KOSZTOLÁNYI DEZSŐ ÉLETE.

Teljes szövegű keresés

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ ÉLETE.
SZIMBOLISTA és dekadens, az impresszionista költészet és az új magyar próza remeklő művésze. Lírai fogékonyságát a stílus rendkívüli gondosságával egyesítette, színeinek izzásába sejtelmes zenét vegyített. Versei, elbeszélései, elmélkedései, lelkének minden megmozdulása, nyelvének valamennyi fordulata az ihletett küldetésű író különös egyéniségét tükrözik.
Kosztolányi Dezső 1885. március 29-én született Szabadkán. Atyja tanár volt, később a szabadkai városi katolikus gimnázium igazgatója. Gondosan nevelte; a fiú kitűnő tehetségű diák volt, különösen feltűnt nagy nyelvérzékével. 1903. őszén beiratkozott a budapesti egyetem filozófiai karára, a magyar és német nyelvet választotta tanulmányai tárgyául, de tanári oklevelet nem szerzett. Írói becsvágya elvonta az iskolai pályától. 1906-tól kezdve a Budapesti Napló szerkesztőségében dolgozott, a következő évben már megjelent első kötete, nevét csak hamar ismerni kezdték. A Hét és a Nyugat népszerű munkatársa volt, más folyóiratok és hírlapok is örömmel közölték költeményeit, elbeszéléseit, közérdekű írásait. A Budapesti Naplótól a Világhoz került, innen a Pesti Naplóhoz ment át, a világháború után az Új Nemzedékhez, majd a Pesti Hirlaphoz csatlakozott. Nem politikai meggyőződései irányították, polgári kényelme fontosabb volt számára a társadalmi harcoknál, írói célkitűzései jobban izgatták, mint a közéleti torzsalkodások. Élete utolsó éveiben nagyon sokat szenvedett, de testi gyötrelmei ellenére is bámulatos lendülettel írta munkáit. Ötvenegy éves korában – 1936. november 3-án – halt meg Budapesten.
Adatok Kosztolányi Dezső életéhez:
1885. – Kosztolányi Dezső születésének éve. Március 29-én születik Szabadkán. (Apja, Kosztolányi Árpád, községi gimnáziumi matematikus-fizikus tanár, anyja, Brenner Eulália, egy német eredetű gyógyszerész leánya, mindketten katolikus vallásúak. Családja apai ágon felvidéki származású. Apai ősei szerénysorsú emberek voltak, valószínűen nyitramegyei nemesek. Mint a legtöbb demokrata szóvivő, ha rangra jut, a költő is lázasan nyomozta elődeit, s büszkélkedett árpádkori, sőt ázsiai származásával. Ez a családi dicsekvés természetesen be nem bizonyítható költői ábránd volt, és nem egészen jól illett a Hét, a Nyugat és a Világ munkatársának életprogrammjához, de Ady Endre is így tett, mások is így kérkedtek, miért lett volna éppen «Esti Kornél» külömb a többinél?)
1895–1903. – Kosztolányi Dezső a szabadkai községi katolikus gimnáziumban. (Otthon testvéreivel együtt jólétben nevelik, az iskolában figyelemmel bánnak vele. Idegzete nincs egészen rendben, félelmi érzések szorongatják, apjától különösen retteg. Édesatyja később az iskola igazgatója lesz. Hetedikes gimnazista, amikor első verse megjelenik nyomtatásban: a Budapesti Napló avatja költővé 1901. október 26-án. A következő évben színdarabot ír Reviczky Gyuláról, ezt a verses játékát a rokon fiúk és leányok elő is adják a gimnázium tornacsarnokában, zártkörű ünnepélyen. Nyolcadik osztályos korában kínos ügye támad, egyik tanárával szemben neveletlenül viselkedik, tanárai kizárják az iskolából. Az érettségi vizsgálatot mint magántanuló Szegeden teszi le, jeles eredménnyel.)
1903–1906. – Egyetemi hallgató Budapesten. (Mint magyar-német szakos tanárjelölt Négyesy László stílusgyakorlatain barátságot köt két bölcsészethallgató-társával: Babits Mihállyal és Juhász Gyulával. Egy ideig a bécsi egyetemen is tanul, sokat időzik Szabadkán, barátaival buzgón levelez irodalmi kérdésekről. Nyelvismereteit egyre bővíti, olvasottságát gazdagítja, a szabadkai és szegedi hírlapokba számos cikket ír.)
1906. – Apja nagy bánatára nem fejezi be egyetemi tanulmányait. Belép a Budapesti Napló szerkesztőségébe. (Egyszerre nagy úr lesz, sok pénzt keres, józsefvárosi diákszobáját előkelőbb berendezésű lakással cseréli föl. A szerkesztőségekben és az irodalmi kávéházakban megismerkedik a nevesebb írókkal. Nem kerül az Ady-rajongók sodrába, a dekadensekről és Adyról nagyon rossz a véleménye. «A dekadensek – írja Babits Mihálynak – azon embereim közé tartoznak, akiket lelkem mélyéből gyűlölök. Az urakat in corpore vetem meg, de szenvedélyesen, úgy, hogy mindegyiknek jut dühömből egy emberséges porció. Még a nagy Baudelaire-nak is. Pokolba velük! Elrontják az ember szépérzékét, megfeketítik világnézetét egy rím miatt, mert ők a disznóságokon kívül főleg a rímeket szeretik. Milyen kis emberek ezek, ha levetik bohócruhájukat, mi véznák és költőietlenek! Egyszer és mindenkorra nem kell olvasni többet ilyenfajta verseket. E kacskaringós úton járó emberiség-rontók nem látják be, hogy célunk fáradságos haládás az ideál felé, s könnyebb egyenes úton odajutni, mint görbe sikátorokon.» Adyról ugyancsak Babits Mihálynak: «A modern irodalom trónusába egy kiállhatatlan és üres pozőrt ültettek: Ady Endrét. S nem mások, mint azok, akik arra aspirálnak, hogy rossz, modoros és affektáltan zűrzavaros verseiket a Budapesti Napló tárcarovatában közöljék… Sok hasonlót írhatnék az émelyítő Adyról. E tanulatlan, gyenge legénykék valami különöset keresnek, s maguk sem tudják, mit. Feltétlenül írjon, mit tart Ady magyar-szidásáról. Nekem viszket a tenyerem, s fölpezsdül bennem a vér, ugyanaz a vér, mely nagyapám eréből 1848-ban lecsurgott az isaszegi síkra. Mert vad-magyar, fájlalmásan magyar vagyok minden szociológiai tanulmányom ellenére is, s az is maradok.» A sors különös játéka, hogy a Budapesti Napló szerkesztőségében ő lesz Ady utóda. «Ady Endre helyére, aki Párisba ment – írja Babits Mihálynak 1906. júniusában – a Budapesti Naplóhoz szerződtem belmunkatársnak. Szépirodalmi cikkeket, verseket, tárcacikkeket írok bele, s a versrovat vezetője vagyok.»)
1907. – Megjelenik első verses kötete: Négy fal között. (A kötetnek nincs nagyobb visszhangja.)
1913. – Huszonnyolc éves. Nőül veszi Harmos Ilona színésznőt. (Ebben az időben már a Világ belső munkatársa.)
1914. – A világháború első éve. (Megdöbbenve nézi a vérontást, fél a katonáskodástól, mint hírlapírót többszöri besorozás után fölmentik a fegyveres szolgálattól. Amikor a Pesti Napló szerkesztőségében dolgozik, Hatvany Lajos segítségével Budán kis házat vásárol. Sokat ír és fordít, törleszteni akarja kölcsönét.)
1919. – Az ellenforradalom győzelme után belép az Új Nemzedék szerkesztőségébe. (Irányváltozása feltűnést kelt, ismerik filoszemita érzelmeit, tudják róla, hogy a szabadkőműves szellem szolgálatában állott. A lapba véres szatirájú cikkeket ír a zsidókról, kommunistákról, emigránsokról. Később kilép a lap kötelékéből, állás nélkül marad.)
1921. – Meghívják a Pesti Hirlap belső munkatársai közé. (Nehéz anyagi körülményei megjavulnak. Új lendülettel dolgozik.)
1929. – Lesujtó nyilatkozata Ady Endre költői értékéről. (A Toll című folyóirat az Ady-kérdésben megszólaltatja az irodalom tekintélyeit, ezek hízelegve írnak az elhúnyt költőről, ő merészen szembeszáll az Ady-fanatikusokkal. Egyszerre népszerűtlen lesz a nyugatos körökben, az ellenvéleményt nem hajlandók eltűrni. Gyalázkodó leveleket kap, merénylettel fenyegetik, gúnyosan beszélnek munkásságáról.)
1930. – A Kisfaludy-Társaság megválasztja tagjai közé. (Megindítja harcát a nyelvművelés érdekében. A Pesti Hirlap hasábjain és egyebütt sok szellemes cikket ír az idegen szavak mételye ellen, támadja a magyartalan stílusú írókat.)
1931. – Vezető szerepet vállal az irodalmi közéletben. Mint a Magyar Pen Club elnöke, sokat fárad a magyar szellem külföldi érvényesüléséért. (Egyik külföldi útján Hollandiában Vilmos császár is fogadja ebéden. Rothermere lord ezer angol fontot ad neki Londonban a magyar irodalom támogatására. Az ajándékot itthon Krudy Gyulának és Móricz Zsigmondnak ítélteti oda a Magyar Pen Club választmányával, a döntés nyomán hírlapi vita lángol föl, az irodalmi vonatkozásokba személyi sértődések és politikai indítékok kapcsolódnak, végül lemond a Magyar Pen Club elnökségéről.)
1933. – Halálos betegségének első nyomai. (Szájában daganat keletkezik, az orvosok nem boldogulnak gyógyításával, fájdalmas műtéteken megy át, még Stockholmba is kiutazik rádiumkezelésre. Ínyrákja egyre súlyosabb lesz. Utolsó esztendejének papírra vetett följajdulásait – mert beszélni már nem tudott – nem lehet megindulás nélkül olvasni.)
1936. – Halála november 3-án. (Szörnyű testi-lelki kínok után egy budai kórházban hal meg. Özvegy édesanyja és két testvére még él. November 5-én temetik el a kerepesi-úti temetőben.)
Irodalom. – A Nyugat Kosztolányi-száma. 1936. évf. (Füst Milán, Gyergyai Albert, Karinthy Frigyes, Schöpflin Aladár és mások cikkei.) – Baráth Ferenc: Kosztolányi Dezső. Budapest, 1938. – Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső. Budapest, 1938. – Szegzárdy-Csengery József: Kosztolányi Dezső. Budapest, 1938.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages