VIII. FEJEZET. Hunyadi László kivégezetése. V. László halála.
VIII. FEJEZET.
Hunyadi László kivégezetése. V. László halála.
Hunyadi László kivégezetése. V. László halála.
A futaki országgyűlés. Szilágyi foglyul ejti Brankovicsot. V. László és kisérete Belgrádban. Cillei Ulrik halála. Szövetkezés a Hunyadiak ellen. Hunyadi László kivégeztetése. Polgárháború. Szilágyi Mihály hadjárata az erdélyi szászok ellen. V. László eljegyzi a franczia király leányt. Halála
Az a veszedelem, a melyben Nándor-Fejérvár ostromának idejében Magyarország forgott, a magyar nemzetre egyáltalán nem gyakorolta azt a hatást, hogy az ország biztossága és megoltalmazása iránt mutatkozó gondatlanság és közönyösség álmából felriaszsza. A hatalmi érdekek és személyes gyülölködések küzdelme, rövid megszakitás után, csakhamar még ádázabb folytatást nyert, és olyan jeleneteket mutat fel, melyekhez hasonlókkal, szerencsére, történelmünk lapjain többé nem találkozunk.
László király Nándor-Fejérvár felszabaditása után Magyarországba tért vissza, a hová a Németországban gyülekező keresztesek most kezdettek seregleni. Azt hirdette, hogy a törökök ellen a háborut saját fővezérlete alatt fogja folytatni. De tulajdonképeni czélja az volt, hogy a királyi várakat, a melyek Hunyadi János gondjaira voltak bizva, örököseitől visszavegye, és azt a hatalmat, mi a Hunyadi kezeiben összpontosult, Cilleire szállitsa át. Ezért nem is sietett a harcztérre. Bécsből augusztus 26-án indult el, és utközben hosszabb ideig tartózkodott Pozsonyban, Visegrádon, Budán. Csak október közepe táján érkezett Futakra, a hová országgyülést hivott egybe. A magyar rendek gyéren gyülekeztek ide. Nagyobb számban érkeztek a cseh, osztrák és német urak, köztük Ottó bajor herczeg. A kilenczven éves Brankovics György szintén megjött.*
A nürnbergi keresztesek kapitányainak 1456 október 15-ikén és november 4-ikén Futakról irt levelei. Anzeiger des Germanischen Museums, 1863 évf. 8. szám.
Hunyadi János idősebbik fia László, arról értesülvén, hogy Cillei azt az ellenséges érzületet, a mit Hunyadi János iránt táplált, most halála után emlékét gyalázó vádakban és fiai ellen irányuló fenyegetésekben nyilvánitja, csak azon föltétel alatt volt hajlandó Futakon megjelenni, ha a királytól bátorság-levelet nyer, a melyben ő és ifjabb testvére, Mátyás, az atyjuktól kezelt királyi jövedelmek tekintetében, a számadás kötelezettségétől fölmentetnek, Miután ezt megkapta, azonnal megjelent László előtt, őt hódolatáról biztosította és esküvel kötelezte magát arra, hogy Nándor-Fejérvárt és a koronához tartozó többi várakat, a melyek atyja halála után az ő kezeire szállottak, átadja.
Hogy a királyt teljesen megnyugtassa és bizalmát megnyerje, Cilleivel szövetségre lépett, és fogadta, hogy őt atyjának fogja tekinteni, iránta fiui ragaszkodással fog viseltetni.*
Mindezt az 1457 márczius 21-ikén kelt, alább idézendő királyi oklevélből tudjuk.
Ekkor azután a király tőle és a jelenlevő rendektől újból hűségi esküt vett,* mintha uralkodását csak most kezdené meg. De egyúttal Cilleit az ország főkapitányává nevezte ki.
A nürnbergi kapitányok elbeszélése.
Ugy látszik, Hunyadi László arra számitott, hogy a főkapitányi tiszt ő rá fog ruháztatni. Ebben a reménységben megerősithette őt a nagy népszerüség, a mely környezte. Általán atyja magas állása és nagy hivatása örökösét látták benne.
Igy tehát elégületlenül és ingerülten távozott november elején Futakról Nándor-Fejérvárra, hogy a király fogadására és a vár átadására a készületeket megtegye. Itt nagybátyja, Szilágyi Mihály még szította neheztelését. Ez a mily rajongó tisztelettel viseltetett elhunyt sógora iránt, ép oly mély gyülöletet táplált Cillei és Brankovics ellen. Alig egy esztendő mult el azóta, hogy a despotát, mikor Szendrő várából magyarországi birtokaira utazott, fegyveres csapat élén megtámadta, foglyul ejtette, és csak nagy váltságdij árán bocsátotta szabadon. Most tehát attól félhetett, hogy a szenvedett bántalomért Brankovics rajta is boszut fog állani, a mire veje, Cillei Ulrik közreműködésével könnyen találhatott alkalmat. Ennek következtében a nyilt ellenállástól sem idegenkedett. És kezdetben úgy nyilatkozott, hogy Nándor-Fejérvárt nem adja át a királynak, sőt Lászlót a várba be sem bocsátja. Vitéz János befolyása engedékenységre birta ugyan,* de a helyzettel nem békitette ki.
Ezt a nürnbergi kapitányok november 4-iki levelükben irják.
Alig csalódunk, ha fölteszszük, hogy el volt határozva a királynak Nándor-Fejérvárra jövetelét arra használni föl, hogy a Hunyadi családot, egyuttal a királyt és az egész országot megszabaditsa Cilleitől, kinek ármányai tizenhét esztendő óta a visszavonás magvait hintették el, sőt ismételten a polgárháború veszélyét idézték föl.
A király november 8-ikán hajón érkezett Futakról Belgrádra. kiséretében voltak Cillei Ulrik, számos magyar és cseh úr, a burgundi fejedelem követei és mintegy négyezer keresztes. Hunyadi László és Szilágyi Mihály két ékes sajkán eléje mentek és őt hódolatteljesen üdvözölvén, a várba vezették. Cilleit, az urakat és a királyi udvar személyzetét is bebocsátották. De a fegyveres nép előtt a kapukat bezáratták.
A Cillei-kapu a belgrádi várban.
Fénykép után rajzolta Cserna Károly.
A király még aznap bejárta a várat, megtekintette az erőditményeket és a töröktől zsákmányul ejtett ágyukat. Másnap pedig korán reggel megjelent a vár kápolnájában tartott isteni tiszteleten. Vele volt Cillei Ulrik is, a kit Hunyadi László és Szilágyi Mihály fontos és sürgős ügyek elintézésének ürügye alatt kihivattak. A mikor a gróf a teremben, hol rá többek társaságában, várakoztak, megjelent, Hunyadi László mindazt, a mit atyja ellen vétett, és a mit most az ő romlására tervez, szemére lobbantotta. A heves szóváltásra a fegyverek összecsapása következett. Véres tusa fejlődött ki, melyben a király nagybátyja holtan rogyott össze.
Az iránt, vajjon Cillei megöletése tervszerüen előkészitett merénylet, vagy a fellobbanó indulatok hevében bekövetkezett catastropha volt-e, még azok sem voltak tisztában, kik az eseményeknek úgyszólván szemtanui voltak.
A legtekintélyesebb egykoru iró, a ki azt elbeszéli, a László környezetében levő Liscius Miklós királyi titkár, tizenkét nappal utóbb Enea Silvio bibornoknak Rómába küldött jelentésében azt irja, hogy némelyek szerint Hunyadi és Szilágyi csak azt akarták ismételni, a mit három év előtt Eizinger Bécsber, hajtott végre, vagyis Cilleit a király környezetéből ismét eltávolitani, a hatalomtól megfosztani kivánták; mások szerint azonban előre megállapodtak volna abban, hogy Cilleit megölik. Ő maga, a levéliró, abban a véleményben van, hogy a szóváltás közben Cillei rántott először kardot és Hunyadi László a saját életét védelmezve mért ellenfelére halálos csapást.*
Kubin várában, 1456 november 21-én kelt levele a bolognai codexben.
Hunyadi László és barátai azon voltak, hogy a megrémült királyt megnyugtassák. Felvilágositották, hogy személyét és kormányát Cillei gyülöletessé tette, és ragaszkodásuk őszintesége felől biztositották. A király úgy viselte magát, mintha hitelt adna nekik. A levelekben, a miket szétküldött, Cillei halálát „veszekedés közben történt” véletlen eset gyanánt tüntette föl, és a „rosszakaratú emberektől” netalán terjesztett hirekkel szemben hangsúlyozta, hogy „jó egészségben van, az állását megillető tiszteletnek és tekintélynek örvend.”* Néhány nap mulva pedig Hunyadi Lászlót az ország főkapitányának tisztével ruházta föl.*
Az 1456 november 10-ikén Boroszló városához irt levél. Fontes rer. Austr XX. 104.
1456 november 21-ikén már viseli Hunyadi ezt a czímet. Gróf Teleki, X. 583. id. m.
Hunyadi László aláirása 1453 márczius 30-ikán kelt oklevelén.
Olvasása: Ladislaus de Hunyad comes Posonien(sis) (e)tc(etera), Az oklevél eredetije Pozsony város levéltárában.
A tél küszöbén a csekély számú hadakkal és keresztesekkel a török ellen támadó föllépésre gondolni nem lehetett. A király tehát haza bocsátotta a kereszteseket és ő maga is Budára tért vissza. Utközben Temesvártt Hunyadi János özvegyének házánál töltött néhány napot, és ekkor esküvel és oklevélben fogadta, hogy Cillei haláláért a Hunyadi testvéreken boszút állani nem fog.*
Ezt maga a király mondja 1457 márczius 21-iki okiratában.
De csakhamar válságos fordulat állott be a király magatartásában. László Budán a Hunyadiak ellenségeinek és vetélytársainak befolyása alá került. Azok, a kik egykor Hunyadi János fölényét és hatalmát nehezen türték, most abban, hogy az ő magas állására a fiatal Hunyadi László emelkedett, még nagyobb megaláztatást láttak. A sértett önérzet és a fenyegetett érdek hatását a félelem fokozta. Attól tarthattak, hogy azok, a kik a király nagybátyját nem kimélték, útjokból minden más akadályt is tartózkodás nélkül el fognak távolitani.
Hunyadi László búcsuja.
Benczur Gyula festménye a Magyar Nemzeti Múzeum képtárában.
A királyt, a ki hozzá volt szoktatva ahhoz, hogy a Hunyadiakban ellenségeit és vetélytársait lássa, könnyen meggyőzhették arról, hogy Cillei megöletése előre tervezett gonosz merénylet volt, melynek rugóját az a szándék képezte, hogy a királyt legmegbizhatóbb és leghatalmasabb támaszától megfosszák, s igy az ő megrontására czélzó terveik végrehajtását megkönnyitsék. Elhitették vele, hogy a Hunyadiak az ő koronájára áhitoznak, életére törnek és hogy mindkettőt csak úgy mentheti meg, ha a Hunyadi testvéreket és barátaikat ártalmatlanokká teszi.
Valóságos összeesküvés szervezkedett a Hunyadiak ellen. Részesei voltak Garai nádor, Ujlaki vajda, Bánfi Pál főajtónálló, Buzlai László főpinczemester, Szomszédvári Czernin Henning főlovászmester és nehány külföldi: Jodok véglesi kapitány, Holczler Konrád osztrák főur és Rukkendár Farkas kamarás.*
Ezeket az 1457 márczius 21-iki királyi oklevél nevezi meg, mint olyanokat, a kiknek a Hunyadiakon kivivott „győzelemben” legfőbb részük volt.
A király mindent elhitt és mindenre ráállott. Giskra rendeletet kapott hogy cseh hadakat hozzon Budára.
Az összeesküvés részesei csak Giskra megérkezésére vártak, hogy tervüket végrehajtsák. Márczius 14-én Hunyadi László és Mátyás a királyi várlakba hivattak meg. A mint itt gyanútlanul megjelentek, letartóztatták és őrizet alá helyezték őket. Sorsukban legelőkelőbb barátaik, köztük Zrednai Vitéz János váradi püspök, Kanizsai László, Rozgonyi Sebestyén osztoztak.
A király ezt, mint örvendetes eseményt, Ausztriába, Csehországba és Sziléziába szétküldött leveleiben már másnap köztudomásra hozta. Az elfogottak főbüne gyanánt Cillei megöletését állitja elő; de egyszersmind úgy beszél, mintha ő maga zsarnokok igája alól szabadult volna föl: „Immár – úgymond – többé nincs senki, a ki elém akadályokat gördithetne, és rajtam uralkodhatnék. Szabadon uralkodó király vagyok!”*
Ezeket a leveleket közli Gróf Teleki, id. m. X. 545. V. ö. Palacky, Geschichte Böhmens, IV/I. 406. Fontes rerum Austr. XX. 108.
A Hunyadiak elfogatásával ellenségeik nem elégedtek meg. Életükre törtek. És merényletüknek az igazságszolgáltatás külső látszatát kivánván biztositani, itélőszékké alakultak. Hunyadi László és Mátyás ellen az a vád emeltetett, hogy „a trón elnyerésének vágyától indittatva, a tervet, mely már atyjuk lelkében megfogamzott, megérlelték, a király és tanácsosai életét fenyegették;” sőt ha letartóztatásuk be nem következik, a merényletet „három nap alatt” végrehajtották volna.
Azonban az igazságszolgáltatás követeléseit mellőzve, sem a vád bebizonyitását nem követelték, sem a vádlottaknak a védelemre alkalmat nem nyujtottak; az elfogatás után harmadnapra kimondották az itéletet. A két testvér és elfogott társaik a felségsértés bünében elmarasztaltatván, fő- és jószágvesztésre itéltettek.*
Hogy formaszerü itélet mondatott ki, kétségtelenné teszi az 1457 márczius 21-ikén kelt királyi okirat és az ápril 28-ikán kelt királyi adománylevél, mely a Hunyadiak jószágainak elkobzásáról szól. Történelmi Tár, 1880. évf. 80.
A király visszaborzadt a tömeges kivégzésektől. Csakis Hunyad László kivégeztetéséhez adta beleegyezését. Az itélet azonnal végrehajtatott. A kereszténység dicsőült hősének nagy reménységekre jogositó fia márczius 16-ikán, Buda várában, a Szent-György-téren hóhér pallosa alatt végezte életét. Testvére Mátyás és a többi fogoly börtönben maradtak. A váradi püspök a pápai követ felszólalására Esztergomba küldetett, hogy az érsek felügyelete alatt őriztessék.
Az urak, a kik a király ifjuságával és tapasztalatlanságával ilyen végzetes módon visszaéltek, miután Hunyadi János fiait és hiveit a királygyilkosság tervezésében és előkészitésében bünösöknek nyilvánittatták, magának Hunyadi Jánosnak emlékezetét is meg akarták bélyegezni. A királylyal márczius 21-ikén okiratot állittattak ki, a melyben képtelen hazugságokból hosszú bűnlajstromot állitottak egybe, még attól a valószinüség látszatát is nélkülöző rágalomtól sem riadván vissza, hogy Hunyadi a törököket Szerbországba ismételten maga hivta be.
És igy a királyt nemcsak a nemzet közvéleményével és az egész keresztény világ itéletével, hanem saját korábbi magaviseletével és nyilatkozataival is ellentétbe állitották; mert még egy esztendő sem mult el azóta, hogy Hunyadi Jánost az ország és a trón megmentője gyanánt dicsőitette.*
Az 1456 május 12-iki okiratokban.
Ennek az okiratnak tulajdonképen az volt rendeltetése, hogy az uraknak, kik a Hunyadiak fölött „kivivott győzedelemben” – ezt a kifejezést használja a királyi okirat – közreműködtek, abban az esetben, ha ezért támadást, háboritást vagy károsodást vonnának magukra, a király részéről segitséget és kárpótlást biztositson.*
Gróf Teleki, id. m. X. 546.
Bizonyos naivitás nyilatkozata az, hogy ilyen okiratnak, főképen az előzmények után, értéket tulajdonitottak; de egyúttal arra vall, hogy tettük következményeivel számoltak, és előrelátták azt, hogy miután szelet vetettek, vihart fognak aratni.
A Hunyadiak elfogatása és László kivégeztetése végrehajtatott, a nélkül, hogy meggátlására bárki kisérletet tett volna. Mintha minden kar megbénult volna a merész tény hatása alatt. Csak egy igénytelen barát volt elég bátor, hogy a következő vasárnapon az óbudai templom szószékéről a közfelháborodásnak kifejezést adjon. Erőteljes szavakkal hirdette, hogy az ártatlannak vére boszuért kiált az égbe!*
Pozsony város követének 1457 márczius 22-ikén Budáról irt jelentése.
Magdolna, V. László jegyese.
A bécsi udvari műtörténelmi múzeum ambrasi arczképgyüjteményében. Felirata: MAGDALENA CAROLI VIII. REGIS GALLIAE FILIA. Az eredetiről másolta Túry Gyula.
Azonban Hunyadi János özvegye, a mikor hirét vette, hogy egyik fia gonosztevő gyanánt bakó keze alatt végezte életét, és a másik tömlöczben tartatik, hogy nagynevü férjének emlékezete ellen meggyalázó vádak emeltettek: fájdalmát nem tehetetlen kesergésben nyilvánitotta, hanem elhatározá, hogy a gonosztettek elkövetőin boszut áll, és a szégyen foltját fényes nevéről vérözönnel mossa le. Elhatározásában megerősitették házának barátai, kik sürűn keresték föl Temesvártt, hogy neki szolgálatukat felajánlják, s a kik között bizonyára Szilágyi Mihály volt az, a ki a fegyveres fellépést a leghatározottabban követelte.
A polgárháború iszonyai elárasztották az országot. A velenczei követ Budáról június közepén már azt jelenti, hogy „az ország nagyobb része el van pusztitva.”* Erdélyben a szászok ellen, kik a királyhoz ragaszkodtak, Szilágyi rendes hadjáratot inditott. Besztercze városát ostrommal megvivta, a polgárok közül többeket lefejeztetett vagy megcsonkittatott. Majd Szebent vette ostrom alá.
1457 június 15-iki jelentésének egykoru másolata a milanoi állami levéltárban.
V. László követei leánynézőben VII. Károly franczia király udvaránál.
Brožik Venczel festménye Sedelmayer Károly tulajdonában, Párisban.
Ez alatt László király május második felében Magyarországot elhagyta és Bécsbe ment, hová Hunyadi Mátyást is magával vitte. Szeptember végén Prágába tette át udvarát s ide várta jegyesét, a franczia király leányát. A magyarországi zavarok lecsillapitása végett Hunyadi Jánosnénak ismételten egyezkedési ajánlatokat tétetett. Hangácsi Albert egri prépost, alkanczellár, az ő megbizásából az őszi hónapokban felkereste Szilágyi Mihályt Erdélyben.*
Mátyás király. 47.
Szilágyi Erzsébet pecsétje.
Dobor pajzsban koronából kiemelkedő, fenyőágat tartó kőszáli zerge. A pajzs felett • (Szilágyi) • E(rzsébet) betűk. Az országos levéltár eredeti példányáról rajzolta Dörre Tivadar.
De mielőtt ezen tárgyalások eredményre vezettek volna, a király november 23-ikán, három napig tartó rosszullét után, váratlanul kimult. Mint ilyen esetekben rendesen, a közvélemény ez alkalommal is méregnek tulajdonitotta a tizennyolcz éves uralkodó halálát, a mit a cseh hussziták nyujtottak volna neki. De kétségtelen, hogy az a pestis-szerü kór, a mit a Nándor-Fejérvárról visszatérő keresztesek mindenfelé terjesztettek, vetett véget a szerencsétlen ifjú király életének,* a mely arra volt kárhoztatva, hogy a bölcsőtől a sirig a viszálykodás ki nem apadó forrásául szolgáljon.
Palacky külön könyvben tárgyalja ezt a kérdést: Zeugenverhör über den Tod König Ladislaus. Prága, 1856.
Díszités a szónoklattannak V. László számára készült kézikönyvéből.
