MÉHÉSZET ÉS PARASZTI TUDÁS
MÉHÉSZET ÉS PARASZTI TUDÁS
A kasos méhészet fejlettségét a tagolatlan, egyosztatú méhlakás szabja meg. Ez határozta meg a vele kapcsolatos ismeretanyagot és az extenzív tartási módot (Szabadfalvi J. 1992). A recens anyagból egyértelművé vált, hogy a hagyományos tartás keretei között az ismeretanyag a közvetlen megfigyelésre és a szóbeli informálódásra épült. A méhcsaládok belső életéről, a méhek természetrajzáról a kasos méhészek ismeretei igen hiányosak. A kaptáras méhészektől feléjük közvetített ismeretek nem kötődnek a már meglevőhöz, így az nem tud szervesülni a korábbi ismeretekkel, tehát azt valójában meg nem értett tudásnak tekinthetjük.
A kasos méhészetre vonatkozó paraszti tudásban az egyes elemek nem rendszerszerűen kapcsolódnak egymáshoz, hanem halmazszerűek. A racionális tudás esetében már nem ilyen egyértelmű az integráció az általános paraszti tudásba. A méhészettel kapcsolatos tudás mindig konkrét személyek egyedi tudása, ez nem épül be a közösségi tudás általános rendszerébe. Ebben az esetben olyan speciális tudásról van szó, amely nem minden elemében, különösen nem teljességében része a közösségi tudásnak. A kasos méhészet több ponton kapcsolódik a paraszti tudáshoz, a már meglévő tudáselemek aktivizálásával sok esetben már lehet ezt a tevékenységi formát űzni.
A kaptáras, okszerű méhészet természettudományos, racionális elveken épül, ebben az esetben már hiedelemtudásról nem is beszélhetünk. Ez a fajta szemlélet teljesen idegen a hagyományos paraszti felfogástól. Csak ott tud megjelenni és elterjedni, ahol a polgárosulás következtében jelentősen megváltozott a paraszti mentalitás és értékrendszer.
