ZÁRSZÓ

Teljes szövegű keresés

ZÁRSZÓ
Irta: Szalay Imre
SOK fáradozás, nagy anyagi áldozatok árán s különféle viszontagságok után ezredéves állami életünk ünnepségének emlékére írott eme díszmű végre – habár a kitűzött határidőnél jóval későbben – elkészült.
Tisztelt Olvasóközönségünk ezen műben 1896. évi ezredéves orsz. kiállításunk történelmi főcsoportjának azóta ismét szerte szállott legnevezetesebb kincseit hű képekben megörökítve veszi kézhez a szükséges tájékoztató történelmi leírások kiséretében.
Mély hálával adózunk a magas kormánynak, melynek jelentékeny anyagi támogatása nélkül, ez a tetemes befektetést igénylő munka egyáltalában meg sem indulhatott volna. A munka megjelenésében beállott halasztás azonban újabb pénzáldozatokat igényelt; ezektől sem riadt vissza a magas kormány s a különféle tárczákra szétosztott 500 példányra történt előfizetés útján lehetővé tette művünknek méltó befejezését. De teljes elismeréssel tartozunk a kiadó czég fejének, Gerlach Mártonnak is, a ki önzetlen lelkesedéssel több mint még egyszer annyi külön műmellékletet s kilencz ívvel több illusztrált szöveget adott, mint a mennyit adni szerződésszerűleg köteles lett volna.
Ama hét év alatt, a melyet a «Magyarország történeti emlékei az ezredéves országos kiállításon» megjelenése igényelt, nagy és fontos személyi változások állottak be azok körében, kiknek elhatározása s tevékenysége legközvetlenebbül érintette e díszmunka sorsát. Így nevezetesen a mű kezdeményezőjét, B. DÁNIEL ERNŐT, a kereskedelmi miniszteri széken HEGEDÜS SÁNDOR váltotta fel, a ki a mű létrejöttének fonalát újból lelkesedéssel és erélyesen felvette; utána HORÁNSZKY NÁNDOR következett, kit két havi minisztersége után a kérlelhetetlen halál elragadott; az ő rövid tartalmú hivataloskodása idejére esik ügyünk pénzügyi oldalának végleges rendezése; így művünk szerkesztési munkáit csak utódja LÁNG LAJOS, annak nyomdászati részét pedig a kereskedelmi tárczára legújabban meghívott HIERONYMI KÁROLY minisztersége alatt fejezhettük be.
E közben történt, hogy DR. CZOBOR BÉLA tartós és súlyos betegeskedése következtében a szerkesztéssel járó fáradalmakat többé nem bírván, Hegedüs Sándor miniszter úr 1901. évi május hó 20-én kelt leiratával e sorok íróját, mint az Ezredéves Orsz. Kiállítás történelmi főcsoportja volt igazgatóját bízta meg a második rész szerkesztési teendőivel. Őszinte sajnálkozásunkra dr. Czobor Béla a munkatársak sorából is kivált Ennek folytán szakmáját, az egyházi művészet tárgyainak ismertetését két részre voltam kénytelen osztani oly módon, hogy az egyházi öltönyök, szövetek, fa-, csont- és nem nemes fémtárgyak leírását RADISICS JENŐ iparművészeti múzeumi igazgató vállalta magára a lakásberendezésekkel együtt, mely utóbbi csoport FITTLER KAMIL iparművészeti iskolai igazgató lemondása folytán árván maradt; míg az egyházi ötvösművészeti tárgyakat a Radisics Jenőtől átvett világi ötvösséggel együtt MIHALIK JÓZSEF, a kassai múzeum igazgatója írta le. Az emlékérmek ismertetését dr. RÉTHY LÁSZLÓ magyar nemzeti múzeumi igazgató-őrtől GOHL ÖDÖN nemz. múzeumi őr s az irodalmi emlékek két czikkét DEDEK CRESCENS LAJOS egyetemi könyvtári őrtől VARJÚ ELEMÉR nemzeti múzeumi segédőr vette át feldolgozásra, végül pedig a súlyosan és huzamosan megbetegedett TAGÁNYI KÁROLY orsz. levéltárnokot városi és czéhbeli életünk leírásában dr. SCHÖNHERR GYULA magyar nemzeti múzeumi igazgató-őr váltotta föl; meg kell még emlékeznem DINER-DÉNES JÓZSEF-ről, ki a német fordítás fárasztó munkáját teljes odaadással látta el; egy pillantás a szövegre, meggyőz mindenkit, mily terhes és mennyi szakértelmet igénylő munka lehetett ez, mert tekintve azt, hogy a német szöveg mindenkor hosszabb a magyarnál, nehogy a törlések a mű belbecsének rovására essenek, azokat csakis gondos megválogatással lehetett eszközölnie. Magában a kiadó czégben is az a változás állott be, hogy annak egyik czégtársa SCHENK FERDINAND helyébe, a czég egyik kipróbált régi támasza WIEDLING ALBERT lépvén, a GERLACH ÉS SCHENK czég feladatát a GERLACH MÁRTON ÉS TÁRSA czég vette át; míg a nyomdai kiállítással HORNYÁNSZKY VIKTOR udvari nyomdája olyan munkát végzett, a melyet a bel- és külföld előtt emelt fővel mutathatunk be.
*
És most azt hiszem, kötelességet teljesítek s a szerénytelenség vádját sem fogom felidézni, midőn záradékul ide iktatom azt a levelet, melyet a történelmi főcsoport bírálatára hivatott nemzetközi jury, 1896 október 6-án tartott záró üléséből kifolyólag, a kereskedelmi miniszter úrhoz intézett s melyet a jury összes tagjai aláírtak. Nevezetes okirat ez, a történelmi főcsoport által a bel- és külföldi szakértők körében keltett hatás jellemzésére s ezért méltó, hogy e beszámoló keretében helyet foglaljon. Ime eredeti szövegében és magyar fordításban:
«Monsieur le Ministre!
Le Jury International du Groupe Historique ne dispose d’aprčs ses réglements d’aucune récompense spéciale pour le organisateurs měme de cette Exposition.
Les membres du Jury reconnaissent cependant ŕ l’unanimité la necéssité d’une distinction toute particuličre pour reconnaître des efforts qui ont été couronné d’un succčs si éclatant.
Il serait donc juste de ne pas omettre la collaboration de quelques personnes éminentes dans ce travail véritablement hors ligne, sans exemple jusqu’ŕ ce jour et dont l’effet a été considérable.
En effet le Jury déclare que pour la clareté de la classification adoptée, tant aussi bien que pour le cadre artistique dans lequel ces objets ont été exposés et le talent si delicat avec lequel ils ont été présentés, il n’y a que des éloges ŕ adresser aux organisateurs. En conséquence Monsieur le Ministre, les Membres du Jury soussignés ont l’honneur d’exprimer respectueusement le voeux de voir accorder ŕ MM Szalay Imre, Directeur de la Séction Historique, Alpár Ignace architecte, Dr. Czobor Béla rapporteur général, Radisics Jenő, Dr. Szendrei Jean, Fittler Camille, Kammerer Ernő organisateurs et rapporteurs, W. Boeheim conservateur des Musées Impéraux de Vienne et Desiré Csánki rapporteur, une forme de distinction exceptionelle en rapport avec le résultat si remarquable obtenu.
Agréez, Monsieur le Ministre, l’expréssion de notre considčration la plus haute.»
Magyarra fordítva:
Miniszter Úr!
A történelmi főcsoport nemzetközi juryje szabályzata értelmében nem rendelkezik az elismerés semminemű külön jelével, a melyet eme kiállítás rendezőinek nyujthatna.
A jury tagjai ez okból egyhangulag egy egészen külön elismerés szükségét hangsúlyozzák ama fáradalmak jutalmául, a melyeket ily fényes siker koronázott.
Igazságos volna tehát figyelmen kívül nem hagyni néhány kiváló férfiúnak eme valóban elsőrangú, s oly fényes sikerrel koronázott munka körül kifejtett közreműködését.
A jury kötelességének ismeri kijelenteni, hogy az elfogadott osztályozás érthetősége ép úgy, mint a művészi keret, a melybe e tárgyak foglalva voltak és a finom ízlés, a melylyel bemutatásra kerültek, a rendezőkkel szemben őt osztatlan dicséretre ragadják.
A jury alulírott tagjai ennek folytán Nagyméltóságod előtt ama tiszteletteljes javaslatuknak adnak kifejezést, hogy Szalay Imrének történelmi főcsoport igazgatójának, Alpár Ignácz építésznek, dr. Czobor Blélának, a főcsoport előadójának, Radisics Jenő, Dr. Szendrei János, Fittler Kamill, Kammerer Ernő rendezőknek s előadóknak, W. Boeheimnak, a bécsi udv. múzeumok őrének és Csánki Dezső előadónak olynemű kivételes kitüntetés jusson osztályrészül, a mely az elért kiváló eredménynyel összhangban álljon.
Fogadja Miniszter úr kiváló tiszteletünk nyilvánítását.
A történelmi jury külföldi tagjai Herman Ottóhoz, mint az ősfoglalkozások csoportja szervezőjéhez s rendezőjéhez, tekintettel ama körülményre, hogy a nevezett maga is jurytag volt, ugyancsak október 6-án a következő elismerő levelet intézték:
Tisztelt Elnök Úr! Lehetetlen volt, hogy Önnek, mint a jury tagjának, az ősfoglalkozások szerszámgyűjteményeért valamely kitüntetést szavazhassunk. Különben is mondhatjuk, hogy állása a tudományos kutatás körén belül oly magasra van becsülve, hogy egyáltalában nem szorult külső kitüntetésre. Ön arról is gondoskodott, hogy gyűjtése hazájának rendelkezésére álljon, annak tulajdona maradjon. Nekünk azonban, kik mint külföldiek tartozunk a juryhez, az Ön gyűjteménye igazi megnyilatkozás volt, s mi nem akarunk távozni a nélkül, hogy Önnek műveért legnagyobb bámulatunkat ki ne fejezzük. Mintaszerű módon vannak megőrizve abban oly művelődésnek maradványai, mely már eltünőfélben van. Hogy Ön ezt az igénytelen, de az emberiség fejlődéstörténete szempontjából oly végtelenül fontos anyagot egész lényege szerint helyesen felismerte s annyi belátással és hazafias szeretettel összefoglalta: ebben mi az oly dicsőséges történelmi kiállításnak egyik legfényesebb alkotását látjuk s boldogoknak valljuk magunkat, hogy működésének tiszteletében honfitársaihoz abban a reményben is csatlakozhatunk, hogy módjában lesz nagy művét fejleszteni és mi megérhetjük, hogy az Öntől nyert irányító ösztönzést gyümölcsözővé tegyük.»
*
Ezekben összefoglalva mindazt, a mit művünk befejezése alkalmából még szükségesnek láttam röviden elmondani, kérem tisztelt Olvasóinkat, fogadják e könyvet kiállításunk ama részének emlékeül, mely ezer év küzdelmeinek és dicsőségének fennmaradt ereklyéit történelmi egymásutánban varázsolta szemünk elé. Ezer év még a nemzetek életében is nagy idő, annak reánk maradt történelmi emlékei kegyeletünk méltó tárgyai; a hazafias lelkesedés hozta össze e tárgyakat olyan számban s oly fénnyel, ahogy ki tudja összekerűlnek-e még valaha? Az idő emésztő vasfoga lassanként még sokat meg fog közülök őrölni, ahogy szerit számát sem tudjuk már eddig is elpusztult műemlékeinknek. A megmaradtak megörökítése s közkincscsé tétele volt e mű feladata, ezt a feladatot igyekeztünk teljes odaadással végezni; fejezzük be fáradalmas munkánkat a nagysinki iskolamester 1430. évi codexének záró soraival: FINITO LIBRO SIT LAVS ET GLORIA CHRISTO. DENTUR PRO PENNA SRIPTORI CELICA REGNA.
Kelt Budapesten, 1903. évi Szent-András hava 5-én.

539. ábra. Zárósorok a nagy-sinki iskolamester codexéből. Kiállította: A gyulafejérvári Batthyány-könyvtár.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages