AZ OKTATÁSÜGY ÁLLAPOTA. (1301–1526.)
AZ OKTATÁSÜGY ÁLLAPOTA. (1301–1526.)
Irta: Dr. Békefi Remig
Irta: Dr. Békefi Remig
A nagy befolyás, melyet az egyház az egész középkoron át a művelődés előrevitelében az emberiségre gyakorol, első sorban a közoktatásban szembetűnő. Daczára annak, hogy a XV. század folyamán mind több és több világi áll be a tudomány s az irodalom művelői közé, az oktatás teljesen a papság kezében marad s a mohácsi vészt megelőzött időben csak elvétve találunk világi oktatókra.
Az elemi oktatás terén legtöbb érdeme a szerzetes rendeknek van. A nagyszámú konventek között alig akadt olyan, a melyikben a környék tanulni vágyó fiatalsága, a zsenge korú ujonczok s a pártfogó urak gyermekei ne nyertek volna oktatást. Ez áldásos működésben a népszerű Sz. Ferencz-rend jár elől; iskoláik különösen a XV. században örvendenek kitünő hírnévnek; egyik-másik főiskolai jelleggel bír, sőt – ha hinni lehet a gyér adatoknak – a budai éppen egyetemi jogokkal volt felruházva. Kitünő iskolái voltak továbbá a Domonkos-rendnek, a karthausiaknak, Sz. Benedek és Sz. Ágoston fiainak; az utóbbinak 1338 óta még hittudományi főtanodájuk is állott fenn, hihetőleg Egerben, a rend egyik fő székhelyén.
Az esztergomi iskolába az 1397-iki «canonica visitatio» segítségével pillanthatunk be. 1425-ből több jeles tanárát ismerjük. Ilyen Tamás orvosdoctor a kánonjog (decretorum), János az orvostudomány és Szepesi András a hét szabad mesterség (septem artes liberales) tanárai. Ezen iskolának egy névtelen növendéke 1463-ban egy hittudományi, philosophiai és kortani munkát másol, – meglehet, iskolai czélra. Veszprémben 1489 előtt Lukács prépost az iskola lectora. Később ezen minőségben Egerbe kerül; de mivel lelke Veszprémhez nőtt, ezen egyháznak egy misekönyvet ír, rajzol és ajánl. Tamás egri püspök 1421-ben – kétségkívül székesegyházi iskolája részére – kér a bécsi egyetemtől két tanult embert, a kiknek egyike jogász, a másik «magister artium» legyen. Az egri recordáló tanulók emlékét Bakócz Tamás egri püspök számadáskönyve (1493–1496) őrzi. A budai iskoláról meg II. Lajos számadásai (1525) beszélnek. Pozsonyban a káptalani iskola 1506–1508 között is megvan. Ezen részletes adatokon kívül elmondhatjuk, hogy a káptalani helyeken ezen korban is midnenütt volt székesegyházi (káptalani) iskola.
A kolostori iskolák szervezetéről az ágostonosok XV. századi pataki (Sárospatak) iskolájának szabályai révén nyerünk áttekintést. A grammaticai oktatásnál Theodorus eclogáját és Szent Bernátnak «De contemptu mundi et appetitu divinorum» czimű munkáját használják. Ezeket nemcsak nyelvtani, hanem tárgyi magyarázattal is kisérték; s az utóbbit még verses alakba is öntötték. A szónoklattanhoz Tybinus műve a tankönyvük. Ez is részben grammaticai czélt szolgál etymologiai fejtegetéseivel, melyek mind a latin, mind a görög szókra kiterjednek s kézzelfogható bizonyíték, hogy ekkor már a görög nyelv is tantárgy. Ez a kor nagyon szerette a hexameteres verselést. A rím a fő, a prosodiára keveset adnak. Még a számtant is versekben tanulják, mint Szalkainak «Computus novus ecclesiasticus»-a mutatja. A zene szerintök a szabályos éneklésnek mestersége, melyet Isten dicsőségére találtak fel. A csillagászat (astronomia) még jelentékeny részben csak csillagjóslás (astrologia), melyet rímes mondatokban tárgyalnak.
Ettől sokban különbözik a székesegyházi (káptalani) iskolák szervezete. A katholikus egyház conservativ szelleme hozza magával, hogy az Árpádok és az Anjouk székesegyházi iskolája között alig van eltérés. Az iskola élén a káptalan egyik tagja, a lector áll. Ha a lector ideje a tanításra elégtelen vagy pedig ha ő nem akar tanítani, sublectort fogad s erre bízza az iskolát; ezt azonban ő ellenőrzi kötelességének teljesítésében. A sublectoron kívül Esztergomban (1397) több tanító is működik. Ezek azonban csak a sublector megbízása alapján s ekkor is csak az iskolában, és nem a saját szobájukban taníthatnak. A zene és ének tanítója, a cantor, vagy helyettese, – a succentor. A lector és cantor ekkor már ritkán tanít személyesen, hanem helyettesei, – a sublector és a succentor. A váradi statutum megköveteli, hogy a lector vagy sublector az iskolásokat legalább is az alapvető ismeretekre tanítsa meg. Ez alatt kétségkívül a kolostori iskola elemi oktatásának anyagát – a latin olvasást, írást, számolást, gregorián éneket és a latin nyelvet – érti. Ezek után következett a hét szabad mesterség (septem artes liberales) tárgya, – ha nem is mind a hét. A sublector naponkint három előadást tart. Reggel a grammaticából; de csak oly keretben, hogy a tanulók összessége megbírja. S ezután vagy mindjárt, vagy csak délben a felnőtteknek és tanulékonyabbaknak részletesebben fejtegeti a grammaticai szabályokat, vagy pedig a logikából tart előadást.A költői művek (poeticalia) rendszeres olvasására sok időt nem szenteltek. Délután a szónoklattal foglalkoznak. Ennek az értelem kifejlesztése és a szabatos latin kiejtés elsajátítása a czélja. A váradi statutum megengedi, hogy a scholasticus az elülírt órákon kívül, vagy énekes és ünnepnapokon bölcseleti vagy más ismereteket is tanítson. A zene és az ének szintén tantárgy; a hittudomány azonban a püspöki székhelyeken nem, hanem csak az érsekieken. Mert a IV. lateráni zsinat (1215) minden érseki székhelyre egy-egy theologust rendel, hogy ez a papokat a szentírás ismeretére, s különösen a lelkipásztorkodásra oktassa. Az 1309-iki budai zsinat azonban a theologus helyébe kánonjogi képzettségű egyént állít. A püspöki székhelyekre meg egyúttal a grammaticai, vagyis logikai tanulmányokban jártas egyént rendel, a ki a clericusokat és a szegény tanulókat ingyen tanítsa. Miért is egy praebenda teljes jövedelmét írja elő részökre.
A ki (világi) pap akart lenni, székesegyházi iskolát kellett végeznie. A mint itt legalább a triviumot elvégezték, fölvették a kisebb rendeket. Ezután valamely plébános mellé mentek, körüle segédkeztek és gyakorlati úton megtanulták az istentiszteleti ténykedést és a lelkipásztorkodást. S csak ezután vették föl – előzetes vizsgálatok után – a nagyobb egyházi rendeket.
A székesegyházi iskolába világi elemek is jártak. Ide jöttek, a kik egyetemre nem kivánkoztak, de azért a hét szabad mesterség hiával sem akartak maradni; vagy a kik egyetemi előtanulmányaikat itt végezték. Előadás a trivium tárgyaiból az évnek minden napján volt, – leszámítva az ének- és zenetanítás napjait és az ünnepeket. Az iskolások, élükön a sublectorral, minden nap jelen voltak a nagymisén és a «Vesperae»-n. Fegyelem dolgában a sublector és a tanulók a lector joghatósága alá tartoznak. De mivel a XIV. században a lector nem igen tanít, a fegyelmet az iskolások fölött a sublector gyakorolja. De ha ezek valamelyike a sublectoron kifog, az ügy a lector vagy a vicarius elé kerül. A magister engedélye nélkül senki sem távozhatik az iskolahelyiségből. A ki még napnyugta után egy órával is az utczán kóborol, elzárják, s még ezenfölül is bűnhődik. Fenyítő eszköz a vessző és az ostor. Az iskolások Esztergomban hosszú kést s más ártalmas fegyvert nem hordhatnak magukkal. Az ének- és zenetanítás napjain a fegyelem gyakorlója a succentor. Az iskolások lelki életét Esztergomban a székesegyház gondozza. Minden tanuló évenkint legalább egyszer gyónik és áldozik.
A zágrábi statutum szerint a magister egy kanonoki praebenda jövedelmét kapja pénzben, borban és gabonában. A nagyon szegény iskolásoktól semmiféle czímen nem fogadhat el semmit sem. A kiket szülőik vagy rokonaik tartanak el, ha a magister kivánja, kötelesek adni karácsonra egy kappant és négy kenyeret; húsvétra négy kenyeret és egy sajtot, vagy húsz tojást; Szent István napra meg négy kenyeret és egy csirkét. A tehetősebbek ezen alkalmak mindegyikére 12 denárt fizetnek; ebből 6 helyett megfelelő értékű ajándékot is adhatnak. A kívülről bejáró iskolás meg, ha szülei módosak, a jelzett időben 20 denárt, vagy ugyanily értékű ajándékot ad. Zágrábban az iskola fűtése tilos, nehogy a tanulók a melegedéssel fecséreljék el az időt. Csak a kisebb tanulók kivételek. Ezek hozhatnak fát magukkal az iskolába; de a scholasticus erre nem kényszerítheti őket.
A lectornak és cantornak, mint ilyennek, egy-egy kanonoki praebenda jár. A succentornak nincs külön javadalma, mert ha a cantor maga akart tanítani, nem is tartott succentort. De a hol tartott, ott volt neki is biztos jövedelme, a mely egyházmegyék szerint változott. Főpapjaink teremtettek udvarukban is iskolát. Vértesi István földbirtokosnak és birónak 1565-iki vallomásából tudjuk, hogy ő, mint gyermek, Esztergomban Bakócz Tamás érsek (1497–1521) udvarában járt iskolába. Az esztergomi érseki iskolának oly jó neve volt, hogy a kinek tanultságához szó fért, röviden csak így jellemezték: Ez sem nevelkedett Pál (t. i. Várdai) érsek udvarában!
A királyi udvarban meg bizonyára rendesen volt nevelő. Így tudjuk, hogy II. Endre Kálmán fiának nevelője vagy oktatója Aba Sükösd fia Demeter; IV. Béláé Miska, Salamon ispán atyja; IV. Bélának Kinga leányáé Miklós; II. Endre harmadszülött fiáé Alice; IV. László királyé Muthmerius prépost; III. Endréé Morosini Albert és Marinus Gradenigo; Nagy Lajosé Miklós kalocsai érsek; V. Lászlóé Cilley Ulrik; I. Ulászlóé, Hunyadi Lászlóé és Mátyásé a lengyel Sanocki Gergely, sőt Mátyásé még Vitéz János is; Corvin Jánosé Ugoletti Tádé; II. Lajosé pedig Balbi Jeromos. Sőt a módosabb nemesi családok is tartottak gyermekeik mellett nevelőt. Ezek azután nemcsak a kisebb iskolák folyamai alatt nevelték, gondozták és tanították a rájok bizottakat, hanem még az egyetemi tanulmányok idején is mellettök maradtak, óvták, útba igazították és tanácsukkal támogatták őket, – a mint Kállay Lőkös János esete (1469) is mutatja.
A városi iskolák. A városi élet nálunk az Anjoukkal jutt virágzásra. A városi szervezet s ebben az az iskolaügy is ekkor alakul ki. A városi polgárság belátja, hogy a kolostori, székesegyházi és káptalani iskola a maga tárgyaival és berendezésével nem neki való. Ezért állít a plébánia mellett a saját czéljainak megfelelő iskolát és az egyház iskolájának nevezi el. A melyik városi iskolában a latin nyelvet továbbra is tanították, «latin városi iskolának» nevezték el. A városi iskolában tanították a vallástant, az anyanyelvet, az egyházi imákat, az írást, az olvasást, a számtant és különösen a fogalmazást, miért is a város iskoláját íróiskolának (Schreibschule, Briefschule) hívták. Mivel a gyermekek a templomban énekeltek, az énektanításra is fordítottak gondot. Az iskola élén áll a rector, iskolamester (magister), sőt gyakran «öreg iskolamester». Őt a város választja egy vagy több évre; ő meg a városnak engedelmességet fogad. A segédtanítókat (locati, stampuales) a rector fogadja. Ilyen Nagy-Szebenben 1457. febr. 9-én Nagysinki István rector mellett Késes János fia. Pap és világi egyaránt lehetett rector. Az iskolamester ellátása a középkori városokban Európaszerte tisztességes volt. Nagy-Szebenben Máté mester (1486–1497) 20 forint készpénzt kapott a városi pénztárból. Ha a tanító egyúttal kántor is, anyagilag jelentékenyen lendíthetett saját sorsán. Beszterczebányán a tanító és a kántor külön személy.
Iskola minden városban volt. Hiteles kútfőkből Bártfa, Beszterczebánya, Brassó, Buda, (Gyula)-Fehérvár, (Békés)-Gyula, Igló, Kassa, Késmárk, Kolozsvár, Körmöcz, Lőcse, Modor, Nagy-Bánya, Nagy-Mihály, Nagy-Sink, Nagy-Szeben, Pápócz, Pest, Pozsony, Prásmár, Somodi, Sopron, Szászsebes, Szászváros, Szeged, Szepes, (Szepes)-Csütörtökhely, (Székes)-Fehérvár, Szomolnok, Ungvár és Zólyom iskoláiról és részben rectorairól értesülünk. Az iskolák fentartásáról és a rectoroknak kifizetett összegekről a számadáskönyvek érdekes részleteket őriztek meg.
A népoktatás. A vasár- és ünnepnapi egyházi beszédek az Anjouk alatt is szokásban maradtak. Megtartásukat zsinataink mindegyike – az 1382-, 1450-, 1489- és 1493-iki esztergomi, az 1404-iki nyitrai és az 1515-iki veszprémi – elrendeli. Ezeket tehát állandó népoktatókul tekinthetjük. Ilyen volt a hitelemzés is, melyről más 1322-ben van tudomásunk és zsinataink is kivétel nélkül rendelkeznek s nagyfontosságúnak tartják, mert csak miséspap végezheti. A XIV. században a plébániai helyeken általában már volt iskola. Következik ez zsinatainknak ezen intézkedéséből: Egy pap se misézzen egyedül, hanem mindegyikkel legyen clericus, vagy tanító, a ki neki a misénél felel és a kivel, ha akarja, a zsoltárokat elmondhatja. Az erdélyi szászoknál meg oly helyeken is volt iskola, a hol plébániáról szó sincs. A tanítót a plébános szemelte ki. A beszterczei szászok azonban 1438-ban úgy akarnak változtatni a dolgon, hogy ezentúl majd a nép választja a tanítót a plébános kizárásával; sőt még a tanítói fizetés leszállítása is czéljuk. György erdélyi püspök azonban erélyesen föllép ezen törekvés ellen. Egyházi kiközösítést, majd meg egyházi tilalmat (interdictum) ró ki parancsának megszegőire.
A vegyes-házi királyok korabeli hazai egyetemeink történetét, a melyekről, sajnos, kevés biztosat tudunk, a következőkben foglaljuk össze:
1. A pécsi egyetem. Az Anjoukat illeti meg az első magyar egyetem megalapításának dicsősége. Nagy Lajos 1367-ben veti meg alapját az első magyar egyetemnek Pécsett. Ez a hely a Duna-Dráva szögletében, közel Olaszországhoz, már fekvésénél fogva, épen ő alatta emelkedett jelentőségre. Nagy Lajos a korabeli egyetem-alapító uralkodók nyomdokain jár, midőn az alapítás tervezetét Rómában V. Orbán pápának bemutatja. A pápa, miként a többi egyetemnél, úgy itt is törli a hittudományi facultást, hogy a párisi egyetemnek ne legyen vetélytársa.
A megerősítő oklevél szerint Pécsett előadhatták az egyházi (canoni) és világi (római) jogot s bármely más szakot, – a theologia leszámításával. A tanárok és tanulók ugyanazon jog részesei, mint más egyetemeken. Vagyis adót és vámot nem fizetnek; s nem a városi hatóság, hanem az egyetem törvényszéke elé tartoznak. A pécsi studium generale – így nevezték ekkor az egyetemet – szintén gyakorolja a promoveálás jogát. S a ki itt magisteri vagy doctori czímet szerez, más studium generalén is taníthat. V. Orbán pápa kiköti, hogy az időnkinti magyar királyok a tanárok részére megfelelő illetékről gondoskodjanak. Ezeket azonban nem kizárólag a király fizeti. Így Galvanus Bethinit, a számottevő canonistát, ugyan Nagy Lajos király hívja be tanárnak Paduából; de a fizetését a püspöktől kapja.
Hogy mikor szünt meg a pécsi egyetem, biztosan nem tudjuk. Ha 1465-ben még fennállott, csak nyomorúságos viszonyok között lehetett, – miként Hunyadi Mátyásnak II. Pál pápához intézett soraiból kitünik. Istvánffy úgy tudja, hogy kevéssel az 1543-iki háború előtt – midőn tudniillik Pécs meghódolt a törököknek – Pécsett létezett egy nem kevéssé híres «gymnasium», a melyben a tanuló ifjúság létszáma – állítólag – 2000-re rugott. Ez a szám azonban, ha a külföldi egyetemek látogatottságával párhuzamba vonjuk, nagyításnak bizonyul.
2. Az óbudai egyetem. A közkeletű felfogás ezt is káptalani iskolából származtatja; de helytelenül. Mert Zsigmond király egészen újból szervezi egyetemmé 1389-ben. Magát a fővárost akarja emelni a király, azért alapítja meg itt az egyetemet. Inchoffer állítását a létrejövés idejére elfogadhatjuk. S ezt nem czáfolja meg az a tény sem, hogy Zsigmond magyar király azon országok valamelyikében, a melyek uralma alá tartoznak, 1410-ben ismét studium generalet akart alapítani. Ez legföllebb csak annyit mutat, hogy az óbudai egyetem hamarosan hanyatlásnak indult.
Az egyetem «Sunda» és «Sigismundea» néven ismeretes. De az «Universitas Budensis»-ból csak hibás olvasás útján keletkezett az «Universitas Sundensis». IX. Bonifácz pápa a szokásos jogokkal és kiváltságokkal ellátta. Az egyetem kanczellára az óbudai prépost a theologia doctora, Diernachi Máté az egyházjog és a hét szabad művészet tanára (doctor theologiae), Tádé (de Vico mercato) decretorum doctor, Bisznawi Miklós decretorum doctor és a hét szabad művészet mestere, Clostein Simon az orvostan mestere és valószinűleg András a hét szabad művészet mestere. Vajjon ezek mindnyájan mint az egyetem küldöttei voltak-e jelen és az egyetemi tanároknak hányad részét képezték, – nem tudjuk. Ezek is, mint a zsinat többi magyarjai, a «Natio Germanica»-hoz tartoztak a schisma és a reformatio kérdéseiben. Az egyetem elpusztulásának ideje ismeretlen.
3. A pozsonyi egyetem. Hunyadi Mátyás király 1465-ben II. Pál pápa előtt elpanaszolja, hogy Magyarországban, jóllehet nagy és termékeny, studium generale sehogy sem virágzik. Miért is, a ki magában tehetséget érez, külföldi egyetemet kénytelen hallgatni. De sokaktól a szegénység miatt nem telik a költség; másokat meg a hosszú út és a nyelvi nehézség tart vissza. Ennek azután maga az ország vallja kárát; pedig épen itt, a hitetlenek szomszédságában, tanult emberekre van szükség. Miért is engedélyt kér egy studium generale felállítására.
A pápa Vitéz János esztergomi érseket és Csezmiczei János (Janus Pannonius) pécsi püspököt oly utasítással küldi ki, hogy azon a helyen, a hol a magyar király kivánja, szervezzenek studium generalet. Az új egyetem (Academia Istropolitana) Pozsonyban jő létre a mai királyi jogakadémia helyén. Peres ügyeit a kanczellár és nem a rector intézi el. Ez a jog azonban 1469-ben az alkanczellár – Schomberg György (285. ábra) – kezeibe kerül. A tanárokat a kanczellár, Vitéz János teremti elő és nevezi ki. Érthető tehát, hogy a bécsi egyetem a pozsonyit Vitéz egyetemének nevezi.
285. ábra. Schomberg Györgynek a pozsonyi egyetem alkanczellárjának († 1486) síremléke a pozsonyi főtemplomban.
A tanárok díszes sorában megjelenik: JOANNES DE MONTE REGIO (Regiomontanus), korának legelső csillagásza. Vitéz János megbizásából készítette a «Tabula directionum»-ot. Ebben segítségére van tanártársa, ILKUSCH MÁRTON (doctor artium). PÉTER (doctor artium et medicinae), hihetőleg egyedüli képviselője az orvosi karnak. GATTUS JÁNOS (doctor decretorum et magister theologiae), úgyszólván minden szakban otthonos, – általános műveltségű ember. HITTENDORFI SCHRIKKER MIKLÓS mint pozsonyi tanár kér könyvet a bécsi egyetem könyvtárából. KRUMPACHI KOCH LŐRINCZ részére maga Vitéz szerzi meg a bécsi egyetemtől a tanítás jogát, mielőtt ez őt tényleg megillette volna.
Mátyás király óhajára II. Pál pápa 1469-ben megengedte a pozsonyi prépostnak, az egyetem alkanczellárának, hogy főpapi jelvényeket – süveg, pásztorbot, gyűrű – használhat; mise, vecsernye és más ájtatosság után megáldhatja a híveket, ha főpap, vagy pápai követ nincs jelen. VIII. Incze ezt azzal toldja meg, hogy 40 napi bucsút engedhet, a templomokat és temetőket kiengesztelheti, az egyházi ruhákat megáldhatja és a kisebb rendeket feladhatja.
Az egyetemet több jeles tanára már Vitéz János elhunyta előtt elhagyta; de azért Vitéz halálával sem szünt meg az Academia Istropolitana. Ujlaki Ferencz és Kajrói Simon peréből megtudjuk, hogy Pozsony jeles tanintézetének a kapui Hunyadi Mátyás király halála után, az I. Miksa és II. Ulászló közötti háború idején záródtak be a tudomány előtt. Az egyetem egyik részét II. Ulászló és Corvin János már 1492-ben elajándékozták; a másik résznek a tetejéről meg 1492-ben maga a város szedette le a cserepet, a melylyel a «Schusterthurm»-ot javították ki.
287. ábra. A budai egyetem követeinek czímere a konstanzi zsinaton 1414–1418. Richenthal Concilienbuchjában.
4. A budai egyetem. Carbo Lajos beszéli, hogy Hunyadi Mátyás király 1475 körül ismét egy új «studium» felállítására gondolt. Úgy tervezte, hogy Olaszország kiválóbb alakjait hívja ide tanárokul. Neki is látott az építkezésnek. Heltai látta az alapfalakat. Brodarics váczi püspöknél megvolt a tervrajz; s erről beszélt is Heltainak. Ezen nyomon írta le azután Heltai az épületet az ő krónikájában. Szerinte ennek a fölépítéséhez száz év is kellett volna, oly nagyok voltak az arányok; hiszen Mátyás király 40,000 tanulóra tervezte. Ez a nagy szám már első pillanatra kétséget támaszt a dolog valósága iránt. Ez bírta rá Salamon Ferenczet is, hogy a tervezett épületben ne egyetemet, hanem «állandó elsánczolt tábort (castrum)» lásson.
Niger Péter, a «Clypeus Thomistarum» szerzője, műve dedicatiójában így ír Hunyadi Mátyásról: Budán, a te székhelyeden, a domokosoknak «universale gymnasium»-ot szerveztél a hol elő lehessen adni minden tudományt, – a philosophiát, a theologiát és a szentírást. S azt nemcsak megteremtetted, hanem fönn is tartod; a tanároknak fizetést, a tanulóknak meg ételt, ruhát, ágyat és mindent bőven adsz, a mi éjjelre és nappalra szükséges.
Ezen «universal egymnasium» rectorának Niger Péter domokost hívták meg. Hihetőleg nem is volt valódi egyetem, hanem – mint Ferrarius véli – csak rendi studium generale, vagyis theologiai főiskola. Színhelye a mai «Iskolatér», közel a Boldogasszony-templomhoz.
Külföldi iskolázás. A külföldi egyetemek látogatásának fokozására nálunk sokat tett a római szék, midőn Gentilis bíborost, mint pápai követet, fölhatalmazta, hogy a javadalmas papokat a helybenlakás (residentia) alól hét évre fölmentheti, ha egyetemi tanulmányokra mennek. Az ilyen egyén praebendájának összes jövedelmét élvezi, – leszámítva a naponkinti osztalékot.
Szintén nagy hatással volt ezen érdemben Budai János barsi főesperes és esztergomi kanonok (1393–1427) a Krisztus-collegium megalapítása által. Ennek javára leköti négy budai házát s reményt nyujt az alapítvány növelésére is. A collegium élén mindig a barsi főesperes áll. Ez meg csak olyan ember lehet, a ki a collegium költségén tanult ki. A kiszemelésnél az dönt, kinek van magasabb tudományos képesítése (gradus); s ha ez egyenlő, a megszerzés ideje határoz. A collegium feje köteles minden évben küldeni néhány szegény tanulót külföldi egyetemre. Az utazás és a külföldön tartózkodás költségeit a collegium fizeti. A szabályzat a collegium növendékeit kötelezi a rájok fordított költség visszafizetésére, ha idővel jövedelmező javadalomhoz jutnak.
A Párisi egyetemet hazánkból a szerzetesek keresték föl szép számmal. Szerzetes rendjeink majd mindegyikének volt itt collegiuma, – mint teszem a czisztercziek Bernardiuma; s így kedvező alkalmuk nyilt azok ideküldésére, a kiket a hittudomány terén ki akartak képezni. A magyarok Párisban nem képeztek külön «natio»-t; hiszen 1362-ben az angolba voltak beosztva.
A világi papság szivesebben keresi föl az olasz egyetemeket.
A bolognai egyetemen az ultramontanoknak és a citramontanoknak külön rectoruk volt. Az ultramontanok rectora 1317-ben a magyar Dörögdi Miklós nyitrai főesperes; a tanácsos (consiliarius) meg Jakab nógrádi főesperes. 1344 előtt Domokos fia János (de Usa) egri lector, 1385-ben János főesperes, 1401-ben Lanc és 1472-ben Bodó Miklós az egyetem rectora. A XV. században három magyar ember tanárkodik az egyetemen. János (1461) az orvostant, Dénes (1471) a logicát és Gergely (1472) a mennyiségtant és csillagászatot adja elő. A jogdoctorok lajstromában (1377–1528) csak 21 magyar szigorlóval találkozunk. De ennél kétségkívül több volt. Magyar joghallgatót ezen korban már szép számmal ismerünk. A magyarok külön natiót képeztek. (XLVI. tábla.)
Az olasz egyetemek között a padovai erősen versenyzett az elsőségért. A hallgatók közt a magyarok szép számmal vannak. A padovai egyetemnek több magyar rectorát is ismerjük.
A classicus képzettség után törekvőknek Guarinus miatt keresett helyévé lett Ferrara. Ide is elküldi Vitéz János az ő tehetséges unokaöcscsét, Janus Pannoniust, a ki itt szerzett tapasztalatai és érzelmei hatása alatt írja meg később nagynevű mestere, Guarinus iránt érzett hálájának kifejezését, jeles Panegyrisét. Ferrarában végzi még tanulmányait több magyar és Bakócz Tamás is ide küldi 1518-ban egyik öcscsét, Erdődyt. A ferrarai egyetemen az artisták rectora 1481-ben a magyar Albert, 1495-ben meg Jakab (Zuaffeo).
A mióta IV. Rudolf osztrák herczeg a bécsi egyetemet 1365-ben megalapította, (286. ábra) a magyarok mindig sürűn keresték föl. A bécsi egyetemen 1366 óta négy nemzet (nacio) – osztrák, szász, cseh és magyar – van. 1384-ben II. Albert a «nacio Rhenensis»-t alkotja meg; a cseheket pedig a többi szlávokkal a magyar nemzetbe osztja; s így ez most a negyedik helyről a harmadikra lép elő.
286. ábra. A bécsi egyetem pecsétje. A Magy. Nemzeti Múzeumban.
A «nacio Ungarorum»-nak kezdettől 1451-ig 4151 tagja volt. Ez az összes hallgatók 21%-a A 4151 között van 2929 magyar, 336 hihetőleg magyar, a többi szláv. Az összes egyetemi tanulók között tehát 14,8% magyar. Legtöbben vannak a városokból: Brassóból 76, Szebenből 72; a káptalani városok közül meg Budáról 75, Pozsonyból 51, Váradról 48, Pécsről 41, Esztergomból és Fehérvárról 38. A városi fiúk rendszerint csak az «artes»-t, vagyis a bölcsészeti kart végezik el; a papok meg a jogi tudományokat is kitanulják. A jogászok anyakönyvébe 1402–1406-ig mindössze 1344-en vannak beírva. Ezek között 204 biztosan s 22 hihetőleg magyar. A magyarok száma tehát 15%. A 226 magyar között van 76 baccalaureus, 34 licentiatus és 29 doctor. A bölcsészeti karon 1385–1453 a baccalaureusi és magisteri fokot 525 magyar nyert el. Az egyetem tanszékein meg a bölcsészeti karban 1385–1498 összesen 116, a hittudományiban 1407–1477 meg 13 magyart látunk.
Az egyetemi hallgatók között társadalmi állás dolgában a magyarok között van legtöbb előkelő. Mind az egyházi méltóságok, mind a világi nemesek olyan számmal vannak, hogy más «nacio»-nál hiába keressük. Szerzetes apátokat is látunk itt. A cziszterczieknek is volt collegiumuk, «studium generale»-jok, melyet a magyarok is látogattak. A magyar «nacio» 1415-ben kieszközli az egyetemi tanácsnál, hogy védőszentjének, Szent László magyar királynak ünnepét megülhesse. Ez abban állott, hogy reggel misére mentek, meghallgatták a szentbeszédet s ezután lakomára ültek össze.
A «nacio» ládájában még 1454-ben is megvolt Szent László életrajza.
Nemzetünk gyermekei a krakkói egyetemet már alapítása (1364) óta fölkeresték ugyan: a látogatás arányáról azonban kimerítő adatokkal csak a XV. század vége óta rendelkezünk. Ezer szerencsére Broscius (Brozek) János, a híres lengyel mathematikus, 1613-ban krakkói zsibárusoktól két garason megvette a «Regestrum Bursae Ungarorum Cracoviensis»-t. Ez ugyan csak 1493-tól kezdődik; de ki tudjuk mutatni, hogy a krakkói magyar bursa (convictus) már 1486-ban is létezett. E szerint korábbi keletű, mint az az egyetemi rendelet (1491), a mely meghagyja, hogy a tanulók és baccalaureusok ezentúl vagy a bursában, vagy az iskolában lakjanak; kinn a városban senki sem lakhatik. De ezt nem tartották meg. Hiszen 1493-tól 1558-ig 1892 magyar iratkozott be az egyetemre; a bursának meg ezen idő alatt csak 823-an voltak tagjai. Sőt az is tény, hogy nem minden bursa-tag volt beírva az egyetemre. Sajátságos, hogy egyes helyek – Selmeczbánya, Körmöczbánya, Beszterczebánya, Nagy-Szeben – fiai közül senki sem volt tagja a bursának. Ebbe legtöbben Szeged, Pest, Buda, Nagyvárad szülöttei közül léptek. A nem magyarokat elv tiltotta ki a bursából; de azért elvétve ilyennel is találkozunk. A bursa részére az isteni tisztelet nem magában a convictusban, hanem Szent Ferencz egyházában volt. A bursa tagjai közül 209 lett baccalaureus, 41 meg magister.
A prágai egyetemet a XIV. század végétől kezdve gyakran fölkeresik a magyarok is. Róma vonzó ereje is mindig állandó.
A reformatio kezdete óta máshova is ellátogattak honfiaink. Így Tübingenben 1523-ban Kassai János orvosdoctorral, Wittenbergben meg 1522-től 1526-ig 12 magyarral találkozunk.
A középkori iskolások (scholares) helyzetét és viszonyait egy-két országgyűlési és zsinati határozatból ismerjük meg. Az 1458-iki országgyűlés kimondja, hogy a fölszentelt papoktól, a nemesektől és az iskolásoktól vámot és tizedet senki sem szedhet, – a mint az országnak régi szokása is megköveteli. A lőcsei zsinat (1460) elrendeli, hogy az iskolások hosszú és illendő ruhában járjanak s arany- és ezüstgyürűt ne viseljenek. A parasztlázadást megboszuló 1514-iki törvény elrendeli, hogy a nem javadalmas fölszentelt papok és az iskolában lakó iskolások fegyvert és puskát ne hordjanak magukkal, hacsak külföldre nem utaznak.
Általános műveltség. Az 1382-, 1450-, 1489- és 1493-iki esztergomi, az 1494-iki nyitrai és az 1515-iki veszprémi zsinat megköveteli, hogy a fölszentelés előtt álló egyént meg kell vizsgálni: vajjon tud-e jól olvasni és énekelni, s az elemi ismeretekben jártas-e? A fölszentelés alatt zsinataink a kisebb rendek fölvételét értik. S így a megszabott minimumot nem az áldozópaptól (presbyter), hanem a kisebb rendek fölvevőjétől követelik meg. Az egyház fölszentelt papjaitól mindig megvárta, hogy tanult embereklegyenek. Az 1382-iki esztergomi zsinat szerint is illik, hogy a papot a tudomány ékesítse. S ezt a tudományt ezen kori összes zsinataink így foglalják össze: A szentségek kiszolgáltatása és gondos őrzése, az isteni tisztelet végzése és az egyház kormányzása. Ez pedig semmivel sem kevesebb, mint a mit a papnak a gyakorlati lelkipásztorkodásból ma kell tudnia. Ezenkívül a miséből többet kellett fejből tudniok, mint ma. Általános műveltségükre és tudásukra meg oly fokot állítottak föl, hogy kiteljék belőle a vasár- és ünnepnapi szentbeszéd. S ezen követelményekben két századon át semmi változást sem látunk; úgy, hogy a pap tudásának minimuma a XIV. században és a XVI. század elején teljesen azonos. De nagy volt e korban a különbözőség a falusi (ruralis) és a városi papság tanultsága között.
Iparosaink a városi iskolákban szerzik meg az állásukhoz szükséges ismereteket; magasabb tanultság czéljából meg hazai és külföldi egyetemekre küldik gyermekeiket. A nagyszebeni iparosok írástudására vall, hogy a czéhkönyvet 1449-től kezdve egy-egy iparos vezeti. A plébániai könyvtár könyveit a világi városi polgárok is kivették használatra.
A nemesi családok világi pályára szánt gyermekeik nevelését és oktatását vagy magán nevelőre, vagy nyilvános iskolára bízták. De néhány adatból ítélve, itt még Hunyadi Mátyás korában is sok a kivánni való. Hiszen Báthori István, Országh László és Rozgonyi László még a XV. század második felében sem tudnak írni. De hát így volt ez ekkor külföldön is.
