A PETŐFI-IRODALOM.
A PETŐFI-IRODALOM.
PETŐFI Sándor első költeménye 1842-ben jelent meg nyomtatásban, verses kötetei 1844-től kezdve kerültek a nyilvánosság elé, összes költeményeinek első gyüjteményét 1847-ben adta ki Emich Gusztáv. Verses munkáinak díszes kiadását 1874-ben Greguss Ágost és Gyulai Pál rendezték sajtó alá magyar művészek rajzaival díszítve. A kritikai Petőfi-kiadás szövegrendezésének és jegyzetezésének érdeme Havas Adolfé. (1892–1896.) Ez a hatkötetes teljes kiadás nélkülözhetetlen minden további kutatás számára. Hasonló fontosságú Ferenczi Zoltán háromkötetes Petőfi-életrajza. (1896.)
Petőfi Sándort a kritika eleinte elismeréssel fogadta, de 1844 őszétől kezdve megindultak ellene a támadások. Különösen a Honderű és az Életképek bírálták élesen. A Honderűben Petrichevich Horváth Lázár, az Életképekben Császár Ferenc állt a meg-megújuló becsmérlések élén. Be akarták bizonyítani, hogy Petőfi Sándor műveletlen költő. Kedvezőbben bírálták a vihart támasztó lírikus irodalmi munkásságát Toldy Ferenc (Budapesti Híradó. 1845. évf.), Pulszky Ferenc (Szépirodalmi Szemle. 1847. évf.) és Eötvös József (Pesti Hirlap, 1847. évf.). – Valamennyi támadó és dícsérő cikk közlése a költő haláláig Endrődi Sándor értékes anyaggyüjteményében: Petőfi napjai a magyar irodalomban. Budapest, 1911. (Petőfi-Könyvtár.)
Az első nagyobb Petőfi-tanulmányt Gyulai Pál írta 1854-ben. Előtte alig volt néhány számbavehető Petőfi-kritikánk, ezek is csak alkalomszerűen foglalkoztak a költő munkásságának némely részletével. Gyulai Pál megrajzolta Petőfi Sándor igazi alakját, felhívta a figyelmet a nagy lírikus költészetének szépségeire. Tanulmánya általános feltűnést keltett, mert a Toldy Ferenctől képviselt tudományos felfogás Petőfi Sándorban csak a népköltőt látta s az új lírikust nem volt hajlandó egy rangban emlegetni Vörösmarty Mihállyal. Gyulai Pál fejtegetései valósággal megdöbbentették kortársait. – Hatásának ellensúlyozására Erdélyi János szólalt fel s megtagadta Petőfi Sándortól az igazi költői nagyságot: «Ne hasonlítsátok nekem Petőfit Goethéhez vagy Bérangerhez. E kettő igen nagy művész; Petőfi pedig alakulóban levő szellem, ki nem bírta magát a szép formákba beönteni. A valódi költői nagyságot, a minden idők költészetét az emberi szellem mélységei adják. Ilyeneket Petőfitől, korához képest, várni nem is lehetett.» (1854.) – Gyulai Pál igazának védelme nem maradt el. Salamon Ferenc különösen mélyrehatóan elemezte Petőfi líráját. Ő emelte ki, milyen mestere Petőfi a szelídebb lelki hangulatok festésének. (1858.) – A kiegyezés után lelkes hirdetője támadt a költő világirodalmi nagyságának Meltzl Hugó kolozsvári egyetemi tanárban. Németre fordította Petőfi számos költeményét, megírta németül Petőfi vázlatos életrajzát, német és magyar tanulmányaiban behatóan elemezte Petőfi költészetét. Petőfi, szerinte, a legfilozófusabb magyar költő; olyan kivételes irodalmi nagyság, hogy csak Shakespeare és Goethe mérhető vele össze. – Tanítványai közül különösen Ferenczi Zoltán tett értékes szolgálatokat a Petőfi-kultusz ügyének. – Az 1880-as évektől kezdve Petőfi-irodalmunk egyre jobban föllendült. Ha számbavesszük a hírlapokban, folyóiratokban, alkalmi kiadványokban és önállóan megjelent cikkeket, a Petőfi-irodalom szinte beláthatatlan terjedelmű; meg kell azonban jegyezni, hogy e dolgozatok legnagyobb része selejtes kísérlet vagy tárcaszerű elmefuttatás, esetleg régibb munkák kivonatolása. – Kolozsvárt 1884-től 1894-ig megjelent a Petőfi-Múzeum című folyóirat, Budapesten 1898-ban a Petőfi-album, 1909-ben a Petőfi-almanach, 1908-tól 1911-ig a Petőfi-Könyvtár harminc kötete számos értékes dolgozattal. – Oláh Gábor Petőfi képzeletéről írt nagyobb munkát, Hartmann János finoman elemezte költeményeit, Riedl Frigyes ismételten szép emléket emelt a halhatatlan lírikusnak; Ferenczi Zoltán, Kéky Lajos, Szigetvári Iván, Voinovich Géza és mások számos új szemponttal gazdagították régebbi ismereteinket. – Horváth János nagyszabású Petőfi-monografiáját a Magyar Tudományos Akadémia méltán koszorúzta meg nagyjutalmával: ez a nagyszabású tudományos mű versenytárs nélkül magaslik ki a Petőfi-irodalom tengeréből. – Petőfi, úgymond könyvének végső soraiban Horváth János, a lírai anyag területét messze kiterjesztette, a lírai modort közvetlenebbé avatta, a dalban és a zsánerképben új utakat tört, a nyelvújítás óta folyvást ébren tartott nyelvkérdést egészséges megoldással dűlőre juttatta. «Van irodalmunkban súlyosabb egyéniség nem egy az övénél. De közvetlenebb, kedvesebb, naivul spontánabb s egyúttal férfiasabb alig, fejlődésbeli kihatásában jelentékenyebb Kazinczy óta egy sem, mert neve korszakos költői stílt jelent. Erkölcsi kiválóságban méltó társa a magyar nagy fél-század megteremtőinek, az emberméltóság, honfi-erények és szeplőtelen jellem e nagy alakjainak, nemesebb magyarságunk lelki őseinek. Költői lángelméje lelkünk szunnyadó érzelmi kincseit, hang- és alaksejtelmeit varázsolja dalba s új eredetiséggel gazdagít; kedves, fiatal egyéniségét otthonos meghittséggel öleljük magunkhoz; erkölcsi keménysége tiszteletre bír. Miénk mindenestül. Áldjuk a bölcsőt, mely magyarrá ringatta.» (Petőfi Sándor. Budapest, 1922.)
Kiadások. – Teljes felsorolásuk Havas Adolf Petőfi-kiadásában és Szinnyei József írói lexikonában. – A költő először 1842-ben lépett a nyilvánosság elé. (A borozó. Athenaeum. 1842. évf.) – Első önállóan megjelent könyve: A helység kalapácsa. Buda, 1844. (A Külföldi Regénytárban már előbb megjelent két fordítása: 1843. és 1844.) – Verses munkáinak első teljesebb gyüjteménye: Petőfi összes költeményei egy kötetben. Pest, 1847. (A kiadás 3000 példánya 8 hónap alatt kelt el. A költő Emich Gusztáv kiadótól 500 forint tiszteletdíjat kapott a kiadásért. Később irandó költeményeire nézve is szerződött kiadójával. Az új egyesség értelmében valamennyi Petőfi-vers tulajdonjoga Emich Gusztávra szállt.) – Prózai munkáinak első gyűjteménye Petőfi Sándor vegyes művei. Kiadta Gyulai Pál. Három kötet. Pest, 1863. (Az Emich-féle verses kiadásokból hiányzó szövegek sorozata Pfeifer Ferdinánd könyvkiadó költségén.) – Petőfi Sándor költeményei. Hazai művészek rajzaival díszített első teljes kiadás. Budapest, 1874. (Emich Gusztáv utóda, az Athenaeum részvénytársaság, Greguss Ágostot bízta meg a költő összes verseinek hiteles szövegű kiadásával, ő azonban kihagyta gyüjteményéből a legélesebb forradalmi strófákat, ezért Gyulai Pált kérték fel a közrebocsátás előtt álló teljes kiadás kiegészítésére. Ez a Greguss–Gyulai-féle gyűjtemény, az úgynevezett teljes díszkiadás, a szövegek hűsége és teljessége dolgában, valamint a kiadás ékessége tekintetében, hasonlíthatatlanul jobb és szebb volt minden addigi Petőfi-versgyüjteménynél.) – A puszta szövegkiadások és illusztrált Petőfi-versek különféle gyűjteményein kívül megjelent a magyarázatos Petőfi is: Petőfi Sándor válogatott költeményei. Magyarázta Badics Ferenc. Két kötet. Budapest, 1888. (Lírai költeményei, János Vitéz, Bolond Istók: igen alapos magyarázatokkal.) – Zlinszky Aladár kiadása: Szemelvények a magyar nemzeti líra köréből. Budapest, 1893. (Petőfi-versek magyarázatokkal.) – Az olcsó kiadások közül az Athenaeum egy koronás Petőfije volt a legnépszerűbb. (Egy emberöltő leforgása alatt egy millió példány kelt el belőle.) – A költő minden munkáinak legjobb kiadása: Petőfi Sándor összes művei. Végleges teljes kiadás. Életrajzi bevezetéssel ellátta Jókai Mór. Eredeti kéziratok alapján rendezte, jegyzetekkel és variánsokkal kísérte Havas Adolf. Hat kötet. Budapest, 1892–1896. Athenaeum-kiadás. (I–III. kötet: költemények; IV. kötet: drámák; V. kötet: elbeszélések, útirajzok, naplójegyzetek; VI. kötet: hírlapi cikkek, levelezés, vegyesek. Hiányzik e kiadásból a költő két fordított regénye, a Koros Hölgy és a Robin Hood, mert ezek a fordítások minden irodalmi becsvágy nélkül, csupán a regényfogyasztó közönség számára készültek; továbbá nincs meg a sorozatban Petőfi Sándor és Arany János levelezése sem; az utóbbit Ráth Mór, a levelezés kiadója, nem engedte át közlésre.) – Baróti Lajos: Ismeretlen ifjúkori költemények Petőfitől. Vasárnapi Ujság. 1897. évf. (A kiváló Petőfi-szakértő alapos bírálata Havas Adolf kitűnő gyüjteményéről: Petőfi költeményeinek első kritikai kiadásáról. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1894. évf.) – Langer Viktor: Petőfi-album. Budapest, 1898. (A Petőfi-szövegek megzenésítéseinek gyüjteménye énekhangra, zongorakísérettel. Nevesebb dallamszerzők: Ábrányi Kornél, Beleznay Antal, Egressy Béni, Lányi Ernő, Mihalovich Ödön, Mosonyi Mihály, Simonffy Kálmán, Szénffy Gusztáv, Thern Károly. A költő dalaihoz a következő évtizedekben is sokan szereztek zenét. Az ismeretleneket nem számítva közel 200 komponistáról tudunk. A dallamszerzők sorában az imént megnevezetteken kívül ott vannak: Arany János, Balázs Árpád, Bertha Sándor, Doppler Károly, Erkel Ferenc, Bartay András, Hubay Jenő, Liszt Ferenc, Poldini Ede és mások. A költőnek 200-nál több megzenésített verse van, egyik-másik költeményének dallamszerzése körül egész verseny támadt, ilyen módon napjainkig félezernél több a Petőfi-zenésítések száma.) – Petőfi Sándor összes költeményei. A költő kéziratai s az eredeti kiadások nyomán sajtó alá rendezte Baróti Lajos. Budapest, 1900. (Letelt a költő halálát követő ötven esztendő, mindenkinek jogában állt kinyomatni a halhatatlan irodalmi hagyatékot, újult erővel indultak útnak a különféle kiadások.) – A Magyar Könyvtár Petőfi-kiadása. Budapest, 1900-tól. (A költő összes versei műfajok szerint csoportosítva, képekkel díszítve. A füzetek bevezetéseinek írói: Balassa József, Ferenczi Zoltán, Jakab Ödön, Lenkei Henrik, Radnai Rezső, Radó Vilmos, Somogyi Gyula, Szinnyei Ferenc, Vajda Gyula.) – Petőfi Sándor összes költeményei. Sajtó alá rendezte Ferenczi Zoltán. Budapest, 1901. (Remekírók Képes Könyvtára.) – Petőfi Sándor munkái. Sajtó alá rendezte Badics Ferenc. Négy kötet. Budapest, 1906. (Franklin-Társulat Magyar Remekírói.) – Petőfi összes költeményei. Bevezetéssel és jegyzetekkel kiadja Voinovich Géza. Két kötet. Budapest, 1921. (Magyarázatos kiadás a Franklin-Társulat költségén. Szoros időrendben hozza a Petőfi-verseket, közli a Havas Adolf kritikai kiadása óta fölfedezett szövegeket is.) – Petőfi Sándor költeményei. Ferenczi Zoltán bevezetésével. Budapest, 1923. (A költő születésének századik évfordulójára kiadta Budapest székesfőváros.) – Petőfi Sándor összes munkái. Pekár Gyula bevezetésével. Négy kötet. Budapest, 1928. (Franklin-Társulat Magyar Klasszikusai.) – Bártfai Szabó László: Ismeretlen versek Petőfitől és Tompától. Irodalomtörténeti Közlemények. 1929. évf. (A költő ismeretlen bordala az 1847. évi nagyváradi Játékszíni Emlényből.)
Fordítások. – Nincs még egy magyar író, Jókai Mórt sem véve ki, akit annyira ismernének a külföldön, mint Petőfi Sándort. Művei számos fordításban forognak közkézen. Egyik költeményét negyvennél több nyelven zendítették meg. (Reszket a bokor.) Verseinek első fordításai már életében megjelentek: Dux Adolf 1845 nyarán három költeményét mutatta be a bécsi közönségnek, ugyanő 1846-ban egész kis kötetre valót fordított le válogatott verseiből. Még nagyobb becsvággyal szolgálta a Petőfi-kultusz ügyét Kertbeny Károly: személyes összeköttetéseivel egész Németország figyelmét reáfordította a magyar költőre, német fordításai Európa több országába is eljuttatták a nagy lírikus hírét. A külföld 1849-től kezdve jó ideig a Kertbeny-féle meglehetősen gyenge fordításokból tanulta ismerni és becsülni a költőt. Utóbb Petőfi német tolmácsainak egész serege támadt; közülük Melas Henrik, Steinbach József, Schnitzer Ignác s különösen Neugebauer László váltak ki. Nemcsak a meglepő számú német fordítás emelte a költő hírét a külföld szemében, hanem jelentékenyen hozzájárult nimbusza gyarapításához Lewinsky József bécsi színész szavaló körútja (1880) és Fischer Sándor Petőfi-életrajzának megjelenése (1888) is. – Franciaországban akkor fordult az érdeklődés Petőfi felé, amikor Saint-René Taillandier montpellieri egyetemi tanár forgatni kezdte Kertbeny Károly német köteteit s a Revue Des Deux Mondes 1860. évfolyamában magasztaló cikket írt a magyar költőről. Vele egyidejűleg fordította, magyarázta és utánozta Petőfi Sándort, ugyancsak Kertbeny Károly fordításai alapján, Thales Bernard párisi író. Taillandier és Bernard után sok szép Petőfi-fordítás jelent meg franciául. A III Napoleon korabeli szabadelvű ifjabb írók különösen kedvelték Chassin Petőfi-életrajzát, ez át volt szőve Petőfi költeményeinek francia fordításaival. A magyar lírikus versei hatottak is egyes francia költőkre. – Olaszországban szintén a német fordítások terjesztették Petőfi hírét. Itt a fordítók sorát Helfy Ignác nyitotta meg: 1860-tól kezdve mintegy kétszáz verset tett közzé olasz prózában. Összes költeményeit Cassone szicíliai költő ültette át mesteri módon. – Angol nyelven Pulszky Ferenc és neje szólaltatták meg először a költőt. A János Vitéz 1851-ben jelent meg angol fordításukban. Ezt 1866-ban Bowring gyüjteménye követte Kertbeny Károly német fordítása alapján. A magyar eredeti nyomán dolgozó Petőfi-fordítók közül különösen nagyérdemű a magyarországi származású William Loew amerikai ügyvéd. – Dán és norvég nyelven 1869-ben, svéd nyelven 1878-ban jelent meg először Petőfi; azóta kiváló fordítói akadtak mind a három skandináv államban. Különösen Schöldström svéd író tett sokat arra, hogy a skandináv olvasóközönség megkedvelje Petőfit. – A finnek 1861-től kezdve ismerik a költőt. Fordítói között ott találjuk többek között Suonio, Cajander és Genetz Arvid nevét. – A szláv népek körében Petőfi szintén megtalálta a maga lelkes tolmácsait. – Román nyelven is megjelent számos költeménye. – Általában évről-évre megállapodás nélkül gyarapodik a műfordítások száma, dicsőségéül nemcsak Petőfi halhatatlan pályájának, hanem a magyarság szellemi értékének is. Hogy mennyire megbecsüli a költőt a külföld, erre számos nagyjelentőségű nyilatkozatot lehetne idézni. Petőfi nemcsak a miénk, Petőfi az egész emberiségé. Világirodalmi jelentősége egyre tündöklőbb. «Petőfi költeményeiben csendül meg először – mondja Hermann Grimm berlini egyetemi tanár – az új idők dala. Amennyire a fordításokból ítélhetek, a többi magyar költő távolról sem éri utol. Petőfi, Homeros, Dante, Shakespeare és Goethe néha úgy tűnnek fel előttem, mint egy és ugyanazon költőnek vissza-visszatérő megtestesülései. Ez az emberiség nagy ősköltője, aki búját oly szavakban mondja el, melyeknek hangja őt magát gyönyörködteti.»
A külföldi költők közül a világháború befejezéséig 19-en írtak magasztaló verseket a nagy lírikusról, itthon 242-en dicsőítették költeményben, 22-en magasztalták színdarabban. (Baros Gyula 400 magyar írónak 600 olyan szépirodalmi munkáját gyüjtötte össze, amelyek Petőfire vonatkoznak: Petőfi a szépirodalomban. Magyar Könyvszemle. 1923. évf.)
Irodalom. – Az előbbi fejezetekben már felsorolt munkák közül különösen a következők. – Gyulai Pál: Petőfi Sándor és lírai költészetünk. Új Magyar Múzeum. 1854. évf. (Újból a Petőfi-Könyvtár 5. füzetében és Gyulai Pál kritikai dolgozatainak gyűjteményében, mindkettő 1908-ban.) – Erdélyi János: Petőfi Sándor. Divatcsarnok. 1854. évf. (Újból: Pályák és pálmák. Budapest, 1886.) – Salamon Ferenc: Petőfi Sándor újabb költeményei. Budapesti Szemle. 1858. évf. (Újból: Irodalmi tanulmányok. Budapest, I. köt. Budapest, 1889.) – Meltzl Hugó: Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója. Magyar Polgár. 1876. évf. (Újból: Petőfi-tanulmányok. Budapest, 1909.) – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. II. köt. 6. kiad. Budapest, 1891. (Irányító értékelés évtizedeken át.) – Petőfi Sándor összes művei. Havas Adolf jegyzeteivel. Hat kötet. Budapest, 1892–1896. (A filológiai apparátus mellett számos méltatás.) – Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza. Három kötet. Budapest, 1896. (A költő életére vonatkozó ismereteink azóta sem bővültek jelentékenyebben.) – Petőfi-album. Szerk. Bartók Lajos, Endrődi Sándor és Szana Tamás. Budapest, 1898. (A közlemények írói a szerkesztőkön kívül: id. Ábrányi Kornél, Baróti Lajos, Beöthy Zsolt, Csernátoni Gyula, Degré Alajos, Esztegár László, Ferenczi Zoltán, Frankenburg Adolf, Gyalokay Lajos, Gyarmathy Zsigáné, György Aladár, Gyulai Pál, Hatala Péter, Havas Adolf, Hentaller Lajos, Kacziány Géza, Jókai Mór, Lauka Gusztáv, Lévay József, Szabó Endre, Teleki Sándor, Vadnay Károly, Vámbéry Ármin, Vikár Béla.) – Szigetvári Iván: Petőfi költészete. Budapest, 1902. (Taine környezet-elméletének alkalmazása Petőfire.) – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. X. köt. Budapest, 1905. (Kizsákmányolt, de hagyományosan elhallgatott forrás az irodalomtörténeti és bibliografiai adatokra.) – Riedl Frigyes: Petőfi Sándor. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. II. köt. 3. kiad. Budapest, 1907. (Művészi tollú Petőfi-tanulmány.) – Petőfi-Könyvtár. Szerkesztették Endrődi Sándor és Ferenczi Zoltán. Harminc füzet. Budapest, 1908–1911. (A vállalat a Petőfi-kultusz ápolása s a költő életére és költészetére vonatkozó szétszórt anyag összegyüjtése végett indult meg. Jövedelmének egy részét a budapesti Petőfi-ház kapta. Tartalma: 1. Kéry Gyula: Friss nyomon. 2. Baróti Lajos: Petőfi-adomák. 3. Váradi Antal: Regényes rajzok Petőfi életéből. 4. Barabás Ábel: Felhők. 5. Gyulai Pál: Petőfi Sándor és lírai költészetünk. 6. Ferenczi Zoltán: Szabadság, szerelem. 7. Bihari Mór: Petőfiné Szendrey Júlia költeményei és naplói. 8. Bihari Mór: Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései. 9. Endrődi Béla: Petőfi és Arany levelezése. 10. Meltzl Hugó: Petőfi-tanulmányok. 11. Farkas Emőd: Petőfi élete. 12. Egressy Ákos: Petőfi István életéből. 13. Palágyi Menyhért: Petőfi. 14. Somogyi Gyula: Petőfi Sándor költészete. 15. Déri Gyula: Petőfi Zoltán. 16. Krúdy Gyula: Petőfi a negyvenes években. 17. Bajza József: Petőfi István versei. 18. Kacziány Géza: Petőfiről és mestereiről. 19. Váradi Antal: Az elzárt mennyország. 20. Endrődi Sándor és Baros Gyula: Petőfi a magyar költők lantján. 21. Lenkei Henrik: Petőfi és a természet. 22. Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban. Péterfy Tamás: Petőfi-regék. 23. Badics Ferenc: Petőfi levelei. 24. Ferenczi Zoltán: Petőfi eltűnésének irodalma. 25. Csernátoni Gyula: Petőfi-tanulmányok. 26. Kéry Gyula: A Petőfi-ház története és katalógusa. 27–28. Lenkei Henrik, Könt Ignác, Baróti Lajos, Kőrösi Albin, Vikár Vera, Vikár Béla: Petőfi a világirodalomban. 29–30. Endrődi Sándor: Petőfi napjai a magyar irodalomban.) – Petőfi-almanach. Szerk. Ferenczi Zoltán. Budapest, 1909. (Az emlékkönyv tartalmából a szerkesztő cikkein kívül kiemelendők: Petőfi előszava 1847-ből, melynek kézirata csak Havas Adolf végleges kiadása után került elő, továbbá Gyulai Pál: Petőfi szerelmi költeményeiről, Beöthy Zsolt: Széchenyi és Petőfi, Berzeviczy Albert: Petőfi mint útirajzíró, Riedl Frigyes: Petőfi szabadságszeretete, Hartmann János: Egy fejezet Petőfi költészetéről, Barabás Ábel: A filozófus Petőfi, Négyesy László: Petőfi költői egyéniségének egy fejlődési mozzanata, Hubay Jenő: Petőfi befolyása a magyar zenére, Oláh Gábor: Csokonai és Petőfi, Tolnai Vilmos: Petőfi és a nyelvújítás, Herczeg Ferenc: Szendrey Júlia és a közvélemény.) – Oláh Gábor: Petőfi képzelete. Budapest, 1909. – Hartmann János: Petőfi-tanulmányok. Budapest, 1910. – Jakab Ödön: Petőfi. Budapesti Szemle. 1911. évf. – Marót Károly: Fejezetek a Petőfi-kérdéshez. Irodalomtörténet. 1913. évf. – Péterfy Jenő: Petőfi Sándorról. Budapest, 1913. – Horváth János: Petőfi Sándor. Budapest, 1922. – Kéky Lajos: Petőfi. Budapest, 1922. – Szigetvári Iván: A százéves Petőfi. Budapest, 1922. – Alszeghy Zsolt: A XIX. század magyar irodalma. Budapest, 1923. – Farkas Gyula: Petőfi nagyobb elbeszélő költeményei és forrásaik. Budapest, 1923. – Ferenczi Zoltán: Petőfi. Budapest, 1923. – Kristóf György: Petőfi és Madách. Kolozsvár, 1923. – Oláh Gábor: Petőfi Sándor. Debrecen, 1923. – Riedl Frigyes: Petőfi Sándor. Budapest, 1923. – Borbély István: A magyar irodalom története. II. köt. Kolozsvár, 1925. – Császár Elemér: A magyar irodalmi kritika története a szabadságharcig. Budapest, 1925. – Bánhegyi Jób: A magyar irodalom története. II. köt. Budapest, 1930.
