BABITS MIHÁLY ÉLETE.
BABITS MIHÁLY ÉLETE.
ADY Endre és Kosztolányi Dezső mellett Babits Mihály volt az impresszionista-szimbolista irány legtöbbre tartott művésze. Költeményei és műfordításai, elbeszélő munkái és tanulmányai egy irodalomtörténeti fényű pálya emlékezetes alkotásai.
Babits Mihály 1883. november 26-án született Szekszárdon. Dunántúli tisztviselő-családból származott, középiskolai tanulmányait a pécsi cisztercirendi gimnáziumban végezte. 1901. őszétől kezdve a budapesti egyetem filozófiai karának hallgatója volt, négy évvel később megkezdte tanári pályáját a bajai cisztercirendi gimnáziumban. A magyar és latin nyelvből szerzett tanári oklevelet, ezt a két tárgyat tanította 1905-től 1916-ig. Tanári pályájának állomásai Baja után: Szeged, Fogaras, Újpest, Budapest. Tizenkét évi állami szolgálata után visszavonult az iskolától, s teljesen írói hivatásának élt. Mint a Nyugat egyik szerkesztője és a Baumgarten-alapítvány gondnoka, jelentős hatással irányította az új nemzedék írói törekvéseit. Bár meglehetősen visszahúzódott az élet hullámverésétől, igen sokszor szenvedélyesen támadták. Először a nagyváradi Holnap-antológia tette személyét ellenszenvessé a hagyományok védőinek szemében, később egyes verses és prózai nyilatkozatai indították ellene a keresztény-nemzeti irány híveit. A Kisfaludy-Társaságba történő beválasztása körül is elkeseredett világnézeti harcok zajlottak le. A Baumgarten-díjak odaítélésének joga nagyhatalommá tette az írók világában, ezzel a kivételes helyzettel azonban sok keserűség járt. Idősebb korának éveit betegen töltötte gyötrelmes szenvedések között.
Adatok Babits Mihály életéhez:
1883. – Babits Mihály születésének éve. November 26-án születik Szekszárdon, Tolna megyében. (Apja, idősebb Babits Mihály, törvényszéki bíró Szekszárdon, utóbb a királyi tábla bírája Pécsett; anyja, Kelemen Auróra, egy dunántúli szolgabíró leánya; mindketten katolikus vallásúak. Testvéreivel együtt gondosan nevelik. Kevés baj van vele, jóviseletű gyermek, kedveli a magánosságot, visszahúzódik játszótársaitól.)
1893–1901. – Babits Mihály a cisztercirendi szerzetesek pécsi gimnáziumában. (Apja meghal, anyja visszaköltözik Szekszárdra, a fiú Pécsett marad egyik rokonánál. A diákcsínyekben nem vesz részt, sokat olvas, az önképzőkörben több jutalmat nyer.)
1901–1905. – Egyetemi hallgató Budapesten. (Magyar–latin-szakos tanárjelölt, szorgalmasan tanul, rendes időben vizsgázik. Barátságot köt Juhász Gyulával és Kosztolányi Dezsővel. Különösen kedveli Négyesy László stílusgyakorlatait. Ez az egyetemi önképzőkör az írói hajlamú ifjúság gyülekezőhelye. Fölolvasásokat tartanak, megbírálják a dolgozatokat, fölhívják egymás figyelmét az új könyvekre.)
1905–1911. – Vidéki tanár. (Egy évig a ciszterciek alkalmazzák Baján, azután állami szolgálatba lép. Két évig a szegedi reáliskolában működik, majd a fogarasi gimnáziumba kerül, itt három évet tölt. Vidéki tanársága idején megismeri az Alföld életét és Erdély világát. Az ő neve is ismertté lesz a baloldali olvasóközönség előtt. A Holnap című nagyváradi antológiában közölt verseire Osvát Ernő fölfigyel. 1908-tól kezdve a Nyugat munkatársa.)
1911–1916. – Újpesten, utóbb Budapesten. (Egy évig az újpesti állami gimnáziumban működik, innen a budapesti tisztviselőtelepi gimnáziumhoz helyezik át, utóbb a Munkácsy-utcai gimnáziumban tanít. A világháború idején nemcsak a nacionalista kritikával, hanem a hatóságokkal is baja támad. Hazaellenességet és istenkáromlást vetnek szemére. Egyik versének vallomása szerint szerelmese kezéért «inkább ontana csobogó vért, mint száz királyért, lobogóért»; másik költeménye, a «Fortissimo» miatt elkobozzák a Nyugatot.)
1917–1919. – Nyugalmazott állami tanár, a kommunizmus idején a budapesti egyetemen a magyar irodalom és a világirodalom tanára. (Az ellenforradalom felelősségre vonja, mert egyetemi tanszéket fogadott el a bolsevistáktól, és Vörösmarty Szózatát a proletárdiktatúra szellemében magyarázta: «Mit jelent egy nemzet? Semmit! Mikor a világ sorsáról van szó. Az emberiség előbbre való, mint a nemzet! És talán jó is, hogy pusztuljanak a nemzetek, amelyeknek nevében halomra ölték a szent Emberiséget. Nem a hazafiságra tanít bennünket az Idő! Emberiségre tanít!»)
1921. – Harmincnyolc éves. Nőül veszi Tanner Ilonát. (Felesége később Török Sophie néven neves írónő lesz.)
1923. – Házat vesz Esztergomban. (Nyári hónapjait ezentúl itt tölti feleségével együtt. Gyermekük nincs. Egy rokonleánykát nevelnek nagy szeretettel.)
1929. – A Baumgarten-alapítvány kamatai kiosztásának első éve. Az évdíjak és segélyek kiosztásában Babits Mihályé a döntő szó. (Ettől kezdve minden díjkiosztás alkalmával támadásokat intéznek ellene a hírlapokban és folyóiratokban. A támadások hangnemére mutatvány Féja Géza egyik cikkéből: «A Baumgarten-alapítványból irodalompolitikai tényező lett. Babits Mihály Baumgarten-súlyánál fogva egy régen túlhaladott, szűklátókörű, avult irodalomszemléletet kényszerített rá az ifjú magyar irodalomra. Óriási pusztítást végzett ezáltal. A mesterember, a zsenigyűlölő, a mai magyar és emberi problémáktól egyaránt elszakadt, az eredetiséget eklektikus volta miatt szívből gyűlölő Babits Mihály hallatlan békót rakott a fiatal jutalmazottakra, akik kénytelenek voltak Babits Mihály hasonlatosságára csonkítani önmagukat.»)
1930. – Megválasztják a Kisfaludy-Társaság tagjává. (A választást elkeseredett küzdelem előzi meg. A Kisfaludy-Társaság elnöke, Berzeviczy Albert, a kettészakadt irodalom egyesítése érdekében már régebben személye mellé állott, de Vargha Gyula alelnök és a Társaság egyes tagjai éveken át megakadályozták megválasztását.) Kellemetlenségei a Nyugat szerkesztése miatt. (Amikor Osvát Ernő halála után Móricz Zsigmonddal együtt átveszi a folyóirat szerkesztésének és kiadásának ügyeit, s Ignotus Hugó nevét elhagyják a Nyugat címlapjáról, a zsidók bosszúsan támadják. Két tűz közé kerül. A keresztények haragszanak rá a zsidókérdésben elfoglalt filoszemita álláspontjáért, a zsidók visszautasítják a cionizmus és kikeresztelkedés dolgában adott nyilatkozatát: «A zsidó ember ma általában két nép közt lebeg: a zsidóság és a vendéglátó nép között. Ez természetellenes helyzet, és a zsidóknak dönteniök kell. Nem látok számukra más utat, csak kettőt: vagy a zsidóságot vállalják, s ez cionizmust jelent, vagy a vendéglátó népet, de akkor minden konzekvenciával, a kikeresztelkedéssel együtt.»)
1940. – Kitüntetik az olasz San Remo-díjjal. (A Dante eposzának fordításával méltán kiérdemelt jutalmat személyesen veszi át Olaszországban.) Megválasztják a Magyar Tudományos Akadémia tagjává. (Van ugyan ellenzéke, de ellenfelei is becsülik munkásságát, s nem szervezkednek megválasztása ellen.)
Irodalom. – A Nyugat Babits-száma. 1924. évf. (Balassa József, Benedek Marcell, Elek Artur, Fenyő Miksa, Földi Mihály, Füst Milán, Juhász Gyula, Kallós Ede, Karinthy Frigyes, Kárpáti Aurél, Király György, Komjáthy Aladár, Kosztolányi Dezső, Laczkó Géza, Móricz Zsigmond, Nagy Zoltán, Reichard Piroska, Révay József, Schöpflin Aladár, Tóth Árpád, Turóczi-Trostler József, Várkonyi Nándor és mások cikkei.) – Juhász Géza: Babits Mihály. Budapest, 1928. – Babits Mihály: Keresztülkasul az életemen. Budapest, 1939. – Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. I. köt. Budapest, 1939.
