IRÓNŐK.

Teljes szövegű keresés

IRÓNŐK.
A HUSZADIK század a nők gyors előretörésének korszaka irodalmunkban. A nő-elbeszélők nemcsak köteteik jelentékeny számával keltették föl a figyelmet, hanem tehetségükkel is. Egyesekben szembetűnően jelentkezett a magasabbrendű mesemondó készség, a biztos alakrajzolás, a különös helyzetek eleven meglátása. A társadalmi regényt feltűnő becsvággyal művelték, a történeti regényben számottevő értékeket alkottak.
A századforduló magyar arisztokráciájának világa elevenedik meg gróf TELEKI SÁNDORNÉ (1864–1937) regényeiben. Az olvasó érzi, hogy átélt dolgokról, nem pedig messziről elképzelt társadalmi helyzetekről kap korképet. Az írónőnek kedvelt alakjai azok a dzsentri-társaságbeli hölgyek és urak, akik minden áron be akarnak jutni a legelőkelőbb körökbe. Küzd a régi magyar nemesi családok osztálygőgje ellen, igazat ad a társadalmi előítéletek kárhoztatóinak. Munkáin fínom szatirikus él vonul át, érezni bennük az átéltséget. Az egyéni emlékek elevensége ott lüktet számos fejezetében. (A bevándorlók, Ugody Lilla, A fölfelé züllők, Enyém.)
TORMAY CECIL (1876–1937) lelkéből a túlzottan újszerű nők világában sem pusztultak ki az emberiség örök eszményei. A huszadik század haladó asszonya volt, de művészetéből nem irtotta ki a hagyományőrző elemeket. Novelláiban erősen vonzódott a szimbolikus témákhoz, fogékony szellemmel fordult a görög és olasz föld felé. – Első regénye, az Emberek a kövek között (1911), egy karsztvidéki horvát asszony és egy magyar vasutas szerelmi története. Jella, a pályaőr felesége, beleszeret Réz Andrásba, s ez a szerelem halálos, mert amikor az alföldi magyar vasútas ráún az asszonyra és megházasodik, Jella öngyilkos lesz. A kietlen horvát hegyvidék festése s az alföldi magyar fiatalember jellemzése a regény külön értéke. – A régi ház (1914) lapjain egy pesti német család története épül ki, háttérben a magyar főváros sorsának fordulataival: hogyan ver gyökeret a Németországból Magyarországra szakadt család, s mikép alakul magyar várossá a német Pest. Ulwing Kristóf építőmester hatalmas akaratereje ernyedni kezd fiában, a nagy vagyon lassankint összezsugorodik, az Ulwingok elgyöngülnek, végre az épületbontó csákány elpusztítja a család szívéhez nőtt régi házat. Ez a meseszövésében és alakrajzolásában egyaránt mélyjárású regény igazi művészi hangulat terméke.
Tormay Cecil mesterien tud ábrázolni olyan jeleneteket, amelyek szívünkbe markolnak, s emlékezetünkben örökre megmaradnak. Bujdosó Könyve (1921) az őszirózsás forradalom korszakát és a proletárdiktatúra borzalmas napjait megrázó helyzetképekben mutatja be. Az író nem politizál, csak elmondja, mi történt vele és a művelt magyar középosztállyal. «Ennek a könyvnek maga a sors adta a nevét. Bujdosó volt, olyan időkben, mikor a halál fenyegetődzött a magyar szenvedések minden hangja felett. Bujdosott és menekült a szülői házból, magányos kastélyon, kisvárosi villán, falusi udvarházon át. Bujkált szétszedve, könyvek lapjai között, idegen tetők tövén, kéménykürtőben, pincegádorban, bútorok mögött és elásva a föld alatt. Házkutató titkosrendőrök keze, vöröskatonák csizmája járt felette. Csodára mégis megmaradt, hogy emlékeztessen, mikorra már behorpadt a kor áldozatainak a sírja, fű nőtt az egykori akasztófák gödrében, és a kínzókamrák faláról lekopott a vér és a golyók írása.» A Bujdosó Könyvet az állam élére jutott gonosztevők mesteri arcképei és az izgalmas tömegjelenetek sorozata a forradalmi idők lelkivilágának egyik legnagyobb értékű kútforrásává teszik. Idegen fordításaiban egyike lett a leghatásosabb felvilágosító iratoknak a bolsevizmust csak hírből ismerő külföld számára.
Történeti regénye, Az ősi küldött (1934–1937), a tatárjárás korába vezet. A fekete halál elrabolja Ung vitéz szerelmesét, őmaga végigéli az ország pusztulásának szörnyű jeleneteit. Lelki összetörtségében elfordul a kereszténységtől, de az ősi pogány vallás is hétpecsétes titok marad előtte. Az ilyen meggyötört lélek nem találhat menedéket máshol, csak a kolostor csöndes cellájában. A pálos barát később bejárja a földúlt országot, lelket önt az emberekbe. Megindul az újjáépítés munkája: a magyar nem veszhet el soha. A regény bús elképzeléssel színezett történeti képsorozat. Két hőse van: az egyik Ung lovag, a másik az ország; a lovag szívében épen úgy dúl a harc, mint amilyen kietlenné válik a magyarok hazája. A környezetrajz, a természetábrázolás, a lélekelemzés mesteri a műben, a középkori hangulat visszatükrözésére a stílus mélytűzű színeit használja az író. Nem a mesemondás változatossága izgatja, hanem egyes jelenetek históriai hangulatú kidolgozása. Egy-egy vonással élesen jellemez, képei világító erejűek. Nyelvének régies a zengése még ott is, ahol engedményeket tesz a mai kifejezőmód javára.
ERDŐS RENÉE (1879–) főmunkája az Ősök és ivadékok. Önéletrajzi regényciklus ez: egy nagyratörő zsidóleány lelki fejlődésének rajza. Éblen Betti, a kisvárosi zsidó kocsmáros gyermeke, bibliás környezetéből a fővárosba kerül, s mint Érseki Benoite éli világát egy aljas íróval, Bártfy Lászlóval; kiábrándulása után lelki vergődései a katolikus egyház kebelébe vezetik; megkeresztelkedik: «Most már megértette, mi az: lehúnyni a szemet, és azt mondani: Ámen.» Az írónő éles lelki elemzéssel dolgozta ki regénytetralógiájának mind a négy részét. Az első rész, Az új sarj (1920), a vidéki vallásos zsidóság világának irodalmi értékű bemutatása; környezetrajzában csak egyetlen keresztény van, az öreg bencés szerzetes. A második rész, Az élet királynője (1921), a szabadgondolkodó pesti zsidó életet ábrázolja szemléletes stílussal; a jelszó: élje mindenki a maga szerelmi életét az erkölcs korlátjai nélkül. A harmadik rész, A berekesztett utak (1923), a lelkében összetört nő külföldi élete, lassú áthajlással a kereszténységhez. A negyedik rész, az Ave Roma (1919), a vezeklés és újrászületés könyve, az események mellett azzal a lemondó hangulattal, hogy az élettapasztalatok fáradalma megérleli az embert a katolicizmusra. A gondos szerkesztésű én-regényben a jellemábrázolás és környezetrajz értékes ellensúly egyes bágyadtabb fejezetekkel szemben.
A Santerra bíborosban (1922) kényes témához nyúlt az írónő: az egyházi nőtlenség kérdéséhez. Róma egyik szobrászművésznője szerelemre gyullad az olasz főváros ünnepelt bíborosa iránt, s a kiváló főpap csak a legnagyobb önlegyőzés árán tudja magától elhárítani a nő szerelmét. A drámai lüktetésű jelenetek s az egymást szerető két ember vergődései hatalmas költői erővel bontakoznak ki a tragikus történetből. – Folytatásában, a Lavinia Tarsin házasságában (1927), a boldogtalan művésznő hosszú évek elvonultsága után férjhez megy egy dúsgazdag költőhöz, s átéli a forrón sóvárgott anyaság és az elhidegült házasélet minden gyötrelmét. – Báró Herzfeld Clarisse (1926) a dúsgazdag zsidó-kapitalizmust és a kikeresztelkedett zsidó-dzsentri-félvért gyalázatos erkölcsi fertőben mutatja be: visszataszító korkép, az olvasó alig tudja igazságnak elfogadni. – A Nyírfaerdő (1927) az anyai szeretet megnyilatkozása, az orvosi önfeláldozás magasztalása. A gyermeke betegágyánál vívódó női lélek izgalmait vetette papírra benne, az aggodalmas napok fájdalmának örök emberi vonásaival. – Ismét visszatért a papi lélek válságaira az Örök papokban (1932). Négy kilépett szerzetes életsorsát beszélte el regényében azzal az élettapasztalattal, hogy az egyházi nevelés kitörülhetetlen jegyet hagy a fölszentelt miséspap lelkén, s ha valaki távozik az egyházi rendből, előbb vagy utóbb elveszti cselekedeteinek egyensúlyát. Katolikus szempontból a regény tele van tévedésekkel, de a problémát az egyházi felfogás szellemében iparkodott megoldani. A kissé kényes szerelmi részletek ebből a hatásosan bonyolított meséjéből sem hiányoznak.
Erdős Renée munkái egyenetlen értékűek. Az írónő nem egyszer igen erős művészi képességekkel éli át hősei lelkiállapotát, máskor papiros-alakokat alkot, s a szavak játékát sikamlós részletekkel keveri. A hipermodern élet legkülönfélébb testi zaklatottságain és lelki mozgalmain korbácsolja keresztül alakjait. Nem hősök ezek, többnyire csak figurák, néhány rokonszenves egyéniség mellett az emberi nihilizmus képviselői, nem egyszer elvetemült gondolkodású perverzek vagy akaraterő nélkül szerelmeskedő bábok. Az írónő nem azonosítja magát kozmopolita világával, gondoskodik arról is, hogy pestishordozó személyei árnyékában néhány tisztességes ember is meghúzódjék, egyébként azonban minden megdöbbenés nélkül színez és szédít. Különleges hajlama: szenvedélyes érdeklődése Olaszország iránt. Évekig élt olasz földön; Róma, Firenze, Assisi az élmény és hangulat gazdagságával ajándékozták meg, az itáliai katolicizmus az álmok és színek világába vitte. Az örök város dicsőségének ő a legtehetségesebb énekese szépirodalmunkban. Egyházi férfiak, tudományos szerzők és komoly útleírók sokszor megemlékeztek Rómáról, de költőibb színekkel egyik sem festette a katolikus világváros csodáit.
KAFFKA MARGIT (1880–1918) regényeiben a huszadik század agyonművelt leányai gyászos helyzetekben jelennek meg. Az írónő alapos megfigyelő, jellemző képessége is nagyértékű, de stílusa nem elég közvetlen, világfelfogásán szembeszökő a korszellem racionalizmusa. Eszményei nincsenek, kiábrándult, kesernyés. Írásaiból erős kritizáló hajlamot érzünk ki: a magát elnyomottnak érző modern nő elégedetlenkedését és zsörtölődéseit. – A Színek és évek (1912): a pusztuló magyar földbirtokos-középosztály regénye az író családi élményeinek tükrében. Portelky Magda férjhez megy egy ügyvédhez; a szegény vidéki nemesleány nem válogathat; urát nem szereti, kedvetlenül él vele. Házasságát a férj öngyilkossága fejezi be, a családi katasztrófa után az élet minden gondja reázúdul, új házasságában még szerencsétlenebb, második férje durvalelkű ember. Ismét özvegységre jut, nagy nélkülözések között neveli leányait; azt akarja, hogy gyermekeiben ne ismétlődjék meg a maga gyászos sorsa: «Ti csak készüljetek szebb, diadalmaskodó, független életre; magatok ura lenni, férfi előtt meg nem alázkodni, kiszolgáltatott mosogató cselédje, rugdosott kutyája egynek se lenni. Csak tanuljatok mindent, ha az utolsó párnám is adom érte». – A Mária évei (1913): az új asszonytípus alakrajza, félig-meddig szintén önéletrajzi regény. Laszlovszky Mária, a dzsentrileány, tanári oklevelet szerez, vidéki városban tanít, nagyratörő lélek, de nem tudja, hogyan indítsa útnak fölfelé-vágyását. Egy ideig egy híres fővárosi íróval levelez, eszményképe azonban mást vesz nőül; azután egy fiatal képviselőben reménykedik, ábrándjai itt sem válnak valóra. A boldogtalan nő végül is a Dunába veti magát. – Az Állomások (1917): fővárosi írók életének bemutatása ismert nyugatos alakokkal. Két hősnője közül Rosztoky Éva, a festőnő, csalódásai után gyermekeinek él; Szörény Tekla, a költőnő, élvezni akarja az életet, gyönyörködik a kalandokban, nem tud betelni az idegizgalmakkal. Körülöttük a szatirikus riport élességével vonulnak fel az írók, művészek és egyéb élménykeresők. – A Hangyaboly (1917): egy apácazárda belső életének története ellenséges indulatú megvilágításban. A látszóan csendes helyen, az elzárkózás és lemondás szigetén, ugyanazok az indulatok és szenvedélyek dúlnak, mint a nagy világban; a szerzetesrend szabályai szigorral őrzik ugyan a külső rendet, de a szíveket a hét főbűn parazsai égetik. Minden van ebben a női kolostorban, csak erény nincs; a szerencsétlen apácák eszmények nélkül tengetik napjaikat a zárt falak mögött.
Mindezek voltaképen én-regények és kulcs-regények az írónő emlékeinek stilizált följegyzései. Portelky Magda történetében Kaffka Margit a maga családi körét tárja fel az olvasók előtt, ő mondja el véleményét a kisvárosi társadalomról, ő fut a háztartás gondjai elől, ő a férfiönzés gyűlölője. Laszlovszky Mária alakjában is ő az, aki nem tud mit kezdeni agyonművelt életével, cselekedetek helyett csak tünődik, életében csupán a saját személye, kielégíthetetlen életvágya és sóvárgó képzelete a fontos. Rosztoky Éva szintén ő: immár nem érdekli a szerelmi kaland, belső forrongásai kifárasztották, a korán elnyűtt lélek már csak figyelni akar. Az apácák kolostorában is ő színezi ki sötéten gyermekkorának rossz emlékeit, ő vegyíti össze az igazságot az epésséggel, a bosszú kielégülését a sebzőnyelvű leleplezéssel. Akár magáról van szó, akár másokat vesz tollhegyre, mindenkor azt a meggyőződést kelti, hogy emberszemlélete a kitűnő fényképezőgép biztosságával működik. Az átfestést, kiigazítást, hozzáképzelést csak az élesebb szem veszi észre.
Novelláiban a szétfoszlott képzelgéseket mesteri módon mutatja be. (Csendes válságok, A révnél.) A modern világban vergődő, gyönge akaraterejű, kiábrándult asszonyi lelket kevesen festették hasonló lélekelemző becsvággyal. Életszemléletének tanulsága, hogy a nő szabadítsa föl magát a férfiak rabszolgatartó önzése alól, s a feleség ne legyen a kénye-kedve szerint élő férj játékszere. A családi élet lehangoló epizódjait erős líraisággal ábrázolta mindvégig.
Nem stílusművész, vagy legalább is nem egyenletesen az. Pongyolasága, akaratos jelzőhalmozásai, magyartalan mondatszerkezetei helyenkint meglehetősen zavaróan hatnak. A realista regény és a lélektani novella típusa elragadóbb stílúskészséget kívánt volna. Világfelfogását ő maga szövegezte meg legjobban Ady Endréhez írt egyik levelében: «Nincs vonatkozásom az Istennel, a világgal, a fajtámmal sem tágabb, sem szűkebb értelemben; és semmiféle törvényével, sem rendjével a világnak». (1913.)
Az új társadalmi élet kialakulásának kérdései vetődtek fel VÁNDOR IVÁN (1886–) elbeszélő köteteiben is. Bár a szerelemről az az írónő felfogása, hogy ez az egykor elemi erővel ható érzés elvesztette régi jelentőségét a sorsdöntő emberi kérdések sorában, mert az élet túlkönnyen adja a szerelmet ahhoz, hogy problémává növekedhessék, Andrea-ciklusában (1929–1933) mégis a szerelem változatain van a hangsúly. A modern élet hitvestársi viszonyainak különös dolgai elevenen formált fejezetekben bontakoznak ki a Vándor-regények lapjain, a háttér korrajzi keretül szolgál az ultramodern férfiak és nők élményeihez. Társadalmi elbeszélő munkái mellett az irodalomtörténeti regényt is szívesen művelte. (Balassa Bálint, Petrőczy Kata.)
RITOÓK EMMA (1868–) első regénye nagy feltűnést keltett (Egyenes úton egyedül), a tehetségéhez fűzött várakozásnak későbbi munkáiban is megfelelt. Különös érdeklődéssel fordult a fővárosi kozmopolita típusok felé, ezekben a körökben maga is otthon volt. A világháború előtti intellektuelek nemzetközi gondolkodását éles megfigyelő tehetséggel vetítette olvasói elé. (A szellem kalandorai.) A világháború után következő kor is jó témát adott számára: egy orosz fogságból hazatérő hadifogoly életében a lelki kettéhasadás izgalmas tárgyát. Egy régi gyilkosság emlékképe romboló szilajsággal szakad bele hősének belső világába, a szétroncsolt idegzetű ember nem tud megbirkózni lelki nyomásával, két életet él végső összeomlásáig. (Gyárfás Sándor két élete.)
A modern nők lelkivilága gondosan kidolgozott helyzetképek kíséretében elevenedik meg SZEDERKÉNYI ANNA (1882–) regényeinek lapjain. Szederkényi Anna realista megfigyelő, ismeri az életet, hajlamos az elmélkedésre. A romantikus szerelemből való kiábrándulást, a dolgozó asszony csalódásait, a családi élet szétomlását megelevenítő erővel festi. – A Felszabadultak (1932) problémája: mi teszi boldoggá a nőt, betölheti-e igazi hivatását az emancipált asszony, nyujthat-e kárpótlást a családi élet hiányáért a közéleti elfoglaltság? Csupa lelki válság, megoldásuk egy: visszatérés a nyugalom egyetlen fészkébe, a családi otthonba. Az írónő nem izgat lázasan a maga igazsága mellett, a döntést az olvasókra bízza. Minden regényében sok a mondanivalója kortársai számára, életszemléletét friss meseszövéssel önti át könyveibe. (Amig egy asszony eljut odáig, Lángok, tüzek, Lázadó szív, Amiért egy asszony visszafordul, Lerombolt fészek, A padlás meg a halál, Az ismeretlen fiatalember, Döcög a szekér.)
A hangulat költőisége fogja meg az olvasót gróf BETHLEN MARGIT (1882–) elbeszéléseiben, életképeiben, lelki rajzaiban, meséiben. Az emberek cselekedeteiből különös tanulságokat von le a gondolkodó lelkek számára, a nélkül, hogy moralizálóvá tenné történeteit. Sokféle embert jellemez, meglehetősen pesszimista felfogással vet egy-egy világító sugarat az élet különös helyzeteibe, az elmélkedés igen erős éltető eleme munkáinak. A kételkedés ott lappang legtöbb írásában. Szereti a szenvedélyek megszemélyesítését, a jelképes mesét, a benyomások fínom árnyalását. Társadalombölcselete eredeti észrevételekkel jelenik meg elbeszéléseinek miniatür-kompozícióiban. Sohasem nyujtja el meseanyagát, óvakodik a zajos hangszereléstől. Álom és valóság, érzelmes elképzelések, divatos témák, irónikus hajlamú líraiság: ezek a jellemzői prózában írt költeményeinek. Az igénytelen téma is megnő kezében. (Mese a szomorú városról, Egy élet, A boldog sziget istene, Pitypang.)
A vörös daru (1919) – FERENCZI SÁRI (1887–) regénye – a bécsi kongresszus korát elevenítette föl egy budai órásmester leányának szerelmi történetében. A hősnő, Müller Franciska, ábrándos lélek, a véletlen játékából Metternich kancellár közelébe kerül, kalandjai után visszatér budai otthonába. Az író apró részletekből építi föl regényét, a részleteket könnyed stílussal formálja kerek egésszé. Hősnőjének különös természetét és a kor levegőjét eleven erővel érezteti. Másik sikerült regényének – Estétől hajnalig (1922) – Jósika Miklós a vezéralakja. A regényíró ifjúkorát, katonaéletét, bécsi kalandjait, első házasságát hangulatos jellemábrázolással mutatta be.
BERDE MÁRIA (1889–) történeti és társadalmi elbeszélőnek egyformán tehetséges írónő. – Romuald és Andriana (1925) meséje a keresztes háborúk korában játszik: a lovag és jegyese hűséget fogadnak egymásnak, a leány megőrzi hűségét a rajnamenti várban, de a férfit megrontja távolléte és a menyasszony belehal vőlegénye árulásába. – Amint ebben a regényében a férfihűség és női hűség kérdését rejti meséjébe az író, A szent szégyenben (1925) a szerelem és anyaság belső átélését világítja meg. A szerelmében elbukott leány szembekerül a társadalom kegyetlen ítéletével, de nehéz lelki vergődés után reszkető örömmel öleli magához újszülöttjét. – A Földindulás (1930) az erdélyi magyarság küzdelmének rajza a világháborút követő tíz esztendő alatt. A Romániához csatolt magyar kisebbség elveszti ősi birtokainak nagy részét, s kétségbeesett harcot vív a megmaradt föld megtartásáért. A szerencsétlen középbirtokos-osztály sorsa a Kathona-család sorsán keresztül jelenik meg az olvasók előtt. Az írónő nem romángyűlölő, mert a hatalom birtokosainak sorában is meglátja a becsületes embert, de szíve vérzik az erdélyi társadalom szétomlása miatt. – A Szentségvivőkben (1935) az elszakított erdélyi irodalmi élet kialakulásának történetét öntötte regényes formába: hogyan verődnek össze a háborús összeomlás után az egyik nagyobb várasban az írók, hogyan küzdenek a szerencsétlen viszonyokkal, hogyan indítják meg folyóiratukat. Többé-kevésbbé kulcsregény ez, a jó értelemben vett leleplező munkák számos árnyoldalával, de egyben a korrajz és a stílus sok értékével. – Berde Mária a királyhágóntúli magyar elbeszélők között a legerdélyibbek egyike. Erdélyisége nem a tájnyelvi sajátságok alkalmazásában nyilatkozik meg, hanem szellemében és hangulatában. Meséibe mindíg szeret valami erkölcsi alapgondolatot vinni, világszemlélete a modern nőé. Szociológiai álláspontja nem teszi igazságtalanná társadalmi kritikáját, probléma-keresésével nincs terhére olvasóinak.
Erdély társadalma, másrészt Budapest világa elevenedik meg BECZÁSSY JUDIT (1888–) elbeszélő munkáiban. Az írónő az 1920-as évek elején keltett figyelmet kisvárosi történeteivel. (Mari néni, Tóth Eszter élete, A medve.) A züllésnek induló vidéki embereket borús tárgyilagossággal festette; nem volt naturalista, de témái és látása itt-ott túlvitték a realizmuson. – Nagyszabású kompozícióvá alakult ki Terebélyes nagy fája (1930). Visszapillantás volt ez a tizenkilencedik század második felének vidéki életére; e korszak középbirtokos osztályára, a dzsentri és a polgárság férfiaira, asszonyaira. A vigadó és tönkrejutó emberöltők egyéni életsorsait és tipikus jeleneteit erős beleéléssel jellemezte a regény. – A menekültek (1933) a világháború után következő társadalmi forgatag mélyébe pillantott bele, a megszállt területekről menekülő családok sorsába, a támasz nélkül vergődő földönfutók nyomorúságos életébe: Félmillió kivert ember zúdul az elfoglalt területekről a magyar anyaországba, a személyi tragédiák beláthatatlan láncolata indul el végzetes útján, vagyonok semmisülnek meg, tekintélyes életpályák züllenek el: ezt a kétségbeejtő emlékekkel tele kort támasztotta életre Beczássy Judit regénye. Az úri családok sorsa, harc a mindennapi kenyérért, az idősebb nemzedék letörése, az ifjabbak közül a szívósabbaknak megállása az élet küzdelmeiben: mindezt biztos mesemondó tehetséggel és élesen látó alakábrázolással mutatta be az írónő. – Mindenért fizetni kell (1937): a szerencsétlen házasságok keresztmetszete. Hogyan tudja a feleség a könnyelmű férjet megtartani, ha ez kalandokra vágyik: erre a kérdésre válaszol a regény azzal a lehangoló felelettel, hogy a házaséletre nem termett férfit nem lehet észretéríteni semmiféle módon. Az ilyen ember nem érti meg, milyen kincset bír feleségében, az ilyen férj beleszédül minden futó viszonyba. A szerző megfigyelései lélektani tanulmánnyá szélesednek, hőseiben és mellékszemélyeiben az ideges nyugtalanságú nagyvárosi élet jellemző alakjai jelennek meg.
KOSÁRYNÉ RÉZ LOLA (1892–) regénye, a Filoména (1920), egy szegény tót cselédleány szomorú története. A regény hangulata végighúzódik az írónő egész pályáján. Réz Lola a sorsüldözöttek barátja, közvetlen hangú, meleg érzésű elbeszélő. Legsikerültebb munkáiban a felvidéki bányavárosok rég letűnt világa támad új életre. (Álom, Ulrik inas, A szép Kamilla macskája, A vén diák.) A szív bensőségével fűti át minden témáját, alakjai körül hozzájuk illő légkört teremt, epizódjai és mellékalakjai nem esnek ki kompozíciói egységéből. Érzelmessége akkor villan elő, amikor az élet igazságtalanságaira mutat rá, vagy selmecbányai emlékeit idézi maga elé. Erős szociális érzékű megfigyelő, erkölcsi igazságait szívesen élezi ki, a nélkül, hogy megzavarná vele elbeszélései hatását. – Egy hordó bora (1931) igen érdekes kísérlet arra, hogy az ital mámorának romboló hatását bemutassa. Sajátságos irányregény: a falu élete a bor gőzén keresztül. A történetek láncolatának hőse nem ember, hanem a kocsmában csapravert hordó, ide botlanak be, innen tántorognak el végzetes útjukra az alkohol áldozatai. Mennyi bűn, mennyi eszelősség, mennyi tragédia származik az italból! Az írónő nemes irány szolgálatába állította tollát, s bár erős irányzatosságával egyoldalú megvilágítást adott propagandatémájának, haláltánc-képei hatásos metszetek az emberek életéből. – A föld ködében (1939): egy szegény falusi asszony története annak igazolására, hogy az anyai szeretet mindennél erősebb a világon. A jelképes történések egy lázas álom keretében jelennek meg, a Halál mindenéből kifosztja a boldogtalan anyát, s ő önfeláldozó szívvel szenved, csakhogy megmenthesse hálátlan gyermekét. Odaadja fiatalságát, szépségét, mosolyát, férje szerelmét, végül életét is a Halálnak. A mese menetét itt-ott versek szakítják meg.
A lüktető talaj (1927) – BEREND MIKLÓSNÉ (1887–) regénye – két ember története: egy magyar orvosé és egy angol ápolónőé. A regény a világháborút megelőző időkben kezdődik, s akkor válik érdekessé, amikor behatol a borzalmas vérontás szövevényébe. Európa minden népe szerepel a műben, az írónő belevonja érdeklődési körébe a háborús korszak szellemi irányait, diplomáciai vonatkozásait, katonai mozgató erőit. Formaérzéke nem egyszer cserben hagyja, de komoly világszemlélete, nagyarányú korfestése és gazdagon elágazó meseszövése a hivatott író munkája.
GULÁCSY IRÉN (1894–) eleinte a magyar parasztlélek megfigyelője volt, a föld népének gondjai foglalkoztatták, de egy ideig nem tudta megtalálni a belső világát zavartalan művészettel kifejező formát. Ellenszenves földművesei az expresszionista stílus hangulatrontó mesterkéltségével jelentek meg az olvasók előtt, érzéki jeleneteit a helyzetbemutatás tüntető nyersesége még visszataszítóbbá tette. – A földéhség problémájával foglalkozó regénye, a Förgeteg (1925), a Dunántúl egyik hitbizományi vidékét mutatja be. Az elkeseredett falusiak a mágnás-uralom miatt nem tudnak földhöz jutni, pusztulásnak indul messze vidék népe. Egyik oldalon a mindenkit megvető, kéjvágyó, léha herceg; másik oldalon az úrgyűlölő, nekivadult parasztok; a két ellenséges csoport között a herceg áldozata, a megejtett gazdaleány: ezek a szálak fűzik egybe a mesét. – A Hamueső (1926) a román uralom alá kerülő magyar falu társadalmi életének rajza. Egy feltörekvő paraszt szövetségre lép az új urakkal, a falu népe meggyűlöli, züllött életének öngyilkossággal vet véget. A magárahagyott gazdanép szociális küzdelmeiből az erdélyi birtokosmagyarság panasza jajdul ki. A naturalista részletek és a futúrista kifedezések furcsa ellentétben küzdenek egymással. – Novellás köteteinek anyagát, jeleneteit, alakjait főkép a szegedvidéki népéletből gyűjtötte az írónő. (Ragyogó Kovács István, Átal a Tiszán.) A néprajzi különösségek kedvelése s a tájszólásnak az egyéni stílusfordulatokkal való szeszélyes vegyítése szembetűnően erős jellemvonása.
Az igazi alkotó művészek sorába első történeti regényével, a Fekete vőlegényekkel (1926), lépett. Nagyszabású munkájában a mohácsi csata korát dolgozta föl gondos forrástanulmányok alapján. Két előkelő magyar úr, Tomori Pál és Czibak Imre, nem vezetheti oltárhoz választottját: az egyiknek menyasszonya a lakodalom napján lángok áldozata lesz, a másiknak eszményképe a lengyel királyhoz megy nőül. A megrendült férfiak a vallás és haza szolgálatára szentelik életüket. Körülöttük mindenki a saját egyéni érdekét hajszolja, vergődik az egész magyarság, közeleg az ozmán végzet. A politikai és hadi események meg-megrázzák a főembereket, veszedelembe sodorják a középsorsúakat, eltiporják a kisebbeket. Így kavarog a nemzet sorsa II. Ulászlótól János királyig, az elernyedt Jagelló-háztól a gyönge nemzeti dinasztiáig, végül a magyar szent korona a parasztlázadáson és a mohácsi ütközeten át a szultán trónja elé hull. A regény nagyrahivatott író munkája, sok szépség van benne, csak a kristálytiszta nyelv hiányzik belőle. A dekadens-futúrista stíluscsavarás, a tájszótári kifejezések, a nehezen érthető szavak nem egyszer elkedvetlenítik az olvasót. Viszont drámai párbeszédek, színes jelenetek, szemléletesen jellemzett hősök kelnek életre a regény lapjain. A szerző fordulatosan, érdeklődést keltően, lebilincselő módon ír. Erőt és hangulatot visz mesemondásába, az egyéni lélekbemutatás mellett fölidézi a kor lelkét, megrajzolja a tömegek mozgását.
A Pax vobis (1930) a kurucvilág korában játszó történeti regény. Gróf Pálffy Mária, a Habsburg-ház nagynevű magyar hadvezérének, gróf Pálffy János generálisnak szép leánya, föláldozza leányságát hazájáért. I. József császár és király szerelmes lesz a bécsi udvarban élő előkelő hölgybe, Mária a kuruc Haller Gábort szereti, de amikor jegyese a császáriak hatalmába jut, meghallgatja az uralkodó szerelmi esengéseit, mert csak így mentheti meg a magyar dalia életét. Ó maga, I. József halála után, egy öreg kérőjéhez megy nőül; Haller Gábor, az elhagyott vőlegény, Károlyi Sándor generális leányával vált jegyet. A regény mozgalmas jelenetekben bővelkedő mű, a kor levegőjét üde erővel érezteti, stílusa hasonlíthatatlanul tisztultabb az írónő régibb munkáinak nyelvénél. – A kállói kapitány (1933) a törökvilág borzalmas korát támasztja föl. Zsegnyey János nagyleállói várkapitány fiatal feleségével együtt a törökök rabságába kerül, s végig kell járnia a szenvedések poklát, amíg hűséges élettársával együtt visszakerülhet hazájába. A romantikus történet tele van a reális históriai igazságok megkapó helyzetképeivel, a tizenhatodik század félelmes világának szívbemarkoló fordulataival. Az emberi akaraterő dicsőítése, a nélkül, hogy bárminő erkölcstanító irányzatosság is rontaná az író eleven színeit. – A Nagy Lajos király (1936) hőse a hatalmas magyar uralkodó. Élete utolsó szakaszát drámai színezéssel dolgozta föl a szerző. A király megkapja a bélpoklosságot, de titkolja szörnyű betegségét, mert ha kiderül, hogy leprás, birodalma széthull, kiskorú leányai nem léphetnek jogos örökségükbe. Környezete nem tudja megérteni elzárkózottságát, felesége elkeseredve gyötrődik, miért vonul vissza hitvestársa még a családjától is. Bánkódik a király, vergődik a királyné, a halál lassan, de föltartóztathatatlanul közeledik a magyar Anjou-ház legkiválóbb tagja felé.
SZABÓ MÁRIA (1888–) már első kötetével – a Felfelé (1925) című regényével – meghódította a közönség rokonérzését. A pályatörő mű tanulsága: elvész az ország, ha nem őrizzük meg az ősi rögöt, meneküljünk a várostól, amikor hűségünkért eseng a falu. A regény hősnője a világháború, a forradalmak és a román megszállás éveiben férfias harcot vív családja birtokáért, s győzelemre viszi terveit. – Emberé a munka (1935) és Istené az áldás (1936): egy magyar kereskedő-család története. Várady Lajos debreceni diák lemond tudományos pályájáról, boltoslegény lesz, utóbb önálló debreceni kalmár, s vagyont és megbecsülést szerezve ad példát környezetének, hogy a színmagyar ember is alkalmas a kereskedésre, nemcsak a német, örmény, zsidó. A regény főalakjának kevés társa van a magyar regényhősök sorában. A szerény kereskedő az előkelő körök, az értelmiség és a gazdavilág társadalmában az egészséges polgári szellem megtestesítője. Üzleti ügyességét szorgalommal párosítja, pénzt szerez, hogy hazájának támasza lehessen. Ezt a látszóan prózai témát az írónő lebilincselő mesemondással dolgozta fel. – Lorántfy Zsuzsánnában (1937) a nemeslelkű erdélyi fejedelemasszonynak emelt emléket. Nemcsak a külső életformákat ábrázolta korszerű hűséggel, hanem életre keltette a tizenhetedik század belső világát is. Regényesített életrajzának egyik szépsége ódon zamatú nyelve, ez a minden erőltetés nélkül folyó régies és mégsem régieskedő beszédstílus. – A mű folytatásában, az Örök társakban (1938), Lorántfy Zsuzsánna és I. Rákóczi György szerelme és családi boldogsága köré fonódnak az elbeszélés szálai. Fölemelő és vigasztaló példakép azoknak, akiknek szívéből még nem halt ki a nemes eszmények tisztelete.
Amilyen csoportosan jelentkeztek írónőink az elbeszélő irodalomban, olyan kevés siker követte próbálkozásaikat a drámaírás terén. (Berde Mária, Bethlen Margit, Erdős Renée, Gulácsy Irén, Kóbor Noémi, Lengyel Laura, Miklósy Ilona, Szederkényi Anna, Teleki Sándorné.) Még HATVANY LILI-nek (1890–) volt legtöbb szerencséje. Mint színműíró és mint elbeszélő egyforma ötletességgel tűzte gombostűre társasági csodabogár-gyűjteményét, irgalmatlanul rossznyelvű volt, gúnyosan tekintett végig figurasorozatán. Irónikus szellemű munkái a legjellegzetesebb kozmopolita könyvek. A nemzetközi világ léha naplopói, zsidó Krőzusai, gyönyörhajhászó kalandorai egyfelől, másrészt a pesti élet házmester-világának hímnemű és nőnemű szereplői eleven életet élnek írásaiban. A kor-jellemző jeleneteket csak itt-ott nyomja el a vizenyős csevegés és a bágyadt pletykálkodás hangja. Az írónő nem elképzelt környezetrajzot ad, hanem valóságos élő világot. Ez a világ olyan rothadt erkölcsű, hogy munkái a szocialisták és kommunisták számára kiválóan hasznos propaganda-iratok, mert a bennük festett kapitalista kéjelgés a társadalmi romboló kedv legtermékenyebb táplálója. Ebben az internacionális társaságban a pénzarisztokrácia petyhüdt idegzetű alakjai közül «mindenki ott van, és mindenki szeretője ott van, és mindenki szeretőjének szeretője ott van.»
Írónők:
BECZÁSSY JUDIT (szül. 1888. szeptember 20. Szeged), Balázs Sándor író neje. – Munkái: Mari néni. Regény. Budapest, 1920. –Tóth Eszter élete és halála. Regény. Budapest, 1921. – A medve. Regény. Budapest, 1922. – Terebélyes nagy fa. Regény. Budapest, 1930. – A menekültek. Regény. Budapest, 1933. – Mindenért fizetni kell. Regény. Budapest, 1937.
BERDE MÁRIA (szül. 1889. Kackó, Szolnok-Doboka megye), férjezett Roth Jenőné, filozófiai doktor, a marosvásárhelyi, utóbb a nagyváradi román állami kereskedelmi leányiskola tanára. – Verses munkáiról: a költők között. – Prózai munkáinak sorozata: Az örök film. Regény. Budapest, 1917. (Művésztörténet: egy müncheni vendégotthon élete számos jellemző alakkal.) – Tükör. Novellák. Marosvásárhely, 1920. – Függőkert. Színmű. Marosvásárhely, 1923. – Rina kincse. Novellák. Temesvár, 1923. – Vizen hold. Novellák. Kolozsvár, 1924. – Haláltánc. Regény. Budapest, 1924. (Nemzetközi társaság: egy svájci szanatórium élete.) – Romuald és Andriana. Regény. Pozsony, 1925. A M. T. Akadémia Ormody-díjával jutalmazva. («Széphistória» a bűnök fertőjében fetrengő Romuald lovagról. Először a Zord Idő című marosvásárhelyi folyóirat 1920–1921. évfolyamában jelent meg.) – A szent szégyen. Regény. Marosvásárhely, 1925. (Irányregény éles társadalmi és lelki megfigyelésekkel. Célja: a női ballépést mereven elítélő közfelfogás emberségesebbé tétele.) – Télutó. Novellák. Kolozsvár, 1928. – Földindulás. Regény. Kolozsvár, 1930. (Az erdélyi társadalom új rétegeződését és jellemző típusait a helyi színek frisseségével mutatta be a szerző. A magyarok között három főcsoportot tüntetett föl: a meg nem alkuvó rajongók mindent föláldoznak nemzeti eszményeikért, a meghunyászkodó áthasonulók véglegesen alkalmazkodnak, a középúton járók józan megfontolással küzdenek a magyar helyzet és a nemzeti vagyon megmentéséért.) – Szentségvivők. Regény. Nagyvárad, 1935. (A Földindulás társadalomrajza a közéleti transzszilvanizmus helyes útjaira mutatott rá, a Szentségvivőkben az irodalmi okulások célzata lebegett a szerző szeme előtt. Félig korrajz, félig elbeszélés a mű: az önálló erdélyi magyar irodalom kialakulásának regényes története. Hogyan indul meg a szellemi élet a magyar anyaországtól elszakított királyhágóntúli területeken?) – Tüzes kemence. Regény. Budapest, 1936. (Agyoncsépelt és halálraunt tárgy: a férjes nő szerelmi kisiklása.)
BEREND MIKLÓSNÉ KILÉNYI JÚLIA (szül. 1887. november 21. Budapest), az 1919. évi júniusi ellenforradalom idején a kommunistáktól meggyilkolt kiváló orvos neje. – Munkái: Boszorkány. Regény. Budapest, 1922. – Jochanán Ibn Ben Aluya. Regény. Budapest, 1924. (Egy renaissance-kori zsidó orvos története.) – A lüktető talaj. Regény. Budapest, 1927. (Az írónő a világháborús kor eposzának szánta regényét. Két hőse a háború áldozata lesz: az angol vöröskeresztes nővért főbelövik, Keresztes János magyar orvost ragályos betegség öli meg. A két hős körül mozgalomban van egész Európa). – Istenek és ösztönök. Regény. Budapest, 1929. (Két orvos tragédiája.) – Boszorkánytánc. Regény. Budapest, 1932. (Személyei a háború és forradalmak világának talajtvesztett alakjai.) – Szent Bertalan-éjtszaka. Regény. Budapest, 1934. (A párisi vérmenyegző történetének regényes feldolgozása.) – Vippári, a csavargó asszony. Regény. Budapest, 1937. (Lovagok, polgárok és komédiások a keresztes háborúk korában.) – A Piombo-kép. Regény. Budapest, 1938. (Végzetes szerelmi események egy kép körül.) – Hadiárvák. Regény. Budapest, 1938. (Négy hadiárva életének története.) – Akik kihullottak Isten tenyeréből. Regény. Budapest, 1939. (Három nemesi család sorsa a kiegyezés korától a trianoni időkig.)
BETHLEN MARGIT grófnő (szül. 1882. augusztus 6. Budapest), gróf Bethlen István v. miniszterelnök neje. – Munkái: Mese a szomorú városról és egyéb történetek. Budapest, 1916. (Az írónő ezzel az elbeszélő kötetével tűnt föl.) – Majd. Novellák. Budapest, 1920. (A női lélek elemzése apró rajzok segítségével.) – Egy élet. Regény. Budapest, 1921. A M. T. Akadémia Ormody-díjával jutalmazva. (Egy ábrándos úrihölgy életrajza gyermekkorától öregségéig: ifjúság, szerelem, esküvő, gyermek, udvarló, otthoni gondok, megöregedés.) – A boldog sziget istene. Novellák. Budapest, 1925. (Az elbeszélések mellett számos apró mese.) – A szürke ruha. Színmű. 1929. (A darabot nemcsak a budapesti Vígszínházban, hanem Milanóban is előadták. Meséje a házassági háromszög elkoptatott témája köré fonódik.) – Pitypang. Novellák. Budapest, 1930. (Sokoldalú érdeklődés, változatos tárgyak, olykor a humor hangja.) – Impressziók. Budapest, 1930. (Széljegyzetek a mai élet kérdéseihez, gondolatok a modern társadalom jelenségeiről.) – Kis és nagy betűk. Novellák. Budapest, 1933. (Az elbeszélések mellett lélekábrázolások és mesék.) – Cserebogár. Színmű. 1934. (Bemutatója a Nemzeti Színházban. Szerelmi történet tragikus befejezéssel.) – A nagy valami. Regény. Budapest, 1934. (Egy öregleány története.) – A kisasszony. Regény. Budapest, 1937. (Hőse egy nevelőnő.) – Fehér lapon fekete képek. Novellák. Budapest, 1937. (Huszonhárom elbeszélés.)
BOKOR MALVIN (szül. 1887. január 12. Baja), Semtei Róbert ügyvéd neje. – Katolikus világnézetű elbeszélő. – Munkái: Mintha álom lett volna. Regény. Budapest, 1911. – Két világ. Regény. Budapest, 1911. – Vihar. Regény. Budapest, 1913. – Virradat. Regény. Budapest, 1913. – Tél van megint. Novellák. Budapest, 1915. – Hét tél, hét nyár. Regény. Budapest, 1916. – Olimposz. Regény. Budapest, 1931. – A befalazott ajtó. Regény. Budapest, 1932. – Éva és Évi. Regény. Budapest, 1934.
DÁNIELNÉ LENGYEL LAURA (szül. 1877. március 1. Újfehértó, Szabolcs megye), Dániel Miklós földbirtokos neje. Évekig vezette a Budapesti Hirlap irodalmi és színházi rovatát. – Mint elbeszélő, elmélkedésre hajló kedély. Jól ismeri és találó változatokban mutatja be a női sorsot, fogékony megfigyelő ereje van az emberi gyöngeségek iránt, de a megbocsátás szelleme is ott él lelkében. Legtöbb munkájának az eszményi életszemlélet a tengelye. Novelláin és regényein kívül számos értékes ifjúsági irata és szépirodalmi kritikája jelent meg. Két történeti tárgyú drámája és néhány kisebb színműve is színre került a fővárosban. (A császár anyja, 1901; Tűzhalál, 1923.) – Munkái: Balázs Klára. Regény. Budapest, 1897. – Elbeszélések. Budapest, 1899. – Dénes Olga házassága. Regény. Budapest, 1899. – Klára regénye. Regény. Budapest, 1900. – A boldogság útja. Regény. Budapest, 1901. – Álmok. Novellák. Budapest, 1908. – Máb királyné. Novellák. Budapest, 1911. – Fehér keresztek. Regény. Budapest, 1912. – Edit. Regény. Budapest, 1914. – Az adlersfeldi Szent Ágnes. Regény. Budapest, 1921. – Medici Lőrincné a Hattyú-utcában. Regény. Budapest, 1923. – Rolandné. Regény. Budapest, 1924.
DÉNES GIZELLA (szül. 1900. június 25. Ocsárd, Baranya megye), pécsi írónő. – Katolikus szellemű elbeszélő munkái közül azok a legjobbak, amelyekben a Dunántúl délnyugati tájainak lelkiségét és jellemző alakjait festi. Társadalmi regényeiben a megfigyelés valósága mellett megvan az elhitetés erejének adománya is. – Kötetei közül kiemelhetők: Két fehér galamb. Regény. Budapest, 1926. (Hősei pogány lázadók és keresztény magyarok a Szent István király halálát követő időkből.) – Csodálatos fazekas. Regény. Budapest, 1927. (Az országoshírű pécsi Zsolnay-gyár felvirágzása köré font elbeszélő munka.) – Fehér torony. Regény. Budapest, 1930. (Egy nemeséletű falusi plébános lelki száműzöttségének története a magyar és német lakosság jellemrajzával.) – Fekete emberek. Regény. Budapest, 1931. (A pécsvidéki bányászélet világa.) – Boldogasszony hadnagya. Regény. Budapest, 1931. (Hunyadi János története.) – Tavaszi búzavetés. Regény. Budapest, 1933. (A faluról a város forgatagába kerülő parasztcseléd sorsa.) – Eliza tündöklése. Regény. Budapest, 1935. (Egy szegény leány szomorú élete az elbukás és gyermekéért való küzdelem megpróbáltatásai között.) – Kisasszony király. Regény. Budapest, 1937. (Nagy Lajos leánya, Mária királynő.) – Két sor ház. Regény. Budapest, 1938. (Egy állástalan mérnök küzdelmes élete.) – Csipkekesztyű. Regény. Budapest, 1939. (Mária Terézia egyik testőrének szerelmi története.)
ERDŐS RENÉE (szül. 1879. Érseklél, Komárom megye). Ortodox zsidó szülők gyermeke volt, Győrben nevelkedett, egy öreg bencés tanár tanítgatta szülei házában. Színésznőnek készült, tizenhat éves korában beiratkozott az Országos Színművészeti Akadémiára, de pályája nem kecsegtette sikerekkel, ezért az irodalomhoz pártolt át. Húsz éves volt, amikor Eötvös Károly előszavával kiadta első verseskötetét. Merész vallomásai föltűnést keltettek, újabb költeményeiben még nyíltabban verselt szerelmi életéről. Érvényesülését Eötvös Károllyal való ismeretsége és Bródy Sándorhoz fűződő barátsága jelentékenyen segítette, divatos írónő lett, de a sajtó emberei között szerzett lehangoló tapasztalatai egy időre kiábrándították irodalmi becsvágyából. A családi életben keresett megnyugvást. Évekig élt olasz földön. Róma olyan hatással volt rá, hogy megkeresztelkedett. Amilyen szomjas életkedvvel énekelte meg szerelmeit pályája elején, olyan katolikus rajongással merült most a keresztény gondolatvilágba. Katolikus korszaka után később újból jelentkezett lelkében a sikamlósabb témákkal való foglalkozás vágya, figyelte a korlátlan életkiélés jelenségeit, kedvteléssel nyúlt a művészet és erkölcstelenség határvonalán settenkedő témákhoz. Első férjétől történt elválása után új házasságot kötött, anyagi gondjai nem voltak, pestkörnyéki házában és olaszországi villájában teljesen az irodalomnak élt. Könyveit szívesen vásárolták, egyik-másik regénye tízezres példányszámban kelt el. – Elbeszélő munkái: Az asszony meg a párja. Regény. Budapest, 1904. – Egy leány élete. Regény. Budapest, 1904. – Csodálatos mezőkön. Novellák. Budapest, 1905. – Norina. Regény. Budapest, 1918. – Antinous. Regény. Budapest, 1920. (A második kiadás címe: Egy szerelmes nyár története.) – Az új sarj. Regény. Budapest, 1920. (Az Ősök és ivadékok első része.) – Az élet királynője. Regény. Budapest, 1921. (Az Ősök és ivadékok második része.) – Római levelek. Budapest, 1922. (Könyv a héthalmú város áhítatot gerjesztő hangulatairól.) – A nagy sikoly. Regény. Budapest, 1922. (Házasság szerelmeskedésekkel, megnyugvás az anyaságban.) – Santerra bíboros. Regény. Budapest, 1922. (Az írónő az önmegtartóztatás aszkétájának szánja hősét, a bíboros azonban nem igazi pap, mert a katolikus erkölcstan nemcsak külső feddhetetlenséget kíván lelkipásztoraitól, hanem belső érintetlenséget is, ez pedig Santerrában nincs meg. «Testileg ugyan – írja egyik bírálója, Bánhegyi Jób bencés főiskolai tanár – távoltartja magából Laviniát, de lélekben annál többet foglalkozik vele, még miséje közben is folyton reá gondol, és olyan beszélgetéseket folytat a nővel, amelyek nem egyszer teljesen kimerítik a lelki kéjelgés fogalmát, ez pedig éppen úgy nem fér össze az életszentséggel, mint a testi bűn. Erdős Renée meghamisította a papi eszményt, ráadásul pedig egészen vakmerő szabadsággal az Egyháznak olyan kiemelkedő és feddhetetlen életű főpapjáról mintázta elhibázott regényhősének külső vonásait, amilyennek a nagy Rampolla bíborost ismeri a közelmult történelme. A Santerra bíboros lehet csiklandós olvasmány a katolicizmustól idegenek számára, részleteiben lehet, sőt van is hangulatos költőisége, de alapeszméjének belső igazsága híján sem katolikus, sem harmonikusan művészi regénynek nem mondható.») – Berekesztett utak. Regény. Budapest, 1923. (Az Ősök és ivadékok harmadik része.) – Borsóhercegnő. Regény. Budapest, 1924. (Finomabb módszerű lélekábrázolás, egy fiatal leány története.) – Római napló. Budapest, 1925. – Teano Amaryll egyszerű élete. Regény. Budapest, 1925. (Trilógia: A hárfás, A herceg, A meztelen táncos. Szerelmeskedések, házasságtörések, boldog vég.) – Báró Herzfeld Clarisse. Regény. Budapest, 1926. (Hősnője, a felvilágosodott lipótvárosi hiszterika, úgy látszik élő egyén mása, de az életben mégsem lehetett olyan undort keltő alak, mint a regény hasábjain. A cinikus némbert féltékeny orosz szolgája teszi el láb alól.) – Nyírfaerdő. Szanatóriumi jegyzetek. Budapest, 1927. (Az írónő beteg leánykáját ápolja egy nyírfaerdő szélén, két hónapon át retteg gyermeke életéért, papírra veti hangulatait.) – Lavinia Tarsin házassága. Regény. Budapest, 1927. (Santerra bíboros folytatása.) – Pándy György ifjúsága. Regény. Budapest, 1928. (A kétneműség témája.) – Ave Roma. Regény. Budapest, 1929. (Az Ősök és ivadékok negyedik része.) – Az indiai vendég. Regény. Budapest, 1929. (A buddhista rejtelmek izgalmai.) – Brüsszeli csipke. Regény. Budapest, 1930. (A szerető feleségül veszi öregedő kedvesének leányát.) – Ezüstbölcső. Regény. Budapest, 1931. (Egy művészleány története.) – Összegyűjtött munkái. Harminc kötet. Budapest, 1931. (Ebben önéletrajza: Emlékeim. Az írónő néhány regénye német, olasz és szerb fordításban is megjelent. Két vallásos színdarabját az olasz színpadokon többször játszották.) – Örök papok. Regény. Budapest, 1932. (A regény vitatétele: a katolikus pap örökké pap marad, hiába veti le a reverendát és keresi megnyugvását a polgári életben. Az írónő véleménye merőben ellenkezik Nyírő József én-regényének felfogásával.) – Hajnali hegedűszó. Regény. Budapest, 1933. (Hőse egy tisztalelkű szerelmes leány.) – A csöndes kikötő. Regény. Budapest, 1933. (Az asszonyi megöregedéssel járó lelki vívódások regénye.) – Szentgyörgyvára. Regény. Budapest, 1934. (Egy nagytehetségű művész megpróbáltatásai.) – Az asszony, aki ölt. Regény. Budapest, 1936. (Egy tragikus sorsú férjes asszony története.) – Árgirus. Regény. Budapest, 1937. (Két nemeslelkű szerelmi vetélytárs: az apa és a fiú.) – A Timóthy-ház. Regény. Budapest, 1938. (Egy család élete szerelmi bonyodalmakkal.) – Szemünk fénye. Regény. Budapest, 1939. (Hőse a mai idők leánytípusa: a különös élményeket hajszoló, rosszul nevelt, elkényeztetett nő.)
FERENCZI MAGDA (szül. 1890. január 11. Kolozsvár; megh. 1913. január 2. Budapest), a képzőművészeti főiskola végzett növendéke, Ferenczi Zoltán irodalomtörténetíró leánya. – A svájci szanatóriumok világát fínom írói művészettel ábrázolta regényében. Maga is ott szenvedett a tüdőbetegek között. A davosi világot, jóval Thomas Mann előtt, ő fedezte föl az irodalom számára. – Munkái: Fehér Árnyékok. Regény. Budapest, 1914. A M. T. Akadémia Péczely-díjával jutalmazva. – Maca. Novella. Budapest, 1916.
FERENCZI SÁRI (szül. 1887. június 23. Kolozsvár), filozófiai doktor, Bató József festőművész neje. Atyja: Ferenczi Zoltán irodalomtörténetíró. – Munkái: Mary. Regény. Budapest, 1913. – A vörös dacú. Regény. Budapest, 1915. A M. T. Akadémia Péczely-díjával jutalmazva. – Ágneszka elment. Novellák. Budapest, 1920. – Estétől hajnalig. Regény. Budapest, 1922. – Túl a hegyen. Regény. Budapest, 1923.
FÖLDES JOLÁN (szül. 1903. december 20. Kenderes, Jász-Nagykun-Szolnok megye). – Középiskoláit Budapesten végezte, párizsi tanulmányai idején mint gyári munkáslány kereste kenyerét, utóbb titkárnői állást kapott egy filmvállalatban, majd az egyiptomi magyar követség alkalmazta. Neve akkor lett széles körökben ismertté, amikor 1936-ban A halászó macska utcája című regényével megnyerte a londoni Pinker-cég nemzetközi regénypályázatának nyolcvanezer pengős értékű első díját. Tizenhárom országban válogatták ki külön-külön a legjobb regénykéziratokat, s ezekről döntöttek Londonban. A magyarországi pályázatot az Athenaeum-könyvkiadóvállalat bonyolította le, a beérkezett kétszáznyolc regényt Babits Mihály, Csathó Kálmán, Földi Mihály, Gulácsy Irén és Herczeg Ferenc bírálták. Földes Jolán regénye nemcsak itt érkezett be az első helyre, hanem – angolra fordítva – Londonban is. Az ottani irodalmi versenybíróság különbnek találta a regényt az angol, német, holland, dán, norvég, svéd, francia, spanyol, cseh, finn, kanadai és amerikai egyesült állami pályázók munkáinál. A jutalomdíjon kívül az írónő jelentékeny összegeket kapott a különféle kiadások és fordítások százalékos részesedéséből is. Félév alatt egy millió példány fogyott el regényéből az európai és amerikai országokban. – Munkái: Mária jól érett. Regény. Budapest, 1931. (Mikszáth-regénydíj.) – Vica. Komédia. Új színpad: 1933. (Vajda Pállal.) – A halászó macska utcája. Regény. Budapest, 1936. (A Párizsban élő idegenek sorsa. Emigráns-regény. Az írónő Párizsban a különféle országok menekültjei közelében lakott, s eleven helyzetképekben vetítette olvasói elé a bujdosó hontalanok életét a világháborút követő években. A külföld hírlapi kritikája sokat írt a regényről, a hazai sajtó eléggé hidegen fogadta a könyvet. Meséjében inkább csak sikerült riportot láttak, mintsem magasabb színvonalú regényt.) – Más világrész. Novellák. Budapest, 1938. – Fej vagy írás. Regény. Budapest, 1938.
GULÁCSY IRÉN (szül. 1894. szeptember 9. Lázárföld, Torontál megye), a Petőfi-Társaság tagja. Szegeden végezte iskoláit, tizenhat éves korában férjhez ment Pálffy Jenő mérnökhöz. Férje a herceg Esterházy-uradalom szolgálatában állott, az útépítő mérnököt a Hanság mocsaras vidékein alkalmazták, vele együtt ő is ott élt Kismarton környékén. A Tisza vidékén megismerte az alföldi tanyai világot, a Fertő-tó tájain megfigyelte a dunántúli földmunkások életét; sokat érintkezett a néppel, megnyerte az egyszerű emberek bizalmát. A világháború elején férje megvált állásától, a nagyváradi katolikus káptalan mérnöke lett, de betegsége csakhamar ágyba döntötte, nem is tudott többé talpra állni. Gulácsy Irén önfeláldozó szeretettel ápolta urát, a kenyérkereset gondja az ő vállára nehezedett. Hírlapíró lett, a Nagyvárad politikai napilap belső munkatársa, vezércikkírója, elbeszélője. Nevét az 1920-as évek elején már egész Erdélyben ismerték. Förgeteg című regényével ő nyerte meg a marosvásárhelyi Zord Idők folyóirat pályázatát, néhány színdarabja Nagyváradon, Kolozsvárt és Aradon jelentékeny sikerrel került színre. (Valuta, parasztdráma, 1920; Kincs, parasztdráma, 1923; Napáldozat, parasztdráma, 1925.) Írói munkásságát özvegységre való jutása után fokozott becsvággyal folytatta, tehetségét az erdélyiek szívesen méltányolták. A nagyváradi Szigligeti-Társaság egyik elnökévé, az Erdélyi Országos Magyar Párt alelnökévé, az Erdélyi Irodalmi Társaság és az Erdélyi Katolikus Akadémia tagjai közé választotta. Közéleti szereplésének egyik érdemes tette volt, amikor a romániai nők bukaresti kongresszusán felszólalt a magyar ügy érdekében. Csak évek mulva távozott Erdélyből, hogy Budapesten folytassa irodalmi tevékenységét. – Mint elbeszélő, eleinte népies futúristának indult. «Stílusa – írta róla egyik bírálója, Kéky Lajos – valami elképesztő csodabogár, melyben még tévedésből sincs egy szemernyi közvetlenség vagy természetesség. A preciőzök affektált zagyvaságai hasonlíthatók ehhez, csakhogy míg azok választékosságra, fínomságra irányuló törekvésüket vitték túlzásba, itt az erőre való törekvés fullad nyerseségbe, komikus erőlködésbe vagy tudákoskodásba.» Néhány példa: «Magas alakja lányos kezdődésekkel próbálkozta a készülő nőt.» Vagy: «Fölmérte a legény mozgásának egyre jobban körészülő paraboláit.» Vagy: «Hosszú, előrecsattanó köpés kapcsán odasörcintett egy mogorva Mindenjókat.» Ettől a torz stílustól utóbb elfordult, s így megnyerte azok elismerését is, akik útálták ezt a természetellenes stilizálást. – Munkái: Kincs. Színmű. Nagyvárad: 1923. – Kobra. Színmű. Kolozsvár: 1923. – Valuta. Színmű. Kolozsvár: 1925. – Förgeteg. Regény. Kolozsvár: 1925. (A regény már megjelenése előtt hét évvel készen állt, de a szerencsétlen kiadói viszonyok miatt nem jelenhetett meg. A feldarabolás előtti Magyarország arisztokratáit és parasztjait az iránymű erős túlzásaival mutatta be.) – Hamueső. Regény. Kolozsvár, 1926. (A szimbolikus cím értelme: a háborús világégés után is mindegyre hull a tűz hamuja a hamu sötét szennye az emberi lelkekre. A balkáni erkölcsök ráterpeszkednek az erdélyi kálvinista falura. A parasztok mosdatlan szájúak, érzékiek, ellenszenvesek.) – Ragyogó Kovács István. Novellák. Budapest, 1926. (Az írónő parasztlátása főkép a szegedi tanyavilág szemléletében gyökerezik, nyugatmagyarországi népmegfigyelése csak járulékos elem, az erdélyi magyarság körében szerzett tapasztalatai a legvékonyabb réteget alkotják.) – Fekete vőlegények. Regény. Három kötet. Budapest, 1926. (A M. T. Akadémia Péczely-díjával jutalmazott műnek nagy könyvsikere volt: néhány év alatt tíz kiadás jelent meg belőle. A kritika egyöntetűen elismerte, hogy a szerző látomásszerű erővel elevenítette meg gondosan összegyűjtött történeti adatait, a magyar történelem legszomorúbb negyedszázadába drámai erővel világított bele, mély hatással éreztette az emberi sorsok végzetszerűségét. Igazi történeti regényt írt, nagy megjelenítő erővel, nem közönséges emberformáló tehetséggel, az ország katasztrófáját hatásosan éreztető korfestő becsvággyal. Ezzel a regényével az írónő – «Erdély fogadott gyermeke» – egyszerre beérkezett az irodalomtörténetbe. Előzően megjelent könyveiről alig tudott valamit az anyaország, olyan kevés példány került át a magyar-román határon, ez a munkája egyszerre híressé tette nevét Csonka-Magyarországban. A naturalista aláhúzások nem hiányoztak ebből a regényből sem, de ezek inkább csak azt a célt szolgálták, hogy emberibbé tegyék hőseit. Stílus dolgában is feltűnő volt a fejlődése.) – Átal a Tiszán. Novellák. Kolozsvár, 1928. (Paraszt-történeteiben realizmusa mellett humora is szembetűnik.) – Pax vobis. Regény. Három kötet. Budapest, 1930. (A regény hősnője kibékíti a Habsburg-uralkodót a magyarsággal. A korfestés nem olyan zordon erejű, mint a Fekete vőlegényekben, de a hangulatváltozás az írónő tehetségének többoldalúságát bizonyítja: ezúttal a barokk-rokokó kor modorában festette meg a Rákóczi-szabadságharc világát. Ennek a regényének is nagy volt a könyvsikere.) – A kállói kapitány. Regény. Két kötet. Budapest, 1933. (A minden megpróbáltatáson át diadalmaskodó hitvesi hűség regénye. A végvári élet megvilágításában, a török szokások rajzában s a gályarabság bemutatásában különösen erős az írónő elbeszélő művészete.) – Nagy Lajos király. Regény. Budapest, 1936. (A szigorúbb bírálók csak a regény nyelve ellen emeltek kifogást. Az írónő latinos kifejezéseit, ódon mondatszerkezeteit, középkori szavait kissé modorosnak, bizonyos fokig fárasztónak találták.)
HATVANY LILI (szül. 1890. Hatvan, Heves megye), báró Madarassy-Beck Gyula neje. – Munkái: Noé bárkája. Színmű. 1918. (A világháború diplomatáit mutatja be: a két ellenséges államcsoport ügyvivői egy semleges főváros szállodájában együtt laknak, s ebből a helyzetből a szemérmetlen szeretkezések egész tömege fejlődik. Kevés magyar színdarabban hemzseg annyi férfibolond hiszterika, mint ebben a szatirikus játékban.) – Első szerelem. Színmű. Budapest, 1922. – Ők. Novellák. Budapest, 1922. (Hősei: pazar fényben élő zsidók, élvhajhászó gazdagok, különféle degeneráltak.) – Útközben. Regény. Budapest, 1923. – Az az ember. Regény. Budapest, 1926. (Fenékig romlott főrangú társaság és erkölcsi elmezavarban szenvedő pénzemberek szerelmi játékai a Lídón.) – A csodálatos nagymama. Vígjáték. Budapest, 1927. – Varázsige. Színmű. Vígszínház: 1932. (Történet a naív nagyvárosi hamupipőkéről és két nagynénjéről: az erkölcsprédikáló boszorkányról és a megbocsátó jótündérről. A szerző elmésen mutat rá a társadalmi előítéletekre, és metsző gúnnyal tárja föl a női lélek gyarlóságait.) – Egy jósnő és hét áldozat. Regény. Budapest, 1934. (Pesti alakok.) – Lánc. Színmű. Budapest, 1934.
KAFFKA MARGIT szül. 1880. június 10. Nagykároly; megh. 1918. december 1. Budapest), polgári iskolai tanárnő. Szatmármegyei katolikus tisztviselő-családból származott, tanítónőnek nevelték, a budapesti Erzsébet-nőiskolában megszerezte a polgáriiskolai tanárnői oklevelet. Egy ideig Miskolcon, utóbb Újpesten, végül Budapesten tanított. Huszonnégy éves korában férjhez ment Fröhlich Brunó erdőmérnökhöz, később elváltak egymástól, 1914-ben Bauer Ervin orvossal, Balázs Béla író testvérével, kötött házasságot. Első férjétől született fiát nagy gonddal nevelte, gyermekével együtt halt meg a háborús összeomlást követő járványos időkben, harmincnyolc éves korában. – Költeményei és novellái 1902-től kezdve jelentek meg A Hétben és egyéb folyóiratokban, a Nyugat megindulása után bevonták a folyóirat belső munkatársai körébe. Első regényének jelességeivel még azokat is meglepte, akik tisztán látták tehetségét. Irodalmi értékének elismertetésére Schöpflin Aladár tett legtöbbet: «Körülbelül Kaffka Margit a magyar irodalomban az első asszony, akiben az író minden asszonyi kézimunka-dilettantizmustól megtisztulva, igaz művészi mivoltában nyilatkozik meg, de asszonyosságának teljes megőrzésével. Elődei csaknem kivétel nélkül meglehetősen kompromittálták az írónő nevet, amely selejtes minőségű és gyanús jóhiszeműségű írással vált egyértelművé. Kaffka Margitot mindenekfelett írásának becsületessége emeli ki; ő csak magát adja, maga különös asszonyi lényét. Izgalmak dolgoznak benne, melyek a mai asszonyi nem izgalmai, elégedetlensége, kritikája, lázadása s mind az asszonyi sors ellen tiltakozik. Még az irodalmi formái is, mintha nem egy hosszú irodalmi tradicióból származtak volna hozzá, mintha magától jött volna rájuk. Nincs ilyen asszonyias író több, talán az egész világon.» (1917.) – Természetesen nem mindenkinek volt ilyen jó véleménye az írónő érdemeiről. A konzervatív kritika sem vonta kétségbe tehetségét, de esztétikai szempontból számos kifogást emelt ellene. Az olvasóközönség egy ideig melegen érdeklődött munkái iránt, később elfordult tőle, s más nőírókhoz pártolt. Hogy miért unták meg oly hamar az olvasók, és miért tartott munkáinak hatóereje oly rövid ideig, erre nézve több föltevést lehetne megkockáztatni. Népszerűsége gyors elmúlásának oka elsősorban stílusában rejlett: a fontolgatva mesélgető, fárasztóan haladó, verejtékesen bogozott mondatok nem keltették a közönségben az írói kiválóság hatását. Materialista világfelfogása sem használt népszerűségének. «Csalódottan tesszük le könyveit – írja egyik alapos ismerője – mert nem tudjuk magunkévá tenni azt a kiábrándult világnézetet, hogy az életnek nincs magasabb értelme és rendeltetése, hogy a nemesebb emberi eszmények céltalan és értelmetlen ábrándok, hogy ez a föld csak nemtelen ösztönök vad és véres tusakodásainak színhelye, és az emberi szívben sohasem rakhat fészket a tiszta öröm és boldogság.» (Bánhegyi Jób.) – Elbeszélő munkái: Levelek a zárdából. Novellák. Budapest, 1904. – A gondolkodók. Novellák. Budapest, 1906. – Csendes válságok. Novellák. Budapest, 1910. – Csonka regény és novellák. Budapest, 1911. – Színek és évek. Regény. Budapest, 1912. (Az írónő szülővárosának úri társadalma sértődve olvasta a regényt, mert ráismert a vármegyei élet élő alakjaira, a nagykárolyi családok belső életére, a Kaffka-rokonság tagjaira.) – Süppedő talajon. Novellák. Budapest, 1912. – Mária évei. Regény. Budapest, 1913. (Az írónő testi-lelki önelemzése. A regény vezéralakja passzív hősnő: küzdelemről álmodozik, de tervei véghezviteléhez nincs ereje.) – Szent Ildefonzó bálja. Novellák. Békéscsaba, 1914. – Két nyár. Novellák. Budapest, 1916. – Állomások. Regény. Budapest, 1917. (Kulcsregény a fővárosi radikális-szocialista bohémkörök fiatal óriásainak bemutatása ügyesen fényképezett jelenetekkel, de eléggé unalmas mese és hanyag stílus kíséretében.) – Hangyaboly. Regény. Budapest, 1917. (A katolikus nevelés irónikus ábrázolása Nagykárolyban nagy megbotránkozást keltett. Az írónőt a szatmári apácazárdában a katolikus megyéspüspök nagylelkűségéből ingyen nevelték föl, mint félárva-növendék sok jótéteményt élvezett, ezt mindenki tudta szülővárosában. Amilyen sértődést idézett elő, hogy első regényével kíméletlenül belenyúlt a nagykárolyiak magánéletébe, olyan fölzúdulást keltett ez a könyve is.) – A révnél. Novellák. Budapest, 1918.
KOSÁRYNÉ RÉZ LOLA (szül. 1892. december 7. Selmecbánya, Hont megye), Kosáry János középiskolai tanár neje. – Költeményeivel tűnt föl, 1920-ban megnyerte az Athenaeum regény pályadíját. – Munkái: Filoména. Pályanyertes regény. Budapest, 1920. – Álom. Regény. Budapest, 1921. – Ulrik inas. Regény. Budapest, 1901. – A szép Kamilla macskája. Regény. Budapest, 1922. – Pityu. Regény. Budapest, 1923. – A pápaszem. Regény. Kolozsvár, 1925. – A vén diák. Regény. Budapest, 1926. – Péter. Regény. Budapest, 1928. – A nagyságos úr és az asszony. Regény. Budapest, 1928. – Porszem a napsugárban. Regény. Budapest, 1930. – Koldusok. Regény. Budapest, 1931. – Egy hordó bor. Regény. Budapest, 1931. – Lelkek és arcok. Novellák. Budapest, 1935. – Ida néni és Samu bácsi. Regény. Budapest, 1936. – A föld ködében. Regény. Budapest, 1939.
KÓBOR NOÉMI (szül. 1896. augusztus 12. Budapest), Kóbor Tamás író leánya. – Munkái: Goethe. Dráma. Budapest, 1920. – Jeruzsálem pusztulása. Dráma. Budapest, 1922. – Koppány vezér. Regény. Budapest, 1924. – Mi lett belőlem. Regény. Budapest, 1934. – És tedd rá éltedet. Regény. Budapest, 1936. (Napjaink legnyugtalanítóbb társadalmi kérdései, – a háború, békevágy, politika, antiszemitizmus, cionizmus, entellektüel lelkiség, európaiság és magyarság problémái – eszmékben gazdag emberszemlélettel jelennek meg a regényben.)
LUX TERKA (szül. 1873. Szilágysomlyó, Szilágy megye; megh. 1938. május 9. Budapest), családi nevén Szőllőssy Györgyné Dancsházy Oláh Ida, a Pesti Hirlap munkatársa. – Elbeszélő munkáiban sok a megértő életbölcselet. Szatirikus éllel rajzolta a pesti világot. – Munkái: Marcsa gondolatai. Budapest, 1903. – Lenci naplója. Budapest, 1905. – Amire születtünk. Budapest, 1906. – Una corda. Budapest, 1910. – Emberek vagyunk. Budapest, 1912. – Meseország. Budapest, 1913. – Küzdelem az élettel. Budapest, 1913. – Budapest. Budapest, 1918. – Novellák. Budapest, 1919. – Életre-halálra. Budapest, 1921. – Kelet és nyugat. Budapest, 1921. – A láthatatlan hajós. Budapest, 1927. – Őszi ének. Budapest, 1929. – Halk szerenád. Budapest, 1931.
MIKLÓSY ILONA (szül. 1876. január 21. Budapest), színművésznő, Gombos Albin gimnáziumi igazgató neje. – Regényeiben különösen sikerült a színészvilág rajza. Fínom színezéssel festette a családi élet zárt körébe húzódó lelkek élményvilágát is. Írt néhány sikerült színdarabot. (A férfi meg az asszony, Napoleon csatát nyer.) – Elbeszélő kötetei közül kiemelhetők: Utolsó felvonás. Budapest, 1912. – Johanka, egy színészgyerek élete. Regény. Budapest, 1914. – A színész és leánya. A Pesti Hirlap pályázatán első díjjal jutalmazott regény. Budapest, 1923. (A bohémlélek könnyelműsége, szemben a házasélet erkölcsi követelményeivel.)
PÉCSI MÁRIA (szül. 1885. Túrkeve, Jász-Nagykun-Szolnok megye), Dobosi Márton orvos neje. – Regényeit az életszemlélet nemessége, a stílus fínomsága és a meseszövés gondossága jellemzi. Lírai hangulatú elbeszélő. Helyet ad a váratlan fordulatoknak, de nem dolgozik hatásvadászó eszközökkel. Figyelmes jellemrajza bölcselő hajlammal párosul. – Munkái: Királyok és pásztorok. Mesék. Budapest, 1918. – Persephoné elrablása. Regény. Budapest, 1921. – Antoni Dániel. Regény. Budapest, 1922. – Második négyes. Regény. Budapest, 1923. – Magyarok szimfóniája. Regény. Budapest, 1924. – Művész és király. Regény. Budapest, 1926. – Csodálatos bábu. Regény. Budapest, 1928. – Mezők lilioma. Novellák. Budapest, 1932.
RITOÓK EMMA (szül. 1868. július 15. Nagyvárad), filozófiai doktor, a Fővárosi Könyvtár tisztviselője. – Munkái: Egyenes úton egyedül. Az Új Idők pályadíjával jutalmazott regény. Budapest, 1905. – A nagy véletlen. Regény. Budapest, 1909. – Négyen a tűz körül. Novellák. Budapest, 1911. – Ellenséges világ. Novellák. Budapest, 1913. – Sötét hónapok. Versek. Budapest, 1920. – A szellem kalandorai. Regény. Budapest, 1925. – Pán megváltása. Misztériumjáték. Budapest, 1929. – Gyárfás Sándor két élete. Regény. Budapest, 1933.
SZABÓ MÁRIA (szül. 1888. október 31. Ottomány, Bihar megye), politikai napilapok munkatársa, Szentmihályi Gyula gimnáziumi tanár neje. Erdély elszakítása után egy ideig az ottani folyóiratokba dolgozott, később a Romániához csatolt magyar területről felköltözött Budapestre. – Munkái: Felfelé. Regény. Budapest, 1925. – Magamtól másokig. Novellák. Kolozsvár, 1926. – Appassionata. Regény. Budapest, 1926. – Sorsok és akarások. Novellák. Debrecen, 1928. – Irén évei. Regény. Budapest, 1934. – Emberé a munka. Regény. Budapest, 1935. – Istené az áldás. Regény. Budapest, 1936. – Lorántfy Zsuzsánna. Regény. Budapest, 1937. – Örök társak. Regény. Budapest, 1938. – Zrínyi Ilona. Regény. Budapest, 1939. – Szabad hazában. Regény. Budapest, 1940. (Jósika Miklós életének regénye.)
SZEDERKÉNYI ANNA (szül. 1882. november 26. Mezőnyárád, Borsod megye), Haraszthy Lajos költő neje, utóbb Párniczky Ede miniszteri osztálytanácsos felesége, egy időben fővárosi tanítónő, a Kis Ujság politikai napilap szerkesztője. – Hírlapírói munkája mellett nemzeti szellemű társadalmi szervező munkájával is fölkeltette a figyelmet. – Munkái: Van ilyen asszony is. Regény. Budapest, 1912. – Hill Márta. Regény. Budapest, 1913. – A nagy nő. Regény. Budapest, 1914. – Amíg egy asszony eljut odáig. Regény. Budapest, 1916. – Lángok, tüzek. Regény. Budapest, 1917. – Laterna magica. Regény. Budapest, 1917. – A tengernek egy csöppje. Regény. Budapest, 1918. – A végzet és egy rongybaba. Regény. Budapest, 1920. – Sorsok, ha találkoznak. Regény. Budapest, 1920. – A padlás meg a halál. Novellák. Budapest, 1921. – Lázadó szív. Regény. Budapest, 1924. – Amiért egy asszony visszafordul. Regény. Budapest, 1925. – Márika. Regény. Budapest, 1925. – Lerombolt fészek. Regény. Budapest, 1925. – Az ismeretlen fiatalember. Regény. Budapest, 1926. – Döcög a szekér. Regény. Budapest, 1926. – A legtisztább víz. Regény. Budapest, 1926. – Munkáinak gyűjteményes kiadása. Tíz kötet. Budapest, 1928. – Felszabadultak. Regény. Budapest, 1932. – Vándortarisznya. Novellák. Budapest, 1937.
TELEKI SÁNDORNÉ KENDE JÚLIA (szül. 1864. március 7. Budapest; megh. 1937. március 15. Budapest), írói nevén Szikra, a Petőfi-Társaság tagja. Férje: gróf Teleki Sándor földbirtokos, országgyűlési képviselő. – Munkái: A bevándorlók. Regény. Budapest, 1898. – Ugody Lilla. Regény. Budapest, 1900. – A betörők. Novellák. Budapest, 1902. – A fölfelé züllők. Regény. Budapest, 1904. – Enyém? A Kisfaludy-Társaság jutalmával kitüntetett regény. Budapest, 1906. – Régen. Regény. Budapest, 1907. – A hét szilvafa árnyában. Novellák. Budapest, 1909. – Judit. Regény. Budapest, 1911. – Ez az! Regény. Budapest, 1915. – Tabu. Regény. Budapest, 1919. – A nagy-nagy kerék. Regény. Budapest, 1923. – Márta, aki Máriának született. Regény. Budapest, 1934.
TORMAY CECIL (szül. 1875. október 8. Budapest; megh. 1937. április 2. Mátraháza, Heves megye), a Napkelet szerkesztője, a Petőfi-Társaság tagja. A vörös uralom bukása után a keresztény irányú női mozgalmak élére állt, megalapította a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét, megindította modern szellemű, de a hagyományokat is gondosan ápoló folyóiratát, a Napkeletet. A nemzeti öntudat megszilárdulása sokat köszönhetett nem mindennapi irányító erejének. A Népszövetség Tanácsa 1935-ben Laval francia külügyminiszter ajánlatára a Szellemi Együttműködés Bizottságának tagjául hívta meg. A Népszövetség fennállása óta ez volt az első eset, hogy a nagytekintélyű bizottságba magyar tagot választottak. Tormay Cecil a természettudományok legkiválóbb női művelőjének, Curie asszonynak helyére jutott. Kitüntetése a magyar szellem értékének nemzetközi elismerését jelentette. – Mint író az 1900-as évek elején lépett föl novelláival, de igazi sikere csak első regényének volt 1911-ben. Ettől kezdve munkáinak számos kiadása jelent meg német, francia, olasz, angol, svéd, dán és finn nyelven is. – Első két regényének megjelenése után Horváth János rámutatott arra, milyen komolyan fogja föl művészi feladatait, s mennyire kerüli a közönséges szórakoztató témákat. Az ezeréves magyar élet egyik legfontosabb történelmi tényét, a fajkeveredés és fajbeolvadás problémáját ő helyezte legtisztább lélektani és költői megvilágításba irodalmunkban. A fajok találkozásának megvannak a maguk belső tragédiái, a fajvegyülés csak nehéz lelki vívódások között mehet végbe: az írónő hősei mind az első, mind a második regényében ezt a problémakört világítják meg más környezetben, más megoldással. Nem tézises regény egyik sem, nem oktatás. Tendenciátlan életábrázolás mind a kettő, de gondolkodóba is ejt. (Budapesti Szemle. 116. köt.) – Munkái: Apród-szerelem. Novellák. Budapest, 1900. – Apró bűnök. Novellák. Budapest, 1905. – Emberek a kövek közt. Regény. Budapest, 1911. (Az írónő ezzel a könyvével keltette föl először az irodalmi körök figyelmét. Regényét lefordították németre, franciára, olaszra, angolra.) – A régi ház. Regény. Budapest, 1914. (A M. T. Akadémia Péczely-díjával jutalmazott mű a magyar elbeszélők első vonalába emelte szerzőjét. Húsz év alatt harmincezer példánya jelent meg. A külföldön is rendkívüli méltánylásban részesült. Lefordították németre, angolra, hollandra, dánra, svédre. Három nemzedék életsorsa tárul elénk a regény lapjain azzal a tanulsággal, hogy a polgárok csak olyanok, mint a nemesek: egy ideig délcegen ülnek a szerencse szekerén, azután elapad életerejük, eltűnik a név, a jólét, a tekintély. Az elbeszélés történeti hátterű, de a történeti vonások nem politikai vonatkozásúak, hanem társadalmiak. Megfigyelhetjük: itt van Széchenyi kora, Kossuth világa, a Bach-korszak, a kiegyezés, de az országos események csak a távolban suhannak el, a história szelleme a művelődési mozzanatokból és a polgári család életéből árad.) – Viaszfigurák. Novellák. Budapest, 1918. – Álmok. Novellák. Budapest, 1920. – Bujdosó Könyv. Napló. Két kötet. Budapest, 1921–1922. (Öt kiadása húszezer példányban jelent meg. A férfi-írók később is csak óvatosan kerülgették a Károlyi-forradalom és a bolsevista lázadás többé-kevésbbé zsidó témáját, Tormay Cecil bátran belevilágított a magyarirtó internacionalizmus véres korszakába. Könyve több volt a megrendítő és bőszítő jelenetek remekbe készült rajzainál, a művész és hazafi ihletett ecsetje dolgozott följegyzéseiben megörökítő és föltámasztó erővel. Rothermere lordot a Bujdosó Könyv nyerte meg a magyar ügy számára, ez a napló csinált belőle magyarbarátot. Angolra Torday Emil fordította le a könyvet, a francia fordítás Marcelle Tinayre és Paul Eugéne Régnier közös műve volt. Megjelent a könyv német, olasz, lengyel és finn nyelven is.) – Megállt az óra. Novellák. Budapest, 1924. (Az emberi élet mélységei a rég letűnt idők tükrében.) – Assisi Szent Ferenc Kis Virágai. Fordítás olaszból. Budapest, 1926. (A Fioretti régibb fordítói: Kaposy József, Erdős Renée.) – Kis magyar legendárium. Fordítás latinból. Budapest, 1930. (Árpádkori legendák válogatott gyűjteménye magyarul.) – Az ősi küldött. Regény. Három kötet. Budapest, 1934–1937. (A helytelenül trilógiának nevezett egységes mű három része: A csallóközi hattyú, A tulsó parton, A fehér barát. A harmadik részt az írónő halála után Kállay Miklós fejezte be.) – Virágok városa. Szirének hazája. Úti képek. Budapest, 1935. (Firenze és Szicília multja és jelene egy született művészlélek finom ábrázolásában. A történelem, az útleírás és a költészet szálai a stílus hangulatosságával olvadnak össze az Itália lelkét sugárzó könyv lapjain.)
VÁNDOR IVÁN (szül. 1886. május 23. Debrecen), családi nevén Várady Ilona, a Magyar Irónők Körének elnöke. – Munkái: Ködkisasszony. Novellák: Budapest, 1908. – Ács Éva. Regény. Budapest év n. – Balassa Bálint szerelmei. Regény: Budapest, 1917. – Az aranymadár. Regény. Budapest, 1918. – Petrőczy Kata. Regény. Budapest, év nélkül. – A megváltó ismeretlen. Regény. Budapest, 1925. – Kaland a hóban. Regény. Budapest, 1927. – Andrea szerencséje. Regény. Budapest, 1929. – Andrea találkozik az élettel. Regény. Budapest, 1932. – Andrea arcát a nap felé fordítja. Regény. Budapest, 1933. – Melitta hét apja. Budapest, 1936.
Irodalom. – Horváth János: Négy kötet novella. Budapesti Szemle. 1911. évf. – Császár Elemér: Nőírók regényei. U. o. 1916. évf. – Schöpflin Aladár: Magyar írók. Budapest, 1917. – Várdai Béla: Kaffka Margit: Hangyaboly. Magyar Kultúra. 1917. évf. – Császár Elemér: Kaffka Margit poszthumusz könyve. Budapesti Szemle. 1919. évf. – Szász Károly: Kaffka Margit: A révnél. Irodalomtörténet. 1919. évf. – Király György: Kaffka Margit. Nyugat. 1920. évf. – Alszeghy Zsolt: Tormay Cecil. Élet. 1921. évf. – Brisits Frigyes: Tormay Cecil. Budapest, 1922. – Szinnyei Ferenc: Fejezetek újabb regényirodalmunk történetéből. Akadémiai Értesitő. 1922. évf. – Alszeghy Zsolt: Összefoglaló könyvszemle. Irodalomtörténet. 1923–1930. évf. – Borbély István: Erdélyi magyar novellaírók és novellák. Erdélyi Irodalmi Szemle. 1924. évf. – Zoltvány Irén: Erotika és irodalom. Budapest, 1924. – Bodor Aladár: A mai erdélyi nőírók. Protestáns Szemle. 1925. évf. – Bartha József: Két nemzedék magyar irodalma. Budapest, 1926. – Császár Elemér: A XX. század magyar irodalma kritikákban. Budapest, 1926. – Kiss Ernő: Erdélyi regények. Erdélyi Irodalmi Szemle. 1926. évf. – U. az: Berde Mária. Pásztortűz. 1926. évf. – Feleky Géza: Kaffka Margitról. Nyugat. 1927. évf. – Féja Géza: Kaffka Margit. A Párisi Magyar Akadémia tanulmánykötete. Párizs, 1927. – Hoványi Béla: Erdős Renée. Miskolc, 1927. – Németh László: Berde Mária. Protestáns Szemle. 1927. évf. – U. az: Gulácsy Irén. U. o. 1927. évf. – Ványi Ferenc szerkesztésében: Magyar irodalmi lexikon. Budapest, 1927. – Zulawski Andor: Az új magyar irodalom problémái. Budapest, 1927. – Zsigmond Ferenc: Gulácsy Irén. Debreceni Szemle. 1927. évf. – Hankiss János: Tormay Cecil. Budapest, 1928. – Szondy György: Kelet, észak, dél. Budapest és Debrecen, 1928. – Kemény Gábor: Kaffka Margit és a szociális lelkiismeret. Korunk. 1929. évf. – Szilágyiné Toperczer Ilona: Franciák Tormay Cecilről. Debreceni Szemle. 1929. évf. – Újvári Péter szerkesztésében: Magyar zsidó lexikon. Budapest, 1929. – Várkonyi Nándor: A modern magyar irodalom. Pécs, 1929. – Biczó Ferenc: Pálffyné Gulácsy Irén. Kaposvári leányliceum értesítője. 1930. – Boross István: Kosáryné Réz Lola. Mezőtúr, 1930. – Kristóf György: Tíz év az erdélyi magyarság irodalmi életéből. Irodalomtörténet. 1930. évf. – Bozzay Margit szerkesztésében: Magyar asszonyok lexikona. Budapest, 1931. – Bánhegyi Jób: Erdős Renée. Pannonhalmi Szemle. 1932. évf. – U. az: Kaffka Margit. U. o. 1932. évf. – Bisztray Gyula: Irónők a tükör előtt. Magyar Szemle. 1932. évf. – Dénes Tibor: Kaffka Margit. Pécs és Budapest, 1932. – Possonyi László Magyar prózaírók. Korunk Szava. 1932. évf. – Tóth Alajos: Tormay Cecil. Soproni Katolikus Köri Almanach. 1932. – Bánhegyi Jób: Gulácsy Irén. Pannonhalmi Szemle. 1933. évf. – Perényi József: Pécsi Mária elbeszélő művei. Budapest, 1933. – Alszeghy Zsolt: Szépirodalmi szemle. Katolikus Szemle. 1934-től. – Ágoston Julián: Kaffka Margit. Budapest, 1934. – Deér József: Újabb történeti regények. Magyar Szemle. 1934. évf. – Radnóczi Miklós: Kaffka Margit művészi fejlődése. Szeged, 1934. – Rónay Mária: Kaffka Margit, az író és az asszony. Literatura. 1934. évf. – Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. Kolozsvár, 1934. – Boross István: Regényirodalmunk nőírói. Budapest, 1935. – Bánhegyi Jób: A magyar nőírók. Pannonhalmi Szemle. 1936. évf. – Rass Károly: A mi regényirodalmunk. Múzeum. 1936. évf. – Bánhegyi Jób: Gulácsy Irén regényei. Pannonhalmi Szemle. 1937. évf. – A Napkelet Tormay Cecil-emlékszáma. 1937. évf. – Pankotay Ella: Tormay Cécile. Budapest, 1938. – Bánhegyi Jób: A magyar nőírók. Budapest, 1939. – Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1939-től. – Hankiss János: Tormay Cécile. Budapest, 1939.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages