A TELEPÜLÉS FOGALMA, A TELEPÜLÉSEK FAJTÁI
A TELEPÜLÉS FOGALMA, A TELEPÜLÉSEK FAJTÁI
A „település” kifejezés a mindennapi beszédben valamiféle lakott helyet, illetve lakóhelycsoportot: várost, falut jelöl. A településekkel foglalkozó tudományok azonban ettől jóval összetettebb, szélesebb értelemben használják e kifejezést. Mendöl Tibor megfogalmazása szerint a település valamely embercsoport lakóhelyének és munkahelyének térbeli együttese (Mendöl T. 1963:11). Más szóval a településnek három elengedhetetlenül fontos eleme, kritériuma van: 1. az ember vagy embercsoport, 2. a lakóhely, 3. a munkahely. Bármelyik hiányzik is a három közül, nem beszélhetünk élő településről.
A lakóhely az a hely, ahol az ember vagy embercsoport a maga testi épségének, egészségének, és anyagi javainak megvédése céljából alkalmas módon berendezkedik. A munkahely az a hely, ahol egy ember vagy embercsoport a maga szükségleteinek kielégítéséhez felhasználandó javak megszerzése céljából valamely tevékenységet folytat.
A morfológiai osztályozás szempontjából, Mendöl Tibor megfogalmazása szerint létezik magános és csoportos település.
A magános település esetén minden egyes elemi lakóhelyegység, vagyis egy háztartás lakóhelye elkülönül a másik, szomszédos elemi lakóhelyegységtől. Minden egyes elemi lakóhelyegység a hozzátartozó munkahelyegységgel érintkezik, ezzel alkot térbeli zárt együttest. A szórványtelepülés a magános települések összessége egy nagyobb területen. Pl. valamely Duna–Tisza közi pusztán álló 20. századi farmtanya a hozzátartozó földekkel együtt önmagában egy magános település. Ha azonban a puszta területén sok magános farmtanya van, azt mondjuk, hogy a pusztán a szórványtelepülés uralkodik (Mendöl T. 1963: 17–18).
Csoportos településről akkor beszélhetünk, ha egy településen belül az elemi lakóhelyegységek (esetleg a gazdasági telephelyegységek) térben érintkeznek egymással. Az esetek többségében a munkahelyegységek is érintkeznek, de csoportjuk térben elkülönül a lakóhelyegységek csoportjától.
