A HISTÓRIÁK KOMPOZÍCIÓJA
A HISTÓRIÁK KOMPOZÍCIÓJA
A históriát, mint láttuk, vásárban, búcsúban adták elő, olyan nyitott térségeken, ahol szabadon járt-kelt, mozgott a nép, hullámzott a sokaság, és ahol éppen ezért a históriásnak nem kis erőfeszítéssel kellett megküzdenie a közönség figyelméért.
A históriás erőfeszítését segítette a szöveg némely formai eleme, a verskezdet és záróvers éppúgy, mint a speciális szerkesztésmód. A históriák ugyanis nagyrészt úgy voltak megszerkesztve, hogy az esetet, amit bemutatni kívántak, tömören, drámai módon foglalták össze, mégpedig oly módon, hogy a figyelmet felkeltsék, megtartsák vagy éppen fokozzák. Ezt szolgálta a szerkesztésben az a fokozatosság, amely a verset általában három részre tagolta. Az első rész, mely rendszerint a legterjedelmesebb lehetett, az alaphelyzetet vázolta, míg a másodikban előtűntek a problémák, ellentétek, melyek végül a harmadik részben súlyos konfliktusban vagy tragédiában robbantak ki.
Ezt a hármas tagolódású szöveget fogta közre a kezdő-, illetve a záróstrófa, melyről még külön fogunk szólni. A hármas tagolódás pl. Labanc egyik históriájában a következőképpen tapasztalható. Az első szakasznak az alaphelyzetet felvázoló strófája a következő:
391Varjasfalván történt ez a nagy eset,
Kardos Péter ott egy leányt szeretett,
Kádár Marcsa volt a szép leány neve,
Kardos Péter tiszta szívből szerette.
Kardos Péter ott egy leányt szeretett,
Kádár Marcsa volt a szép leány neve,
Kardos Péter tiszta szívből szerette.
De a fiút besorozták katonának, mielőtt elment, egymásnak hűséget fogadtak. A lány azonban megszegte a hűséget, és mással jegyezte el magát. A második szakasz így kezdődött:
Kardos Péter hazajött szabadságra,
Édesanyja szomorúan fogadta.
Miért olyan szomorú édesanyám,
Talán beteg az én kedves Mariskám?
Édesanyja szomorúan fogadta.
Miért olyan szomorú édesanyám,
Talán beteg az én kedves Mariskám?
Megtudta aztán, hogy a lány nem tartotta meg szavát, most lesz az esküvője. A fiú is elment. A harmadik, legdrámaibb szakasz pedig:
Amikor az esküvőnek vége lett,
Kardos Péter az oltár elé lépett,
Elővette hatlövetű pisztolyát,
Kádár Marcsa szívét golyó járta át.
Kardos Péter mikor eztet megtette,
Gyilkos fegyvert önmagára szegezte,
Egy dörrenés és ő neki is vége,
Ő is halva rogyott szegény a földre.
Vértócsában áll az oltár zsámolya,
Megdermedve áll ott a lelkiatya,
A szülője jajszavakkal siratja,
Kardos Péter, Kádár Marcsa meghalva.
Kardos Péter az oltár elé lépett,
Elővette hatlövetű pisztolyát,
Kádár Marcsa szívét golyó járta át.
Kardos Péter mikor eztet megtette,
Gyilkos fegyvert önmagára szegezte,
Egy dörrenés és ő neki is vége,
Ő is halva rogyott szegény a földre.
Vértócsában áll az oltár zsámolya,
Megdermedve áll ott a lelkiatya,
A szülője jajszavakkal siratja,
Kardos Péter, Kádár Marcsa meghalva.
Ez a szerkesztésmód egyébként nemcsak a históriáknál fedezhető fel, hanem – tömörebb, költőibb formában – a balladákban, különösen az újabb balladákban is. Nyilván nemcsak arról van szó, hogy rájuk a história szerkesztésmódja hatott, hanem arról is, hogy a balladai, drámai előadásmód bizonyos fokú példát jelentett a históriák írásánál, tehát a hatás kölcsönös.
