A KATOLIKUS IRÁNY.

Teljes szövegű keresés

A KATOLIKUS IRÁNY.
ERKÖLCS dolgában egyetlen író sem háríthatja el magától a felelősséget. Nincs az a lángelme, amelynek joga volna arra, hogy megrontsa olvasói lelkét. Ez a katolikus álláspont, ehhez a felfogáshoz ragaszkodtak ennek a határozottan konzervatív-nacionalista szellemi iránynak keresztény világnézetű írói.
A katolikus író az ember rendeltetését nem tekinti befejezettnek a földi élettel: életszemlélete ehhez a meggyőződéshez igazodik. Hisz a Gondviselésben, nem az esetlegességek sorozatának fogja fel az ember sorsát. Az irodalom többi irányától nem is választja el más, mint a világfelfogás fenköltsége. Az erény ezen a földön együtt jár a bűnnel, a katolikus író mind a kettőt meglátja, csak éppen nem feneklik meg a bűn kiélvezésében, mint a dekadens életélvezés jogosultságának annyi hirdetője. A katolikus irány nem a hitbuzgalmi irodalmat akarja életre kelteni, hanem művészi alkotásokat teremt, s a szépség eszközeivel gyönyörködteti olvasóit. Tárgykörében alig van korlátja, de a feldolgozás katolikus lelkiségét nem dobhatja el.
A falun élő pap-íróknak módjukban áll a nép aprólékos megfigyelése. Az egyszerű embereknek ők a tanácsadói, híveik személyes ügyeit minden oldaláról ismerik. DOMONKOS ISTVÁN (1862–1923) szívében krisztusi szeretet élt népe iránt, a lelkipásztor bensőséges részvétével fordult magyarjai felé. Ismerte a dunántúli parasztság minden dolgát, a népköltészet bájával dolgozta föl történeteit. A békebeli falu eseményei és a háborús világ gondjai egyforma költőiséggel elevenedtek meg elbeszéléseiben. Olykor kissé vontatott mesélő, annál erősebb a hangulatok fölkeltésében. Az élet szomorú mozzanatai iránt erős a fogékonysága, de katolikus világnézetének kiengesztelő megnyugvása nem hiányzik legtragikusabb tárgyaiból sem. (Barázdák a szántóföldön, Atyámfiai, A muszka pipa.)
KINCS ISTVÁN (1867–) elbeszélései és regényei tele vannak üdítő jellemvonásokkal. Az író a dunántúli kisvárosok társadalmát egészséges humorral mutatta be, szatirája sem volt éles, a napsugarat jobban szerette az élet árnyékos oldalainál. Bölcs emberszemlélete életszerű stílussal természetessége derűs ötletekkel párosult. Szeretettel pillantott vasmegyei nemesuraira, városi polgáraira, földesgazdáira, zselléreire. Alakjai frissen mozogtak, sötétlelkű ember kevés akadt köztük. Elbeszélő kötetei a magyarság hagyományaihoz ragaszkodó, keresztény szellemű családi irodalomnak lélekvidító termékei. (Magyar ég alatt, A leánymamák fia, A szegénység vára.)
ANDOR JÓZSEF (1871–1918) hősei az élet ezer bajával küzdő városi középosztály tagjai. Az író figyelmét különösen a fiatal leányok lelki világa kötötte le: a romlatlan költői lélek idealizmusával pillantott nőalakjaira. Novellái és regényei léleknemesítő történetek, a nélkül, hogy előtérbe állította volna moralizáló célzatát. Kevés olyan kortársa volt, aki az emberi jóérzés fölkeltésére hasonló elvszerűséggel törekedett volna. Katolikus világnézete merev ellentétben állott a huszadik század erotikus irányzatával. – Két világ között (1902) című regényében a keresztény társadalom felé törekvő gazdag zsidóság jellemző alakjait rajzolta meg, a két ellentétes szellem fölvázolásának biztos vonásaival. A krisztusi világnézet eszményítve jelent meg az olvasók előtt, de a zsidó lélek rajzában sem volt antiszemita ingerültség. – A tanítónő (1914) az idealista és materialista álláspont küzdelmeinek bemutatása. Hősét, a falusi tanítókisasszonyt, az élet tapasztalatai meggyőzik arról, hogy vallástalan ábrándozásokkal nem lehet megváltani a világot, az életnek csak a hit adhat igazi tartalmat. – A Boldog otthon (1916) a keresztény családi élet bensőségének környezetrajza három fiatal leány sorsának elbeszélésében. A regénybe életbölcselő elemeket vitt az író, a történés szövetét finom lírával szőtte át. A katolikus világnézet ebből a munkájából is friss erővel árad. – Andor József novellái és regényei a katolikus lelkiség nem közönséges megnyilvánulásai. Az író megingathatatlan hite nem erkölcsi prédikációkban bontakozott ki, hanem képzeletének tisztaságában. Hőseit nemes emberszeretettel nézte, ellenségeskedő osztályszemléletet nem csempészett írásaiba. Idealista volt, nemes ízlésű elbeszélő. Korszerű témáira az etikai alapon álló költészet lelki összhangjával világított rá.
A katolikus középkor és a török hódoltság világa eleven erővel bontakozott ki TARCZAI GYÖRGY (1872–1931) munkáiból. Az író mélyreható történeti tanulmányokkal alapozta még elbeszéléseit, s nagy kedvvel vonta bele környezetrajzába az elmult századok képzőművészeti alkotásainak leírását. Eperjes, Bártfa, Lőcse, Kassa, Buda kövei sorra megelevenedtek munkáiban. Katolikus lelkisége jól illett középkori romantikájához. Személyei nemcsak éltek és mozogtak, hanem belső világukkal is megnyilatkoztak az olvasók előtt. A többi magyar történeti regényíró inkább csak a fejedelmi udvarokkal, a főrangú személyekkel és a nemesurakkal foglalkozott. Tarczai György megrajzolta a régi századok polgári társadalmát, a céhek és műhelyek életét, az iparosok és kereskedők világát is. – Első történeti regénye, a Masolino (1903), Zsigmond király korának föltámasztása. Hőse a tizenötödik századi híres olasz festő, háttere a magyar környezet és az ébredő renaissance-kor. – A Vitus mester álmában (1918) a Mátyás király korabeli világhírű fafaragó mesternek, a stószi Vidnek, a művészettörténelem Veit Stossának, élettörténetét öntötte regényes formába. Vitus mester élettörténetének fonalán megelevenednek az akkori művészeti és mesterségi élét törekvései és eredményei. A budai, krakkói és nürnbergi polgárok körében nevezetes történeti személyek tűnnek föl; a családi tűzhelyek hangulata egybeolvad a templomi boltozatok fenségével. A magyar renaissance-kor művészi álmait ez a regény ábrázolja leghívebben. – Mikó solymár (1929) a tatárjárás korába vezet. Egy felvidéki történet kapcsán megeleveníti a IV. Béla király korabeli magyarság életét, a várak lakóit, a szepesi és sárosi tájakat. A tizenharmadik század korhű festése sok vonzó vonással lép elénk a regényben. – Tarczai György katolikussága nem puszta díszlet, hanem az életszemlélet hithűségéből sugárzó világnézet; nem egyszerű betét, hanem írásainak lényege, elpusztíthatatlan erkölcsi egészség.
VÁTH JÁNOS (1887–) a regionális irodalom művelője. Érdeklődésének legfőbb tárgya a balatoni ember és környezete. Lelke mélyéig ismeri a Balaton-vidék népét, s annyi kiváló dunántúli író után is tud újat mondani Veszprém és Zala magyarjairól. Rajzaiban, elbeszéléseiben, regényeiben egy tünedező világ képe eredeti színezéssel jelenik meg. A hang és hangulat népiességét, a helyi szólásokat és tájszavakat az író saját szóképzései, igésítései, kifejezésformái kísérik: ez a stílus-sajátság különös ízt ad számos Váth-írásnak. Az erkölcsi alapgondolat sohasem hiányzik Váth János munkáiból, életszemléletét a meggyőződéses katolicizmus irányítja. (Balatoni levegőben, A nádi farkas, Pannontenger csillaga, Lápvilágban.)
TÓTH LÁSZLÓ (1889–) verses munkái a művészi érzékű költő fínom alkotásai, regényei és novellái a lélek nyugtalan igazságkeresésének kifejezői. Elbeszélő munkáiban feleleteket keres korszerű kérdésekre, egy-egy hősének társadalmi pályatörése köré eleven ütemben fűzi meséjét. Könnyed meseszövő, elmélyedő lélekelemző. Halk lírájába drámai feszültségű jelenetek kapcsolódnak. Világszemlélete az erkölcsi felelősségét mélyen átérző íróé. (Ami erősebb nálunk, Pénztár 9–2-ig, Magányos jegenye.)
Az elbeszélő irodalom mellett a színműirodalom erősen háttérbe szorult, de azért Kállay Miklósban és Sik Sándorban a katolikus szellemű dráma is megkapta a maga hivatott művelőit. – KÁLLAY MIKLÓS (1885–) sokoldalú író: kritikus, esztétikus, publicista, műfordító, elbeszélő és színműíró egy személyben. Színművei közül A liliomos királyfi (1930) Szent Imre herceg történetének legendai szellemű feldolgozása. Nehéz tárgy drámának, bár a mélabús legenda dramatizálásával, a krónikás részek cselekvényes átköltésével már többen megpróbálkoztak s nem sikertelenül. – A roninok kincse (1936) sorstragédia negyvenhét nipponi lovagról, a hűség és önfeláldozás hőseiről. Japán tragédiájában új hangulatot, új alakokat, új színeket keresett a szerző, meg akarta érzékíteni a kelet lelkét, drámában mondott éneket Nippon legjobbjainak világnézetéről. A darab előadásakor a Nemzeti Színház eredeti stilizálással, korszerű jelmezekkel, japán modorú mozdulatokkal mutatta be a keresztény társadalomtól annyira eltérő ázsiai világot. – Godiva (1938) misztérium a kegyeletlen középkori lovagról. A vesztébe rohanó szilaj urat két nemes lélek menti meg az elkárhozástól. A mű forrása a Godiva-legenda, ezt a vallásos történetet nemes költészettel dolgozta fel az író. A Halál, a Sátán és az Angyal sodorják az emberi életet elvesztő és megmentő szálakat, az önfeláldozás isteni sugallata hint bűntudatot és megtérést a megátalkodott lelkekbe. A jó és rossz harcában a hit malasztja arat diadalt. – Meseszerű elemek tarkítják Rontó Pál (1939) történetét is. A vidám játék forrása gróf Gvadányi József verses elbeszélése. A színmű inkább epikus jellegű, a drámai feszültséget a látványos jelenetek változatossága pótolja. – Regényeiben a katolikus lélek válságai foglalkoztatták legélénkebben a szerzőt. Véres korszakokat idézett lelki szemei elé, legnehezebb küzdelmeiben mutatta be a szorongatott egyházat. A titokzatosság beleszövődött elbeszélésének számos részletébe, a történeti tér mögé rejtelmes erők működését helyezte. A sötét fordulatok, gyilkos merényletek, megdöbbentő fordulatok elemi erővel vonzották, a sátáni megszállottság és a babonák világa látomássá vált képzeletében. (Magóg fiai.) – Báthory-életregényében már nem módosíthatta túlságosan a történelem hiteles adatait álomvilága kedvéért, e nélkül is szép emléket állított Erdély erőskezű fejedelmének és Lengyelország nagy királyának. (Báthory István.)
A katolikus írók és hírlapírók tömörülése, az Országos Pázmány-Egyesület, továbbá a budapesti országos katolikus nagygyűlés és az esztergomi katolikus nyári egyetem többször foglalkozott a katolikus irodalom időszerű kérdéseivel. Ezeken az összejöveteleken a katolikus tudomány kiválóságai többször kifejtették álláspontjukat a katolikus irodalom lényegéről: A katolikus írónak nem szabad visszariadnia az élet legsötétebb problémáitól sem, csak katolikus világnézettel kell szemlélnie a dolgokat. A katolikus író ne szakadjon el soha a földtől, de azért mindíg a magasságok felé törjön. Nincs külön katolikus író csak író van, aki katolikus: életében és hivatásában egyaránt. Az igazi író ne féljen semmiféle témától, szóljon hozzá katolikus lélekkel az élet minden sorsfordulatához.
Mi a katolikus kritika? Egy katolikus tudós szerint: «Művészi és világnézeti hitvallás, melyet a meggyőződés tisztasága és megvesztegethetetlensége diktál». A kritika katolicitása fokozottabb hangsúlyozása annak, hogy tudva és akarva hamisat a becsületes bíráló nem mondhat. Első feladatunk, hogy teljes megértéssel helyezkedtünk bele a költő lelkébe, s a lélek megértése alapján ítéljünk a tartalom és forma felett, hiszen a szépség három tényező harmóniája: a léleké, a tartalomé és a kifejezésé. De hogy értsük meg a velünk merőben ellentétes lelket? «A katolikus kritikát épen ezen a ponton éri a legkeményebb elítélés: azt vetik ellene, hogy a művészi kritikának nincs köze a lélekhez, csak a kifejezéshez. Másrészt azzal bélyegzik meg, hogy megmerevedett dogmák szerint ítél.» Ámde nincs öntudatos ember, akinek ne lenne világnézete, önkéntelenül is valamelyik világfelfogáshoz illeszkedik mindenki, a katolikus kritikustól sem lehet megtagadni a világnézet jogát; fontos csak az, hogy valóban e szerint a kipróbált világfelfogás szerint ítéljen. A katolikus világnézet semmivel sem merevebb, mint minden más, hatalomra jutó világnézet. A világnézet merevségét a benne élők hivatottak megállapítani, mert a szembenállónak mindig a másik világnézete tetszik szorosnak. Ezen az alapon a katolikus kritika jogosságát tagadni nem lehet. A világnézeti szempontnak a kritikából való száműzése helytelen álláspont. Hiába mondják, hogy a művészet önmagáért van, minek abba világnézetet kavarni? A művészet belekapcsolódik az emberi életbe, mindnyájan a család, nemzet, emberiség közösségébe születünk, a közösség javáért folyó munka megköveteli a kritikustól a világnézeti állásfoglalást. Viszont az is igaz, hogy a világnézeti célzatosság nem állhat ellensúlyul a művészet fogyatékosságaival szemben. A bíráló csak azt ítélheti szépnek, ami igazán szép, s nem véthet az igazság ellen a szépségen levő foltok elhallgatásával. «A multban, s talán még ma is, a katolikus író a tulsó világnézet embereinél lenézéssel és becsmérléssel találkozott. Elég ennek igazolásául a költők közül arra a kritikára hivatkoznom, ami Sik Sándornak és Mécs Lászlónak jutott a Nyugat hasábjain. De az is kétségtelen, hogy nem lenne katolikus álláspont ezzel szemben hasonló kottériaszellemet teremteni.»
Elbeszélők és drámaírók:
ANDOR JÓZSEF (szül. 1871. október 3. Nyíregyháza; megh. 1918. október 9. Budapest), budapesti állami gimnáziumi igazgató, az Élet szerkesztője, a Szent István Akadémia tagja. –– Első elbeszélései a Budapesti Hirlapban Cyprián néven jelentek meg, s annyira fölkeltették a figyelmet, hogy sokan Herczeg Ferencet sejtették az álnevű fiában. Később, mint az Élet szerkesztője, egész kis írói kört csoportosított maga mellé, számos szépirodalmi tehetséget fedezett föl, ezek azonban akkor, amikor már nevüket kiemelte a homályból, többnyire búcsút mondtak folyóiratának, mert nem tudott annyit fizetni, mint más kiadók. Lelkesen küzdött a sárban fetrengő irodalmi irányok ellen, férfias bátorsággal mutatott rá a korabeli szellemi élet erkölcsi züllésére. – Munkái: Elbeszélések. Budapest, 1897. – Két szív. Regény. Budapest, 1899. – Utak az életben. Novellák. Budapest, 1899. – Margitka szökése. Novellák. Budapest, 1900. – Tünedező világ. Novellák. Budapest, 1900. – Anyaföldön. Novellák. Budapest, 1901. – Két világ között. Regény. Budapest, 1909. – Újabb elbeszélések. Budapest, 1907. – Nagy Lajos magyar király. Regényes korrajz az ifjúság számára. Budapest, 1908. – Ijjas Tamás végzete. Regény. Budapest, 1909. – A tanítónő. Regény. Budapest, 1914. – Boldog otthon. Regény. Budapest, 1916.
ANKA JÁNOS (szül. 1883. május 5. Mezőtóhát, Aranyos-Torda megye), hírlapíró, az Élet és a Nép szerkesztője, utóbb fővárosi tisztviselő. – Líráját vallásos megnyugvás és szociális részvét jellemzi, prózai munkái keresztény világnézetű filozófus-szellem kisugárzásai. – Munkái: A rózori legenda. Novellák. Budapest, 1909. – Tengerszemek. Versek. Budapest, 1912. – Csaba királyfi él. Regény. Budapest, 1921. – A fűszál evangéliuma. Elmélkedések. Budapest, 1926. – Az örök ember. Gondolatok. Budapest, 1931. – Dániel úr. Regény. Budapest, 1939.
BALLA BORISZ (szül. 1903. augusztus 19. Pétervár), hírlapíró, utóbb miniszteri tisztviselő, a Szent István Akadémia tagja. – Két publicista társával, Aradi Zsolttal és Possonyi Lászlóval együtt, a szociális gondolatokat valló modern katolicizmus ügyéért jelentékeny hatással dolgozott. Szépirodalmi munkásságát a magasabbrendű világszemléleten kívül az isteni gondolattal való szerves kapcsolat jellemzi. – Munkái: A früegeni legenda. Regény. Budapest, 1928. (Ábrándos szerelem a tiroli hegyekben. Vallásos ihletésű sorstragédia.) – Niczky növendék. Regény. Budapest, 1931. (Egy katonai iskolában serdülő tanuló rajongó szerelme. A nem katonának való fiatal lélek reménytelenül vergődik a sivár környezetben. A katolikus erkölcs lélekalakító ereje itt is belenyúl a regény hősének sorsába.) – A lélek útjai. Útijegyzetek, tanulmányok. Budapest, 1934. (A kötetet a katolicizmus irodalomépítő erejében való hit szelleme hatja át.) – A megsebzett. Regény. Budapest, 1938. (Egy megtérés története. Hőse, a léha gavallér, ráeszmél üres életére, s megtalálja az utat a katolikus igazságok éltető forrásához.) – Novellák. Budapest, 1939. (Hősei különös lelki válságok útján találják meg kapcsolatukat Istennel.)
DOMONKOS ISTVÁN (szül. 1862. augusztus 19. Győr; megh. 1923. augusztus 9. Nyúlfalu, Győr megye), nyúlfalusi plébános, a Szent István Akadémia tagja. – Munkái: Barázdák a szántóföldön. Novellák. Budapest, 1905. – Atyámfiai. Novellák. Budapest, 1914. – A muszka pipa. Novellák. Budapest, 1916. – A kard joga. Novella. Budapest, 1917.
FINTA SÁNDOR (1889–). Életéről és munkáiról: a költők között. – Elbeszélő kötetei: Rózsavár. Regény. Budapest, 1922. (A dunántúli kisváros képe a világháború és forradalmak korában. Átélt dolgok eleven alakokkal.) – Szakállas Kitykirity. Regény. Szombathely, 1926. (Két félkegyelmű ember története a Rába partján.) – Vásárosok. Regény. Szombathely, 1933. (Hősei győri kisiparosok.)
GÁSPÁR JENŐ (1894–). – Életéről és munkáiról: a költők között. – A lírai finomság regényeinek is egyik jellemző vonása. (A világ orvosa, A nagy tavasz.)
HARSÁNYI LAJOS (1883–). – Életéről és munkáiról: a költők között – Elbeszélő kötetei: A halálfejű pille. Novellák. Budapest, 1915. – Az óra egyet üt. Regény. Budapest, 1916. – A szent asszony. Regény. Budapest, 1928. – Az elragadott herceg. Regény. Budapest, 1930. – A nem porladókezű király. Regény. Budapest, 1933.
IJJAS ANTAL (szül. 1906. Szentgotthárd, Vas megye), hírlapíró, a Mária Kongregáció folyóirat szerkesztője. – Regényeiben sóvárgó érdeklődéssel fordul az olasz föld multja felé, elbeszélésein rajta van a történeti szellem ihlető ereje. Katolikus életértékelése a stílus gondjával jelenik meg minden írásában. – Munkái: Sienai legenda. Regény. Budapest, 1934. – Az üzenet. Novellák. Budapest, 1937. – Mirandola fordulása. Regény. Budapest, 1937.
JÁNOSSY BÉLA (szül. 1883. október 20. Erdőszentgyörgy, Maros-Torda megye), hírlapíró, utóbb az erdélyi katolikus egyházszervezet titkára, a kolozsvári Hírnök folyóirat szerkesztője, a Petőfi-Társaság tagja. – Költészetében nemcsak lírikus, hanem az Erdélyben teljesen elhanyagolt verses elbeszélés művelője is. – Munkái: Emberszívek. Novellák. Kolozsvár, 1907. – Virágénekek. Versek. Kolozsvár, 1908. – Az élet mellől. Novellák. Kolozsvár, 1911. – Magyar földön. Novellák. Kolozsvár, 1913. – Véres galamb. Versek. Kolozsvár, 1918. – Halhatatlan halál. Dráma. Kolozsvár, 1922. – Petőfi. Dráma. Kolozsvár, 1923. – A császár bűnbakjai. Regény. Kolozsvár, 1924. – Ferenc, a csodálatos ember. Versek. Kolozsvár, 1928. – Terézia nővér. Színmű. Kolozsvár, 1928. – Szivárvány. Novellák. Kolozsvár, 1929. – Vejemuram. Vígjáték. Kolozsvár, 1929. – Mister Nemere. Regény. Kolozsvár, 1929. – Krisztus útja a Kálvárián. Drámai költemény. Kolozsvár, 1933. – Égő csipkebokor. Versek. Kolozsvár, 1934. – Király daliája. Költői elbeszélés. Kolozsvár, 1935.
KÁLLAY MIKLÓS (szül. 1885. október 7. Eger), hírlapíró, a Napkelet szerkesztője, a Szent István Akadémia, Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság tagja. – Drámaírói munkásságát a Petőfi Társaság 1937-ben a Madách-nagydíjjal tüntette ki. – Verses fordításai közül legjobban Rilke-átültetései keltettek figyelmet, prózai fordításainak a teljes magyar Ezeregyéjtszaka a koronája. – Esztétikai munkásságáról: a kritikusok között. – Munkái: A liliomos királyfi. Színmű. Nemzeti Színház: 1930. – Trón a vérhegyen. Regény. Budapest, 1933. (Erzsébet angol királynő uralkodásának regényes krónikája.) – A roninok kincse. Színmű. Nemzeti Színház: 1936. – Godiva. Színmű. Nemzeti Színház 1938. – Magóg fiai. Regény. Budapest, 1938. (A délfrancia eretnekek kiirtása III. Ince pápa korában.) – Báthory István. Regény. Budapest, 1939. (A magyar-lengyel sorsközösség könyve.) – Rontó Pál. Színmű. Nemzeti Színház: 1939. (Párosrímű tizenkettős versekben.) – A murányi amazon. Regény. Budapest, 1940. (Széchy Mária életének regénye.)
KINCS ISTVÁN (szül. 1867. december 20. Felsőőr, Vas megye), katolikus áldozópap, kőszegi apátplébános, a Szent István Akadémia tagja. – Munkái: Tarka világ. Novellák. Szombathely, 1895. – Magyar ég alatt. Novellák. Budapest, 1898. – Rajzok a kurucvilágból. Novellák. Budapest, 1899. – A leánymamák fia. Regény. Budapest, 1900. – Romok a rom fölött. Történeti elbeszélés. Budapest, 1906. – A szegénység vára. Regény. Kőszeg, 1927. – Makula nélkül. Regény. 1927. – Édes Bözsike. Novellák. Kőszeg, 1928.
PÁL ÖDÖN (1884–). – Tudományos munkásságáról Pitroff Pál néven: az irodalomtörténetírók között. – Szépirodalmi munkáiban nemes világfelfogású, nemzeti szellemű lírikus és elbeszélő, a dunántúli tájak hangulatainak érzékeltetője. – Munkái: Tárogató. Versek. Budapest, 1922. – Fekete rózsa. Versek. Budapest, 1923. – Tündérfa. Regény. Budapest, 1925. – A bujdosó vagyon. Regény. Budapest, 1926. – A felhők kapitánya. Regény. Budapest, 1928.
SIK SÁNDOR (1889–). Életéről és munkáiról: a költők között. – Elbeszélő kötetei és drámái: Ébredés. Színmű. Budapest, 1915. – Alexius. Misztérium. Budapest, 1918. – Hét szép história. Novellák. Budapest, 1921. – Zrínyi. Tragédia. Budapest, 1923. – A boldog ember inge. Mesedráma. Budapest, 1930. – István király. Tragédia. Budapest, 1934.
TARCZAI GYÖRGY (szül. 1872. május 21. Eperjes, Sáros megye; megh. 1931. március 23. Budapest), családi nevén Divald Kornél, a Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselője, a M. T. Akadémia és Szent István Akadémia tagja. – Mint tudományos kutató, a legérdemesebb művészettörténetírók egyike. (Művészettörténeti korrajzok, Szepes vármegye művészeti emlékei, Magyarország középkori képzőművészete, Budapest művészete a török hódoltság előtt, Magyarország művészeti emlékei, A magyar iparművészet története, A M. T. Akadémia palotája és gyűjteményei, Felvidéki séták.) – Elbeszéléseivel már 1900. előtt feltűnt, mivel azonban kiadói reklám nem dolgozott mellette, a kisebb tehetségű írók is háttérbe szorították. – Munkái: Hétszer özvegy. Novellák. Miskolc, 1896. – Törökvilág Budán. Novellák. Miskolc, 1898. – Németvilág Budán. Novellák. Budapest, 1898. – Dönk vitéz Rómában. Történeti elbeszélés. Budapest, 1900. – Budai históriák. Novellák. Két kötet. Budapest, 1903. – Masolino. Regény. Budapest, 1903. – Szent Margit legendás könyve. Budapest, 1904. – A zengő hegy. Novellák. Budapest, 1904. – Az egetverő hegy. Novellák. Budapest, 1906. – Öt novella. Budapest, 1913. – Felvidéki históriák. Novellák. Budapest, 1914. – Magyar legendák. Budapest, 1914. – Vitus mester álma. Regény. Budapest, 1918. – Holicsi képeskönyv. Novellák. Budapest, 1924. –A budai gyár. Novellák. Budapest, 1927. – Margit-legendák. Budapest, 1927. – Mikó solymár. Regény. Budapest, 1929. – Az Árpádház szentjei. Budapest, 1930. – Masolino. Regény. Új kiadás. Budapest, 1932. (Várdai Béla bevezető tanulmányával.)
TÓTH LÁSZLÓ (szül. 1889. december 22. Budapest), a Nemzeti Ujság szerkesztője, a Szent István Akadémia tagja. – Mint a keresztény napisajtó egyik vezérpublicistája, tevékeny részt vett a nemzeti szellemű újságírói társadalom szervezésében. – Verses munkái a művészi érzékű költő finom alkotásai, regényeiben feleleteket keres az élet időszerű kérdéseire. Eleven meseszövő, de elmélyedő figyelemmel elemzi hőseinek lelki fejlődését is. Halk lírájába drámai feszültségű jelenetek kapcsolódnak. Világszemlélete az erkölcsi felelősségét mélyen átérző íróé. – Munkái Versek. Budapest, 1922. – Májusfa. Színmű. Nemzeti Színház: 1923. (Verses színjáték.) – Különös kérő. Regény. Budapest, 1930. (A háború előtti magyar társadalom.) – A tehetségtelen. Regény. Budapest, 1933. (A világsiker problémája.) – Ami erősebb nálunk. Regény. Budapest, 1934. (Egy tudományos fölfedezés végzetes következményei.) – Pénztár 9–2-ig. Elbeszélő kötet. Budapest, 1938. (Három nagyobb elbeszélés.) – Magányos jegenye. Regény. Budapest, 1940. (Egy századvégi gyermek története.)
VÁTH JÁNOS (szül. 1887. március 3. Balatonkenese, Veszprém megye), családi nevén Horváth János, dunántúli katolikus tanító, utóbb a balatonalmádi állami elemi iskola igazgatója. – Munkái: Balatoni levegőben. Novellák. Veszprém, 1911. – A nádi farkas. Regény. Budapest, 1916. – Pannontenger csillaga. Novellák. Szombathely, 1917. – Balatoni emberek. Arcképek. Balatonfüred, 1920. – Szirtomlás. Regény. Szombathely, 1920. – Nyírt Sámsonok. Novellák. 1923. – Imitatio Christi. Novellák. Arad, 1925. – Ungok, nádak, rónavizek. Novellák. Szombathely, 1926. – Lápvilágban. Életképek. Budapest, 1927. – Váth János munkái. Tíz kötet. Balatonfüred, 1929–1932. (Bánhegyi Jób bevezető tanulmányával.) – Magyar katolikus szépirodalom. Tanulmány. Kalocsa, 1933. – A déli harangszó. Regény. Budapest, 1934. – Halásztűznél. Elbeszélések. Balatonfüred, 1937. – Solt anyja. Regény. Balatonfüred, 1939. – Szív a kövek között. Regény. Pécs, 1940.
ZAYMUS GYULA (szül. 1893. Budapest), katolikus áldozópap, budapesti plébános. – Gazdag katolikus lelkiség, romantikus képzelet, hajlam a fantasztikum felé: ezek alapvető vonásai regényírásának. Nem untatja olvasóit fárasztó leírásokkal, kerüli a hosszadalmas elmélkedéseket. Gyorsütemű elbeszélő, eleven stílusú. – Elbeszélő kötetei: Amadeus, a koldusbarát. Budapest, 1925. – Nászvirág. Budapest, 1927. – Éjféli vendég. Budapest, 1928. – Egetjáró királyleány. Budapest, 1930. – Marék parázs. Budapest, 1933. – Lámpát szeretnék gyujtani. Budapest, 1934. – Ninon kisasszony. Budapest, 1935. – Izzó talajon. Budapest, 1937. – Én választottalak ki titeket. Budapest, 1937. – János mester. Budapest, 1939.
Irodalom. – Várdai Béla: Tarczai György. Katolikus Szemle. 1915. évf. – Az Élet Andor József-emlékszáma. 1915. évf. (Anka János, Boros Ferenc, Prohászka Ottokár, Tarczai György és Vass József cikkeivel.) – Várdai Béla: Tarczai György. Élet. 1916. évf. – Divald Kornél: Andor József emlékezete. Magyar Kultúra. 1921. évf. – Várdai Béla: Katolicizmus és irodalom. Budapest, 1921. – Váth János: Domonkos István. Magyar Kultúra. 1921. évf. – Alszeghy Zsolt: Domonkos István. Élet. 1922. évf. – U. az: Összefoglaló könyvszemle. Irodalomtörténet. 1923–1930. évf. – U. az: Vázlatok. Budapest, 1925. – Váth János szerkesztésében: Vidéki írók. Veszprém, 1925. – Bartha József: Két nemzedék magyar irodalma. Budapest, 1926. – Harangi László: Kincs István. Magyar Kultúra. 1928. évf. – Bánhegyi Jób: A magyar irodalom története. Két kötet. Budapest, 1929–1930. – Várkonyi Nándor: A modern magyar irodalom. Pécs, 1929. – Bangha Béla: Katolikus lexikon. Négy kötet. Budapest, 1931–1933. – Olasz Péter: A serdülő fiú a magyar regényben. Szeged, 1932. – Bisztray Gyula: Váth János munkái. Magyar Szemle. 1933. évf. – Kutassy János: Váth János. Keszthely, 1933. – U. az: Váth János. Magyar Kultúra. 1933. évf. – Váth János: Magyar katolikus szépirodalom. Kalocsa, 1933. – Alszeghy Zsolt: Szépirodalmi Szemle. Katolikus Szemle. 1934. évf.-tól. – Martinkovics Lajos: Kincs István. Sopron, 1934. – Tiborc Lajos: Andor József. Budapest, 1934. – Várdai Béla Tarczai György regényköltészete. Élet. 1934. évf. – Ágoston Julián: A katolikus irodalom problémái. Korunk Szava. 1935. évf. – Orosz Iván: A Pannontenger mesemondója. Tanulmány Váth Jánosról. Szarvas, 1936. – Werger Márton: Tarczai György. Székesfehérvár, 1937. – Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1939-től. – Kozocsa Sándor: Kállay Miklós. Katolikus Szemle. 1940. évf.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages