VII. FEJEZET. III. Béla uralkodása. Családi összeköttetései. Az ország pénzügye és a király gazdasága.
VII. FEJEZET.
III. Béla uralkodása. Családi összeköttetései. Az ország pénzügye és a király gazdasága.
III. Béla uralkodása. Családi összeköttetései. Az ország pénzügye és a király gazdasága.
Béla Konstantinápolyban. Mánuel szándékai. Béla az országba jő. Géza herczeg lázadása. Lukács. Mánuel halála. Zára elfoglalása. A görög császárság bomlása. Béke Frigyes császár és a pápa közt. Béla közeledik Frigyeshez. Második házassága. Imre és Endre herczegek házassága. Kimutatás a magyar király jövedelmeiről. Az egyházak jövedelme. Béla kormányzása. A királyi kanczellária. A pénzverés. Uj pénzláb. Lucrum camerae. A vármegyék jövedelme. Szlavónia és az erdélyi vendégek adója. Kereskedés. Terménygazdaság. A föld népe ellátja a királyt. Az udvar vándorol. Épitkezések
Béla, görögül Alexios, Mánuel császár neveltje, volt István legközelebbi örököse. Az a magyar királyfi, a kinek a görög uralkodó az egész világot átölelő terveiben oly nagy szerepet szánt. Nemcsak a Komnenosok családját akarta összefüzni személyében az Árpádokkal, a mennyiben neki jegyezte el leányát; tőle várta a két birodalom békés egyesitését halála után.
Azóta azonban sok történt, és sokat tett maga Mánuel is e nagyszerü terv meghiúsitására. A római egyház megerősödése Magyarországban egyúttal tiltakozás volt a Byzanczczal való egyesülés ellen. Azután meg a legfőbb előfeltétel, az, hogy Béla legyen Mánuelnek örököse, már nem volt meg. A császár ugyanis másodszor is megnősült, és e házasságból fia született (1167). Előbb örökösének jelölte ki Bélát, sőt megkövetelte, hogy hüséget esküdjenek neki és jegyesének, a császárleánynak. De fia születése csakhamar véget vetett e szándékának. Az adoptionak, a saját vére mellőzésével, csak a régi római erkölcs uralma alatt volt értelme. Ugy látszik, hogy később veszedelmesnek látta Bélának némileg már önálló tekintélyét kis fiára nézve, ezért elválasztotta a magyar herczeget leányától, kit a montferrati őrgróf fiához adott. Magát Bélát azonban, kinek még hasznát vehette, nem akarta elidegeniteni családjától, és ezért a családi törvények ellenére nejének hugát, Raimund antiochiai herczeg mostoha leányát, chatilloni Annát (Ágnest) adta hozzá. Egyúttal a caesari ranggal ruházta őt fel, mely a császár után az első helyet biztositotta részére.*
Kinnamos, VI. 11. 287. Niketas. V. 8. 221.
Ritka fejedelem ment át ifjú korában annyira az élet iskoláján mint ő. Idegenek közt nevelkedett, a világnak legromlottabb, legfondorkodóbb udvarában. Görögnek kellett mutatkoznia, a nélkül, hogy megszünt volna magyarnak lenni. Majd arra volt kilátása, hogy két hatalmas monarchiának legyen az ura, majd meg attól kellett tartani, hogy egyaránt elveszti Byzanczot és Magyarországot. Nemcsak Mánuel oktatta őt az uralkodás művészetére, az emberek ismeretére, hanem a császárnál is jobb mester, az élet. A természettől hatalmas termettel, szép ábrázattal volt megáldva, úgy hogy egy idegen utazó szerint meglátszott rajta, hogy királynak született.* Megvolt benne a tehetség a byzanczi tapasztalatok felhasználására, úgy hogy midőn bátyja halála utat nyitott neki a trónhoz, teljes tudatával birt feladatának, és azon eszközöknek, melyekkel Magyarországot megtarthatja és felvirágoztathatja.
Rikhárd londoni polgár útleirása. Mon. Germ. Scr. XXVIII. 200.
István halála után magyar követség ment Konstantinápolyba Béláért. Mánuel szivesen bocsátotta útnak neveltjét, igen előkelő urakat adott vele kiséretül, és eltávozása előtt esküre kötelezte őt, a mely szerint mindenkor elő fogja mozditani a császárnak és a római birodalomnak javát. Voltak vele magyar urak is, kik közt a franczia eredetü Becsét és Gergelyt név szerint emlitik.*
Kézai krónika Podhradczky kiad. IV. 9. Tőle vette át Dandolo, ki Geisát és Gergelyt ir.
Görög császár és családja.
A párisi nemzeti könyvtár miniatureje után
A görög történetirók úgy adják elő a dolgot, mintha Béla minden nehézség nélkül békén, vette volna kezébe a kormányt. De ez nem volt úgy. Jogát elismerték ugyan, de nem biztak benne, ki egészen külföldinek látszott és nem ismerte az országot. Azonfelül a hitbuzgó papi rend, élén Lukácscsal, a vallásban sem tartotta eléggé szilárdnak görög nevelésénél és családi összeköttetésénél fogva. E viszonyokat felhasználva, öcscse Géza ellene támadt. Anyjok, kinek III. Istvánra nagy befolyása volt, szintén ifjabb fiához szitott, hisz ő nevelte, a másik meg idegen volt már előtte. De Béla csakhamar legyőzi öcscsét, arra kényszeriti, hogy Ausztriában keressen menedéket és magát már 1173 elején megkoronáztatja királynak. Igaz, hogy nem Lukács koronázta meg őt, hanem a kalocsai érsek. A király ugyanis, hogy Lukács ellenzése daczára is elnyerhesse a koronát, egyenesen III. Sándor pápához fordult, ki megparancsolta a kalocsai érseknek a koronázást „az esztergomi-egyház jogainak sérelme nélkül.”*
III. Incze pápa levele Imre királyhoz 1204 Fejér, Cod. Dipl. II. 435–436.
Géza menekülése után Béla testvére kiadatását kéri Henrik osztrák herczegtől. A lovagias fejedelem ezt a kérést megtagadja, és az üldözött trónkövetelő tovább menekül Csehországba. Szoboszló cseh herczeg, ki az osztrákokkal háborúskodott, e háborúban magyar katonákkal pusztitotta Ausztriát (1176).* Tán e segitség miatt járt aztán annyira Béla király kedvében, hogy Gézát, hűbéres urának Fridrik császárnak egyenes meghagyása ellenére, kiadta bátyjának. A cseh herczeg e miatt elvesztette birtokát, de Béla, ki öcscsét erős őrizet alatt tartotta, azóta nyugodtan birta országát. Anyját Görögországba küldte számkivetésbe. Diplomatiájának ez volt első diadala. Annál jelentékenyebb, mert nemcsak Gézával szemben vívta azt ki, hanem, mint láttuk, Fridrik Császárral szemben.
Auctarium Zwetlense. Mon. Germ. Scr. IX. 542.
Világos, hogy a nyugat-római császár rossz akaratával szemben annál erősebben kellett ragaszkodnia Mánuellel való szövetségéhez. Midőn a görögök 1175-ben háborúra készülnek Kilidzs Arszlán, az iconiumi szultán ellen, hadaikhoz erős magyar és szerb csapatok csatlakoznak.* Még megvan egy oklevél, mely szerint Béla király azon hiveit, kik Ompud bán és Leusták vajda alatt Görögországban küzdöttek, Doboka megyében birtokkal adományozza meg.*
Kinnamos, VII. 3. 299. l.
Fejér, Cod. Dipl. II. 201–202.
III. Béla.
Miniature a bécsi képes krónika 122. lapján
Mánuelnek 1180-ban történt halála feloldotta Bélát minden kötelezettsége alól. Nem is késett visszafoglalni mindazt, mit a görög császár egykor azon ürügy alatt, hogy az Béla herczeg öröksége, elszakitott a magyar koronától: Szerémet és a tengerpartot. Elfoglalta ott Zárát is a velenczeiektől, hosszú hadjáratban megvédte azt a tengeren hatalmas város ellen, és annyira megerősítette, hogy egyedül is ellenállhasson az ostromnak, míg Magyarországból segitsége nem érkezik.
Zárában azonban úgy, mint egész Dalmácziában, nem egyedül a fegyveres erő tartotta fenn a magyar uralmat. Azok az okok, melyek Kálmán idejében ezen ország meghóditását elősegitették: az egyház egysége, a kereskedelmi érdek, még mindig fennállottak, és az utóbbi annál többet nyomott a latban, mennél világosabb lőn Velenczének az egész kereskedést centralisálni óhajtó politikája. Mánuel császár mindent elkövetett, hogy hatalmát a tengerparti városokban megkedveltesse. Azt mesélték, hogy ott semmi adót nem szedetett, sőt hogy Spalatoban még a pólyás gyermekeket is megajándékoztatta.* El is érte azt, hogy a dalmaták a velenczeiek ellen viselt háborúban nagy erővel segitették.* De halála után egész természetesnek tartották a magyar uralom visszatérését. Már 1181 februárban, alig egy fél évvel Mánuel halála után Maurus, „Béla királynak hű ispánja és hadvezére” kormányoz Zárában és ad ki oklevelet.* Ott magok a polgárok szakadtak el Velenczétől, és hivták segitségre a magyarokat. Városuk legfőbb jogát, kiválóságát látták sértve az által, hogy a velenczei doge a zárai püspököt a gradoi patriarkának, a köztársaság főpapjának, akarta alárendelni. A záraiak még akkor sem engedtek, midőn III. Sándor pápa, Velencze vendége és szövetségese, ezt nekik egyenesen meghagyta.* A spalatóiak viszont eltürik, hogy új érseköket, Pétert, az esztergomi érsek ruházza fel az érseki palásttal.* Velenczének, mely több izben ujitotta meg a háborút, a magyarok és a dalmaták ellenállásával szemben meg kellett elégednie azzal, hogy a szigeteket, különösen Pagot megtarthatta. A dogek több izben kötöttek fegyverszünetet, mert nem akartak Dalmácziáról állandóan lemondani és midőn közülök a leghatalmasabb s legerélyesebb, a vak Enrico Dandolo 1193-ban megujitotta a háborút, Zárát csak oly kevéssé birta megtörni, mint elődei.
Thomas Archidiaconus.
Lucius.
U. o. 224.
Dandolo krónikája. Muratori, XII. 298–311.
Lucius, 216.
A tengerparton úgy lép fel Béla, mint Mánuel birodalmának természetes örököse. De a császár elhúnyta még sokkal nagyobb örökösödésre nyújtott kilátást. A byzanczi birodalom gyöngesége, belső megromlása akkor válik teljesen nyilvánvalóvá, a Komnenosok tragoediája gyorsan közeledik befejezéséhez.
Biborban született Alexios, Manuel fia, kinek javára atyja mellőzte a magyar Alexiost (Bélát), és kinek a jósok hosszú és boldog uralmat jövendöltek, már 1184-ben megöletett kormánytársától, Andronikostól. Ez az Andronikos – ugyanaz, ki már II. Géza idejében ármánykodott Mánuel ellen, – hasonlithatatlan energiát fejtett ki minden roszban, kéjelgésben, zsarolásban, mérgezésben, de azzal ki is meritette minden tehetségét. Uralma biztositására Mánuel egész családját ki akarta irtani. Igy megmérgeztette Máriát is, Béla király régi jegyesét, férjével együtt.* Béla ugyanis beavatkozott rokonai javára, és felhasználva az alkalmat, elpusztitotta az egész görög végvidéket. Belgrádot, Branizovát, sőt még Nissát is feldúlta. Arra azonban, hogy a birodalom feloszlását annak megszerzésére használja fel, nem gondolt. Mihelyt a konstantinápolyi nép lázadása megbuktatta Andronikost és Angelos Izsákot helyezte a trónra, békére lépett a görögökkel, sőt az új császárnak nőül adta leányát, mi annak uralmát nem csekély mértékben szilárditotta meg. Byzancz fennállása többé Magyarországra nem hozhatott veszélyt, bukása pedig beláthatatlan következéseket, mindenek fölött pedig a velenczeiek elhatalmasodását vonhatja maga után.*
Niketas Choniates. 347.
U. o. 359. V. ö. Ansberti, Historia de expeditione Friderici Imperatoris. Fontes Rerum Austriac. V. 23.
Andronikos császár arany pénze.
Előlapján a császár és a megváltó álló alakjai ΑΝΔΡΟΝΙΚΟ(ς) ΔΕCΠΟΤΗ(ς) körirattal és IC–XC monogrammal. A hátsó lapon Szüz-Mária álló alakja Μ(ητη)Ρ Θ(εο)ϒ és Κ(υρι)Ε ΒΟΗΘΕΙ körirattal.
Sabatier után
*
Európa államai azon időben egyikét érték azon ritka korszakoknak, midőn a nagy nemzetközi kérdések elintézetteknek látszottak, midőn általános békére lehetett gondolni, és az uralkodók országaik belső kormányára, berendezésére fordithatták figyelmöket. Frigyes császár és Sándor pápa közt, hosszas küzdelmek után, melyek a császár legnanói nagy vereségével végződtek (1176), létrejött a béke és pedig őszintén, hátsó gondolat nélkül. Velenczében kötötték (1177 július 22-én), a mely város csak azon időben szakitotta meg végkép összeköttetését a kelet-római birodalommal, és a mely, mint e fontos alkudozásnak, a pápa és a császár találkozásának helye, csak akkor foglalta el azt a polczot, mely gazdagsága és politikai jelentősége miatt már régen megillette. E békébe be voltak foglalva a pápa szövetségesei is: a siciliai normannok és a lombard városok, az ujra felépült Milanoval, kiknek legnagyobb része volt a diadalban. Frigyes már is arra gondolt, hogy a siciliai királyokkal kötendő frigy által ujabb biztos alapot szerezzen családja hatalmának. Ugyanazon időben békére léptek Angliának és Francziaországnak oly soká vetélkedő királyai is. Még az örökké viszálykodó Németországban is békét teremtett Frigyes hatalmas keze. Veszedelmes hűbéresét, Oroszlán-Henriket megfosztotta bajor és szász herczegségeitől és Angliába száműzte. Mindenütt nyugalom után epedtek és a közösség érzése ritkán volt oly erős a nyugati világban, mint a velenczei béke után következő időszakban. A nagy, már megszilárdúlt, egymást ellensúlyban tartó dynastiáknak az a legfőbb törekvésük, hogy összeházasodás, rokonság által szerezzék meg maguknak azokat az előnyöket, melyeket azelőtt kardjok élével akartak megnyerni. Egymást érték a házassági tervek és eljegyzések Hohenstaufok, Capetk, Plantagenetek, Roger utódai közt. Ez a fejedelmi közösség magában foglalja még a konstantinápolyi császári házat és a jeruzsálemi királyságot is.
Bélának az volt az igyekvése, hogy ebbe a nagy fejedelmi családba mint egyenlő rangu, sőt mértékadó tag beléphessen. A pápasággal fenntartja azt a jó viszonyt, melyet Lukács érsek állapitott meg. Midőn Sándor pápa Velenczébe utazásakor 1177 márcziusban Zárába ért, ott nagy ünnepélyességgel fogadták és vendégelték meg négy napi tartózkodása alatt.* Követe, Valter albanoi püspök, már 1176-ban itt járt Magyarországon és tanácsot tartva a királylyal és a magyar püspökökkel, Győrött akarta volna eldönteni a salzburgi érsekség betöltése miatt hosszan tartó viszályt.* Az 1179-ben Rómában a Lateranban tartott nagy zsinaton ott volt András bácsi érsek is. Leopold osztrák herczeg és Frigyes, ki 1180-ban Szoboszló helyett Csehország herczege lett, sógorai voltak, sőt az utóbbi egészen nejének, a magyar Erzsébetnek befolyása alatt állott.* Frigyes császárral is javult a viszony. Midőn a császár 1181-ben megegyezett Valdemár dán királylyal abban, hogy fia, Frigyes sváb herczeg nőül fogja venni annak leányát, ki 4000 márka ezüstöt kap majd hozományul – a szerződést Béla, Magyarország királya biztositja.* Később ugyanez a Frigyes Bélának egy leányát jegyezte el.* Frigyes császárnak egy leánya pedig Imrének, Béla király fiának volt jegyese. Minthogy pedig 1185 óta Angelos Izsák görög császár is a magyar király leányát birta nőül, az Árpádok háza egyenlő közeli rokonságban jutott mindkét császári családdal.
Farlati, Illyricum Sacrum. III. k. 60.
Fejér, Cod. Dipl. II. 192–193.
Gerlaci Chron. Boemorum. Fontes Rer. Austriao. V. 153. 1180. évhez.
Giesebrecht, Gesch. des deutschen Kaiserreichs. V. 939.
Ansbert, i. h. 39.
Maga Béla 1183 táján elvesztette nejét, chatilloni Annát. Még alig volt több harminczöt évesnél és csakhamar más feleség után nézett. Követséget küldött Angliába, II. Henrik királyhoz, és annak unokáját, Matildot, Oroszlán Henrik leányát kérette meg. Az angol udvarnál húzták-halasztották a választ, hisz a leányka alig volt nyolcz éves.* Erre azután a követek királyuk parancsára átmentek Párisba, Fülöp Ágost királyhoz, ki atyját, VII. Lajost, II. Géza szövetségesét, 1180-ban követte a trónon. A királynak volt egy fiatal, de már özvegy huga, Margit, II. Henrik legidősebb, hasonló nevű fiának, ki már meg volt angol királynak koronázva, az özvegye. Fülöp Agost tanácsosainak meghallgatása után beleegyezett a házasságba, és a franczia királyleány, fényes kisérettel, nagy kelengyével elindult Magyarországba, 1186 augusztus 25-én.* Vele jöttek Kykin és Renold, kiktől egy nevezetes magyar család származott.* Úgy látszik, ennek a házasságnak a franczia királyi család egy sarja és a magyar király közt köszönhető a középkori romantikus költészet egyik remeke, melynek a magyar király leánynézője, szerelme és házassága a tárgya.*
Benedictus Petroburgensis, Vita Henrici II. Bouquet, Recueuil des Historiens de France XVII. 466. 1186. évhez.
Rigordus, de gestis Philippipi Augusti. Bouquet, XVII. 20. Radulfi de Diceto, Imagines Historiarum. Mon. Germ. Script. XXVIII.
Képes krónika, 24. fej.
Magyar forditásban megjelent a Budapesti Szemle 1886. évi folyamában, Patthy Károlytól.
)
Bertold meráni herczeg és családja.
Miniature Szent-Hedvig legendájának XIV. századi codexében. A codex eredetije a schlackenwerthi városi könyvtárban. A kép felirata: Bertholdus dux meranie p(ate)r g(anct)e Hedwigis (e)t Agnes uxor eius cu(m) filiis (e)t filiab(us) guis infrapositis. A menyezetes emelvény közepén űlő herczegi párt gyermekei a következő sorrendben környezik: Jobbra Szent-Hedvig (felirat nélkül), Ágnes: uxor philippi regis f(ra)ncie felirattal, Gertrud uxor Andree reg(is) ungarie, ennek leánya Szent-Erzsébet: S(anc)ta Elisabeth filia regis ungarie Andree felirattal; balfelől Bertold: p(at)riarcha bertoldus. Egbert: Ehbertus episcapus, Ottó és Henrik: Otto dux meranie (e)t f(rate)r ei(us) henricus felirattal.
Wolfskron Adolf reproductiója után
Még ezzel sem volt kimeritve a házasságok sora. Miután Imre arája, Frigyes császár leánya 1184-ben meghalt, Béla örökösének a távoli nyugaton keresett feleséget. A pápa közbenjárásával II. Alfonz aragoniai királynak leányát Constantiát szerezte meg nőül Imrének. Második fiának Endrének pedig Bertold andechsi grófnak leányát, Gertrudot jegyezte el. Az andechsiek Németország leggazdagabb főuraihoz tartoztak, és hűségökért Frigyes császártól nemcsak az isztriai őrgrófságot nyerték, hanem a horvát, dalmát és meraniai – az az tengermelléki – herczegi czimet.*
Giesebrecht, i. m. 928–9.
Alig volt tehát Európában dynastia, mely közeli rokonságban ne állott volna az Árpádokkal. Régi királyaink többnyire cseh, lengyel, orosz, szerb, német feleségeket vettek, még olasz is csak Kálmán ideje óta fordul elő. Most a legtöbb kapocs már nyugathoz füzi királyainkat. Ebből következik aztán, hogy Magyarország ügyeit nyugaton is nagyobb figyelemre méltatják mint addig. Éppen a görög befolyás korának végén kezd hazánk teljesen belépni – egyházilag és politikailag – a nyugati nagy állami közösségbe.
E külföldi érdeklődésnek köszönhetjük egyikét a hazánk történetére legtöbb fényt vető documentumoknak, azt a kimutatást, mely a magyar király jövedelmeit tünteti fel, és melyet a párisi könyvtárban őriznek.
„A magyar birodalom határai és uralmának kiterjedése. Bélának, Magyarország királyának birodalmában ezek az országok vannak: Magyarország, a fő, aztán Horvátország, Dalmáczia és Ráma.* Magyarországban két érseki szék van: az esztergomi és a kalocsai. Esztergom a királyi udvartól 6000 márkát kap pénzben, mint tizedét a pénzverésből eredő nyereségnek,* és Magyarországnak metropolisa. A kalocsai érseknek székhelye Bács, neki 2500 márka a jövedelme. Az esztergomi érsek suffraganeusai: az egri püspök 3000 márkával, a voáczi püspök – így jó palóczosan irva – 2700 márkával, a pécsi püspök 1500, a győri 1000, a veszprémi 1700, a nyitrai 1100 márkával. A kalocsainak suffraganeusai: a csanádi, vagy az arra folyó Maros szerint, a marosi püspök 2000 márkával, a bihari, ki Olasziban (Oroszi) székel 1000 márkával, az erdélyi 2000 márkával, a zágrábi, a Száva mellett, 500 márkával. Dalmácziában két érsekség van: a zárai 500 márkával, a spalatoi 400-al. A spalatoi alatt szintén tiz suffraganeus áll.” A kimutatás tehát az egyház jövedelmeinek elsorolásával kezdődik, részint azért, mert azok fogalmat nyujtanak az ország gazdagságáról, részben talán azért, mert a leánykérő követek magok is papok: a jeruzsálemi patriarcha és Sz. János rendjének főnöke.*
Az angol és franczia kutfők, melyek Béla második házasságáról szólanak, mind elsorolják teljes, hivatalos czimeit.
„Strigonium habet de curia regis de moneta VI. mille marcas, et decimam monetarum” áll a kiadásban. De mivel a 6000 márka épen megfelel a pénzverési jövedelem tizedének (pisetum), azt hiszem, az et helyett ut-ot kell olvasni.
Wertner, az Árpádok családi története. 364.
A magyar király jövedelme a pénz veréséből 60,000 márka évenkint. A sóból 16,000 márka. A vámból, révből, hidpénzből, vásárpénzből, a mi mind a királyé, 30,000 márka. A vendégek (hospesek) Erdélyben 15,000 márka. A 72 ispántól, mint az ő évi jövedelmök harmada, jár neki 25,000 márka. Szlavónia herczegétől 10,000 márka. A 72 ispán mindegyike egyszer ellátja a királyt, és mielőtt felkel az asztaltól, ad neki 100 márkát, némelyik 200-at. Ez is bőven felmegy 10,000 márkára.” A király tiszta évi jövedelme készpénzben tehát 166,000 márka, vagyis a márkát 24 ezüst forinttal véve, körülbelül 4 millió forint, mai pénzben.
„Ehhez járulnak még a királynénak és a királyfiaknak járó nagy ajándékok ezüstben, posztóban, selyemben, lovakban. Meg a harminczad. Azonfelül a föld népe teljesen ellátja a királyt élelemmel.”
Magyarországnak ez a legrégibb statisztikája, sőt egyáltalában egyike a legrégibb pontos állami jövedelmi kimutatásoknak. A királyi jövedelem a mi félmilliárdos budgetekhez szokott szemünknek aránylag csekélynek látszik, de kétségtelen, hogy akkor csak a két császárnak, meg az angol és franczia királynak volt többje. Ne feledjük a készpénz értékének roppant csökkenését. Ne feledjük, hogy még 1848-ban sem volt több az évi egyenes adó (hadi adó) 4,395,244 frt 38 1/2 krnál, mihez Horvátország 90,947 forinttal járult. Inkább csodálkozni kell azon, hogy az az ország, melyet a franczia Odo de Diogilo és a német freisingi Otto alig egy emberöltővel előbb néptelennek, legelőnek irtak le, ily óriási pénzösszeget birt uralkodója rendelkezésére bocsátani.
III. Béla királynak tehát nemcsak jó gazdának, hanem a pénzügyekhez kiválóan értő férfiúnak kelle lennie. Uralkodásának épen a közigazgatás pénzügyi részének teljes kifejtése adja meg egyéni szinezetét.
Hagyományunk csak annyit tud felőle, „hogy a tolvajokat és rablókat üldözte, és az irásban való folyamodásnak adott eredetet, úgy mint a római kuriánál és a császári udvarnál szokás.”* Bizonyos, hogy a II. Géza óta tartó trónviszályok ujra megrenditették az országban az élet és a vagyon biztosságát, és hogy Bélának a legkeményebb eszközökhöz kellett nyúlnia királyi tekintélyének helyreállitásához. Ez sikerült is: Géza herczeg eltávozása és fogsága óta nem volt senki, ki ellenkezni mert volna a király akaratával. Ehhez nem volt szükség új törvényekre, csak Kálmán törvényeinek végrehajtására. A király tehát bejárja az országot, törvényt látni, úgy mint elődei tették. „Vasárnapi napon, Scena ispán házában egy nagy tölgyfa alatt ülve, Dénes bácsi ispánnak és Gál gyulafejérvári ispánnak jelenlétében rendelte a király.”* Ilyennek mutatja őt a párisi kimutatás is. De rendszerető, byzanczi szertartáshoz szokott létére még sem tarthatta elegendőnek a közigazgatásnak ezt a patriarchalis módját. A külső udvarokkal való folytonos érintkezés, az egyházi ügyek intézése, magának a birtokállapotnak megszilárditása szükségessé tették az irásbeli eljárásnak sokkal nagyobb mértékben való alkalmazását, mint a hogy addig divott. Ő teremtette meg hatóságnak a királyi kanczelláriát, kanczellárral, alkanczellárral és notariusokkal, ő tette a királyi udvart Magyarország legfőbb hiteles helyévé.* Ezzel természetesen együtt kelle járnia a királyi személy bizonyos eltávolodásának, a személyes érintkezés megnehezitésének. Az egész uralom némileg formaibbá vált, a királyi felség látszólag is jobban elkülönült a nemzettől.
Képes krónika. 74.
Fejér, Cod. Dipl. II. 203.
Fejérpataky László, A kir. kanczellária.
Az irásbeli eljárásnak elfogadásában, a trón külső fényének emelésében nehéz félreismerni a byzanczi befolyást. Még jobban érezhető az a pénzügyek rendezésében. Byzancz volt az akkori államok közt az egyetlen, melynek volt kifejlett pénzgazdasága. Az udvar fénye, a nagy hivatalnoksereg, a zsoldos hadak tartása szükségessé tette ott a készpénz összefolyását a kincstárba; Konstantinápolynak és a többi nagy kereskedő városoknak az egész akkori világot felölelő forgalma pedig megadta erre a lehetőséget. Mánuel császár évi jövedelmét körülbelül 300 millióra becsülik mai pénzben.
Kereskedést, ipart teremteni, gyümölcsözővé tenni egyszerre nem lehetett. Még a legegyszerübb egyenes adó, a földadó sem volt keresztülvihető nálunk, a hol csak akkor kezdik igazán felhasználni, birtokba venni, felosztani a földet, és a hol a pénzbeli adó megakaszthatja még, vagy legalább megnehezitheti a telepitést. Át lehetett ellenben venni a financziális rendszer azon részét, melynek foganatositása teljesen a királytól függött: a pénzverési jog kihasználását.
Mióta Magyarországon pénzt vertek, a pénzlábnak, az ezüst súlynak és tartalomnak meghatározásában a nyugati, különösen a bajor példa volt az irányadó. A bajor-német pénznek, csakúgy mint a francziának, közös alapja a troyes-i font volt, a régi római fontnak 3/4-ed része. Ebből következett, hogy a pénzt oly könnyen lehetett átszámitani, illetőleg átmérni. A tiszta ezüst-tartalom is körülbelől egyforma volt mindenütt: annak leszállitására a fejedelmek még nem gondoltak. Azt a tényt, hogy Magyarországon – mai szóval élve – ugyanaz a valuta volt érvényben mint nyugaton, nagyon jól felismerték a keresztesek. Odo de Diogilo kiemeli mily kedvező volt itt a vásár és a pénzváltás.* Ugyanaz az iró aztán nagy botránkozással beszéli el, hogy mihelyt átlépték a magyar határt: Görögországban rézpénzzel bántották őket, aztán meg a pénzváltásnál nagyon is nyerészkedtek rajtok. Ott a nagy forgalom szükségessé tette az arany pénz használását, a mellett az ezüst csak úgy váltópénz volt, mint a réz. „Egy nagy pénzért öt denárt, tizenkét aranyért egy márka ezüstöt adtunk, jobban mondva vesztettünk el.”* Magyarországnak tehát 1147-ben más volt a pénze, mint Görögországnak.
II. könyv. 22.
U. ott.
A harmadik keresztes háború idejére ez megváltozott. Egy akkori keresztes szerint a magyarok mindenben kedvükre jártak, úgy hogy nem lehetett ellenök panasz. „Csak az ezüstnek, vagyis a denároknak felváltásában kárositottak meg minket súlyosan. Két kölni denárért csak öt magyart adtak, két frisachiért csak négyet, egy regensburgiért csak egy magyart, mely alig ért annyit, mint egy veronai.”*
Ansberti Hist. de expeditione Frid. Imp. i. h. 19.
Mi ennek a jelentősége? A magyar pénz régebben egysúlyú, egyértékü volt a némettel, különösen a regensburgival, mely külön is emlittetik. Most azonban III. Béla által a görög pénzláb vált uralkodóvá. Vagyis, a régi elnevezések megmaradtak, de a denár belső értéke csökkent. Ez volt aztán az oka annak, hogy Magyarországon annyi külföldi ezüst volt forgalomban, különösen frisachi (karinthiai), melyet a salzburgi érsek veretett.* Viszont azt is látjuk, hogy a magyar pénz még mindig jobb, tartalmasabb, mint az olasz, veronai, hol a nagy forgalom annak rontását idézte elő.
III. Béla egy 1190-iki oklevelében (Fejér, Cod. Dipl. II. 255.) frisachi márkák vannak kikötve.
Mert III. Béla nem volt pénzhamisitó, mint az ő korától fogva a franczia és angol királyok, sógorán, Fülöp Ágoston kezdve. A királyi pénzverő – más meg az országban nem volt – jó ezüstöt adott. És ha mégis a pénzverésből eredő jövedelem az egésznek több mint egy harmadát tette ki, ezt első sorban a bányák jövedelme okozta,* és csak második sorban a királyi kamarának a pénz veréséből és váltásából eredő haszna.
A kimutatás az ezüst- vagy aranybányákról külön nem szól.
Ez a pénzváltó haszon, mely lucrum camerae név alatt aztán oly nagy szerepet játszott financiális történetünkben, kétségkivül Béla idejében szerveztetett először. Összefügg a vékony, csak egy oldalon vert, a kopásnak nagyon kitett lemezpénzek kibocsátásával.* A király évenkint, husvét táján, uj pénzt ad ki; a régi, mely már Szent-Mihály napja körül is kopni kezdett, akkor érvénytelenné válik, és birtokosa csak meglehetős nagy százaléknak, tán az érték 1/10-ének levonása után válthatja be ujra. E műtét végrehajtására alkalmas közegül kinálkoztak a „királyi kalmárok”, a pénzügyekben annyira járatos izmaeliták. Ott voltak minden vásáron és zsarolásuk, alkalmatlankodásuk által rémei voltak a vásárosoknak. III. Béla 1191-iki oklevelében megadja a pécsi egyház népeinek azt a kiváltságot, hogy az ő vásáraikon a királyi pénzváltóknak ne legyen helye. A kiváltságosak más vásárokon szerezhessék meg a királyi pénzt.* A pénzváltásból eredő jövedelem annál biztosabb, mert Magyarországon a pénzverés kizárólagosan királyi jog, melyet az uralkodó nem oszt meg püspökökkel, hűbéresekkel, városokkal, mint akkor Németországban és a nyugaton már általános szokás volt.
Thallóczy, A kamara haszna. 1–17.
Endlicher, Mon. Arpadiana. 397.
)
Kezdősorok III. Bélának az irásbeliségről kiadott okleveléről.
Olvasásuk: Cum ex defectu nat(ur)e humane in memoria(m) reru(m) preteritaru(m) per tempo(rum) succecssus de facili surrepit oblivio, dignu(m) e(st) scrinio supportari et confirmari, q(uo)d inter legitima(s) contractum e(st) p(er)sonas, q(ua)tinus | et scripti confirmati(o)ne, (e)t viro(raam) idoneo(rum) testificatione inviolabilit(er) c(on)stet inconcussum. Q(uo)d ego B(ela) illustrissimus rex Hungarie c(on)sid(er)ans (e)t in fut(ur)um mee regie maiestati precavens, ne aliq(ua) causa in mei | p(re)sentia ventilata, (e)t definita in irritum redigat(ur), necessarium duxi, ut negotium q(uo)dlib(et) in audientia celsitudinis mee discussum scripti testimonio confirmet(ur). Queda(m) v(ero) d(omi)na nomine Froa uxor Marcelli | p(re)positi ad me regem B(elam) venit dicens, q(ui)a proposuerat dare domui hospitali q(u)odda(m) p(re)dium vocatum Zeles, procedente au(tem) temp(o)r(e) illud suu(m) p(ro)prositu(m) mutare illi placuit; habito itaq(ue) sup(er) hoc consilio | … …
Az 1181-ben kelt oklevél eredetije az országos levéltárban
Épen ily királyi monopolium a só, melyet az erdélyi bányákból nyertek. Úgy látszik, hogy ennek eladásával is különösen az izmaeliták voltak megbizva. Kizárólagos királyi jövedelemnek mondja továbbá a kimutatás a vásárpénzt, rév- és útvámot és Freisingi Ottó is kiemelte, hogy az országban nincs más vám, mint a királyé. Igaz, hogy a király némely vásárjogot és révet már elajándékozott az egyházaknak, de a forgalom élénkülése dúsan kárpótolta e veszteségekért.
Feltünően csekély a vármegyékből származó jövedelem: az egésznek alig egy hetedrésze. Pedig ez összegbe nemcsak a füstpénz van foglalva, a várföldek telepeseinek egyenes adója, hanem a birságokból befolyó összeg is. Tisztán a készpénz jövedelmet tekintve, a várbirtok épen nem bir azon jelentőséggel a királyi háztartásban, melyet annak tulajdonitani szoktak. E csekély jövedelmet némileg megmagyarázza az, hogy a királyi kimutatás a várjövedelmeknek csak 1/3-át tulajdonitja a királynak, nem pedig két-harmadát, mint Kálmán törvénye megállapitotta, és a mint még Freisingi Ottó idejében is tudták. Úgy látszik, e pontban csakugyan állott be tényeges változás az ispánok javára. A királyi kincstár kárpótlására szolgált, hogy az ispánok a birtokait beutazó királyt jelentékeny pénzbeli ajándékokkal tisztelték meg.
III. Béla lemezpénzei.
Előlapján BELA felirat, alatta és felette B–B betük; a hátsó lapon B és R = Bela Rex betükből összetett monogramm. 2. Előlapja felirat nélkül, a hátsó lapján B betüt formáló virágdísz. 3. Előlapján háromszögü pajzsban a kettős kereszt, BELA REX körirattal.
A Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának eredeti példányairól
Másrészt aránylag igen nagy a Horvát-Szlavonországokból és az erdélyi telepesektől, a flandriaiaktól, szászoktól befolyó jövedelem. Az a 10,000 márka, mely Tótországból jő, nemcsak a horvát várak jövedelmét foglalja magában, hanem egyútal valószinüleg a dalmata városok kikötőpénzét is. Az erdélyi 15 ezer márka pedig nehezen csupa földbér – census. Annyit maga a föld még akkor nem hozhatott. Bele kell érteni valószinüleg az idegenek által művelt bányákból származó királyi regalét, tán a pénzváltás jövedelmét is, melyet a szászok nemsokára aztán megváltottak.
A harminczad, vagyis a behozott áruk vámjának jövedelme nincs pontos összegben kifejezve. A kereskedés az egyes államok közt akkor sokkal nagyobb hullámzásoknak volt kitéve, mint mostanában. A legélénkebb volt az összeköttetés Byzanczczal, honnét selymet és drága ötvös munkákat hoztak, mint ezt egy akkori utazó, a spanyol tudelal Benjamin felemliti.* Ez a forgalom annyira élénk volt, hogy II. István idejében a magyar kereskedők háborgatása még hadüzenetre is szolgáltatott alapot. A XII. század közepe óta egyre tartó német bevándorlás következtében folyton élénkült a Németországgal való érintkezés. Ennek az érintkezésnek Bécs, most már az osztrák herczegek székvárosa, és Regensburg, Bajorország régi fővárosa, voltak a csomópontjai. A flandriaiak bevándorlása következtében még tovább nyugatra is kiterjedt a magyar áruk piacza. Midőn egy egykoru franczia költemény elsorolja Flandria városainak gazdagságát, elmondja, mint gyülnek össze raktáraikban az egész világ kincsei, nem hiányzanak azok közt „a külömböző prémek, melyeket Magyarország küld”.* Valószinü, hogy a milanoiak betelepedésének és a dalmata városok visszafoglalásának az Olaszországgal való kereskedésre volt éltető hatása, csak hogy e felől nem maradt fönn egyenes adat.
Elzevir kiad. 1633.
„Et quas huc mittit varios Hungaria pelles.” Wilhelmi Brittonis Philippica. Mon. Germ. XXVI.
Legfontosabb, az akkori viszonyokra legtöbb fényt vető adata az egész kimutatásnak az utolsó rövid mondat: „a föld népe teljesen ellátja élelemmel a királyt.”
III. Béla lemezpénzei.
1. Köirata: BELA REX. 2. Jobbra néző fej. 3. Pontokból és vonalakból álló ornamentika felett kettős kereszt. 4. A király trónon ülő alakja a királyi jelvényekkel és B(ela) R(ex) felirat. 5. A király lovon ülő alakja jobbjában sólyommal.
Ugyanonnan
Egyszerre belátjuk, hogy a királyi pénzbeli jövedelem nem civillista. Az udvar mindennapi szükségleteinek fedezésére gondoskodva van egyrészt termény, másrészt munka által. A terményt: gabonát, bort, húst, gyapjút, bőröket a király birtokai, a várak földjei szolgáltatják. Ezeknek épen e szolgálatok adják meg a jelentőségét gazdasági szempontból. A munkát pedig egyrészt a várak népe végzi, a mennyiben az nem katona, másrészt az udvarok körül letelepitett iparos cselédség. Azokon fölül, kik méneseit, gulyáit, nyájait őrzik és földeit művelik, vannak a királynak lovászai, halászai, méhészei, vadászai, csőszei, ácsai, kaszásai, házépitői, serfőzői, esztergályosai, szűcsei, hirnökei, sószállitói, molnárai, solymárai, ötvösei és a mellett még személyes szolgálatra nagyszámú cselédsége.* Valószinü, hogy a termés hetede vagy nyolczada illette a királyt mint földesurat. Ebből aztán nemcsak udvarát láthatta el, hanem katonasága részére is alapithatott raktárakat, sőt még sok jutott ajándékra vagy külföldre való eladásra is. Pedig az udvar maga sokat megemésztett. Régi ismeretes szokása a magyar királyoknak, hogy nagy kisérettel járnak. Azokhoz az ozmán török szultánokhoz lehetett őket hasonlitani, kiknek vadászkisérete, mint mondták, felért egy jókora hadsereggel. Minden magyar nemesnek megvolt az a kiváltsága, hogy szabadon bejárhatott a királyi udvarba.* Egy királyi ebédre 12 ökröt, 1000 kenyeret és 4 hordó bort számitottak.*
A külömböző foglalkozások ágait két oklevélből: a bars-szent-keresztiből és a dömösiből állitottam össze. Mindkettőt e király alapitotta és látta el tulajdon cselédségéből. Kellett tehát, hogy legalább annyiféle legyen az ő szolgálatában.
„In aula Regia liberam habeant conversandi facultatem.” Imre király 1204-iki oklevele Johannes Latinus részére. Árpádkori uj okmánytár, I. 91–92.
Ennyit kellett adni a zágrábi vendégeknek 1242-ben. Endlicher, Monum. 455. 19.
A gazdálkodásnak ez a módja nem képzelhető el a király folytonos utazása nélkül. Nem csak háborúban jár a magyarok fejedelme népe élén; békében is bejárja várait, majorjait, mint az élő törvény, mint hadvezér és mint örökös birtokainak hű sáfárja. Igy irta ezt elő Kálmán törvénye, igy tudja még a párisi kimutatás is, mely szerint az ispánok akkor adják át a királynak a nagy pénzbeli ajándékokat, midőn náluk van ebédre. Természetes, hogy nem szabad úgy képzelni, mintha III. Béla évenkint bejárta volna mind a hetvenkét várát Trencséntől Horomig és Zárától Beregig vagy Szebenig. Úti tervei fölött a szomszéd államokhoz való viszonya, az ország egyes részein észlelhető szükség vagy elégedetlenség, a vadászat is döntöttek. Ne feledjük, hogy ő még uralkodó és földesúr egy személyben. De általában mégis fel kell tenni, hogy nehány év leforgása alatt végig nézte egész birodalmát, gazdaságát. Már a közlekedés nehézsége is szükségessé tette ezt úgy katonai és birósági szempontból, mint azért, hogy az udvar ne élje ki kizárólag az országnak egyik vagy másik kerületét.
Mégis, alig tévedünk, ha épen III. Béla idejébe helyezzük azon fejlődésnek kezdetét, mely a királyi udvart bizonyos székhelyhez kötötte, állandóvá tette.
Ehhez sok külömböző ok járult. Maga Béla, mint byzanczi nevelés, tudta, mi az állandó udvartartás, és nejei is: az első görög de franczia vér, a második franczia épen azon dynastiáknak voltak sarjai, melyek leghamarabb és legállandóbban kötötték tartózkodásukat egy székhelyhez. Igaz, hogy Párissal, melyet abban az időben kezdtek kikövezni, vagy Konstantinápolylyal nem vetekedhetett sem Esztergom, sem Székes-Fejérvár. Hanem azért a magyar király gazdagsága megengedte, hogy ő, családja és udvara már oly kényelemben, oly fényüzéssel élhessenek, milyet az akkori előkelő fejedelmek kifejtettek. Ezt szükségessé tette a külföldi fejedelmekkel való, az eddiginél sokkal élénkebb összeköttetés, az idegen uralkodóknak sürü látogatása és átutazása a keresztes hadjáratok alkalmával, a pápai székkel való igen gyakori érintkezés. Ha nem is épült olyan királyi palota, mint a Louvre, a sátrak alatt élésnek, a nomád életmód utolsó nyomának, lassankint meg kellett szünnie. A kanczelláriának berendezése, az irásbeli folyamodás és annak elintézése külömben is reá szoktatta már az embereket arra, hogy a királyt nem kell saját megyéjökben bevárni: hanem legjobb őt székhelyén felkeresni.
III. Béla arany pecsétje.
Előlapján a király trónon ülő alakja, fején keresztekkel diszitett nyilt koronával, jobbjában kormánypálczával, baljában országalmával; felirata teljesen elmosódott. A hátsó lap felirata: SIG[I]LLVM BELE [R]EG(is). Egyetlen példánya a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában
A király aránylagos gazdagsága; az a tény, hogy már sokkal állandóbb tartózkodásának a helye; végre az a szembetünő törekvése, hogy udvara, országa semmiben se maradjon hátra azon fejedelmekével szemben, kikkel legsürübb közlekedésben állott: idézték elő III. Béla korának nagy épitkezéseit. István volt e téren is a megkezdő, de művét alig folytatták. III. Béla első királyunk, kinek korához még kimutatható nagy egyházi épitkezések emléke füződik.
Szent-István műve, a boldogasszony nagy temploma Fejérvárott, egyszerü bazilika volt, négy toronynyal. Kevés még a hivek száma: a templom sem nagyságra, sem alapjainak szilárdságára nézve nem hasonlitható a későbbi alkotásokhoz. Ilyenek lehettek a legrégibb esztergomi, kalocsai, pécsi székesegyházak is. A művészi hatás hiányát, ott hol a király volt az alapitó, a belső berendezés gazdagsága, az arany-ezüst kincs pótolta, melyre a legendairók oly nagy sulyt helyeztek. Maga a templom nem tagadhatta meg római eredetét. Nagy terme a régi tanácstermeknek volt utánzása; tornyaihoz a római castellumok bástyái szolgáltatták a mintát. Ebből következett aztán a hajók alacsonysága, a tornyok négyes száma. Magokat a régi tornyokat, melyek közül nem maradt meg nálunk egy sem, körülbelül olyanoknak képzelhetjük, minő a torcelloi (Velencze mellett), négyszögletes, szilárd épületeknek, melyeknél a védelmi czél sokkal szembetünőbb, mint a vallásos rendeltetés.
A XII. század eleje óta a római hagyomány csak mint a művészi feldolgozás egyik eleme szerepel. Valamint az egész életet, úgy hatotta át a művészi alkotást is egészen a római kereszténységnek eszméje. Méltán nevezik az akkor fejlődő stilust, a clunyi reformnak és az egyházi hierarchiának kifejezését, románnak: nem tagadhatta meg római származását, de már önálló volt, saját ideáljait követte, valósitotta meg. Az Alpesektől északra emelkedő dómok az épités merészségében, a boltozatok és oszlopok magasságában vetekedtek egymással: Olaszországban ellenben az egyes részek szép aránya, a falterületek művészi kidolgozása volt a fő szempont. A mennyire a megmaradt gyér emlékekből következtetni lehet, hazánkban az utóbbi irányt követték inkább. III. Béla alatt épitették ujra román stilusban a székesfejérvári basilikát, akkor épült, Jób érsek idejében, az uj esztergomi székesegyház, végre valószinüleg abba az időbe esik a nagy pécsi egyház átalakitásának és a budai templom épitésének megkezdése. A nyugati egyházhoz való tartozás ily módon művészi kifejezést is nyert: az olaszok jelenléte az országban nem maradhatott művészeti hatás nélkül. Másrészt a fennmaradt képtöredékek és szoborrészek, különösen Pécsett, azt a következést is megengedik, hogy a müvész, ha idegen volt is, alakjaiban (pásztor, paraszt) honi typusokat igyekezett ábrázolni.*
Tudom, hogy ekorbeli műtörténeti emlékeinknek megitélésében nagyon eltérek az eddigi kutatóktól, különösen Henszlmanntól. (Magyarország régészeti emlékei.) A történetileg legfontosabb kérdést: az eredetet és fejlődést illetőleg ott nem találtam kellő felvilágositást.
Nevezetes és jellemző, hogy a nyugati művészet ezen meghonosulása és érvényesülése hazánkban épen azon királyunk auspiciumai alatt megy végbe, kinek uralmától a római egyház fennállását és tisztaságát féltették.
