MADÁCH IMRE ÉLETE.
MADÁCH IMRE ÉLETE.
1860-as évek elején nagy meglepetés érte a magyar irodalmat. Megjelent Madách Imre drámai költeménye: Az ember tragédiája. A remekmű egy csapásra a nemzeti irodalom klasszikusai közé emelte szerzőjét. A nógrádmegyei földbirtokosról 1861-ig csak nagyon kevesen tudták, hogy kora ifjúságától kezdve lankadatlan becsvággyal írta költeményeit és színműveit; 1862-ben mára Kisfaludy-Társaság tagja volt, 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia is megtisztelte tagságával.
Madách Imre 1823 január 21-én született Nógrád megye egyik kis falujában, Alsósztregován. Családja szépmultú földbirtokos-nemescsalád volt, a tatárjárás koráig vitte fel eredetét. Hatszáz esztendőn keresztül sok érdemes vármegyei tisztviselő és katona került ki a tekintélyes nógrádmegyei nemzetségből; a XVII. században költő is akadt közöttük: Sztregovai Madách Gáspár nógrádmegyei alispán. Ebben az időben a Madáchok az evangélikus vallás hívei voltak, de a XVIII. század második felében ismét katolikusok lettek. Madách Imrét is erős katolikus szellemben nevelték szülei: idősebb Madách Imre és Majthényi Anna. A költő tizenegyedik évében járt, mikor elvesztette édesatyját. A gimnázium hat osztályát otthon végezte, vizsgálatait a kegyesrendiek váci iskolájában tette le kitűnő sikerrel, a filozófiára 1837 őszén Pestre ment. Anyja vele együtt a fővárosba küldte két öccsét, lakást rendezett be számukra, gazdaasszonyt adott melléjük. A serdülő ifjú buzgón tudósította anyját iskolai életének és háztartásának minden mozzanatáról. Mint minden tehetősebb nemesifjú, a filozófia után ő is jogot tanult, tizenkilenc éves korában már patvarista volt, nem sokkal utóbb vármegyei aljegyző a nógrádi alispán mellett Balassagyarmaton. Megszerezte az ügyvédi oklevelet, beletanult a közigazgatásba, résztvett a vármegyei gyűléseken, ellátogatott a pozsonyi országgyűlésre. Még huszonhárom éves sem volt, mikor megnősült. Feleségével, Fráter Erzsikével, Balassagyarmaton ismerkedett meg. Az eleven szellemű biharmegyei nemeskisasszony egy telet töltött nagybátyjának, a nógrádi alispánnak, házában; a zárkózott ifjú beleszeretett a vidám leányba. Anyja, rokonai, barátai meglepetéssel értesültek szerelméről, a leány némi vonakodás után beleegyezett a házasságba, 1845 július 20-án megtörtént az esküvő. A fiatalasszony szerette a férfi-társaságot, a gazdálkodással nem törődött, urának a házi béke kedvéért sokat kellett tűrnie. Csesztvén laktak, egy kis nógrádi községben.
A szabadságharc után nagy csapás érte a költőt. Szállást adott egy politikai menekültnek, 1852 nyarán zsandárok törtek házára, börtönbe hurcolták. Egy évig raboskodott a pozsonyi és pesti kaszárnyákban; mikor kieresztették fogságából, akkor sem volt szabad távoznia Pestről. Neje ezalatt vidáman élt, adósságot adósságra halmozott, férjét szemrehányásokkal zaklatta, panaszkodott pénztelensége miatt, vádolta anyósát, hogy nem akar rajta segíteni, divatárusi megbízásokat és kifizetetlen számlákat küldött urának. Minden tettéből kiviláglott, hogy csak kényelmes elhelyezkedése kedvéért ment férjhez, urát nem szerette, még gyermekei is idegenek voltak lelkének. 1853 őszén végre hazakerült a költő, szerette volna a multat elfelejteni, de az asszony könnyelműsége nem ismert határt. A családi összezördülések válásra vezettek: a költő, kilenc évi szerencsétlen házasélet után, 1854 nyarán eltávolította házából feleségét. A boldogtalan nő most már szerette volna kiengesztelni urát, de kétségbeesett könyörgésének nem volt sikere. Visszament Biharmegyébe; 1875-ben kórházban fejezte be életét.
Madách Imre a válás után gyermekei nevelésének, tanulmányainak és gazdaságának élt édesanyja kastélyában, Alsósztregován. Családi katasztrófája mélyen megrendítette, de senkinek sem szólt fájdalmáról; szívébe rejtette keserűségét, iparkodott feledni. A megyebeli nemességgel jó barátságot tartott, ismerősei sűrűn látogatták. Hogy magános óráiban milyen buzgón foglalkozik a költészettel, arról legjobb barátján, Szontagh Pál földbirtokoson kívül, alig tudott valaki. A politikába csak akkor kezdett belemerülni, amikor a balassagyarmati választókerület 1861-ben megválasztotta országgyűlési képviselőnek. Pestre utazott, magával vitte Az ember tragédiája kéziratát, utat talált Arany Jánoshoz; a nagy epikus a kézirat elolvasásakor örömmel üdvözölte benne a kiváló drámai költőt. A nevezetes mű megjelenése után az ünnepelt drámaíró újult erővel látott irodalmi munkásságához, de egészsége egyre jobban gyöngült, régi szívbaja mind jobban gyötörte. Életének negyvenkettedik évében, 1864. október 5-én, halt meg alsósztregovai kastélyában.
Adatok Madách Imre életéhez:
1241. – Radon nemesúr, zólyommegyei földbirtokos, a sajómelléki csatában IV. Béla király oldalán vitézül harcol a tatárok ellen. (Leszármazottjai a sztregovai Madáchok s a radványi és sajókazai Radvánszkyak.)
1823. – Madách Imre születésének éve. Január 21-én születik a nógrádmegyei Alsósztregova helységben. (Nemzetsége négyszáz év óta bírja a kis tót falut. Szüleinek ő az ötödik gyermeke. Atyja, idősebb Madách Imre császári és királyi kamarás, gazdag földesúr; anyja, Majthényi Anna, előkelő származású nemesasszony; mindketten katolikus vallásúak. Kastélyuk gazdag berendezésű, parkjuk regényes, birtokaikat szorgalmas jobbágyok művelik. A ház úrnője korán özvegységre jut; ettől kezdve jószágai gondozásának és családi körének él. Nevelőt, rajztanárt, táncmestert és francia társalkodónőt tart gyermekei mellett.)
1837. – Gimnáziumi vizsgálatainak magánúton való elvégzése után Madách Imre beiratkozik a pesti egyetemre. (Kitűnően tanul, sokat olvas, társaságokba jár. Az irodalmi életet figyelemmel kíséri, verseket ír, zenét tanul, rajzol, fest.)
1841. – Jogi tanulmányainak befejezése után vármegyei szolgálatba lép. (Fizetésre nem szorul, csak azért megy be Balassagyarmatra a vármegyei alispán mellé, hogy belepillantson a közigazgatás mesterségébe s falusi magányát a nemesurak vidám társaságával cserélje fel.)
1845. – Huszonkét éves. Nőül veszi Fráter Erzsébetet. Anyjának nagyon fáj a kedve ellenére kötött házasság, nem szíveli menyét, nem akar vele együtt lakni, inkább átadja fiának csesztvei birtokát. (A házasságról Voinovich Géza a következőket írja: «Az asszony nem bírt letenni leánykori szeszélyeiről, kacérsága fel-feltámadt, mulatni vágyott, ideges volt s elégedetlen. Férje időnként kétkedni kezdett szerelmében s jövendő boldogságukban; mogorva lett, sőt nyers is. Erzsike szerette a dús asztalt és szép fogatot s nem tudott bánni a pénzzel; pazarlása bántotta a takarékos Madáchot, aki röstelte, hogy minduntalan anyja segítse ki őket pénzzavarukból.»)
1852. – Az önkényuralom katonai hatóságai politikai kihágással vádolják, birtokáról augusztus havában katonai kísérettel viszik Pozsonyba, innen Pestre szállítják. (Anyja mindent megtesz kiszabadításáért, neje zúgolódik nehéz anyagi helyzetük miatt. A hazulról érkező levelek megdöbbentő világításban mutatják Fráter Erzsébet szerencsétlen lelkét. Egy alkalommal férjének hírül adja, hogy fiuk és kis leányuk himlőbe estek: «Doktort nem hozatok, én sem orvosoltam magamat, tűrjenek ők is, úgyis a jólét-boldogság sírban lakik, nekik lesz jobb, ha nem ismerve az élet keserűségeit, ott lelik fel örök nyugalmukat.» Madách a következő évben kiszabadul a hatóság karmai közül, Csesztvéről visszaköltözik Alsósztregovára. Édesanyja részvéttel nézi fia családi életének széthullását, engesztelhetetlen gyűlölettel tekint Fráter Erzsébetre. Haragját még az is növeli, hogy református menye megsérti hitbuzgó katolikus érzelmeiben. Madách lassankint mindent megtud, ami távollétében történt; neje semmi megbánást nem mutat, továbbra is élni akarja világát.)
1854. – Harmincegy éves. Elválik nejétől. Lelke tele van keserűséggel. (Csak évek mulva kezd Az Ember Tragédiájának megírásába.)
1861. – Március havában megválasztják a balassagyarmati kerület képviselőjévé. (A határozati párt híve, egyik országgyűlési beszédével május havában feltűnést kelt.) Bemutatja drámai költeményét Arany Jánosnak. (Szeptember havában tudja meg a nagy költő véleményét munkájáról, októberben kerül felolvasásra a Kisfaludy-Társaságban a drámai költemény első négy jelenete. Ha Arany János nem ismeri fel a mű nagy értékét, a kéziratnak szomorú lett volna a sorsa, mert a drámaíró Arany János ítéletétől tette függővé, hogy kinyomassa-e tragédiáját vagy, rosszaló bírálat esetén, tűzbe vesse.)
1862. – Január közepén megjelenik halhatatlan műve, két héttel később a Kisfaludy-Társaság megválasztja tagjai közé. (A következő évben a M. T. Akadémia is megtiszteli tagságával. Öröme tele van keserűséggel. Tuberkulótikus szívbajának gyötrelmei, lélekzési nehézségei, csúzos fájdalmai egyre jobban kínozzák. Egy pesti csodadoktor, Péczely Ignác, az orvosa. Jobban bízik benne, mint az országoshírű egyetemi tanárokban.)
1864. – Halála október 5-én Alsósztregován. (A falu katolikus temetőjébe a családi sírboltba temetik. Édesanyja még él. A költő elhúnytakor fia, Madách Aladár, tizenhat éves, két leánya, fiatalabb fia 1908-ban hal meg Alsósztregován, egyik leánya férjhez megy, másik leánya elmegyógyintézetben fejezi be életét.)
1880. – Összes munkáinak megjelenése. (A gyüjteményt Gyulai Pál rendezi sajtó alá.)
1883. – Az Ember Tragédiája a budapesti Nemzeti Színházban. (A színpad számára Paulay Ede dolgozza át. Első előadása 1883. szeptember 21. Ötven év alatt ötszázszor adják elő.)
1923. – Születésének százados évfordulója alkalmából számos irodalmi ünnep. (A költő szülőháza, kastélya, birtoka Csehszlovákiában van a magyar határ mentén. Birtokosa Madách Aladár leánya, Lázár Pálné Madách Flóra. A trianoni béke után néhány évvel később a csehszlovák köztársaság elnöke, Masaryk Tamás, leányával együtt meglátogatja a költő sírházát, magyar felírású koszorút helyez el a kriptában s magyarnyelvű beszédben emlékezik meg a halhatatlan férfiú pályájáról.)
Irodalom. – Bérczy Károly: Madách Imre emlékezete. A Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Új folyam. 3 köt. Pest, 1869. (Madách Imre életére hosszú ideig ez az emlékbeszéd volt a legfőbb forrás. Újból közölte Gyulai Pál: Madách Imre összes művei. I. köt. Budapest, 1880.) – Toldy Ferenc: A magyar költészet kézikönyve. V. köt. 2. kiad. Budapest, 1876. (Életrajzi vázlat Bérczy Károly emlékbeszéde alapján.) – Tóth Sándor: Madách Imre. Pozsony. 1884. – Morvay Győző: Adalékok Madách Imre életéhez. Budapesti VI. ker. áll. reáliskola értesítője. 1898. – Becker Hugó: Madách Imre életrajza. Magyar Szemle. 1899. évf. – Palágyi Menyhért: Madách Imre élete és költészete. Budapest, 1900. – Morvay Győző: Madách Imre életrajzáról. Budapesti Szemle. 1900. évf. – Latkóczy Mihály: Madách Imre őseiről. Budapesti VII. ker. áll. gimnázium értesítője. 1901. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VIII. köt. Budapest, 1902. – Morvay Győző: Adalékok Madách Imre életéhez. Beöthy-emlékkönyv. Budapest, 1908. – Voinovich Géza: Madách Imre és Az Ember Tragédiája. Budapest, 1914. – Szücsi József: Madách Imre könyvtára. Magyar Könyvszemle. 1915. évf. – Melich János: A Madách-családnév. Magyar Nyelv. 1919. évf. – Balogh Károly: Madách Imre otthona. Budapest, 1923. – Baros Gyula: Madách Imre és Veres Pálné. Napkelet. 1923. évf. – Morvay Győző: Madách Imre gazdasága. Magyar Gazdák Szemléje. 1924. évf. – Tolnai Vilmos: Madách ereklyék. Irodalomtörténeti Közlemények. 1925. évf. – Vida Imre: Madách Imre életének vázlata. Budapest, 1925. – Magyary-Kossa Gyula: Madách Imre orvosai és betegségei. Orvosi Hetilap. 1928. évf. Vida Imre: Madách Imre életének vázlata új életrajzi adatok alapján. Budapest, 1928. – Gogolák Lajos: Tót volt-e Madách? Magyar Szemle. 1930. évf. – Harsányi Zsolt: Ember küzdj. Madách életének regénye. Három kötet. Budapest, 1932. – Kardos Albert: Mikor halt meg Madách? Debreceni Szemle. 1932. évf. – Melich János: A Madách-név és család szlávságához. Magyar Nyelv. 1933. évf.
