I. Egyszerű kérő és parancsoló formák
I. Egyszerű kérő és parancsoló formák
A mágikus vagy vallásos funkció felszólító mondatban való mindennapi nyelvű kifejezései, a konkrét funkcióhoz, az adott cselekményhez, szituációhoz „rögtönözve”. A szövegek tartalmi, valamint grammatikai-stiláris különbségei az aktualizáló szituációk különbségeit tükrözik (melyekre Sz-elemeikben utalnak).
A tartalmilag-formailag hasonló vagy azonos szövegek tehát nem egymás variánsai; a szövegek szövegfolklór-értelemben vett hagyományozásáról nem beszélhetünk. A mágia alapvető eszközkészletéhez tartoztak; Európa minden pontján fellelhetőek hasonló/azonos formák, tartalmak. Jelenlétük a természeti népek mágikus szövegei között is ismert (Webster 1948: 92–94). A magyar gyakorlatban részint a népi gyógyászat szokványos, általánosan elterjedt mágikus eljárásainak, részint különböző mezőgazdasági munkáknak (tyúkültetés, első fejés, szántás, vetés, féregűzés stb.) voltak a kísérői. Utóbbi esetekben a mágia hagyományos kísérőelemeivel társultak (keresztvetés, cuppantás, „kerekítés”, 3-as szám stb.). Gyakran hosszabb ráolvasások kísérő, hatásfokozó elemei. Idetartozó szövegcsoportok:
