A MADÁCH-IRODALOM.
A MADÁCH-IRODALOM.
MADÁCH Imre összes munkáinak gyüjteményét Gyulai Pál rendezte sajtó alá, de ez a kiadás tartalmában hézagos, szövegében megbízhatatlan. Életrajzát többen is megírták; ezek közül kiemeljük Voinovich Géza Madách életrajzát. Költészetének méltatásával sokan foglalkoztak. Arany János felismerte a drámai költemény nagy értékét, gondoskodott a kézirat szövegének átsimításáról, kiadatta a tragédiát a Kisfaludy-Társasággal. Ettől kezdve az Ember Tragédiáját jeles tudósok magyarázták: Greguss Ágost, Szász Károly, Erdélyi János, Riedl Frigyes, Haraszti Gyula, Beöthy Zsolt, Morvay Győző, Bayer József, Palágyi Menyhért, Alexander Bernát, Kármán Mór, Kardeván Károly, Voinovich Géza, Császár Elemér, Kristóf György, Prohászka Ottokár, Tolnai Vilmos, Várdai Béla, Négyesy László, Ravasz László és mások.
Arany János a Kisfaludy-Társaságban tartott 1862. évi bemutató beszéde során egyrészt örömének adott kifejezést, hogy az új költő munkája osztatlan elismerést keltett az egész országban, másrészt védte Madách Imrét a pesszimizmus vádja ellen. «Mellőzöm a kérdést, hogy a pesszimista irányú költő megszűnik-e csupán ezáltal költő lenni, hisz úgy például Byron nem volna az. De én nem találom a pesszimizmust az Ember Tragédiájában, mihelyt mint egészt fogom fel.» (Arany János hátrahagyott prózai dolgozatai. Budapest, 1897.) – Greguss Ágost különösen alapeszméjére vonatkozóan méltatta az Ember Tragédiáját: az ember nem szakadhat el Istentől, különben a Gonosz martaléka lesz s meghasonlásából csak úgy bontakozhatik ki, ha a Gondviselés védelme alá menekül. A Kisfaludy-Társaság 1862. évi közülésén tartott titkári jelentésében meleg szavakkal emlékezett meg a költőről és művéről. «Az Ember Tragédiáját minden fogékony lélek a gyönyör azon megdöbbenésével üdvözölte, melyet csak igazán jeles mű okozhat. A mű becsének tüzetes meghatározása nem az első hevület, hanem a higgadt bírálat dolga s ez van arra hivatva, hogy a műnek mind szépségeit, mind fogyatkozásait részletenkint fölvilágosítsa és megmagyarázza; de annyit már most is kimondhatunk, hogy e szintoly merész, mint nagy szerkezetben a drámai egyénítés szokatlan erejével találkozunk; hogy az csupa jelkép és mégis élet; csupa elvonás és mégis költészet.» (Greguss Ágost titkári jelentése a Kisfaludy-Társaság 1862. évi közülésén. A Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Új folyam. I. köt. Pest, 1868.) – Szász Károly szerint Madách a világtörténelmet az igazi filozófus mély gondolkodásával vizsgálta s nem kisebb lélektani tudással járt el az emberi természet bemutatásában. Drámai költeményének kigondolása hatalmas, bár megalkotása gyöngébb; eszméje bámulatot ébreszt, bár kivitele nem ragad el; filozófiája egészen meggyőző, bár a költészet édes bűbája hiányzik belőle. (Az Ember Tragédiájáról. Szépirodalmi Figyelő. 1862. évf.) – Erdélyi János kiemelte, hogy a tragédia sugallója voltaképen Lucifer, ő irányít mindent, ő állítja össze Ádám számára a világtörténelem ördögi részét. Látjuk, hogy az ember milyen viszonyban áll a rossz szellemmel, de nem figyelhetjük meg viszonyát a jó szellemhez, az Úrhoz. A költő Lucifer kedvéért a történelemnek csak fekete vonásait mutatja be; ezt is akképen, hogy inkább bölcseleti, mint költői úton jár el. Az Ember Tragédiája elhibázott cím, ehelyett: Az Ördög Komédiája. (Pályák és pálmák. Budapest, 1886.) – Beöthy Zsolt szerint Madách nemcsak mély gondolkodó, hanem igazi költő is: érzésekből fakadt gondolatokra milliók lelkébe ható, halhatatlan képeket alkotott. A nyelv zeneiségének, festőiségének, bájának kétségkívül nem művésze, verselésében is találhatni fogyatékosságot, de költői ereje kétségbevonhatatlan. Remekművében a magyar bölcselő költészet legmagasabb fejlődését érte el. (A magyar irodalom kistükre. Budapest, 1896.) – Az első nagy összefoglaló tanulmányt a drámai költeményről Morvay Győző írta. Egyrészt összegyüjtötte és behatóan ismertette a régibb magyarázatokat, másrészt maga is gazdag anyagot hordott egybe a tragédiának minél több oldalról való megvilágítására. (Magyarázó tanulmány az Ember Tragédiájához. Nagybánya, 1897.) – Fölötte elismerő volt Bayer József méltatása. (A magyar drámairodalom története. II. köt. Budapest, 1897.) – A szempontok újsága tűnt elő Palágyi Menyhért Madách-életrajzából. (Madách Imre élete és költészete. Budapest, 1900.) – Alexander Bernát szerint a tragédia fő varázsa, hogy belőle nagy ember szól hozzánk. Ha itt-ott emlékeztet is a Faustra, egészen eredeti munka, sajátos jellemnek, tehetségnek, életnek egyedül álló műve. Szerzője erős kritikai érzékkel megáldott, filozófiailag iskolázott fő, érti a történelmet, átlátja a társadalmi erők játékát, sok helyen szinte prófétai erővel szól az emberi lélek rejtélyeiről és az emberiség fejlődésének problémáiról. (Az Ember Tragédiája. Budapest, 1900. Madách Imre. Budapest, 1923.) – Kármán Mór szerint Madách drámai költeménye az erkölcsi nevelés szempontjából elsőrangú klasszikus mű, az isteni gondviselés igazolója, valóságos theodicaea, méltán sorozható a világirodalomnak két ilyen költői remeke, Jób könyve és Ezra negyedik könyve mellé. (Az Ember Tragédiája. Budapesti Szemle. 1905. évf.) – Mélyrehatóan elemezte a tragédiát Voinovich Géza. Madách műve, úgymond, ritka költői erőre vall, ez a mű nemcsak irodalmunk büszkesége, hanem a világirodalomnak is született tagja. «Nem avul, mert becsét nem hervatag cicomáknak köszöni, még nem is a nyelv és költészet bájának, hanem főeszméinek, melyek az emberi szív és elme vágyaira és kétségeire vonatkoznak; s ez mind örök és változatlan.» (Madách Imre és Az Ember Tragédiája. Budapest, 1914.) – Gulyás József szerint az Ember Tragédiájában voltaképen csak Lucifernek van tragédiája, Ádám tragédiája inkább csak látszat, Ádám küzd és elbukik, de bukásában mindig új erőt nyer az új célért való küzdelemre. Hogy Lucifer a dráma elbukó tragikus főszereplője, az is bizonyítja, hogy Madách, mikor először foglalkozott műve eszméjével, címül is Lucifert adta neki. (Lucifer tragédiája. Sárospataki Református Lapok. 1914. évf.) – Ennek a felfogásnak, mondja Kristóf György, a külső és belső szempontok egyaránt ellene szólanak. Madách műve filozófia költői alakban, e történetfilozófia középpontja Ádám, a drámában az ő tragikumát kell keresnünk. Lucifer csak mellékalak, a hideg értelem allegóriája, nem önálló létű lény. «Az emberben, bennünk lakozik az a hideg értelem, mely néha luciferi cinizmussal tagad mindent, amit értékesnek hiszünk: a szép, a nemes érzelmek, a nagy eszmék, a vallás kincsei az ágaskodó, hideg értelem előtt gyakran mind dőreség.» A tragikumot Lucifer idézi elő, de a tragédia nem az ő szívét emészti, azt Ádám szenvedi végig egészen az öngyilkosság gondolatáig; a keserűség magáé az emberé s nem a puszta értelemé. «Az ember, ha egyszer Ádámmal végigszenvedte a hideg értelem történetfilozófiáját, többé nem fog elszakadni az Úrtól, bármennyire is vonzza őt értelme az elszakadásra.» (Lucifer tragédiája? U. o. 1914. évf.) – Pauler Ákos szerint: «Madách hívő ember volt, kinek szemében a világtörténelem kezdete és vége Isten. Történelmünk lényege, hogy elszakadunk tőle, hogy aztán szenvedéseinken keresztül visszatérjünk hozzá». (Madách. Napkelet 1923. évf.) – Prohászka Ottokár szerint: «Igazán bensőséges, vallásos lelkekre Madách tragédiája kínos benyomást tesz, mint akik imádás helyett káromkodást, isteni tervek helyett inkább kontárságot, nagy, teremtő stílus helyett inkább cinizmust s az ördög tűrhetetlen pökhendiségét érzik ki s elzarándokolnak az ilyen földről Dante poklába, hogy áhítatot és kegyeletet tanuljanak». (Az Ember Tragédiája s a pesszimizmus. Katholikus Szemle. 1923. évf.) – Négyesy László szerint: «A költemény nem azt mondja és nem is csak azt ábrázolja, hogy minden törekvésünk céltalan, tehát mondjunk le minden törekvésről és essünk kétségbe az élet célja felől, hanem azt mondja, hogy élnünk kell mentül nemesebb életet. A hitetlenségre vonatkozó pontot megcáfolta Voinovich szép könyve Madáchról. És általában a magyar fejtegetők nagy többsége Aranytól kezdve Pauler Ákosig nem tartja a befejezést puszta frázisnak és külső függeléknek, hanem szerves megoldásnak. Más kérdés az, hogy a megoldás művészileg is érvényesül-e eléggé? Ha a kérdést így formulázzuk, a dráma belső szerkezetében hiány észlelhető. A kibékítő megoldás sem oly elevenen, sem oly tartósan nem foglalkoztatja lelki szemléletünket, hogy benyomása teljesen ellensúlyozhatná a történeti és a föltételezett képek megdöbbentő hatását». (Egyetemesség, magyarság és egyéniség az Ember Tragédiájában. Budapesti Szemle. 1924. évf.) – Ravasz László szerint: «Pesszimista-e Madách? Az, mint Pál, Szent Ágoston, Kempis, Luther, Kálvin, mindenki, aki az Isten nélkül való életet abszolút rossznak látta s az Istennel való életet egyedül jónak. De optimista is Madách, mint mindenki, akinek az élet rosszasága csak ugródeszka volt, hogy arról az örök szeretet és örök jóság kebelébe vesse magát. Igaz, hogy ő e kettősségnek csak az egyik oldalát mondotta el, de azért hallgatott el, hogy hallgatása minden beszédnél ékesebben hirdesse a másikat. Milyen nyomorú kis dolog lett volna abból, ha minden szín végén egy kis prédikációt tart a jó győzelméről, a lelkiség fölényéről. De így a világirodalom leghatalmasabb bűnbánati prédikációja s csillagokon át repülő sikoltás». (Madách pesszimizmusa. Protestáns Szemle. 1924. évf.)
Kiadások. – Nevezetesebbek a következők. – Az ember tragédiája. Kiadta a Kisfaludy-Társaság. Pest, 1861. (A szerző életében még egy kiadása jelent meg: 1863-ban.) – Madách Imre összes művei. Három kötet. Budapest, 1880. (Gyulai Pál a Madách-hagyaték egy részét egészen mellőzte, a közrebocsátott szövegeken is javítgatott.) – Az ember tragédiája. Budapest, 1900. (Alexander Bernát magyarázatos kiadása.) – Madách Imre munkái. Budapest, 1904. (Alexander Bernát válogatott gyüjteménye a Franklin-Társulat Magyar Remekíróiban.) – Az ember tragédiája. Budapest, 1923. (Tolnai Vilmos kritikai kiadása.) – Madách Imre munkái. Budapest, 1928. (Voinovich Géza válogatott gyüjteménye a Franklin-Társulat Magyar Klasszikusaiban.)
Irodalom. – Az előbbi fejezetekben már felsorolt munkák közül különösen a következők. – Morvay Győző: Magyarázó tanulmány az Ember Tragédiájához. Nagybánya, 1897. – Alexander Bernát magyarázatai az Ember Tragédiájának jegyzetes kiadásában. Budapest, 1900. – Palágyi Menyhért: Madách Imre élete és költészete. Budapest, 1900. – Kardeván Károly: Az Ember Tragédiájának magyarázata. Budapest, 1910. – Voinovich Géza: Madách Imre és Az Ember Tragédiája. Budapest, 1914. – Alexander Bernát: Madách Imre. Budapest, 1923. – Riedl Frigyes: Madách. Sajtó alá rendezte Hanvai Ilona. Budapest, 1933.
