MADÁCH IMRE, A KÖLTŐ ÉS SZÍNMŰÍRÓ.

Teljes szövegű keresés

MADÁCH IMRE, A KÖLTŐ ÉS SZÍNMŰÍRÓ.
MADÁCH Imre már pesti iskolázása idején buzgón verselt. Hogy költői tervei vannak, azt sem édesanyja, sem barátai előtt nem titkolta. Szerelmes volt egy előkelő úri leányba, Lónyay Etelkába: ennék a szerelemnek emlékét őrzi a Lantvirágok füzete. Huszonhat lírai költeményét nyomatta ki benne, ajándékul rokonainak és barátainak. (1840.) Kezdetleges kísérlet valamennyi, Bajza József és Eötvös József költeményeinek visszhangja. Azontúl több mint két évtizeden keresztül nem is adott közre szépirodalmi munkát, bár nógrádmegyei magányában állandóan dolgozott s az 1840-es évektől kezdve számos költeménye és több drámája maradt fenn kéziratban.
Költeményei többnyire kesernyés hangú szemlélődések, világfájdalmas panaszok, embergyűlölő vallomások. Hangjuk csak akkor változik, amikor a búsongó költő beleszeret Fráter Erzsikébe. Olvasmányai erős nyomokat hagytak líráján. Költeményeinek jelentékeny része Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Bajza József, Eötvös József, Garay János, Tompa Mihály és Petőfi Sándor hatása alatt készült. Kedvelt költőinek utánzása alól elbeszélő költeményeiben sem tudott megszabadulni. A bibliából, a világtörténelemből és a magyar történelemből számos témát dolgozott fel, de verses elbeszélései közül alig akad kiemelésre érdemes. Képzelete színtelen volt, nyelve darabos, olykor még a szavakat is kereste. Lírai strófáiból is hiányzott a zenei elem, hangjából a kellem, stílusából a könnyedség. Hiába küzdött azzal, hogy gondolatait művészi formába öntse.
A drámában a jambusos verselés szárnyat adott bölcselő eszméinek. Ifjúkori színművei több kidolgozásban maradtak fenn. Szokása volt, hogy kéziratait az első kidolgozás után félretette, de huzamosabb idő leteltével ismét elővette, egész jeleneteket törült belőlük, párbeszédeit átdolgozta, a szebb részeket beleszőtte újabb drámáiba. – Commodusának hőse, a kéjelgő római császár, egyik gazságot a másik után követi el, végre egyik női áldozata megmérgezi. Ezen a rémdrámán Teleki László Kegyencének hatása látszik. Csak annyiban érdemel figyelmet, hogy a császári Róma erkölcsi süllyedésének rajzát előtanulmányul lehet tekinteni Az Ember Tragédiájának római színéhez. – Nápolyi Endrében Nagy Lajos magyar király öccsének meggyilkolását dolgozta fel, szembeállítva a magyar erényekkel az olasz csalárdságot. A történeti eseményeket szinte túlzott históriai hűséggel szedte párbeszédekbe Fessler Aurél munkája alapján. – Kezdő íróra vall, de tehetséges kezdőre, a Férfi és nő: Herakles és Deianeira története. Herakles eltaszítja megúnt hitvesét, beleszeret egy fiatal leányba, szenvedélyének áldozata lesz, de a máglyáról az égbe emelkedik. A darab jellemző nőgyűlölő szerzőjére; hősével a női eszményt keresteti és úgy találja, hogy csak női hitványság van a földön. Tárgyát Sophokles híres tragédiájából, a Trachisi Nőkből, vette. – Csák végnapjai hazafias történeti dráma. Nemzeti lélekkel eszményítette benne az utolsó árpádházi király leányának védőjét, Csák Mátét. A hatalmas magyar főúr elszántan küzd Károly király zsarnoksága ellen, engesztelhetetlenül gyűlöli az idegen uralkodót, de mikor Erzsébet, az árva királyleány, kolostorba lép, megtörve vonul vissza. Ez a tragédia mintegy folytatása Kisfaludy Károly Csák Mátéról szóló töredékes drámájának. Van benne több szép részlet, de felépítésében szembetűnő a tervtelenség, lélekrajzában a következetlenség, jeleneteiben a valószínűtlenség. A szerző ismét rámutat arra, hogy a férfiak nagy terveinek miként szegi szárnyát a nő gyarlósága. Erzsébet megsemmisíti Csák Máté pártjának reményeit. – Mária királynő hőse is ingadozik a szerelem és hivatás között: Mária szerelmes udvara egyik daliájába, Forgách Balázsba, de azért mégis beleegyezik, hogy kezét a brandenburgi őrgrófnak, Zsigmondnak, ígérjék. A szerencsétlen királynő később Palizsnay János kezébe esik, a lázadó perjel szerelmet vall neki és leszúrja Forgách Balázst, de a velenceiek föllépésére kénytelen kiengedni rabságából a megkínzott királyi hölgyet. A szerző Fessler Aurél munkájából merítette meseanyagát, forrásához elég szorosan ragaszkodott; ott, ahol eltért a históriai adatoktól, romantikus túlzásokkal igyekezett érdekessé tenni jeleneteit.
Csak tréfa című társadalmi drámája újabb vallomás embermegvetéséről és nőgyűlöletéről. Hősét, egy Zordy nevű nemesifjút, a saját személyéről mintázta; a mellékalakokban az akkori magyar élet vármegyei szóvivőit mutatta be sötét világításban. Zordy, a jobb sorsra érdemes ifjú, környezete gonoszságának lesz az áldozata, de bosszút áll ellenségein, azután odadobja életét a halálnak: csalódott szerelmében, csalódott az emberekben. A rajongó hős ajkáról a pesszimista gondolatok áradata hangzik, gúny és kételkedés minden kijelentése; azt hirdeti, hogy a nőnek nem lehet hinni, mert a nő kivétel nélkül félrevezet mindenkit; a nő addig jó, amíg rossz nem lehet.
Ezekre a nőgyűlölő darabokra következett kézfogója egy olyan nővel, akinél keresve sem találhatott volna alkalmasabbat pesszimista elveinek igazolására. Házassága idején számos kisebb költeményt írt, nagyobb munkába csak válása után fogott.
A Bach-korszak végéről való szatirikus vígjátéka: A civilizátor. Ebben az önkényuralom hivatalnok-világát gúnyolta ki epés tréfálkozással. Stroom, az osztrák hivatalnok, rendet akar teremteni István gazda barbár udvarában, az idegenajkú cselédeket a maga pártjára vonja, egyre-másra hozza az új rendeleteket, végre a régi kényelmükben megzavart cselédek eszükre térnek s a rendcsinálót kizavarják a magyar portáról. Politikai vígjátékát Aristophanes modorában írta, görög mintája nyomán még kart is alkalmazott darabjában, a svábbogarak karát, a szokásos antik strófákkal és ellenstrófákkal. A vígjáték szellemére erősen hatott Széchenyi István politikai röpirata: az Ein Blick.
Utolsó nagyobb munkája a Mózes című jambusos tragédia. A prófétában a népéért rajongó nemzeti hőst mutatta be: a zsidó vezér megszabadítja honfitársait a rabságból s elvezeti őket egy boldogabb haza határai felé. Valamennyi drámája között ebben van a legtöbb költőiség.
Mindezek a drámái kéziratban maradtak, a figyelmet érdemlő szövegeket Gyulai Pál nyomatta ki 1880-ban Madách Imre összes művei között. – Férfi és nő. Dráma öt felvonásban. (Ezt a jambusos tragédiáját 1843-ban beküldte a M. T. Akadémia egyik drámai pályázatára, de pályaműve nem keltett figyelmet. A jutalmat Obernyik Károly nyerte meg Főúr És Pór című drámájával, Jókai Mór Zsidó Fiúját megdícsérték.) – Csák végnapjai. Dráma öt felvonásban. (Ezzel a jambusos tragédiájával szintén pályázott az 1843. évi akadémiai jutalomtételre. Megdícsért pályaművét 1861-ben átdolgozta. A drámát 1886-ban színrehozták a kolozsvári színházban.) – Mária királynő. Dráma öt felvonásban. (Shakespeare hatása alatt készült tragédia.) – A civilizátor. Komédia Aristophanes modorában 1859-ből. (Aristophanes hatása formai, Széchenyi István hatása tartalmi.) – Mózes. Dráma öt felvonásban. (Ezt a tragédiáját fő munkájának szánta, nagy reményeket fűzött hozzá, pályázott vele a M. T. Akadémia Karátsonyi-jutalmára, de sikertelenül. Bírálói Arany János, Bérczy Károly, Jókai Mór, Kemény Zsigmond és Pompéry János voltak. A kolozsvári színházban 1888-ban, a budapesti Nemzeti Színházban 1925-ben adták elő a tragédiát. Sem a kritika, sem a közönség nem talált benne méltányolni valót színpadi szempontból. A lírai szépségekben nem szegény darab eljátszása a kegyelet megnyilvánulása volt.) – Tündérálom. Drámai költemény töredéke 1864-ből. (Csak az eleje készült el, ez a részlet Tündérországban játszik.)
Prózai dolgozatainak válogatott gyűjteménye Gyulai Pál kiadásában jelent meg: Madách Imre összes művei. III. köt. Budapest, 1880. – Történeti novellája: A Kolozsiak. Koszorú. 1864. évf. (Felvidéki történet a XVIII. századból.) – A Kisfaludy-Társaságban Az esztétika és a társadalom viszonyos befolyásáról (1862) szóló tanulmányával foglalta el székét, a M. T. Akadémiában A nőkről, különösen esztétikai szempontból (1864) címmel tartotta meg székfoglalóját. Sok érdekes, bár erősen vitatható gondolat van mind a kettőben. – Politikai beszédeiből Gyulai Pál ötöt közölt.
Kiadások. – Lantvirágok. Pest, 1840. (Hetvenkét lapos verses füzet a tizenhét éves szerző költségén.) – Madách Imre összes művei. Három kötet. Budapest, 1880. (Költeményeinek, drámáinak és prózai munkáinak gyüjteménye Gyulai Pál kiadásában. A költemények közül nemcsak a Lantvirágok versei hiányoznak, hanem a költő száznál több későbbi közleménye sincs meg a kiadásban. Drámáinak és prózai munkáinak egy része is hiányzik. Gyulai Pál a Madách-örökösöktől kiadásra átvett kéziratokban annyira csalódott, hogy eleinte nem szívesen gondolt kinyomatásukra. «Végre megnyugtattam magam. E művek, ha nem rendkívül becsesek is, de éppen nem becsnélküliek, teljes képét nyujtják a költő fejlődésének s egyszersmind kulcsot szolgáltatnak főművéhez. Az irodalomtörténeti szempont kiadásukat nemcsak támogatja, hanem követeli is. Föl lévén hatalmazva, hogy csak azt adjam ki belőlük, amit jónak látok, mellőztem mindazt, amit akár esztétikai, akár irodalomtörténeti tekintetben, akár a költő jellemzése szempontjából csekély becsűnek vagy éppen értéktelennek ítéltem.») – Alexander Bernát kiadása: Madách Imre munkái. Budapest, 1904. (Válogatott gyüjtemény a Franklin-Társulat Magyar Remekíróiban.) – Eszmék Léliáról. Országos Nőképző Egyesület Évkönyve. Budapest, 1914. (Az író ebben a kiadatlan dolgozatában George Sand egyik regényét, a Léliát, ismertette.) – Szétszórtan megjelent költeményeinek, leveleinek és egyéb újabban kiadott szöveghagyatékának jegyzéke Voinovich Géza könyvében: Madách Imre és Az Ember Tragédiája. Budapest, 1914. – Voinovich Géza bevezetésével: Madách Imre munkái. Budapest, 1928. (Válogatott gyüjtemény a Franklin-Társulat Magyar Klasszikusaiban.)
Irodalom. – Riedl Frigyes: Madách egy kiadatlan tragédiájából. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1880. évf. – Kelemen Béla: Madách lírai költészete. Fővárosi Lapok. 1885. évf. – Meltzl Hugó: Madách Csákja. Ellenzék. 1886. évf. – Heller Bernát: Madách Mózese és Az Ember Tragédiája. Izr. Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve. 2. köt. Budapest, 1896. – Palágyi Menyhért: Madách Imre élete és költészete. Budapest, 1900. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VIII. köt. Budapest, 1902. – Becker Hugó: Madách lírája és Az Ember Tragédiája. Szeged, 1903. – Gedő Simon: Madách Imre, mint lírikus. Budapest, 1910. – Csernátoni Gyula: A magyar géniusz Csák Végnapjaiban. Erdélyi Múzeum. 1911. évf. – Kristóf György: Madách és Aristophanes. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1912. évf. – U. az: Széchenyi és Madách. Irodalomtörténet. 1913. évf. – Alszeghy Zsolt: Petőfi és az ötvenes évek magyar lírája. A Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Új folyam. 48. köt. Budapest, 1914. – Ujvárossy Szabó Gyula: Trencséni Csák Máté a magyar drámai és epikus költészetben. Debreceni ref. gimnázium értesítője. 1914. – Vértesy Jenő: Madách írói hagyatéka. Irodalomtörténet. 1914. évf. – Voinovich Géza: Madách Imre és Az Ember Tragédiája. Budapest, 1914. – Kristóf György: Petőfi és Madách. Kolozsvár, 1923. – Dézsi Lajos: Magyar történeti tárgyú szépirodalom. Budapest, 1927. – Kerényi Károly: Madách Imre Herakles-drámája. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1927. évf. – Lahmann György: Mária királynő alakja a magyar irodalomban. Pécs, 1927. – Waldmann Ernő: Madách Mózese. Magyar Zsidó Szemle. 1927. évf. – Harsányi Kálmán: Színházi esték. Budapest, 1928. – Mitrovics Gyula: A magyar esztétikai irodalom története. Debrecen és Budapest, 1928. – Romhányi Gyula: A magyar politikai vígjáték története. Irodalomtörténeti Közlemények. 1930. évf. – Tolnai Vilmos: Madách és Széchenyi. U. o. 1931. évf. – Pukánszky Béla: Hegel és magyar közönsége. Minerva. 1932. évf. – Riedl Frigyes: Madách. Sajtó alá rendezte Hanvai Ilona. Budapest, 1933.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages