KEREKES TEHERHORDÓ ESZKÖZÖK
KEREKES TEHERHORDÓ ESZKÖZÖK
A teherhordó eszközök és a kerekes járművek átmeneti csoportjába tartozó alkalmatosságok közös vonása, hogy méretezésük az ember testméretéhez, fizikai erejéhez igazodik, minthogy mindig csak emberi erővel tolják vagy vonják ezeket az egy, két vagy négy kerékkel ellátott szállítóeszközöket. Egykerekű eszköz a talicska, aminek két alapformája ismeretes. Egyik a főként kubikosok által használt kerekes deszkaláda, amivel földet, homokot, kavicsot szállítanak. Dél-alföldi kubikosok ennek is több helyi típusát és változatát ismerik. Szegeden, Makón, Csongrádon, Szen-tesen, Békésen és a vidék többi településén a talicska mindennapos teherhordó eszköz (Katona I. 1962–63: 522–524; Bálint S. 1977a: 75–76; Tóth F. 1967). Ezt a ládás talicskaformát az északi népterületen furik néven ismerik. Ott csak az utóbbi másfél évszázadban vált a falusi gazdaságok tartozékává, de a bányászok, kohászok régen ismerték, hiszen Agricola 1556-ban már rajzon is bemutatta (Paládi-Kovács A. 1982a: 153–154; 1985a: 310).
A másik alapforma voltaképpen egykerekű saroglya, amelynek rakfelületét régebben mogyoró- vagy somvesszővel fonták be. Ezt tekinthetjük az egykerekű talicska eredeti formájának. Rövid távon sok mindent szállíthattak vele: trágyát, követ, építőanyagot, széna- és szalmakötegeket, rőzsét stb. A bükki mészégetők saroglyás furikja a századfordulón még tömör sajtkeréken gurult és vesszővel volt befonva. A Dunántúlon az emberi erővel tolt vagy vont egykerekű eszköz neve tragacs. Ez a szó bajor-osztrák eredetű, míg a talicska, targonca, furik szó végződésében, képzésében szláv elemekkel van dolgunk. A csongrádi kubikosok gyakran taligát, talyigát mondanak a talicska helyett. 1555-ben Kanizsa várának erősítéséhez száz kézentoló talyigát kértek az építők. Az eszközcsoport jelentősége a 16–17. században megnőtt, differenciálódott, s új elnevezései gyökeresedtek meg. Dél-alföldi kubikosok szóhasználatában a targonca saroglyás talicskát, a talicska ládás talicskát, a kordé kétkerekű taligát jelent (Katona I. 1962–63: 515).
926Emberi erővel vont kétkerekű és kétrúdú taligákat a városokban, piacokon és pályaudvarok környékén is használtak. A régi hordárok az 1960-as évekig kétkerekű talicskával végezték munkájukat. Falusi szegények sok vidéken intézték szállításaikat kisebb-nagyobb taligákon. Felsőtárkányon (Heves m.) és környékén szekerkó a kis taliga neve. Kerékgyártónál rendelték meg a küllőzött kerekű kis taligák készítését. Ezek kerekének átmérője csupán 45–50 cm, s négy talpa, nyolc küllője van. A nagyobb kerékkel készült taligának sem volt olyan hosszú rúdja, mint a fogathoz használt járműnek. Palóc vidéken szekerkónak nevezték a négy tömör sajtkerékkel és egy rúddal ellátott, emberi erővel húzott teherhordó eszközt is (Paládi-Kovács A. 1989b: 364).
