A MAGYAR PARASZTI ÉTKEZÉSSOROZAT KÖZÉP-EURÓPAI HELYZETE
551A MAGYAR PARASZTI ÉTKEZÉSSOROZAT KÖZÉP-EURÓPAI HELYZETE
A parasztok étkezéssorozatai számos archaikus vonást őriztek a legújabb korig. Ilyen 1. az év megosztása a napi állandó étkezések tekintetében, s vele együtt a téli félévre a középkori kettős étkezési rend hosszú megtartása. Ez az egész magyar nyelvterületet jellemezte. Tőlünk nyugatra az egész éves hármas étkezési rend jóval korábban megszilárdult. 2. Az előbbi rendszeren belül különösen régies az a változat, ahol a téli két étkezés sorában a reggeli a főétkezés. Ez a megoldás tér el legerőteljesebben attól az újkori polgári sorozattól, amelyben a reggeli a leghangsúlytalanabb étkezés. Magyar nyelvterületen a Délnyugat-Dunántúlon volt szokásos. 3. A nyári étkezéssorozat archaikusabb vál-tozata a három meleg állandó étkezés. A rendszer a 20. században Erdélyben volt a legjelentősebb, napi kétszeri ételhordással. 4. A főtt ételből álló nyári reggeli, otthon vagy kint a mezőn, egy a Kárpát-medencét délnyugatról északon át délkeletig körülölelő zónában maradt meg a 20. századig, nemzetiségi különbség nélkül. A sorozat csak a Bécsi-medencével szomszédos tájon szakadt meg. Ez az a forma egyébként, ami közép-európai környezetünkbe minden irányban belesimult (Kisbán E. 1991). 5. Természetesen igen archaikus a legújabb korban már csak szórványosan jelentkező egész éves kettős paraszti étkezési rend.
A Kárpát-medence belsejében domináló hideg nyári reggeli, a mezőn fogyasztott szalonna-kenyér összeállítás, legkésőbben a kora újkorban kialakult. Ilyen domináns szerepben ez a terület megkülönböztető újkori sajátosság a közép-európai parasztkultúrában.
Az étkezések napi rendjét és jellegét tekintve igazán modern terület a Kárpát-medence parasztkultúrájában az újkorban nem volt. Közép-európai mércével mérve az egész éves napi három állandó étkezés és annak tejeskávés reggelije lett volna ilyen a parasztoknál. Az előbbi Közép-Európa egész nyugati felén, az utóbbi annak középső és északi területén valósult meg (Wiegelmann, G. 1967. 14. térkép). A magyar paraszti táplálkozáskultúra még az 1930-as években is csak bizonytalan léptekkel haladt ebbe az irányba.
