SERTÉSTARTÁS
749SERTÉSTARTÁS
A házisertés (sus domesticus) a páros ujjú patások rendjének disznófélék családjába tartozó faj, amely a vaddisznók szelídítéséből (háziasításából) jött létre, és különböző területeken, keresztezéssel sok tájfajtája alakult ki. A sertés, szemben más háziállatokkal, a lóval, a szarvasmarhával és a juhval, csupán egyhasznú állat. Míg a többit húsának fogyasztása mellett igázásra, szállításra, tejelésre, illetve bőrének feldolgozására is felhasználják, addig a sertés csupán élelmezésre hasznosítható. Szapora állatok, egyéves korukra általában ivarérettekké válnak. A sertésállomány – tehát – hamar növelhető, illetőleg a fajtaváltások is viszonylag hamar végrehajthatók.
A 20. században a világon a sertéstartásnak négy nagyobb térsége alakult ki: az Amerikai Egyesült Államokban, Latin-Amerikában, Európában és Kelet-Ázsiában (Kína és a Fülöp-szigetek). A sertéstenyésztés meglétét vagy nagyságát a terület népének vallása is meghatározza. A zsidó és a mohamedán vallás például tiltja a tisztátalan sertéshús fogyasztását. Magyarország sertésállománya világviszonylatban is számottevő. A világranglistán a 14. helyen áll, és abszolút számban is jelentős. A világon általában, így például Észak-Amerikában is egy szarvasmarhára 0,6 sertés jut. Ez az arány Európában 0,9, Magyarországon viszont háromszor annyi sertés jut egy szarvasmarhára, mint az európai átlag (Enyedi Gy. 1964).
HÁZIASÍTÁS ÉS A MAGYAR SERTÉSTARTÁS TÖRTÉNETE
A MAGYAR SERTÉSFAJTÁK
SERTÉSTARTÁS TERMÉSZETES TAKARMÁNYBÁZISON
A BELTERJES, HÁZI SERTÉSTARTÁS
ÁPOLÁS ÉS HASZONVÉTEL
