel és Szász Károly hatnak fejlődésére, mindkettő lelkes oktató és jeles tudós, a M. T. Akadémia tagjai. Köteles Sámuel filozófiai leckéivel, Szász Károly jogtudományi előadásaival vonja magához az ifjúságot.) Kolozsvárra megy az erdélyi országgyűlésre. (Bárói rangja minden ajtót megnyit előtte. Nemzetségük a Bethlen-család után Erdély legnépesebb familiája: félszáznál több Kemény báró és gróf él ez időtájt az országban. Rokoni kapcsolatuk különösen erős a Barcsai, Bánffy, Bethlen, Haller, Teleki, Wesselényi református főrangú családokkal. A Kemények közül származik gróf Kemény József történettudós, báró Kemény Endre szépíró; továbbá a regényíró testvéröccse, az 1896-ban elhúnyt báró Kemény János politikus, a magyar képviselőház alelnöke.)
1837. – Magyarkapudról, édesanyja házából, Marosvásárhelyre megy. Joggyakornok lesz a királyi táblánál. (A következő évben Kolozsvárra költözik s fölesküszik az erdélyi főkormányszék irnokai közé.)
1839. – Erdélyből Bécsbe utazik. (Másfél évet tölt az osztrák fővárosban, egyetemi előadásokat hallgat, írói terveivel foglalkozik.)
1841. – Huszonhét éves. Szabadelvű politikai cikkei a kolozsvári Erdélyi Híradóban és a Nemzeti Társalkodóban. Felszólalásai Kolozs vármegye gyűlésein. Hatása az erdélyi országgyűlés reformpártjának irányára. (Publicistának kiváló, szónoknak gyönge. Sem lélekjelenléte, sem hangja nincs a beszédhez. Ha felszólal, belezavarodik gondolatmenetébe és mondatfűzésébe.)
1843. – A M. T. Akadémia tagjává választják. Közreadja röpiratát a korteskedés botrányairól Kolozsvári szállásán és magyarkapudi birtokán állandóan tanul és ír. (Ez időben szeret bele gróf Wass Ottiliába, de a grófnő özvegy anyja hallani sem akar a házasságról. A bárónak az ő számukra nincs elég vagyona.)
1845. – Wesselényi Miklós zsibói kastélyában megismerkedik Deák Ferenccel és Vörösmarty Mihállyal. (Zsibó vidékén van Szurdok, itt lakik Jósika Miklós, vele is baráti viszonyba kerül. A következő évre esik első találkozása Széchenyi Istvánnal Debrecenben és Kossuth Lajossal Pesten.)
1847. – Erdélyből Aradon és Kecskeméten át Pestre megy. A Pesti Hirlap munkatársai közé lép. (Megjelenik első regénye. A közönség nem olvassa. A méltatlanul mellőzött mű csak félszázad mulva ér új kiadást, akkor sem önállóan, hanem az író összegyüjtött munkái között.)
1848. – Az első népképviseleti országgyűlésre Kővár vidéke egyhangúlag képviselővé választja. (A Pesti Hirlapban buzgón támogatja a Batthyány-minisztériumot, Széchenyi Istvánnal és Deák Ferenccel baráti viszonyba lép, Kossuth Lajostól eltávolodik.)
1849. – Pestről az országgyűléssel együtt Debrecenbe menekül. Miniszteri tanácsos a belügyminisztériumban. Debrecenből a kormánnyal együtt Pestre, majd Szegedre, végül Aradra megy. A világosi fegyverletétel után Szatmár megyében bujdosik. (Pesten jelentkezik az osztrák hadbíróság előtt, ügyét hosszasan vizsgálják.)
1851. – Harminchét éves. A pesti császári haditörvényszék megszünteti ellene az eljárást a forradalomban való részvétele miatt. (Pestről Pusztakamarásra utazik édesanyjához és testvéröccséhez, báró Kemény János földbirtokoshoz. Ismét Pesten. Cikkei a Pesti Naplóban.)
1855. – Mint a Pesti Napló szerkesztője évről-évre számos vezércikket ír. (Délutánjait a szerkesztőségben tölti. Itt kiváló férfiak gyülnek össze, vitatkozásukat élvezettel hallgatja. Munkatársaira bízza a lapot, ahelyett hogy rovatait egybeállítaná és felülbírálná. Emiatt sok baja támad a császári rendőrhatóságokkal. Hírlapírói és politikai tevékenységében nagy óvatosság jellemzi, évről-évre fontolgatóbb és fáradtabb lesz, magánérintkezésében közömbös és habozó. Irodalmi munkáin az éj csöndjében dolgozik, írása közben álomba merül, fölrezzenve újra munkához lát, feketekávé ivásával éleszti szellemi frissességét.)
1857. – Utazása Németországban. Állandó anyagi zavarai. (Mint erdélyi földbirtokost méltán számíthatták a tehetős urak közé, de vagyona szétolvadt kezén, örökségét kedvére költötte, adósságokba keveredett. Mindig többet költött, mint amennyi jövedelme volt, pedig sok pénz fordult meg kezén földbirtokából, szerkesztői munkásságából, igazgatósági tagságaiból, részvényeiből. Kiadói szépen díjazták nemcsak hírlapi cikkeiért, hanem szépirodalmi munkáiért is, de keresetét mindjárt elköltötte, azután ismét kölcsönökből élt. Olykor már tűrhetetlenné vált helyzete, nem egyszer házbérét sem tudta kifizetni, uzsorásoktól vett fel kölcsönt drága kamatra. Testvéröccsétől sok pénzt kapott Erdélyből, de sohasem eleget arra, hogy kínzó anyagi gondjaitól megszabaduljon. Ezreket szórt szét. Azzal sem törődött, hogy szolgája állandóan lopta.)
1859. – Újabb külföldi útja: München, a Rajna vidéke, Svájc. Élete változatlanul rendetlen. (A politikai és írói körökben sokat beszélnek furcsa szerelmi viszonyairól. Mohón élvezi az életet, szenvedélyesen eszik-iszik. Legmeghittebb barátainak egyike a fényestehetségű Danielik János kanonok. Az 1850-es években általános figyelmet ébreszt, hogy a református mágnás mennyire kedveli a katolikus papot. Barátságuk alapja nemcsak mindkettőjük magas műveltsége, hanem még inkább az, hogy ritka egyetértésben szeretnek mulatni. Ha a regényíró megbetegszik, megfogadja, hogy rendes életet él, de ha meggyógyul, ismét megkezdődnek pezsgős lakomái. Nem tud elszakadni sem az újságírás izgalmaitól, sem mulatozó baráti körétől.)
1860. – Negyvenhat éves. A Kisfaludy-Társaság tagjává választják. Lelki ereje egyre jobban gyöngül. (Szórakozottságáról, feledékenységéről, álmosságáról sok anekdóta kering. Legfontosabb kötelességeiről is megfeledkezik, legélénkebb társalgása közben is elnyomja az álom. Kedvetlen és ingerült, összetűz magával Deák Ferenccel is. «Nem tudom, mi fájt neki – olvassuk Tóth Kálmán egyik visszaemlékezésében – de láttam, hogy csak úgy utánozza az életet s mutatja, hogy örül annak, amin mások örülni szoktak.» Öccséhez írt egyik levelében fásultan panaszolja, hogy sorsa nyomorúságos állapot: szeretne elmenekülni a falu magányába, hogy még kalendáriumot se olvasson és paraszttá alakuljon át. Agylágyulásának tünetei már előrevetik árnyékukat.)
1865. – Utazása Törökországban, Görögországban, Olaszországban. Az alkotmányos korszak megindulásával Pest egyik kerülete, a Lipótváros, képviselővé választja. Idegzete egyre nyugtalanabb. (Ennek egyik tünete sokszoros lakásváltoztatása. Az 1850-es években szállodákban él, majd hónapos szobába költözik, utóbb a Ferenciek-terének egyik bérházában rendezi be otthonát s otthon főzet gazdasszonyával. Egyidejűleg Budán is van szállása; ide akkor vonul, amikor az emberek elől elrejtőzve nyugodtan akar dolgozni. Lakik a Svábhegyen is, végül házat vesz Budán a Városmajor mellett. Háztartását ekkor már testvérhuga, Kemény Ágnes, vezeti; a bárónő 1870-ben jön fel Erdélyből testileg-lelkileg megtört bátyja mellé.)
1867. – A Kisfaludy-Társaság elnöke. (Az öregebb és ifjabb írók egyformán tisztelik, ő különösen Gyulai Pált és Tóth Kálmánt kedveli. Rákosi Jenőnek ő ad helyet a Pesti Napló szerkesztőségében, amikor feltűnik Aesopusával: «Fiatal barátom, én magát nem azért hozom ide, hogy itt ujságot írjon. Én azért hozom magát a Pesti Naplóhoz, hogy magának száz forint havi fizetése legyen és amellett írjon drámákat.»)
1868. – Agylágyulásának aggasztó tünetei. A Pesti Napló felelős szerkesztését átadja Urváry Lajosnak, névleg ő marad a főszerkesztő. (Utolsó hírlapi cikkei 1870-ben jelennek meg. A Deák-párt dolgában vitázik Kossuth Lajossal.)
1873. – Lemond a Kisfaludy-Társaság elnökségéről. Főszerkesztői névjelzését törülteti a Pesti Naplóról. Testvéröccse hazaviszi Pusztakamarásra. (Életének utolsó öt esztendeje a teljes testi és lelki összeomlás jegyében folyik le. Búskomoran mered maga elé budai házában, barátait nehezen ismeri föl, beszélgetése zavaros. Hirtelen rácsapó indulatrohamaiban többször elhagyja otthonát, vidékre utazik, mulatozásaiban két kézzel szórja pénzét. Egyszer Bécsből jön a hír, hogy ott mulat; ekkor vitte haza öccse Pesten keresztül Pusztakamarásra. Elméje elborul. Egy földszintes falusi házacskában tölti napjait, belebámul a szabad természetbe s ha ápolója, egy gazdatiszt felesége, magára hagyja, kétségbeesetten kiáltozik utána: «Anyám!» Csak teste vergődik még, lelke már halott.)
1875. – Halála december 22-én, hatvanegy éves korában, Pusztakamaráson. (Zord téli napon, december 24-én, temetik el testvére és rokonai. Sírját a hegyoldalban ássák meg egy vén diófa árnyékában, édesanyja hamvai mellé. A nemzet csak később szerez tudomást temetésének gyászos magánosságáról.)
1877. – Emlékének ápolására megalakul Marosvásárhelyt a Kemény Zsigmond-Társaság. (Még ebben az évben emlékbeszédet mond róla Szász Károly a Kisfaludy-Társaságban, két évvel később Gyulai Pál a M. T. Akadémiában.)
1896. – Megindul összes műveinek kiadása. (A közönség érdeklődése változatlanul lanyha, a sorozatot inkább csak az iskolák vásárolják.)
1914. – Születésének százados évfordulója alkalmából megújítják emlékét. (A M. T. Akadémiában Ferenczi Zoltán, a Kisfaludy-Társaságban Beöthy Zsolt és Rákosi Jenő ünneplik érdemeit.)
1922. – Megjelenik Papp Ferenc Kemény Zsigmond-életrajza. (A M. T. Akadémia 1932-ben a Marczibányi-jutalommal tünteti ki.)
Irodalom. – Kemény Zsigmond első életrajzi vázlata az Újabbkori Ismeretek Tára című lexikon V. kötetében jelent meg. Pest, 1853. (A cikk írója valószínűleg Pákh Albert.) – Újabb adalékokat foglalt magában a Vasárnapi Ujság 1866. évfolyamának cikke. (Írója minden bizonnyal Gyulai Pál.) – Asbóth János: Politikai és irodalmi arcképek. Budapest, 1876. – Dömötör János: Kemény Zsigmond. Vasárnapi Ujság. 1876. évf. – Tóth Kálmán: Kemény Zsigmondról. Fővárosi Lapok. 1876. évf. – Szász Károly: Kemény Zsigmond emlékezete. A Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Új folyam, 12. köt. Budapest, 1877. – Gyulai Pál: Emlékbeszédek. Budapest, 1879. – Beksics Gusztáv: Kemény Zsigmond, a forradalom s a kiegyezés. Budapest, 1883. – Kovács Lajos: A békepárt a magyar forradalomban. Budapest, 1883. – Tóth Sándor: Báró Kemény Zsigmond életrajza. Pozsony, 1884. – Garda Samu: Hol született báró Kemény Zsigmond? Irodalomtörténeti Közlemények. 1891. évf. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. V. köt. Budapest, 1897. – Pitroff Pál: Kemény Zsigmond. Kolozsvár, 1907. – Az első nagyobb Kemény-életrajz Papp Ferenc tanulmányaiból bontakozott ki 1910-től kezdve. (A Budapesti Szemle, Egyetemes Philologiai Közlöny és Irodalomtörténeti Közlemények évfolyamaiban közölt részletek újból a szerző Kemény Zsigmond életrajzában.) – Pais Dezső: Báró Kemény Zsigmond és az irodalmi élet. Irodalomtörténeti Közlemények. 1911. évf. – U. az: Kemény Zsigmond pályaalapítási törekvései. Irodalomtörténet. 1913. évf. – U. az: Kemény Zsigmond lelki válsága. U. o. 1914. évf. – Papp Ferenc: Báró Kemény Zsigmond. Két kötet. Budapest, 1922–1923. – Pálffy János: Báró Kemény Zsigmond. Erdélyi Helikon. 1930. évf. – Jancsó Béla: Pálffy János Kemény Zsigmondja és a Kemény Zsigmond-probléma. U. o. 1930. évf. – Farkas Gyula: A Fiatal Magyarország kora. Budapest, 1932.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages