Népek, foglalkozások
Népek, foglalkozások
Az ember életidejének felosztásáról szóló mondával rokon az a magyarázat, amely a nemzetek különböző tulajdonságait, „javait” magyarázza. Istentől a Szentföldet kérik a népek, elsőnek a zsidó, aki meg is kapja. Utána a német, aki a hírre, hogy már nem lehet az övé, azt mondja: – No, ez szép dolog! – Isten neki adja a „szép dolgot”. Sorra minden nép azt kapja örökös adományként, amit mond. A finn pl. a fejét fogta, ezért az észt kapta. A magyar változatban a magyaré a „nagy dolog” lett, mert azt mondta.
Az egyes népek teremtését, mint már szó volt róla, a magyar népköltészet sem tárgyalja elég illedelmesen, ahogyan más népek is élvezettel gúnyolódnak azokon, akik tőlük nyelvben, szokásokban, viseletben stb. különböznek. Valószínűleg román monda magyar változata az alábbi, de hadd örvendjünk, hogy legalább önkritikus szemléletű mondánk is van: „A vízözön után megindult az Isten egy jó emberivel, már nem tudom kivel. Ahogy értek valamilyen tárgyat, abból mind teremtett egyféle nemzetet az Isten. S már kezdték számlálni, hogy mán minden nemzetet teremtettek, csak magyart nem. Vitatkozásba jöttek a társával, mer a társa nem akarta, hogy magyart teremtsenek. Azt mondta a társa, hogy a magyar büszke, káromkodós. Az Isten nem fogadott szót, oszt elérték a lúganéjt. S az Isten belerúgott a lúganéjba s kiugrott belüle egy félrecsapott kalapú magyar s egyet káromkodott és azt kérdezte az Istentül, hogy hol az igazolvány. Így lett a magyar és olyan büszke lett, mint amilyen vót” (Gyergyóremete, Csík m.; Nagy I. gy. 1968).
A cigány eredetéről igen sok mondatípust tart számon a kutatás. A mondák mindegyike a sötét bőrszín eredetének okát mondja el. A legérdemlegesebb változat szintén az imént idézett kiváló mesélőtől, Petrét Ferencnétől származik. A monda különös értéke, hogy az egyetlen olyan adat a magyar folklórban, amelyben a fehér 16 áldozat szerepel.
„Az Isten a cigányt azért teremtette, hogy a katolikusok legyen kinek adják az alamizsnát. S mikor megteremtette, az es fehérbőrű vót, mint mi. S nem vótak a népek belenyúgóva, hogy nem tudták kiválasztani, hogy kinek adják az alamizsnát. S akkor 126kérték az Istent, hogy áldozatot mutatnak bé, hogy akinek adni kell az alamizsnát, az változzon el. Az vót az áldozat, hogy egy fehér lovat nagy máglyára felhúztak és elégették. S akkor keletkezett egy nagy tó a tűz helyén, s akkor fekete vízzel vót teli a tó s ami cigány vót a világon, az mind benne vót hat hétig. S amikor kigyüttek, mind feketék vótak. Így lettek a cigányok feketék és így vált ki, hogy kinek kell anni az alamizsnát” (Gyergyóremete, Csík m.; Nagy I. gy. 1968).
A cigányok kiváltságainak eredetéről (lophatnak, csalhatnak, munka nélkül élhetnek stb.) az a hagyomány, hogy Jézus keresztre feszítésekor egy cigánygyerek ellopott egy szeget. Jézus lábára ezért eggyel kevesebb szeg maradt. A monda elterjedéséhez népszerű ikonográfiai megjelenítése is hozzájárult.
A mesterségekkel kapcsolatos eredetmagyarázó mondák egy része csúfolódó, anekdotikus, gyakran a történeti mondával rokon (pl. Mátyás királyhoz kapcsolódik). Középkori városi miliőben játszódik, amely erősen elüt az eredetmagyarázó mondák bibliai vagy falusi környezetétől. (Miért hívják a szabót kecskének stb.)
A béres, katona rossz sorsának és annak, hogy a betyárokat akasztják, egyaránt az az oka, hogy Szent Péter elferdítve tolmácsolta Krisztus rendelkezéseit. „– Aggy nekik kosztot, fehér kalács, sunkát! – Értëm, Uram, értëm! Komisz kënyér, puskát! – mondi Petör...” (Berze Nagy 1940: II. 543).
