A MAGYAR NÉPI ÉPÍTÉSZET TÖRTÉNETÉNEK KORSZAKAI
289A MAGYAR NÉPI ÉPÍTÉSZET TÖRTÉNETÉNEK KORSZAKAI
A magyar nép építő tevékenységének fejlődését talán úgy tudjuk leginkább áttekinteni, ha megkeressük azokat a korszakmeghatározó építészeti jegyeket, amelyek megjelenése vagy eltűnése a fordulat, a korszakváltás jelzője. Ezek a meghatározó elemek, vonások különböző történeti periódusokban szükségszerűen nem azonosak. Egy-egy korszakot más-más részlet jellemezhet: építőanyag, alaprajz, technika, igény, stílus, funkció, ízlés stb. Amint sikerült az egyes periódusok vázát kirajzolni a karakterisztikus elemek segítségével, úgy ezt követheti az egyes korszakok átfogó bemutatása.
Az építő tevékenység bonyolult történetének áttekintése korszakolás nélkül aligha oldható meg még akkor is, ha tudjuk, hogy művelődési folyamatról lévén szó, éles korszakhatárok nem léteznek, az egyes periódusok összemosódnak, a régi jelenségek korukat túlélik, az újak folyamatosan terjednek el, s ezek együttélése huzamosan fennáll. Ennek ellenére az említett módon az egyes periódusok kontúrjai kirajzolódnak, s ha az időhatárok megállapításáról lehet is vitatkozni, a ciklusok segítségével a történeti folyamat áttekinthetőbbé válik.
A szakaszolás munkájában meg kell küzdeni azzal a nehézséggel, hogy a magyar nép mintegy háromezer éves múltjáról igen egyenlőtlen ismeretekkel rendelkezünk, de ez így áll más történeti kutatási ágazatokban is. Ennek következtében a távolabbi korszakok rajza jóval haloványabb, s a periódusok hosszabb időszakaszt fognak át. A népi építészet történeti múltjának megismerésében a korai szakaszokban jóformán csak a régészeti és nyelvészeti vizsgálatokra lehet támaszkodni, az írásos feljegyzések csak a középkor folyamán válnak fontos forrássá. A néprajzi vizsgálatok minden korszakban jelentenek némi támaszt, de döntővé csak a konkrét épülettanulmányok lehetőségének belépésével válnak.
A fentiek figyelembevételével karakterisztikus periódust lehet kielemezni, s most ezeket sorra véve tekintjük át vázlatosan a magyar népi építészet történeti alakulását attól kezdődően, amikor ugor elődeink a nyelvcsalád tágabb közösségétől eltávolodva az önálló fejlődés útjára léptek.
A KEZDETLEGES ÉPÍTMÉNYEK VÁLTOZATOSSÁGA (Kr. e. 1000–Kr. u. 5. sz.)
A SZÁLLÍTHATÓ ÉS A SZILÁRD ÉPÍTMÉNYEK EGYÜTTES ELŐFORDULÁSA (6–11. sz.)
AZ EGYSEJTŰ HÁZ TOVÁBBÉLÉSE (12–13. sz.)
A TÖBBHELYISÉGES HÁZ ELTERJEDÉSE (14–16. sz.)
A DIFFERENCIÁLÓDÁS KORA (17–18. sz.)
A TÁJI TÍPUSOK VIRÁGKORA (19. sz.)
AZ INTEGRÁLÓDÁS KORA (20. sz.)
