4. Fohász a néphit természetfeletti lényeihez
4. Fohász a néphit természetfeletti lényeihez
Hideglelés gyógyítása: A gyógyító hajnalban napkelte felé fordulva mondja:
Boldogasszony!
Hozzád küldjük a hidegünket,
neköd ajájjuk el,
hogy Pistát hagyja el a harmadnapos hideg.
(Algyő, Csongrád m.; Kálmány 1891b: 158)
Hozzád küldjük a hidegünket,
neköd ajájjuk el,
hogy Pistát hagyja el a harmadnapos hideg.
(Algyő, Csongrád m.; Kálmány 1891b: 158)
A „közbenjáróhoz fordulás”-ban közös a 2–3. típusokkal: a megszólított lénynek „adják át” a betegséget. Funkcionális kapcsolatban vannak a hideglelést kikiabáló (IV. 4.) szövegekkel: feltehetően azoknak az adott helyen ismert-hitt „természetfeletti lények”-hez való aktualizálásai; másrészt bizonyos természetfeletti lényekre vonatkozó hiedelmek helyi megfogalmazásai („éjurak-éjasszonyok” és „szépasszonyok” is előfordulnak hasonló kontextusban; pl. egy 1584-es kolozsvári boszorkányperben idézett szövegben: Komáromy 1910: 52–53). A Boldogasszony és szépasszony „hitt” lények, akikhez egyéb spontán fohászok, parancsok is irányulnak.
Az éjjeli sírás, „nyugtalanság” lecsillapítására mind Délkelet-, mind Közép-Európában a magyar szövegekkel tartalmi-formai-funkcionális rokonságot mutató szövegek ismertek, amelyeket általában éjjel, kapuból, hegyről, illetve erdőben kiabált a gyermek anyja. A szövegek címzettje a német nyelvterületen „éjszaka”, „éjszaka-asszonya” stb., a lett, ukrán, délszláv szövegeké „éjszaka anyja”, „éjszakai ijedtség”, különböző fák stb. Ismertek francia, orosz, fehérorosz, „hajnalcsillaghoz” szóló szövegek. A nyugtalanság, sírás elvitetése Délkelet-Európa több helyén a holdfohászok kapcsán említett „vendégség” motívummal, sok esetben pedig ’neked a rosszat – nekem a jót’ jelentésű ellentétes kívánsággal fogalmazódik meg. Utóbbi az áldozati cselekmények sztereotip eszközkészletéhez tartozik Európa majd minden népénél.
A délkelet-európai szövegek egy része minden bizonnyal a néphit „valódi” lényeire utal, akikkel a hit szerint a gyermek nyugtalansága „elvitethető”. A magyar szövegek egy része az Európa-szerte ismert megszemélyesített éjszakához szól. Ez – hasonlóan a hold-fohászokhoz – a gyógyító szituáció megszemélyesítése. De megjelennek szórványosan a magyar néphit „hitt” lényei, a „szépasszony”, „Boldogasszony” e kontextusban is.
