A SZERKESZTŐ ELŐSZAVA.
A SZERKESZTŐ ELŐSZAVA.
Azok után, miket Emich Gusztáv barátom a millennáris történet keletkezéséről elmondott, nincs más feladatom, most, midőn a munka befejezve a közönség kezén van, mint a létrejövetel egy s más körülményeivel beszámolni. A megtisztelő bizalomnak, melylyel Emich engem kért fel a szerkesztés elvállalására, aligha volt más indoka, mint az, hogy boldogult Ipolyi püspök is, mint egyik szerkesztőre, rám gondolt. Nem igyekeztem kitérni a bizalom elől, de némi aggódással vállaltam el a szerkesztést.
Eddigi történeteink egy ember tollából kerültek ki: a Palmáé, Katonáé, Virágé, Budayé, Fessleré, Mayláthé, Horváth Mihályé, Szalay Lászlóé s Szalay Józsefé. Kétségtelen, hogy ez a munka egyöntetűségének javára válik, de ma, midőn a történeti anyag napfényre hozása oly óriási mérveket öltött, hogy okmánytárakból és monographiákból egész könyvtárak állanak a kutatók rendelkezésére, ezek áttanulmányozása és feldolgozása egy ember részéről legyőzhetetlen akadályokba ütközött volna, annyival inkább, mert az eredeti terv szerint a tíz kötetre tervezett, tehát az eddigieknél jóval terjedelmesebb munkát négy év alatt teljesen be kelle fejeznünk. Ennek a tervnek megvalósitása csak egy úton volt lehető: t. i. megnyerni azokat a szakembereket, kik mint specialisták, egyes korszakok történetével behatóan foglalkoztak s a feldolgozandó anyagot akkép osztani fel köztük korszakok szerint, hogy azok az ezer év történetének teljes, kimerítő képét nyújtsák. Természetesen az egyes korszakok festésében, jellemzésében mindenki saját meggyőződését követte s mi ezek megnyilatkozásának akkor sem álltuk útját, midőn a feldolgozásban vagy jellemzésben nem mindenben értettünk velük egyet.
Azt a kérdést, ha valjon elegendőnek tartjuk-e az irodalom útján hozzáférhető anyagot dolgozni fel, vagy a hiányok pótlására levéltári kutatások által teljesebbé tenni az anyagot, magukra a szerzőkre bíztuk, kik különben is legalkalmasabbak annak megítélésére, hogy nélkülözhetik-e a további forráskutatást vagy sem.
Az a névsor, melyet a három év előtt kiadott programmban közzétettünk, némi változásokat szenvedett. Dr. Károlyi Árpád és dr. Thaly Kálmán, legnagyobb sajnálatunkra a körülmények által kényszerítve, még jókorán visszaléptek úgy, hogy volt időnk e korszakok megírására más erőkről gondoskodni. Helyettük dr. Acsády Ignácz úr vállalkozott, mint a ki ezen korszakoknak közgazdasági történetével és földrajzi leírásával sokat foglalkozott s e tárgyba vágó nagybecsű értekezései bizonyítékot nyújtottak arra, hogy a feladatot jó sikerrel fogja megoldani. S hogy menynyire igazunk volt, bizonyítja az a körülmény, hogy az Akadémia a Bük László-féle díjat a vállalat V-ik kötetének itélte oda, melyben Acsády úrtól Magyarország három részre oszlásának története foglaltatik.
Különben dr. Thaly Kálmán és dr. Károlyi Árpád urak, mondhatni, ezután is a szerkesztőség kötelékében maradtak s minden olyan kérdésben, melyeket hozzájuk intéztünk, a legnagyobb előzékenységgel nyújtottak segédkezet s a rendkívül becses illustrálási anyagnak legbecsesebb részét nekik köszönhetjük.
A III-ik kötet második felét egészen dr. Schönherr Gyula úr, a vállalat segédszerkesztője írta meg, jelentékeny önálló kutatásai mellett jórészt a dr. Fejérpataky László úr által gyüjtött rendkívül gazdag anyag felhasználásával. A VI-ik kötetben az irodalmi és műveltségi fejezetek megírására dr. Dézsi Lajos úr vállalkozott. Az eredeti terv szerint a X-ik kötetet dr. Marczali Henrik úrnak kellett volna megírni, de miután ő visszalépett, kétfelé osztottuk a kötetet s első felének, a szabadságharcznak megírására dr. Márki Sándor urat, második felének s kétségtelenűl a legnehezebb résznek elkészítésére Beksics Gusztáv urat nyertük meg. Hálával kell kiemelnünk, hogy a nemrég elhunyt Horváth Boldizsár, továbbá Falk Miksa s Kónyi Manó urak Beksics munkáját megkönnyítették s mindenik külön azon rendkivüli nagybecsű és fontos anyagot, melylyel rendelkezett, készségesen átengedte neki felhasználás végett.
Szerkesztőségünknek mondhatni belső tagja volt dr. Thallóczy Lajos úr is, ki a bécsi gyűjteményekben lévő nagybecsű művészeti anyag megszerzéséhez segédkezet nyújtott s kinek köszönhetjük, hogy gróf Kuefstein grillensteini várában lévő műkincsei, a Fuggerek nürnbergi családi gyűjteménye s a Czernin grófok neuhausi kastélyában lévő gazdag gyűjtemények rendkivül érdekes és eddig sehol fel nem használt anyaggal járultak illustratióinkhoz. A bécsi coloniának egy másik tagja, Hodinka Antal úr is szíves készséggel eszközölt kutatásokat Ő Felsége hitbizományi könyvtárában, melynek ő egyik custosa.
Hálás köszönettel kell kiemelnem Ferenczy Ida úrhölgy ő méltóságát, ki Székely Bertalannak a koronázásról felvett képeit, sokszorosítás czéljából, hozzánk jutatta, Gróf Erdődy Károlyné ő nagyméltóságának, ki II. Rákóczi Ferencz és Rákóczi Juliánna arczképeit, Benczur Gyuláné ő méltóságának, ki férje két színvázlatát, Gróf Apponyi Sándor v. b. titkos tanácsosnak, Bubics Zsigmond kassai püspöknek, továbbá Winter Gusztáv úrnak, az udvari titkos levéltár igazgatójának, Zeisberg Henrik úrnak, az udv. könyvtár igazgatójának, Pauler Gyula úrnak, a magyar Országos Levéltár igazgatójának, Kammerer Ernő úrnak, az Országos Képtár kormánybiztosának, Szalay Imre úrnak, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának és dr. Hampel József egyetemi tanár úrnak, a nemz. múzeumi régiségtár igazgató-őrének hasonlag hálával tartozom szíves előzékenységükért, melylyel a vállalat sikerét előmozdították.
Ernszt Lajos úr ritka előzékenységgel bocsátotta rendelkezésünkre rendkivül gazdag gyűjteményét, melyben nemcsak XVI–XVII-dik századi fametszetek, rézkarczok, hanem olaj és vízfestmények is találhatók. Gyűjteményéből oly sokat választottunk ki, hogy egy páron nincs is feljegyezve a tulajdonos neve. Fogadja előzékenységeért szíves köszönetünket.
Végűl meg kell emlékeznem a vállalat segédszerkesztőjéről, dr. Schönherr Gyula úrról, ki a mellett, hogy a szerkesztés munkájában segítségemre volt, az illustrálást is csaknem egészen maga végezte. A képmagyarázatokat pedig ritka szakértelemmel és pontossággal állitotta össze. Ernyedetlen buzgalmáért és tevékenységéért hálás köszönettel adózunk neki.
Az egész idő alatt, mig a szerkesztés tartott, minden oldalról annyi előzékenységgel és szívességgel találkoztam, hogy az érdeklődők nagy száma valóban meglepett, örömmel töltött el és kitartásra ösztönzött. S ha néha attól tartottam, hogy a munka nem fog arányban állani a nagy nemzeti ünnepély fontosságával, ma, a munka végéhez érve, nyugodtan mondhatom el, hogy annyit tettünk, a mennyit tehettünk. Historiai tudásunk mai színvonalának megfelel az s ha a régi nagyok munkája egy s más tekintetben ki is magaslik, ez terjedelmével, adatai gazdagságával előnyben áll, történetírásunk rendkivüli haladásáról tesz tanubizonyságot, régi történetírásunk némely előitéletét lerontotta, új szempontokat, szellemet hozott napfényre.
De nagy elismeréssel tartozunk az Athenaeum igazgatóságának is. Ha arról volt szó, hogy a munka érdekében valami áldozatot meghozzon, sohasem fukarkodott. Csak így volt lehető, hogy az ívek száma valamint a mellékletek gazdagsága és fényes kiállítása a legtöbb kötetnél jóval túlhaladta azt, amit igértünk.
A millennium ünnepe sok nagybecsű monographiával gazdagította irodalmunkat, de az Athenaeum által kiadott millennáris magyar történet állandó és méltó emlékét fogja képezni e fényes ünnepnapoknak s egyszersmind a fiatal nemzedéknél documentálni fogja azt, hogy miért rendezte a nemzet az ezer éves ünnepet!
Dr. Szilágyi Sándor.
