A NÉPMESE ALMŰFAJAI
A NÉPMESE ALMŰFAJAI
A népmese alműfajainak meghatározása során lényegében megmaradhatunk az eddigi gondolatsor folyamatában. Az alműfajok meghatározásában ugyanis a leglényegesebb kritériumként a csodás és reális elemek aránya, illetve azok egyedi sajátosságai szolgálnak. Ez a kritérium – amint később látni fogjuk – a műfaji sajátosságok mellett genetikai jellegű tulajdonságokra is rávilágít.
A népmese legősibb, legköltőibb, leggazdagabb tartalmú, legszebb alműfaja – úgy is mondhatnánk: alapműfaja – a mitikus vagy valódi mese.
A valódi mese fogalma egyben összefoglaló fogalom is, amelybe a tündérmesék, varázsmesék, hősmesék, hiedelemmesék tartoznak.
A tündérmese megnevezést a köznyelvben, sőt igen gyakran a szakirodalomban is a mitikus mesével, a valódi mesével azonos jelentésben használják. A tündérmese terminusnak tehát van egy szűkebb és tágabb értelmű jelentése.
Mi a bővebb értelmében használtuk és használjuk most is. Így tehát a továbbiakban a tündérmesékkel foglalkozunk, majd rövid jellemzést adunk annak egyik legjelentősebb változatáról, a hősmeséről.
A tündérmeséről joggal tartja a közvélemény, hogy az – a szakterminust kissé megváltoztatott formában használva – a valódi mese. Ez ugyanis a legmeseszerűbb mesei alműfaj. Alapvető kelléke a csodás elem. És ez nemcsak azt jelenti, hogy benne a legnagyobb a csodás elemek aránya, hanem főleg azt, hogy itt a csodás elemek szerepe nélkülözhetetlen. A mesei szerkezet nem jöhet létre csodás elemek nélkül. A csodás elemek megléte a tündérmese sine qua nonja.
A mesekezdő formulák a mesélőt és a mesehallgatókat a mindennapi életből – mondhatjuk talán úgy is, hogy a mindennapi gondoktól, keservektől, méltatlanságoktól terhes életből – átviszik a költői igazságszolgáltatást biztosító mesék birodalmába. Ahol ugyan nem történhet meg minden, hisz a csodás elemek is egy sajátos rendszer elemeiként kerülnek a mesébe, annyi azonban mindig megvalósul, hogy a jóság, az igazság – amely főleg az elnyomottak, a szegények igazsága – mindig győz. Ezért maradt fenn a népmese évszázadokon keresztül, mert a sors jóra fordulásába vetett reményt táplálta az arra legjobban rászoruló elesettek körében.
A tündérmese a népmese legterjedelmesebb alműfaja. Benne a mondanivaló kibontakoztatására a már eleve többszörösen strukturált egészek: motívumok, típusok szolgálnak. A mesetípusokban gyakran találhatunk háromszori ismétlést, amely legtöbbször a fokozás szerepét tölti be. A fokozást szolgáló ismétlés, ugyanúgy, mint a késleltetés 45különböző megnyilvánulási formái a szöveg bokrosodásához járulnak hozzá. Egy-egy újabb típusnak vagy motívumnak a mese szövetébe való bekapcsolása szintén a szövegterjedelem növelésének irányában hat.
A tündérmesékre mégsem jellemző a terjengősség, hiszen – különösen egy-egy jó mesélő előadásában – a típuskapcsolás egyben a sajátos szépségek újabb füzérének meséhez való hozzákapcsolását is jelenti. A mitikus vagy valódi mesének tündérmeseként való emlegetése legnagyobbrészt talán azért is vált általánossá, mert a tündérmesék tündéri szépségére való természetes utalás is érződik ebben az elnevezésben.
A tündérmese egyik legsajátosabb és több szempontból is említésre méltó válfaja a hősmese.
„A hősmesék a mitikus mese vagy köznyelven, a tündérmese műfajának legarchaikusabb csoportját képezik. Azok a mesetípusok tartoznak ide, melyekben a mitikus elemek, motívumok, epizódok a realisztikus elemekhez, motívumokhoz, alakokhoz, epizódokhoz hasonló természetességgel illeszkednek a mese cselekményébe. A hős (hősnő) emberfeletti, táltostulajdonságokkal rendelkezik, előre tudja, hogy mi fog vele történni, természetfeletti segítői vannak, s gyakran valamely nagyszabású, világrengető hőstettet visz véghez. Küzdelme – még ha útja a halálon keresztül vezet is – minden esetben győzelemmel végződik. A sárkányok, óriások vagy más természetfeletti lények által sanyargatott országra, amelynek végül a hős lesz az uralkodója, kiegyensúlyozott, békés, boldog korszak köszönt. A hősmesékben nem a lírai momentumokon van a hangsúly, hanem a küzdelmen, a párviadalon. A hős esetleg feleségül veszi a király leányát, de nem szükségképpen és nem szerelemből, hanem hősi cselekedetei jutalmaképpen: ezáltal válik a fele-királyság birtokosává, majd a király utódjává” (Kovács Á. 1979: 458).
A következőkben egy olyan tündérmesét mutatunk be, amely egyben a hősmese jellemzésére is alkalmas. Azért választottuk ezt a változatot, mert demonstrálni akartuk azt, hogy még a legarchaikusabb népmesefajtáink is elevenen élnek napjainkban. A bemutatandó mese értékét emeli az előadás természetes elevensége, naiv bája.
Az égig érő fa
Szent Péter Isten szeretne lenni
Az már nem igaz!
A cinkotai kántor
Markóf mëg a zördög
A bika a templom tornyán
A hazug és a szót szóra mondó
Róka koma
Az apám lakodalma
