A VETÉS IDEJÉNEK MEGHATÁROZÁSA
A VETÉS IDEJÉNEK MEGHATÁROZÁSA
Az őszi búzát, árpát és rozsot Bél Mátyás szerint szeptember elején kell vetni, de legalábbis két héttel Szent Mihály napja (szeptember 29.) előtt mindenképpen meg kell kezdeni (Bél M. 1984a: 125). A század végén hasonlóképpen nyilatkoznak, de azt is hozzátették, hogy síkságon Gál-nap (október 16.) táján a legjobb vetni (Nagy-váthy J. 1791: I. 147). Azt is ajánlják, hogy Kisasszony-napkor (szeptember 8.) kell a vetést elkezdeni, de Szent Mihály-napig (szeptember 29.) mindenképpen szükséges befejezni. Udvarhelyszéken a 19. század közepén Bertalan-napkor (augusztus 24.) kezdték az őszi vetést, melynek itt is Szent Mihály volt a végső határa (MG 1843: 2. 1521). Ezek az időszakok a paraszti gyakorlatban a legutóbbi időkig általánosnak látszanak.
A tavaszi vetéseket akkor kezdték el, amikor a föld fagya egészben vagy részben már kiment, és nem számíthattak többet erősebb fagyra. Általában József-napkor (március 19.) kezdték a tavaszi vetést és Szent György napjáig (április 24.) végeztek is vele (MG 1843: 2. 1273), amikor a kukorica ültetése megindult.
A vetés közelebbi idejét a hold járásához is kötötték. „A gazdák még arra is vigyáznak, hogy Hold-töltén, vagy Fogytán jobb-e vetni. A régiek azt tanúsítják, hogy Ujságon legjobb vetni és Hold fogytán aratni. Hold töltén behordani” — ajánlja közvetve Nagyváthy János (1791: I. 212). Mások azt is javasolták, hogy a magot akkor vessék, amikor „két fény, azaz hold és nap látható...” az égen (Máriacsalád, Bars m. MG 1846: 933). Ugyanakkor a 20. század elején Bényen (Esztergom m.) azt tartották, hogy újholdkor nem szabad vetni, mert akkor üszögös lesz a búza (NÉ XIV. 53). Általában a növekvő holddal növekszik a gabonanemű is, de az is előfordul, hogy az üszögveszély lesz ebben az időszakban a nagyobb (részletesebben Balassa I. 1997c).
