ÚJ ÜLTETVÉNY LÉTREHOZÁSA
ÚJ ÜLTETVÉNY LÉTREHOZÁSA
Az elmúlt századok során az új ültetvények létesítését borvidékeink túlnyomó részén a szőlőt építeni kifejezéssel jelölték. Az északkeleti, keleti borvidékeken a szőlőt örökíteni, örökséget rakni kifejezés volt általános, ami utal a szőlőtelepítőt megillető jogokra, illetve a szőlőbirtok feudális viszonyok között érvényesülő, különleges jogi helyzetére. E két, elvont értelmű kifejezés mellett a mindennapi szóhasználatban a szőlősgazdák az egész magyar nyelvterületen éltek és élnek ma is a szőlőt csinálni szókapcsolattal. Ez utóbbi gyakorlati értelemben jelöli a szőlőtelepítés fogalmát. A néprajzi gyűjtések azt mutatják, hogy a szőlőt az egész magyar nyelvterületen ültetik, űtetik. Csupán Tokaj-Hegyalja és környéke kivétel ez alól, ahol – valószínűleg a sok úri birtokos, illetve tanult vincellérjeik hatására – a paraszti szőlősgazdák szóhasználatába is átment a plántálás. Ezzel szemben a telepít újkori műszőlészeti szakkifejezés, mely csak a századfordulótól kezdett terjedni. A szőlővesszők elültetésének mozzanatát a Dunántúlon és az Alföldön többnyire elrakásnak, bérakásnak mondták. A Maros mentén viszont inkább bétették a vesszőt a földbe. Észak-Magyarországon a két kifejezés használata keveredik.
