ELŐZMÉNYEK ÉS FORRÁSOK
ELŐZMÉNYEK ÉS FORRÁSOK
A méhvadászatról és a méhészhiedelmekről írt adatközlések, valamint a 18–19. századi, részben kéziratos, részben nyomtatott méhészkönyek jelentették az érdemi előzményét annak a kutatói döntésnek az 1940-es évek második felében, hogy nem az állattartás, hanem a gyűjtögetés-zsákmányolás egyik ágazataként kell besorolni a méhészetet, és elkészíteni az első kutatástörténeti összefoglalását (Gunda B. 1948). Gunda Béla a későbbiek során is következetes maradt ennek a „méhészet –zsákmányolás” szemléletnek a hangsúlyozásában (Gunda B. 1956: 66–76, 1966a: 205–246; 1968b, 1989a: 29–49). Gondosan számba vette természetesen a Magyar Néprajzba szánt (és bővebb változatában előzetesen közzé is tett: Gunda B. 1991–92), a hivatkozásokat azonban nem tartalmazó összefoglalását készítve azokat az adatokat is, amelyek a paraszti méhészkedésről – a gondozás, a továbbtenyésztés módszereiről – időközben felhalmozódtak. Elsősorban azokra a monografikus vizsgálatokra épített, amelyek a szatmári és a zempléni falvak (Szabadfalvi J. 1956, 1967), a Hegyköz és a Bodrogköz (Balassa M. I. 1971, 1973), az észak-borsodi falvak (Füvessy A. 1971, 1972), Orosháza (Hajdú M. 1963, 1972), Nagykanizsa környéke (Kerecsényi E. 1969), az Őrség és a Vendvidék (Csaba J. 1948, 1968, 1971), a Jászság (Bathó E. 1988a) és Gömör (Kotics J. 1988) paraszti méhészkedését mutatták be. Csak az elmúlt tíz esztendő kutatói törekvéseit és konkrét eredményeit nem vehette figyelembe. Így Szabadfalvi Józsefnek (1992) a magyar méhészkedés múltjáról írt monografikus összegzését; Kotics Józsefnek a 19–20. századi „okszerű méhészkedést” mint a paraszti önellátás és árutermelés szolgálatába állítható gazdálkodási ágat elemző, monográfiát előlegező dolgozatait (1993, 1994) és Bathó Editnek a Koticséhoz hasonló igényű újabb jászsági kismonográfiáját (1995). Ahol nincs megadva a Gunda Béla által idézett adatoknak és következtetéseknek a forrása, elsősorban ezeket az összefoglalásokat ajánlhatjuk az olvasó figyelmébe.
A magyar méhészet „ősi rétegeinek” európai párhuzamait is a hatalmas szakirodalomra figyelemmel építette bele a szövegébe Gunda Béla. A szakirodalmi hivatkozásaink minden egyes utalás forrását nem adhatják meg. A párhuzamként idézett adatok többsége néhány kézikönyvként forgatható monografikus összegzésből való (Bednarik, R. 1957; Berner, U. 1954; Fraser, H. 1931; Hämäläinen, A., 1935; Linnus, F. 1939; Praslickova, M. 1979; Schier, B. 1939).
